Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról

2015.07.12. 23:55 :: Nagy Háború szerkesztőség

A háború kitörésekor Dr. Kemény Gyula a nagyváradi 37-es közös gyalogezred elkülönített IV. zászlóaljában szolgált ezredorvosként, zászlóalj orvosfőnöki beosztásban a boszniai Bileken. A 3. hegyidandár kötelékébe tartozó alakulatot 1915 májusában a várható olasz hadüzenet hírére a szerb frontról átvezénylik a Monarchia olasz határára, az Isonzó felső folyásánál, Tolmein környékén kialakított hídfő védelme lesz a dandár feladata. A 28 részletben közreadott napló 1915. április 28-tól 1915. október 31-ig örökíti meg írója és személyén keresztül zászlóalja isonzói történetét. Egyes epizódok naturalista részletekben bővelkedő leírásokat is tartalmaznak. A drámai erejű sorok az 1915 nyarán és őszén a Krn és a Mrzli Vrh hegytömbjein, illetve az Isonzó partján vívott harcok véres valóságáról adnak érzékletes és megrendítő erejű leírást. Írójuk a nevéhez méltó „kemény” férfi, aki gyakran az első vonalakban, a bakákkal együtt éli át az eseményeket, állandó küzdelemben a rábízott 1200 ember testi-lelki épségének megóvásáért. A sorokból a hivatását hideg céltudatossággal gyakorló orvos mellett egy érző lelkű embert is megismerhetünk.

1. rész: „Újra itt a háború, ki éli túl?”

Új sorozat indul ma a blogon. Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója segítségével a nagyváradi 37/IV-es zászlóaljat kísérjük el az olasz frontra, a tolmeini hídfő körüli véres harcokba. A háború, ahogy azt egy katonaorvos látta!

2. rész: „már benne vagyunk a srapneltűzben”

Az 1915. május 24-ei megérkezést követően az első éjszakát szakadó esőben az Isonzó partján sátorozva tölti a zászlóalj. Ezt követőn a Tolmeintől északra eső hegyóriások között vezénylik őket ide-oda, s mindeközben átesnek az olasz tűzkeresztségen. Ezután az eső mellett folyamatosan kapják a srapneltüzet is a nyakukba. Hajszál híja, hogy hősünk életben marad…

3. rész: „Borzalmas út lehet ez nappal is, hát még éjjel...”

1915. május 31-én keletkeznek a zászlóalj első veszteségei és ekkor ejtenek először olasz hadifoglyokat. Másnap támadásra készülve eddig soha sem tapasztalt körülmények között, éjszaka másszák meg a 2245 méter magas Krn hegységet. Hősünk részletesen beszámol az útról.

4. rész: „Zöld, tollas civil kalapjuk a leglehetetlenebb helyen tűnik fel”

1915. június 2-án hajnalra a zászlóaljával együtt Kemény doktor is megmássza a Krn hegyet, ahonnét támadást kell indítaniuk. A tollas kalapos alpinik mellett a magasságokkal, a hóval és a hideggel is fel kell venniük a küzdelmet. Temetni is csak a hóba tudnak…

5. rész: „Ma majdnem 100 sebesült ment át a kezemen”

Életsorsok hirtelen változása, személyes és családi tragédiák sora villan fel a napló mai fejezetéből. Kemény doktornak orvosként és bajtársként is sok munkája akad. A Krn-ről indított és balul végződött támadást követően a segélyhely átalakul műtővé. A Sleme mögött dandártartalékban sincs nyugalmuk.

6. rész: „a legveszélyesebb helyre, a Mrzli Vrhre fel”

Rövid pihenőt követően Kemény doktor zászlóalja veszi át a terület egyik legveszélyeztetettebb pontja, a Mrzli Vrh védelmét. A váltást követően fedezéket kell ásni a segélyhely részére is. A munkából az ezredorvos is kiveszi a részét, majd számba veszi a zászlóalj eddigi veszteségeit, s levélben értesíti az elesettek hozzátartozóit. Mindeközben a szemük láttára esik el a Krn, ahol a zászlóalj másik két százada maradt…

7. rész: „érdekes orvosi művelet így a fedezékben gránátzene mellett”

Kemény doktor zászlóalja a Mrzli Vrh állásaiból szemléli, ahogy az olaszok egyre jobban megerősítik az 1915. június 16-án elfoglalt Krn-t, ami ez egész frontszakaszt veszélyezteti. A mai részből azt is megismerhetjük, hogyan lehet a lövészárokban tüzérségi tűz közben kolera ellen beoltani a legénységet. Június 19-én leváltják és 11 hónap frontszolgálat után hadtesttartalékba vezénylik az alakulatot. A nyugalmas állapot nem tart azonban sokáig…

8. rész: „akárhová búvik a zászlóalj, az ellenség felfedezi”

Kemény doktor zászlóalja 1915 júniusának végén a Tolmein melletti Dante Grotténál tartalékban tölti idejét. Az olasz gránátok elől azonban itt sincsennek biztonságban. A pihenő alatt az ezredorvos a helyi lakosságról és az osztrák-magyar haderő cseh csapatairól is kifejti a véleményét.

9. rész: „ez a lábvízvétel odaát nagy hőstett számba megy”

1915 júliusának elején Kemény doktor zászlóalja újra állásba megy. Ezúttal Tolmein előtt, az Isonzó partján Dolje falu melletti lövészárkok védelme vár rájuk. Itt a tetvek mellett, a szűkös lőszerkészlet miatt, türelemmel kénytelenek elviselni az orruk előtt a folyóba lábfürdőzni járó olaszok látványát is…

10. rész: „Panaszkodnak a kávéra, kenyérre, mindenre”

Ezredorvosunk 1915 júliusában az Isonzó partján éjjelente az állásokban a bakákkal beszélget, akik panaszáradatot zúdítanak rá. Máskor fényképeket hív elő ugyanott, majd részt vesz az olasz foglyok kihallgatásában is. Közelről szemléli azt is, amikor a hirtelen megáradó folyó az árkokba betörve majdnem katasztrófát okoz…

11. rész: „állandóan gramofonnal bosszantják az olaszokat közvetlen közelről”

Kemény doktor mai beszámolójából megismerhetjük, hogy 1915 nyarán az Isonzónál harcoló magyar zászlóaljak az előző részben megismert ellátási nehézségek dacára hogyan gondoskodtak önmaguk és az ellenfél „szórakoztatásáról”, élelmezésük kiegészítéséről, s hogy a hadvezetőség már a téli háborúra készült. Július 20-án a zászlóaljat leváltják ugyan, de szinte azonnal indulniuk kell újra a Krn-re…

12. rész: „Hát itt az a híres halálmező, a Krn hegység”

Katonaorvosunk Isonzó völgyben, Tolmeinnél harcoló zászlóalját 1915. július 21-én a nyári forróságból a Krnre vezénylik, ahol még hó és hideg van. A hírhedt magaslatra vezető utat sebesültek és halottak tömege szegélyezi, fent pedig a halálmező vár rájuk…

13. rész: „Itt van a halál aratása”

Kemény doktor nagyváradi zászlóalja 1915. július 22-én felér a Krn közelébe és átveszi a hullákkal teli lövészárkok védelmét. Az elkövetkező napokban az alakulat addigi háborús történetének legsúlyosabb harcait vívja. Az alpinik megújuló rohamokkal próbálják elfoglalni az állásokat. Orvosunk érzékletesen számol be az átélt borzalmakról.

14. rész: „Hordják a sebesülteket egész nap”

Zászlóaljának 1915. július 22-23-án a Krn közelében vívott heves harcait követően Kemény doktornak is bőven akad munkája. Mai fejezetünkben leírást kapunk az irányítása alatt álló elsősegélyhely működéséről, s megismerhetjük azt is, hogy mi történik, ha a felváltó alakulat berúgva érkezik az állásokba…

15. rész: „Minden hulláért 10 korona”

Kemény doktor zászlóalja 1915 nyarán váltás híján egy hónapot tölt a Krn közelében. Az alpinik, a hideg és a tetvek mellett a temetetlen halottak bűze és látványa okozta a legnagyobb kellemetlenséget a számukra. Az állásokat jól ismerő ezredorvos vállalta, hogy a pénzjutalomért jelentkező katonákkal összegyűjti a tetemeket. Ő sem sejtette, hogy mire vállalkozott…

16. rész: „Szegény zászlóalj elvérzett”

A zászlóalj 1915 nyarán a 2. isonzói csata idején véres harcok és súlyos veszteségek közepette állt helyt a Krn közelében. A sebesültek ápolása és a halottak eltemetése mellett az elesettek hozzátartozóinak a kiértesítése is Kemény doktorra várt. A napló mai része véresen naturális részleteket is tartalmaz, így azt csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk!

17. rész: „rögtön támadásba megyünk át”

1915. augusztus 15-én lejön a zászlóalj a hírhedt Krnről és öt hét után a katonák fehérneműt válthatnak… A várt nyugalom helyett azonban szinte azonnal ellentámadásra vezénylik az alakulatot, mivel a tolmeini hídfő túlsó oldalán az olaszok betörtek az állásokba. Nyughatatlan orvosunk is az első vonalakban lapul, amikor a segélyhelyen nincs dolga.

18. rész: „Már orvos, markotányos, szakács vagyok”

Bátor és nyughatatlan orvosunk 1915 augusztusában a selói állásperiódusban is folyton a bakák között kúszik-mászik, s a sajátja mellett épp azt a szerepet játssza el, amit a pillanatnyi harci helyzet megkövetel… Rettenthetetlen emberekből van még egy pár a környezetében, akik közül néhányat a mai epizódból meg is ismerhetünk.

19. rész: „Mit gondolhattak az olaszok rólunk?”

A halott testvérét váltó baka, az elesett olasz alezredes körgallérjából készült nadrág és a temetetlen hullák bűze miatti olasz parlamenter esete. Néhány kiragadott epizód doktorunk 1915 augusztusának végén a selói állásban írt feljegyzéseiből.

20. rész: „Ebben benne van az egész háború”

A zászlóalj 1915 augusztusának végén újra Doljénál kerül állásba. Ma olvashatunk a szegedi 46-osok vállalkozása során egymást súlyosan megsebesítő, s később a hordágyon egymás mellett fekvő magyar káplár és olasz alpini esetéről, valamint a hősi halált szenvedő nádudvari Jakab Andrásról, akinek a notesze orvosunkat is mélyen megrázza…

21. rész: „fogoly és őr boldogan ismertek egymásra”

Egy hajnali támadás története, az álmukban elfogott olaszok, s az egymásra ismerő cigány baka és olasz hadifogoly esete. Néhány érdekes epizód a mai részből. Kemény doktor zászlóalja 1915 szeptemberének közepén Tolmeinben pihen, de az életük ekkor sem egyhangú…

22. rész: „Dolgozzatok! Dolgozzatok!”

Az 1915. szeptember végi szabadságolások doktorunkat áttekintésre késztetik. A veszteségek számba vétele után megismerhetjük a „kaderről” kialakult lesújtó véleményét is. A tolmeini híd felrobbantásának saját kudarca épp úgy derültségre fakasztja, ahogy az olaszok elfogott parancsa…

23. rész: „nagy viaskodás Doljénál”

1915. szeptember 29-én Doljénál elveszik az állás. A támadások és ellentámadások közben Pizle Péter közlegény tragédiája tárul elénk. Az Isonzó vészesen megárad, az emberek a vízben állnak. A doljei harcokról Kemény doktor barátja, Hary József is részletesen beszámolt a visszaemlékezésében.

24. rész: „Az árokban embermagasságnyira feküsznek a hullák…”

Az 1915. október 18-án kezdődő 3. isonzói csata Tolmein környékén is véres összecsapásokat eredményez, amelyek ezredorvosunk zászlóalját is súlyosan érintik. A Vodil oldalában elveszett állást a 37-esek menetszázadának kell visszafoglalnia…

25. rész: „Mind-mind 18-19 éves éretlen, tapasztalatlan gyermek…”

1915 októberének végén Tolmein körül továbbra is dúl a véres 3. isonzói csata. Ezredorvosunk zászlóaljának beérkező menetszázadait egymás után vetik be a Vodil Vrh oldalában lévő állásokba betört olaszok ellen. A túlélésre kevés az esélyük…

26. rész: „Elesett, igazi hősi halált halt Czant kapitány”

Tolmein körül fékeveszetten tombol tovább a 3. isonzói csata. Hősök és antihősök küzdelmei és tragédiái sorakoznak elénk a mai részben is. 1915 októberének végén ezredorvosunk nagyváradi 37/IV-es zászlóalja mellett számtalan további alakulat vérzik el az összecsapásokban.

27. rész: „két-három év alatt Laibachig felárkoljuk Ausztriát”

1915 októberének végén kifullad a 3. isonzói csata, Kemény doktor is számot vet a nagy összecsapás veszteségeivel, eredményeivel, s a folytatás epizódunk címében is idézett perspektíváival…

28. rész: „Na, majd mi neki indulunk Itáliának…”

1915 októberében ezredorvosunk zászlóalja elfog egy korábbi olasz parancsot, amely részletesen beszámol az ellenfél céljairól, tervezett harcászati eljárásairól. A tervekből kevés valósult meg, s Kemény doktor bizakodik, hogy egy közelgő fordított lehetőség esetén ők jóval eredményesebbek lesznek.

29. rész: „Micsoda híres név lett azóta az Isonzó”

Ezredorvosunk háborús naplóinak és fotóhagyatékának a története egy csoda a számunkra. A blogunkon közreadott sorozatok hatására több megkeresést is kaptunk, s folyamatosan bővült a róla szóló digitális állományunk és persze a tudásunk. Így digitalizálhattuk előbb Kemény Szilárdnak, a doktor oldalági leszármazottjának köszönhetően a nála őrzött fotó- és tárgyi hagyatékot. S így került hozzánk újabban a 28 részben közreadott olaszországi naplójának a közvetlen folytatása, amelyben az alakulata, a nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóalja 1915. decembere és 1916. májusa közötti Isonzó melletti történetét meséli el. S hogy a jó híreket fokozzuk, a napló mellett rengeteg további fotó is megmaradt a hagyatékból, amelyekkel illusztrálni is tudjuk a leírtakat. A most előkerült dokumentumok rendelkezésünkre bocsátásáért hálás köszönettel tartozunk Kincses Károly muzeológus, fotótörténésznek! Garantáljuk, hogy doktorunk rajongói a most közreadásra kerülő részekben sem fognak csalódni!

30. rész: „A legyek élete drágább az istállókban, mint itt az emberé”

Hősünk 1915 decemberében tér vissza az Isonzónál Tolmein körül harcoló alakulatához. A cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóalja a 4. isonzói csata harcait vívja ezekben a napokban. Doktorunk jóvoltából érzékletes betekintést nyerhetünk a tolmeini hídfő körül ebben az időszakban vívott küzdelmekbe és az év vége békésebb napjaiba egyaránt. Az ünnepek nyugalmát a felvillanó nemzetiségi ellentétek zavarják meg némiképp …

31. rész: „A golyó, gránát egyformán jár át mindenkit…”

Doktorunk 1916 januárjában számba veszi zászlóalja Isonzónál addig elszenvedett veszteségeit és megállapítja, hogy kiemelkedően magas az elesettek aránya. A nagyszámú halott méltó eltemetése sem egyszerű feladat, ráadásul sokszor a felekezeti különbségek is nehezítik a megfelelő végtisztesség megadását. A katonák egyéni hősiességére is kapunk a mai részben példákat, megismerve a tenkei Pántye káplár és az eredetileg már invalidus Petrovits kapitány hajmeresztő történeteit…

32. rész: „Leírni is rémes, hát látni…”

1916 februárjában doktorunk zászlóalja újra a doljei állásokba kerül. A Tolmein melletti, az ezredorvosunk által „rettenetes és hírhedt” területként leírt védelmi szakasznál is van azonban borzalmasabb. Délebbre, a Selónál lévő állásaikat maguk az olaszok ürítik ki február 2-án, mert az már közegészségügyileg jelent rájuk veszélyt. A visszahagyott terület állapotáról a doktortól megszokott érzékletes leírást kapunk, azonban azt csak erősebb idegzetű olvasóinknak javasoljuk!

33. rész: „Ha kell, lopni és sajnos mindig ez kell…”

1916 márciusában járunk, Tolmein környékén folyton szakad az eső. A nyugalmasabb időszakban mindkét fél offenzívát vár. Kölcsönösek a szökések, amelynek apropóján a doktorunk megörökíti a cs. és kir. 10. hadsereg cseh dezertálási propagandával kapcsolatban kiadott parancsát. Részletesen leírja azt is, hogyan készült az eddigi, 22 hónapos háborús gyakorlata során a 37-es segélyhely, amelyhez számtalan praktikát be kellett vetnie, visszatérő állandó elemként a lopást…

34. rész: „Beugrottak s óriási lármával szúrták, lőtték az olaszt…”

1916 áprilisában a tiroli offenzívát várják Tolmeinnél is. Az isonzói hídfőnél harcoló osztrák–magyar alakulatoknak kisebb-nagyobb vállalkozásokat kell végrehajtani az olaszok nyugtalanítására. Doktorunk beszámol ezekről a változó eredménnyel járó akciókról.

35. rész: „Kutya hely, kis pokol ez…”

1916 májusában doktorunk segélyhelyét a Tolmein melletti Schlossberg magaslat oldalában rendezik be, ahol a mindkét oldali tüzérség zenebonáját, s az olaszok rendszeres belövéseit élvezve, „kéjes dolog a kitartás” jelszóval viselik a sorsukat, s türelmetlenül várják a Tirolból indult osztrák–magyar offenzíváról érkező híreket…

36. rész: „Minden valamire való épkézláb emberünk ott lent van Olaszország határán…”

1916 májusának végén doktorunk szabadságra megy, de előtte számba veszi a zászlóalja olasz fronton addig elszenvedett veszteségét. Szabadsága végeztével június 14-én a Belgrádban állomásozó kádernél tesz látogatást, amelynek során érzékletes leírást kapunk a városban és a megszállt területen és a pótkeretnél uralkodó viszonyokról egyaránt.

Szólj hozzá!

Címkék: dr. kemény gyula Isonzó Dolje Tolmein

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr597399146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása