„ebben a csatában vertük ki az oroszt e hazából”

2011.06.06. 07:24 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 23. rész

A laborcfői ütközet

Az erdő szélén már méhraj módjára röpködtek, fütyültek a golyók. Előttünk kis emelkedés volt, ettől a golyók nem érhettek, hanem felettünk repültek el. Óvatosan kinéztem a domb felületére, előttünk 100 lépésnyi tisztás volt, azontúl pedig ismét erdő, de az ellenséget még nem láttam. Talán heten, nyolcan voltunk ott mi, 4-esek Balogh őrvezetővel, de voltak köztünk 17-esek is. No, előre mondá Balogh, fussunk át a tisztáson a másik kis erdőbe. Erre futólépésben nekiiramodva, a kis ásót fejem elé tartva, néha földre vágódva átfutottuk a tisztást.

Roham az erdőben Roham az erdőben
(Forrás: Érdekes Újság)

Az előttünk levő kis keskeny erdő túlsó szélére érve benn voltunk a golyózáporban. De alig lehettünk itt húszan. Nagyon korán ideértünk, a többiek még hátra vannak. Tehát mi is visszahúzódtunk az erdő innenső szélére. Már három sebesültünk volt eddig. Amint ott feküdtünk a puskaropogást egyszerre erős „Rajta, rajta, előre!” kiabálás harsogta keresztül. Balra, előre tekintek, és látom, hogy – mint később megtudtam – a 3. és 4. századnak rohamot vezényeltek sík terepen a magaslaton levő oroszok ellen. Úristen, mintha most is látnám, hogy hullottak az oroszok gépfegyver és puskagolyói alatt a mieink jobbra-balra. Dombi századost, amint fektéből felugorva, kivont karddal vezényelte a rohamot, egy golyó mellbe találta és rögtön meghalt. E rohamban sebesült meg Máté Sándor földim is a 4. században. Nem is lett a rohamozásból semmi.

Helyzetjelentés a hadosztály részére a támadás megkezdését követően Helyzetjelentés a hadosztály részére a támadás megkezdését követően, 1915. május 7-én 9 óra 30 perckor
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)

Mi pedig ott feküdtünk az erdő innenső szélén egyre jobban szaporodva. Vegyesen voltunk ott már 1-es, 3-as, 4-es és 17-es honvédek. Fejünk felett a levegőben sűrűn robbantak a srapnelek. Délután 2 órakor „Előre!” parancsra bevonultunk az erdőbe, s azon keresztül a túlsó szélén rajvonalban helyezkedtünk el. Én rögtön már messziről kiszemeltem egy vastag fát, amely bár egész szélen állott, mégis a mellé futottam, ásómmal a tövétől némileg kihánytam a földet és oda feküdtem. A fa kiálló gyökerére téve puskám csövét, lőttem az oroszok felé, kik innen már alig 300 lépésnyire egy magaslatról veszettül lőtték az erdőt, melyben mi voltunk. Mikor 4–5 fejet láttam az ellenségből, én is céloztam és lőttem. Az eredményt persze nem tudhattam meg.

3 órakor a tartalék is bevonult, mellém feküdt bal felől 5 ember, és rögtön beásták magukat. Jobb felől is feküdt 4 egy kis tisztásra, de ezek közül egyik – egy oláh – nem azon iparkodott, hogy beássa magát, hanem felült a térdeire és elkezdett kenyeret majszolni. Hasztalan ordítottunk rá, hogy bújjon le, ássa be magát, már későn volt. Az ellenség is meglátta a térdeplőt és pokoli golyózáport bocsátott reánk. Egy golyó rögtön eltalálta a vigyázatlan embert, ki kínosan akart felállani, de nem tudott. Sebesültvivőkért jajgatott, de lehetetlen volt abban az iszonyú golyózáporban még hason csúszva is kimozdulni helyünkből. Az embert csakhamar másik golyó is találta és pár pillanat múlva halott volt. Mellettem is kétfelől már négyen is megsebesültek a dum-dum lövedékektől, melyek fejeink felett, mint a jégeső paskolták a gallyakat.

Az előttem levő fába is öt ízben belevágott, de a vastag fán nem bírt keresztülhatolni. Sőt két ízben meg éppen a fülem mellett és az oldalamnál csapott le a földre a szétpukkant dum-dum golyó, felverve a port és a száraz faleveleket. A többiek már mind hátrébb vonultak az erdő belsejébe, de én híven kitartottam a helyemen, és hála a nagy fának teljesen sértetlen maradtam.

Huszonhét golyó egy fában, háborús képeslap Huszonhét golyó egy fában, háborús képeslap

Iszonyú puskaropogás, gépfegyverkattogás, gránátdörrenés, srapnelrobbanás zaja tölté be a levegőt. A mi ágyúink és gépfegyvereink is megkezdték a munkát az orosz állások ellen. E pokoli fülsiketítő zajban halálra szántan feküdtem a fa tövénél, magamban elbúcsúzva kedves szeretteimtől, kiket talán sohasem fogok többé viszontlátni.

És csodálatos, egész délután e borzasztó veszélyben hideg és nyugodt voltam, nem féltem, nem reméltem, ami felett később magam is csodálkoztam. Csak néha kiáltottam át a tőlem nyolc lépésre egy bokor mögött hevenyében ásott gödörben fekvő Gojdárnak, hogy él-e még?

5 órakor bal kéz felől jött a parancs: „Az oroszok a jobb oldali kis erdő felé szökdösnek! Továbbadni!” És tényleg 6 órakor már mind jobban ritkultak a lövések. Az est is beállt. Hátunk megett már az altisztek fennállva jöttek-mentek parancsokat osztogatva – hogy mikor roham lesz elrendelve, azonnal rohanjuk meg az orosz lövészárkot. De erre nem került sor. Alkonyatkor csak azt látom, hogy előttünk a tisztáson emberek mozognak előre, jobb felé. Ugyanakkor halljuk a parancsot: „Vigyázz, saját csapat, ne lőjj!”, mire mi is a puskát karjainkra akasztva, csendesen ballagtunk fel az oroszok szétdúlt, összelőtt árkaiba. Közben bizony sok jó honvéd holttestet kellett átlépnünk.

Késő este századonként összegyülekeztünk az elfoglalt orosz állások felett, nagy tábortüzet rakva elénekeltük a Himnuszt. Mily fenségesen hangzott ez örök szép ima a Kárpátok közepén a felszabadított magyar haza szent földjén! Mert ebben a csatában vertük ki az oroszt e hazából. A tisztek is előkerültek – kiket reggel óta nem láttam – és melegen gratuláltak egymásnak a győzelemhez. Sajnos, e győzelem sok jó honfivérbe került. Barátaim mind megvoltak, csak az egyetlen Boros hiányzott közülünk. De bíztam abban, hogy talán más ezredhez vegyült, és mihamarabb elő fog kerülni.

Következő rész: „Előre, észak felé, mindig észak felé!”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

1 komment

Címkék: himnusz b. sárközy gergely balogh jános őrvezető dombi százados laborcfő

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr732925043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.06.14. 18:17:43

Az 1915-ös tavaszi kárpáti harcok idején a magyar honvédek nem csak a sikeres ütközetek után énekelték el a Himnuszt. Damó Elemér századosnak, a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred csapattisztjének naplóját tanulmányozva találtam a következő esetet:
"1915. március 23. Szomorú napra virradtunk. A reggeli órákban érkező felvételező altisztünktől hallottuk, hogy azt beszélik, Psemysl elesett."
Amikor meghallották a hírt, egy darabig szótlanul ültek, és csak lassan engedett fel a feszültség. A tisztek Márky István alezredes, ezredparancsnok köré gyűltek. A napló ezután így folytatódik:
"Mit tehet a magyar ember! Okosabbat s tehet megnyugtatóbbat akár örömében, akár bánatában: elimádkozza a legigazibb magyar imádságot a Hymnuszt. Ezt tettük mi is. Márky elrendelte, hogy Psemysl elestét hírdessük ki s énekelje el az ezred a Hymnuszt. Sajnos az ezred kiterjedése miatt egyszerre nem tudtuk elénekeltetni. Azért nagyjából átvették, mikor az egyik helyen elkezdték, hullámzott az ima hangja végig a vonalon. S mikor nálunk elhalt az ének szava, hallottuk, hogy a szomszédok önkéntelenül átvették s küldték fohászukat az Úrhoz."

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása