Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 32. rész
1916 februárjában doktorunk zászlóalja újra a doljei állásokba kerül. A Tolmein melletti, az ezredorvosunk által „rettenetes és hírhedt” területként leírt védelmi szakasznál is van azonban borzalmasabb. Délebbre, a Selónál lévő állásaikat maguk az olaszok ürítik ki február 2-án, mert az már közegészségügyileg jelent rájuk veszélyt. A visszahagyott terület állapotáról a doktortól megszokott érzékletes leírást kapunk, azonban azt csak erősebb idegzetű olvasóinknak javasoljuk!
Az olasz kezd félni tőlünk, mindenütt drótot fon maga elé, holott ő van offenzívában, ő akar tőlünk elvenni. Azt hiszem, hogy van is oka félni. Biztos, hogy előbb-utóbb rámegyünk. Mintha már készülnénk is. A hegyibrigádokat átalakítják, a teherhordó lovakat elszedik s kocsikat kapunk. Az alpesi felszerelést is vissza kell adni. Közel van ide a Pó alföldje.
De mi van a románokkal? Úgy halljuk, hogy most február elején Németország ultimátumot küldött Romániának a kétszínűsködése miatt. Őt is megverjük. Különben érdekes bizalmas távirat jött a frontra hozzánk. K.u.k. 10. Armeekommando Nr. 126. Rumänische Propaganda Feldpost 606. jan. 30. Bukarestben román propaganda alakult „Garda Nationála Dimineata” címen, célja az, hogy a mi katonaköteleseinket megszöktesse, ezen célt elősegítse. A tagok száma igen nagy már, főleg a dezertálásokból. Pénzt erre az alapra az entente adott. Az egész akciót a romániai russzofilek vezetik. Katonáink, azok levelezései, újságcikkek figyelendők, ilyenek az Armeekommandónak beküldendők. A Romániából érkező levelek, csomagok szigorúan megfigyelendők. Rohr gmr.
Egyszerre kellemetlen parancs érkezett. A mi zászlóaljunk elmegy a doljei állásba, a menetzászlóalj pedig a mi helyünkbe a hídhoz. Emiatt nagy felzúdulás van, intrikákról beszélnek. A 2. zászlóalj elment 21-én délután, helyébe hurcolkodunk mi.
23-24-én a tőlünk jobbra a Vodilon levő 77-es zászlóaljat a szintén magyar 85-ös zászlóalj [váltja]. Nagy hó van és még folyton szakad is.
Rettenetes hely ez a Dolje, ez a hírhedt Dolje. Alig van ép ház, de mégis tele van katonasággal minden ház alatti gyenge pince. Nappal csak őreink vannak az állásban, mert folyton ágyúzzák, éjjel azonban benne van az egész zászlóalj. A Schlossbergnél van két század, mint tartalék. Olyan Krn-féle állás ez, pláne a jobbszárny, ahol Calutin van a 15. századdal, ott csak egyetlen árok van. Ez az állás, a századparancsnokság, abort, szalon, temető stb.
Dolje, 1916, 37-es sírok a házak között
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
Még rosszabb lejjebb a Vodil oldalán, ahol a 13. század van. Van itt egy hely, ahol maradni nem lehet, amely folyton gránáttűz alatt van. Ez a nagy szikla alatti hely, itt már párszor betörtek az olaszok. Ez a leggyengébb pontunk. A falu előtt még a 13. század van, attól lefelé a 14. és a 16., a Schlossberg előtt pedig a bosnyákok a hídig.
A 37-es menetzászlóaljat felosztották a 2. zászlóaljba.
A hídi állásba jöttek a cseh 91-esek, de ez is olyan vándorló, nemigen első rangú zászlóalj (cseh), s ezeket kivették ebből az állásból s helyükbe jött hat és fél század bosnyák. Most tehát a hídtól felfelé: bosnyákok, 37., 85., 61., 46. és 80. van. Mind magyarok. A Mrzli Vrh-ön levő 80-asok szintén magyar legénységgel rendelkeznek.
Február 20-ra nagy olasz támadás volt jelezve, de a foglyok szerint egy Genieoberst volt itt Paduából s ő az olasz állásokat gyengéknek találta (pedig, ha ők támadni akarnak, akkor a mi állásaink a fontosak, nem az olasz). Annyi bizonyos, hogy ha támadnak, akkor itt Doljénál lesz a főpont. A századparancsnokságok, a zászlóaljparancsnokság, a segélyhely mind itt vannak a faluban alig 80–150 lépésre az első vonaltól, különben itt nincs is második vonal. Ha egy pergőtűz jön, akkor mind itt maradunk a romok alatt. Szakad az eső, itt kuksolunk a sötét pincében, kint folyton szól a fegyver, zizeg a golyó, de ez nem árt, csak gránát ne jöjjön. Innen kimenni nem lehet, vagy győzünk, vagy megfognak.
A Genieoberst 26-ra halasztotta a támadást s tényleg támadtak is, de csak olyan markírozás volt. Az ágyúik azok már veszélyesek, öt halottunk is van.
Érdekes tünet újabban, hogy naponként szöknek át az olaszok hozzánk, négy-öt jön egyszerre. Bersaglierik mind. Erős, fiatal emberek, de azért szöknek. Azt mondják, hogy igen sokan szeretnének átjönni, de félnek a mi bakáinktól, hogy lelövik őket. Jött is újabban egy figyelmeztetés, hogy az átszökőkre ne lőjenek a mieink. Olyan boldogok, akik ideérnek, hogy megszabadultak. Szerintük odaát nagy az elkeseredés, jönnének ők mind-mind ide hozzánk, mondják. Érdekes, hogy maguk az olaszok srapnelezik a saját szökevényeiket.
27-én elesett Durazzó. Ugyanekkor a németek Verdunnél offenzívát kezdtek s hozzá sikerrel. Itt írom Doljéban ezen sorokat, 150 lépés ide az olasz. Mit hoz a jövő?
1916. március. Ma is mindenütt ott állunk az olasz határon, ahol az első napokban állást foglaltunk. Amin az olaszok ülnek, azt 1915. május 24–25-én önként feladtuk. Mi május 25-én reggel bejöttünk Tolmeinba, akkor sem volt itt olasz, pedig lehetett volna, ma sincs, pedig annyi ágyúval, munícióval lehetne. Ellenben ők a támadók féltükben saját maguk elé drótot húznak, óriási fáradsággal kiépített állásaikban sem érzik magukat biztosnak, így például Selónál, Santa Lucia előtt visszamentek február 2-án a túlsó hegyekre.
Nagyon érdekes, roppant megszégyenítő dolgokat hagyott ott hátra ez a kultúrnemzet, olyat, amilyet leírni is rémes, hát látni. Hivatalos komissió ment ki megvizsgálni s erről az Armeekommandónak a következő jelentést terjesztették elő. A levegő telítve van nedves hullaszaggal, körülbelül 10 méternyire a mi állásaink előtt már kezdődik az olasz piszok, felszerelési dolgok nagy tömege, sapkák, kalapok, fegyverek stb. borítja mindenfelé a földet. A legnagyobb óvatossággal kellett tenni minden lépést, hogy az emberi trágya nagy tömegeibe ne kelljen lépni, némely helyeken egész friss emberi trágyadombok. A tulajdonképpeni első álláshoz vezető futóárkokban alig lehetett menni, mindenütt piszok, mocsok, helyenként a futóárkok meredek részein vaskos lépcsők voltak, amelyek első látásra homokzsákoknak, pokrócoknak stb. látszottak, közelebbről vizsgálva s főleg az eltisztításnál kitűnt azonban, hogy ezek a futóárokban harántul készített lépcsők hullákból készültek, az olaszok saját olasz társaikat helyezték keresztbe az árokban lépcsőknek. Itt-ott volt egy-egy latrina, de teljesen tele emberi trágyával, így kifolyt, s végigömlött az állásban. Egyik latrinából kiállott egy pár cipő. Pontosabb vizsgálatnál kitűnt, hogy egy halott olasz, akin alig volt ruha, sebesülve nem volt s valószínűen ürítkezés közben halt meg.
A legborzasztóbb látványt nyújtotta azonban az egyik fedezék, amelyik betegszobának szolgált. Ott, ahol a kötszerek, az orvosságok az ételmaradékokkal együtt a legnagyobb piszokban feküdtek, leírhatatlan bűz és hullaszag uralkodott. Szinte hihetetlennek és lehetetlennek látszik, hogy itt élő emberek léteztek, hozzá még sebesültek, betegek. Egy kicsi lyuk szolgált ablakul, amelyen keresztül minden piszkot, mocskot, kötszert stb. kidobáltak. Ugyanitt hordták le a halottakat. Körülbelül 10 méterre a betegszoba alatt volt egy egész kis hegy temetetlen hullákból és hullarészekből. Egyik hulla az ablak rámáján lábainál fogva lógott, annyi fáradságot sem vettek, hogy teljesen kilökjék. Közel valamivel jobb fedezék van, benne és körülötte piszok‚ friss és régi kenyérdarabok, köröskörül emberi trágyakupacok. Mindenfelé hulla és hulla, minden lépésnél belesüllyed az ember a lábával a hullákba. A hullák ott feküsznek, ahol elestek, egyenként hevernek, épp ezért szanaszét. Épp így a fedezékekben is egyes hullák mindenfelé, azok helyzetéből, állapotából látszik, hogy a halál beállta óta helyüket nem változtatták. Az élő baka, aki fedezékében feküdt, mindig ott látta maga mellett és előtt a rothadó társát, pedig könnyen elhúzhatta volna odább.
Itt-ott meghalt tisztek és elítélt kadettek feküdtek, akik a halál beállta óta hevernek rothadó állapotban ugyanazon a helyen. A halálra ítélt kadetteknek és legénységnek a kezei össze voltak kötözve részint a háton, részint a mellen. Hogy a hulla milyen régi, abból lehet következtetni, hogy azon kötelék, amellyel a kivégzetteknek a kezei a hátukon össze voltak kötve, a puszta megérintésre szétmállott, épp így a hulla teste is. Ezen hullán négy lövés volt. A hullák annyira régiek voltak, hogy a megemelésnél a kezek, lábak lehulltak a törzsről s emiatt a temetés igen nehézkes volt. A déli szárnyon egyetlen sírba körülbelül 80 hullát, lejjebb a völgyben egyik század segítségével körülbelül 150 hullát temettünk el. A jobbszárnyon 12 hullát ástak el embereink. Valamennyi igen rothadt. Legtöbb hulla a déli lejtőn volt, több mint 800, ezek is rothadtak. Dacára, hogy ezen piszok eltakarítása az időjárás s ellenséges tüzelés miatt igen nagy gyorsasággal folyik, mégis még legalább öt hétre van szükség, hogy a környék és a levegő megtisztuljon.
Temetetlen hősi halottak, a háttérben balra dr. Kemény Gyula
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
A kultúrfölényben leledző olaszoknál ezt találtuk, amihez csak halványan hasonló sem fordult elő soha nálunk. Hogy milyen viszonyok lehetnek ott, elárulja a következő dokument, amelyet fogoly olasz tisztnél találtunk éppen az előbb leírt állás tőszomszédságában, a Sveta Márián. Ez a következő.
A dr. Kemény Gyula által leírt, elfogott olasz nyelvű parancsot alább a napló szó szerinti átiratában közöljük, megjegyezve, hogy a doktor azt magyar és német „keverék” nyelven, meglehetősen rossz német helyesírással idézi, vagy vette át.
Brigadkommandóbefehl Valtellina. Nr. 160. R.P. febr.18. 1916. An die Herrn Officiere. Az alulírott kommando sajnálattal állapítja meg, dass bei vielen unterstehenden Officieren eine gewisse Sorglosigkeit herscht die ich nicht als strafbar bezeichnen will, um dem italiener mit seiner angeborenen intelligenz und vornehmen Erziehung nicht Unrecht zu tun.
Nagyon kevés tisztnek van nyitva a szeme. Der grösste Teil übersicht gleichgültig jedes Vergehen gegen die und Ordnung‚ mintha ez nem is az ő szigorú kötelessége volna minden körülmények között‚ hogy közbelépjen a legnagyobb szigorral, ahogy azt a haditörvény előírja. A közegészségügy, a diszciplína, felszerelések rendben tartása, anyag kímélése – minderre a legnagyobb gonddal kell felügyelni, s mindenkinek minden tekintetben a szükséges lépéseket meg kell tenni. De ez nem történik meg. Sőt bűnök, hibák jönnek napvilágra, amelyek sajnos későn jutnak a magasabb parancsnokságok tudomására akkor, nachdem der Skandal bereits geschehen ist, denn es ist alles einfach skandalős, hogy a tisztek micsoda dolgokat büntetlenül hagynak, hogy mi történik a csapatok szeme láttára, hogy mit el nem tűrnek, sőt egyenesen maguk a tisztek véghez nem visznek. Egyes tisztek kihágásai bizonyosan mindenki előtt ismeretesek, de épp ezek adják meg nekem az alkalmat, hogy véleményemet közöljem nyilvánosan. Például tegnap este egy trainkáplár elindult két-három train führer után keresni, akik bizonyosan elbújtak valahol, a káplár oly hangosan ordítozott, hogy az ellenfél a Sveta Márián jól hallhatta. Pont a közelben van egy tisztiétkezde, de azért senki nem törődött a káplárral, amíg maga a Brigádkommandó rendet nem csinált. Tegnap 2–3 tragtierkolonne zárta el az utat, amely a Hevnikre vezet, senki sem törődött vele, legkevésbé a chargek, hanem a Mulisokat szabadon magukra hagyták. Egy konyha mellett s a felette levő úton, amelyen katonák járnak, egy terület teljesen tele van emberi trágyával, senki sem gondol az egészségügyi veszélyre, ámbár erre tisztek is járnak. Én nem akarok az elszórt és nagyon kevesek által felszedett töméntelen patronról, sem a materiál bűnös pazarlásáról, sem a tiszteknek a tisztaság, a fegyverek, ruházat, felszerelés tekintetében tapasztalt nemtörődömségéről beszélni. A ruházatot sajnos a tiszteknél kell kifogásolnom leginkább, mert ha ők a szolgálatbóli visszatéréskor piszkosak is, s kell is, hogy piszkosak legyenek, ha ugyanazt a munkát végzik, mint alantasaik, de azért még nem szabad schlampig bekleidet sein, nem szabad nyitott ruhában szaladgálni s ne csodálkozzanak, ha ezt kifogásolom. Intelligens és jól nevelt egyéneknek, akiknek megadatott a szerencse, hogy a királyért és hazáért a háborút vezethetik, mindig arra kell törekedni, hogy sem ezen, sem egyéb dolgokat, amelyek a tiszti kötelezettségek ellen vannak, ne kelljen kifogásolnom. Azon kéréssel (mit dem Ersuchen) hogy mindez a tiszturaknak kihirdettessék és lelkükre köttessék Der Generalmajor Brigadkommandant: Cangeni m.p.
Dr. Kemény Gyulát a téma később sem hagyta nyugodni, 1932-ben a Magyar Katonai Szemle 2. füzetében Amikor egy nagy arcvonalszakaszt az elhanyagolt egészségügyi viszonyok miatt fel kellett adni címmel is megírta a naplójában fentebb megörökített történetet. A cikkben a pontos helyszínt és a tiszt megnevezését „bizonyos okokból” mellőzi.
Következő rész: „Ha kell, lopni és sajnos mindig ez kell…”
Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról
