A Nagy Háború

B. Sárközy Gergely a Bihar vármegyei Árpád községből 1915. február 15-én vonult be a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe. A 32 éves gazdálkodó háborús visszaemlékezésének első sorozatában (1-62. rész) a besorozásától az orosz, majd az olasz fronton viselt szolgálatán keresztül az első hazatéréséig követtük nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést teljes egészében, a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva közöltük. A sorozatindító, bevezető részben írtunk a visszaemlékezőről, a visszaemlékezés történetéről, valamint a forrásközlés módjáról is.

A sorozat folytatását (63-85. rész) A világháború, ahogy egy parasztgazda látta alcímmel adtuk közre. Az első sorozattól eltérően a folytatásban nem közöltük a visszaemlékezés teljes szövegét, hanem csak az általunk érdekesebbnek gondolt részeket. A kézzel írt szöveg átírásáért Péter I. Zoltánnak tartozunk hálás köszönettel.

1. rész: „Soha, mióta e sártekét emberi láb tapodta, ilyen borzalmas események nem mentek végbe”

2. rész: „Sosem felejtem el azon éjszakát, midőn kis falunkban augusztus 1-jére virradó éjfélkor megperdült a dob…”

3. rész: „Alkalmas a honvédséghez!”

4. rész: „Biharban senki sem nélkülözhetetlen, akit a haza hív”

5. rész: „Felvirradt a nagy nap…”

6. rész: „Mikor éles hangja végig harsogott a folyosón, mindenik újoncnak elakadt a lélegzete”

7. rész: „úgy néztünk ki, mint a megfürdőzött disznók”

8. rész: „Miért nem fényes a bakancsod, disznó?”

9. rész: „a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni”

10. rész: „Ha van Isten, miért nem süllyeszti el ezt az utálatos kőpalotát?”

11. rész: „Négykézláb, vagy hason kúsztunk előre bokrokon, vízmosásokon, szakadékon át”

12. rész: „Be sok sírást és zokogást hallottak ez érzéketlen hideg kőfalak…”

13. rész: „olyan útra valék indulandó, honnan számtalan sokan nem térnek vissza…”

14. rész: „Elmegyek a halál torkába…”

15. rész: „Közeledünk a harctérhez”

16. rész: „senki le nem merje tenni a fölszerelést”

17. rész: „feszülten figyeltem az erdő fái közé”

18. rész: „Itt az alvásból keveset adnak”. A lövészárokban

19. rész: „Már félig-meddig hasonló voltam az afrikai vadkanhoz”. Küldönc szolgálatban

20. rész: „Éhezve, szomjazva, elcsigázott testtel”. Dandártartalékban

21. rész: „Isten segíts!” Előre, az ellenség után!

22. rész: „Életemnek egyik legborzalmasabb napja”

23. rész: „Ebben a csatában vertük ki az oroszt e hazából”

24. rész: „Előre, észak felé, mindig észak felé!”

25. rész: „Itt már civilizáltabb vidék van”

26. rész: „Ismét csomagosztás volt”

27. rész: „A fotográfusok serényen kapkodták a felvételeket…”

28. rész: „A kötelesség más irányba szólít bennünket”

29. rész: „Az olasz is megüzente a háborút”

30. rész: „Nagyszerű lenne ezt szemlélni békeidőben, passzióból”

31. rész: „Csak az átkozott betegség ne gyötört volna”

32. rész: „Porokat rendelt, később ricinusolajat és ópiumport”

33. rész: „Betegségemet leszámítva e helyen igen jól éreztem magamat”

34. rész: „Mától fogva hajtó honvéd vagyok”

35. rész: „A jó menázsi mellett még a zsebeim is mindig tele voltak”

36. rész: „Hagyd csak fiam, legalább majd erősebben köpdösöl tőle…”

37. rész: „Nyomorult, rongy népség közé kerültem”

38. rész: „Mesébe illő vidék volt”

39. rész: „Életemnek idáig a legborzasztóbb napja volt”

40. rész: „Háborúban egy katona élete 2 fillér, egy lóé pedig 4”

41. rész: „Sötét terv foglalkoztatta elmémet”

42. rész: „Mily változás két nap alatt”

43. rész: „Otthagytam a nyomorult, gazember társaságot”

44. rész: „Beletaláltam magam új helyzetembe, és meg voltam vele elégedve”

45. rész: „Az első lövés épp a Turi sátrába csapott”

46. rész: „Elmegyünk innen, fiaim, e vad, sziklás hegyekből egy szép paradicsomi vidékre”

47. rész: „A vidék mind szegényebb, kövesebb és kopárabb”

48. rész: „Nem paradicsom, hanem a pokolnál is borzasztóbb, rémesebb mészárszék…”

49. rész: „Gránátlövések és az utálatos tetvek…”

50. rész: „…Halomra lőnek bennünket, ha ma nem, hát holnap!”

51. rész: „Egy nagyszerűen borzalmas eseménynek voltunk szemtanúi”

52. rész: „Megundorodtam, megcsömörlöttem ez igazságtalan, gyalázatos beosztástól”

53. rész: „A betegség mind jobban erőt vett rajtam”

54. rész: „Megérkeztek a vereskeresztes kocsik”

55. rész: „Nem kórház, hanem igazi kínház volt”

56. rész: „A nagy napóleoni időkben történt azon vitézi cselekedet”

57. rész: „Semmiképpen sem lehet ez átkozott helyről szabadulni”

58. rész: „Íme, aki mer, az nyer!”

59. rész: „Mindent megkísérlek, hogy szülőfalum felé vegyem az irányt”

60. rész: „Maga barátom, úgy látjuk, szökik a harctéri kórházból!”

61. rész: „Épp a cél előtt válik semmivé minden tervem?”

62. rész: „Ezer akadályon át is hazajöttem, hogy viszontláthassam szeretteimet…”

63. rész: „Szinte magamat is láttam a szuronyos katonák közt”

64. rész: „Nyilván kiszuperálnak, mert nagy bajom van”

65. rész: „Itt tartják lézengőben az embert…”

66. rész: „Míg csak lehetséges, nem fogok ismét kimenni a harctérre!”

67. rész: „Ne kerüljünk össze együtt a harctéren!”

68. rész: „Úristen, hát még addig is tart a háború?”

69. rész: „Akar-e távírdász lenni?”

70. rész: „Igazán nagyszerű és szép tudomány a telefon technikája”

71. rész: „Szegeden olyan jól folytak dolgaink, amilyenről álmodni sem mertünk volna”

72. rész: „Diskurálgatva loptuk a drága, szép napokat”

73. rész: „Ismét ki kell mennem a harctérre”

74. rész: „Hasonlítunk azon halálra szánt bárányokhoz”

75. rész: „Az ágyúk dörgése ide már erősen hallatszott”

76. rész: „Semmi kedvem a csillagokhoz, vannak nekem odahaza csillagaim…”

77. rész: „Rohammal fogunk támadni”

78. rész: „Véletlen szerencse volt, hogy több golyó nem talált”

79. rész: „Lábam sebe tüzelt és égetett”

80. rész: „Tizenhatunknak volt tizenöt ép lába”

81. rész: „Elvittek a X-ik kerületben levő Golgotha úti nagy hadikórházba”

82. rész: „Lábam gyorsan gyógyul”

83. rész: „Ha már Budapestre vetett a sors”

84. rész: „Gyógyultan, csapathoz”

85. rész: „Soha még ily örömmel nem távoztam el Váradról…”