1914 karácsonyára a Szent István Társulat szeretetdobozt küldött a harctérre a fronton harcoló katonák számára. Ebbe a dobozban került Sík Sándor piarista tanár karácsonyi verse is egy képeslapon, aki tábori lelkészi szolgálatot is teljesített egy rövid ideig.
„Finoman érző lelkek a szeretet csodálatos leleményességével már a módját is meglelték a szenvedések enyhítésének, a szívek felemelésének” – írta az Esztergom című lap 1914. december 6-án. A római katolikus egyház Szent István Társulatának vezetősége az összes fővárosi katolikus nőegylet támogatásával, a katolikus Karitász védnöksége alatt elhatározta, hogy a katonának bevonult apák gyermekei felruházására és megajándékozása céljából karácsonyi bazárt rendez november 29-től kezdve a társaság épületének dísztermében (Budapest, VIII. Szentkirályi utca 28). Kapható lesz minden, amire kicsinynek, nagynak szüksége van, - ígérte a sajtó - ami jó, szép és hasznos. A tudósító szerint a megvásárolható áruk között a szeretetdoboz fogja a legnagyobb sikert aratni. Árusítani akartak a harctéren lévő egészséges katonák megajándékozására szeretetdobozt 3 koronáért és sebesült katonáknak ajándékozható szeretetdobozt 1 koronáért. A bazár tiszta jövedelmét teljesen a katonák gyermekei javára tervezte átadni a Társulat. A vallásos budapesti úri leányok és asszonyok akciója nem maradt hatástalan és eredménytelen, de számtalan más módja is volt annak, hogy a társadalom enyhítse az első háborús karácsonykor szétszakított családok fájdalmait.
A Szent István társulat karácsonyi hadibazára
(Forrás: https://nemzetikonyvtar.blog.hu)
Sík Sándor (1889‒1963) piarista szerzetes, tartományfőnök, egyetemi tanár, költő budapesti, váci, kecskeméti középiskolák után 1903-ban lépett be a piarista rendbe. 1910-ben magyar és latin szakos tanári diplomát, filozófiai doktori címet kapott és szerzetesi fogadalmat tett, de abban az évben jelent meg első verseskötete is. 1911-ben pappá szentelték és ekkor kezdett oktatni és nevelni a korabeli nevén „kegyes tanító rend” budapesti gimnáziumában.
A budapesti piarista gimnázium rendház és templom
(Forrás: https://gallery.hungaricana.hu)
A piaristák budapesti gimnáziumának 1915-ben megjelent évkönyve szerint dr. Sík Sándor a vallástan, a magyar nyelv és irodalom valamint a latin nyelv tanáraként tanított az 1914-1915. tanévben. Ő volt a IV.B osztályfőnöke, a gyakorló iskola vezető tanára, a gimnázium cserkészcsapatának vezetője is. 1914 decemberében a kongregációk (katolikus vallásos társulatok) országos háborús gyűlésének ifjúsági ünnepélyén Vallás- és hazafiság címmel ünnepi beszédet mondott. Közben az Élet, a Zászlónk, a Nagyasszonyunk és az Új Nemzedék című irodalmi, cserkészi, hitbuzgalmi, és ifjúsági folyóiratokban háborús költeményei jelentek meg. A Szent István Társulatnak a harctérre küldött karácsonyi szeretetdoboza számára a fronton tartózkodó katonák számára karácsonyi verset írt. Ez olvasható a képeslapon.
A Szent István Társulat 1914-es szeretetdobozához csatolt háborús karácsonyi levelezőlap
(Forrás: https://gallery.hungaricana.hu)
A rövid versben néhány szó (véreink, dúl, békeszerző fegyverük) még a háborús propaganda hatását tükrözi, de az a feszültség is érezhető, amely segítségével az ifjú lelkész és költő megpróbálja összeegyeztetni a szeretet ünnepét (karácsony) az erőszak ünnepével (háború). Ezért nyomtathatták dőlt betűvel a legfontosabb kifejezést. A nyílt terepen éjszaka a szabad ég alatt a hóban ülve pihenő katonák sötét tónusú és meglepően realista képe csak még jobban kiemeli a drámai környezetet és egyáltalán nem hasonlít sok optimista és naiv karácsonyi képeslapra. Így a költemény egy imaként, könyörgésként is olvasható.
Sík Sándor tábori lelkészként a Nagy Háborúban
(Forrás: https://siksandor.piarista.hu)
Sík tanár úr már 1914 augusztusától szervezte és vezette gimnázium cserkészcsapatának háborús szolgálatait a tanév során így a fiúkkal együtt három budapesti hadikórházban a sebesültek szállításában maga is részt vett. Ezen kívül 1915. február 6-tól április 10-ig vagyis 3 hónapig ő is szolgált mint honvéd tábori lelkész Péterváradon a pécsi 19/I. hadtápzászlóaljnál.
„A háborúban csak pár hónapig voltam, 1914. karácsonyától 1915 húsvét utánig. Akkor hazahívtak: érettségi előtt állt az osztályom, nélkülözhetetlennek nyilvánítottak. Úgyhogy voltaképp én csatában nem voltam, mert ottan csend volt akkor, csak hadgyakorlatokat tartottunk. Inkább pasztorális munkát végeztem ott” – írta később. Az irodalomtörténészek azonban az első világháború saját tapasztalatainak tulajdonítják papi hivatásának elmélyülését, a megbocsátás és a szeretet gyakorlatát, a lelkipásztori szolgálat csendes és alázatos teljesítését, mint későbbi „keresztény humanizmusának” személyes alapjait.
Sík Sándor 1945 utáni fényképe
(Forrás: https://siksandor.piarista.hu)
