„A fotográfusok serényen kapkodták a felvételeket…”

2011.07.04. 07:24 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 27. rész

Przemyśl felé

Zagórz, a San folyó mellett csinos város, vasúti állomással. A Kárpátokból való elindulásunk óta itt láttunk először vasutat, de nem használhattuk, a vonatok nem közlekedtek rajta, mert az oroszok menekülésük közben megrongálták, a vasúti hidakat pedig felrobbantották. Általában a falvak, melyeken keresztül meneteltünk épek voltak – nem úgy, mint a Kárpátokban – de a nagyobb épületek, vasúti állomások, hidak, gyárak, malmok mind le voltak égetve, vagy felrobbantva. Zagórz innenső végén láttunk rövid pihenőnk alatt sok német katonaságot, ágyúkat, automobilokat stb.

Zagórz pályaudvara korabeli képeslapon Zagórz pályaudvara korabeli képeslapon

Zagórzot elhagyva, mindjárt elértük a széles San folyót, melyen mind a vasúti híd, mind a kocsihíd fel volt robbantva. Egy ideiglenesen épült fahídon keltünk át a folyón, mely itt nem volt mély, úgyhogy tőlünk balra még lovak, kocsik és marhák is átgázoltak rajta.

A San folyón túl, rövid pihenés után – már sötét este lett –, ismét tovább haladtunk északkelet felé a sötét éjszakába. Minden tagom, de különösen a lábaim iszonyúan fájtak. Egy helyen kimerülten megbotlottam és beleestem az árokba. De összeszedtem minden erőmet, kimásztam és csak tovább! Még két falun mentünk keresztül, a harmadikban végre 11 óra tájon megállapodtunk és itt töltöttük az éjt.

A másnapi vasárnapot is ezen a helyen töltöttük. Rengeteg sok puculással, töltény- és konzervvizsgával zaklattak bennünket. Estefelé istentisztelet volt, melyen Bozóky százados szép beszédet is mondott. Ezekben a napokban már nemigen éheztem, mert a szűk menázsit pótolhattam a kis hazaival, és úgy osztottam be, hogy jusson is, maradjon is.

Ahol tüzet tudtunk rakni, a komiszkenyeret megpirítva, a csajka fedelében szalonnát sütöttem, amely felségesen jól esett. Olyan étvágyam volt mindig, mint a farkasnak. A kávé kevés kivétellel minden reggel megvolt. Ez időben még csokoládékávét is kaptunk, amely igen jó volt. Ha volt belőle elég, megtöltöttem a kulacsomat is, és menetelés közben a nagy melegekben abból iszogattam, mely sokkal jobb volt, mint az arra kapható ivóvíz.

17-én reggel ismét nagy puculkodást rendeltek el, és tudatták velünk, hogy az új hadseregparancsnok, Boroevics Szvetozár tábornok szemlét fog tartani felettünk. 6 órakor felállítottak bennünket – igen sok ezredet – az út mentén. Utászok kötéllel vontak kordont, hogy a sorok mindenfelé nyílegyenesek legyenek. 8 óra után jött a tábornok automobilon fényes kísérettel. A tisztekhez beszédet intézett, minket pedig megszemlélt, az arcvonal előtt ellépkedve. A fotográfusok serényen kapkodták a felvételeket, s valószínű, hogy én is rajta vagyok valamelyik képen, mert mindjárt az ezred zászlója mellett állottam az első sorban.

Munkában a harctéri fotós Munkában a harctéri fotós
(Anton Holzer: Die andere Front című kötetből)

9 órakor ismét elindultunk északkeleti irányban. Ez a menetelés egyike volt a legnehezebbeknek, melyeket eddig átéltem. Ismét hegyek következtek, melyekre szerpentinúton csiga módra kapaszkodtunk fel és le. A súlyos felszerelés a 250 élessel rettenetesen húzza vállaimat, nyakamat, derekamat. A bal lábam már annyira fájt, hogy csak sántikálva tudtam járni. Nagy meleg volt, szörnyen izzadtam, de azért csak mentem, nehogy elmaradjak a századtól. Így meneteltünk két falun Tillava Voloskan és Voloskan keresztül. Délután már ismét síkságra értünk. 4 órakor végre egy faluban megállapodtunk.

Mindjárt jelentettem Bauer hadnagyomnak, hogy nagyon fáj a lábam, megyek az orvoshoz, adjon rá valami orvosságot. „Csak menj fiam – mondá a hadnagy – magam is látom, mennyire fáj a lábad!” Tehát elmentem a doktorhoz. Mikor levettem a bakancsomat, az a disznó gazember azt mondá, hogy azzal még lehet menni, neki is fáj a lába, mégis jár vele! Jól összedorgált, ráadásul még 10 bottal is fenyegetett. Ily gyalázatosan bánnak itt az emberrel, alábbvalónak tartják, mint a kutyát. Visszatértem, és a sebesültvivő altiszt adott faggyút, hogy mossam meg a lábam és azzal kenjem be. Lementem tehát a közeli kis csermelyhez, lábamat jól megmostam és akkor vettem jobban szemügyre, hogy a bal talpam a nagy lábujj alatt hosszan, mélyen be van hasadva, elválva. Megijedtem, hogy fogok én ezzel sokat gyalogolni? Miután bekentem faggyúval kissé jobban éreztem, s visszatértem a faluba.

8 órakor konzervvizsga volt. Soknak nem volt meg a 4 konzervája, azok itt most kikapták a hiányzót. Az én első szakaszomban mindenkinek megvolt a négy, és mi is kaptunk egyet hozzá. Azonkívül a hadnagy minden szakaszból még kiválasztott 4-5 embert – én és Gojdár is köztük voltunk – és nekünk ajándékképpen még adott egy-egy konzervát, mint a hű kötelességtudás és példaszerű viselkedés elismeréséül. Ez ajándék konzervát megehetjük, mikor jónak látjuk.

Következő rész: „A kötelesség más irányba szólít bennünket”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

2 komment

Címkék: przemyśl b. sárközy gergely san folyó zagórz boroevics szvetozár

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr953035921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása