Az 1914. június 28-ai szarajevói merényletet követően a 84 éves császár első számú utódjelöltje Károly főherceg lett. Számára a hadsereg, a katonák mindennapi kérdései nem voltak ismeretlenek. 16 évesen már katonai szolgálatot teljesített, 1914-ben pedig mint ezredes került az Armeeoberkommandóhoz, amelynek főhadiszállása a háború kezdetén Przemyślben volt. Az orosz tüzérség hatékony tevékenységének köszönhetően hamar átesett a tűzkeresztségen, s az agg császár azonnal elrendelte a trónörökös szigorúbb védelmét és az életveszélyes helyzetek elkerülését. Az uralkodó félelme nem volt alaptalan…
Az Osztrák–Magyar Monarchia fennállása során a császári család magyarországi tartózkodásának a védelme a M. Kir. Belügyminisztérium számára mindig prioritást élvezett. Annak megszervezését és kivitelezését akár több hónapos munkafolyamat előzte meg. Különösen fontos volt ez azért is, mert a fenyegetések a család tagjai ellen változó gyakorisággal, de mindig jelen voltak. A Belügyminisztérium iratanyagában első írásos emlék 1881-hez köthető Rudolf trónörökös esküvője kapcsán. Az évek során különböző számú merénylettervezetekkel találkozhatunk, amelyek leginkább 1903-at követően sűrűsödnek meg, de Bosznia-Hercegovina 1908-as annektálása után évente akár 4-5 ilyen fenyegetéssel is szembesült a belügy. A legtöbb esetben a nyomozásokat egy, maximum két hónapon belül lezárták, de ezeket igyekeztek helyi szinten kezelni. Általában a csendőri szervek kiszálltak a fenyegetőhöz, nem meglepő módon hiszen a postai levél feladása során saját címét is megadta. Kihallgatása után legtöbb esetben elmezavarodottnak minősítették az adott illetőt és családját pénzbüntetéssel sújtották. Természetesen voltak azonban notórius merénylőtervezők is. Ezekben a fenyegetésekben a csendőrség és rendőrség megállapítása szerint főleg pénzszerzési lehetőséget láttak, mert a figyelmeztetők jutalomban bíztak. A belügy, azon belül pedig az Elnöki osztály csak akkor vizsgálódott, hogy ha a tervező a fenyegetést egyenesen nekik címezte, vagy felsőbb utasításra rendelték azt el. Az ügyek komolyságát jelezte, hogy ha a cs. és kir. Hadügyminisztérium az eljárás során értesítette az osztrák–magyar Külügyminisztériumot, a cs. és kir. Belügyminisztériumot, a bécsi Rendőrigazgatóságot és a magyar belügyminisztert is.
Békében a császár útvonalának a védelmét Magyarországon a csendőrkerületek szárnyparancsnokságai látták el, akik teljes létszámmal biztosították a vasútvonalakat és környékeit. Háború során ez megváltozott. A trónörökös előszeretettel látogatta csapatait, hogy tájékozódjon az aktuális helyzetről. Ilyenkor a biztonság megszervezését, legalábbis az északi harctér esetében, a különböző vonalparancsnokságok látták el (Pozsony, Debrecen), majd a hadműveleti terület átlépésével ezt 1914-ben és 1915-ben Pflanzer-Baltin lovassági tábornok vette át. Természetesen nem közvetlenül, de a végső döntéseket ő hozta meg. Ezt általában egy, az adott hadsereg vezérkarához beosztott kizárólag osztrák származású magasabb tiszti ragban lévő tábori csendőr intézte. Ő tartotta a kapcsolatot a helyi vármegyei alispánnal, főispánnal és a rendőri, csendőri szervekkel a fronton pedig a hadseregparancsnokkal.
Károly trónörökös az orosz fronton 1915 őszén
(Forrás: Fortepan.hu, adományozó: Babarczy Eszter, képszám: 73339)
1914. november 16-án a belügyminiszter 8 határendőrkapitányságot (Máramarossziget, Munkács, Ungvár, Liptószentmiklós, Zsolna, Pozsony, Beszterce, Bártfa) arról értesített, hogy 50 főnél több orosz érzelmű egyetemi hallgató lett kiküldve Przemyśl, Tarnów, Krakkó, Bécs és Nowy Sącz (Neu Sandecz) irányába Károly trónörökös meggyilkolása végett.
Trónörökös Őfelsége ellen tervezett merénylet
(Forrás: MNL OL K 149-1915-7-44. Trónörökös Őfelsége ellen tervezett merénylet)
Ezek részben polgári, részben katonai ruhában utaztak és november 5-én vagy 6-án lépték át a határt. Az ügy elég komolynak látszott. Az Armeeoberkommando vezérkari osztálya K. Nr. 893. számon iktatta és elrendelte a Felső iskolai növendékek megfigyelését. 1914. november 21-én már arról informálták a parancsnokságot, hogy a diákoknak egy Wasilzsevsko nevű személy volt az „utazásszervezője” Sambor (Самбір) és Drohobycz (Дрогобич) városokon át, vele Kőrösmezőnél léptek a Magyar Királyság területére.
Trónörökös Őfelsége ellen tervezett merénylet
(Forrás: MNL OL K 149-1915-7-44. Trónörökös Őfelsége ellen tervezett merénylet)
A jelentés szerint menekülteknek adják ki majd magukat. Tudva levő volt, hogy Mauser-féle pisztolyokkal és 6 bombával is felszerelték őket, kiképzésük pedig Lembergben történt. Értesülések szerint a merénylet egyik kitervelője egy Szczerbinszki orosz lovassági kapitány lehetett, akinél több diák is megfordult. Sok esetben a közvetítő feladatokat két orosz ügynök: Cserkovszki és Csolek látta el, akiket 1914. november 19-én a munkácsi katonai parancsnokság területén elfogták és kihallgatták.
A belügy részéről a nyomozást Jámbor Mihály, Lackvicka László és Orosz Viktor nyomozók kezdték meg, de be kívánták vonni ebbe a sajtófőhadiszállást is. Az utóbbi nyomozó volt Ung vármegye detektívje és elsősorban a görögkatolikus papokat ellenőrizte, 6 főt le is tartóztatott és beszállított a kassai hadbíróságra. A határrendőrségek elsősorban a vasútállomásokat kívánták ellenőrizni. Ez elég nehéznek tűnt annak fényében, hogy sorra érkeztek olyan hírek, amelyek nagyobb települések, városok az osztrák–magyar hadseregek által elrendelt kiürítésekről szólnak, köztük Neu Sandeczről is. Az állomások tömve voltak vonatokkal. A közös vélemény az lett, hogy a tervezett merénylők kisebb csapatokra oszlanak, így próbálva meg növelni a hatékonyságot. Az első gyanúsítottak között volt Jozefort Ferenc műszerész és mozdonyvezető, Jendryolsovszky Artúr optikus, fényképész és műszerész. Nagyon jól beszéltek németül, lengyelül és franciául. Később egy, csak Hatuczinszky néven ismert harmadik társ is csatlakozott hozzájuk. Az utóbbi már kémkedésért egyszer el volt ítélve. A tervek szerint a hadtestparancsnokságokon jelentkeznének szolgálatra, ahol a trónörökös éppen áthalad. A nyomok egészen Trencsén városáig vezettek. A trencséni Erzsébet szállóban ugyanis megszálltak 1914. november 14-én, ahol Jarnutovski István, Asucharski Tádé és Selinski Ede álnéven jelentkeztek be, de nyomuk veszett.
A másik fő gyanúsított Stanislav Marian Wronszki volt, aki sebesülése miatt Aradra érkezett vöröskeresztes jelvényt viselő feleségével. Szemtanúk szerint gróf Bobrinszky aláírásával ellátott dokumentumokkal rendelkeztek. A tisztnek és nejének fő célja Zakopane gyógyfürdő városa lehetett. A nyomozók kiderítették, hogy ez valószínűleg állnév, az igazi személy pedig nem más, mint Waclaw Dziewotowa és neje Marietta. Waclaw az osztrák 227. landsturm zászlóalj 2. századának hadnagya, civilben pénzügyőri biztos. Megfigyelésük Aradon előbb a Központi Szállóban, majd a Deák Ferenc utca 40. szám alatt folyt.
A harmadik gyanúsított egy pohowkai születésű, de magyar személyazonossággal rendelkező, bizonyos Pauk Gyula József, egyes helyeken Pank Julián néven is szerepelt. Galíciai menekültnek és teológiai hallgatónak adta ki magát. Őt 1914. november 18-án fogták el Győrnél a Budapest-Bécs vonaton. Motozás során gyújtózsinórt és fél liter benzint találtak nála. A kihallgatás során hittudományi kérdéseket tettek fel neki, de egyikre sem tudott válaszolni. 1915. január 2-án elkészült egy lista, amelyet Schleyer Leopold altábornagy látott el kézjegyével és ebben az 50-es listát 122-re bővítették.
Trónörökös Őfelsége ellen tervezett merénylet
(Forrás: MNL OL K 149-1915-7-44. Trónörökös Őfelsége ellen tervezett merénylet)
Minden kérdéses esetben a trónörökös védelmét biztosító tábori csendőr először az alispánhoz, majd a megfelelő helyismerettel rendelkező csendőrséghez fordult. A csendőrség az északi hadszíntéren állandó ügyeletet tartott fenn a vasútállomásokon, hogy az ellenőrzést és a közbiztonságot még szigorúbban betartsa, mint a hátországban. 1914. november 23-tól pedig az összes személyszállító vonatokon állandó mozgó vonatellenőrzést végeztek. Az idegenek ellenőrzése a helyi szállodákban maximálisan megtörtént, de tegyük hozzá, ennek megvolt a pontos oka is, miszerint a Munkácson lévő 5 szálloda közül hármat a hadsereg részére tartottak fenn, míg a maradék kettő közül egy nem működött, a másikban pedig csak két szoba volt a vendégek számára fenntartva, de oda is csak galíciai menekülteket helyeztek el. A nyomozati irat alapján ugyan előfordultak be nem jelentési esetek, de ezeket időben szankcionálták.
Egy esetben viszont nem volt érdemleges intézkedés három orosz-lengyel származású személy miatt. Indoklást nem tudtak adni, pedig állítólag 1914. október 22-e és november 7-e között Tadeusz Klopovszky, Vladiszlav Zdanovicz és Julius Frankovszki Zakopane osztrák fürdőből már másodszor tartózkodtak a városban, pontosan a Hungaria szállóban. A személyzet egy orosz könyvet is talált náluk térképekkel, feljegyzésekkel átutazó csapatokról, de letartóztatásuk nem történt meg, mivel az illetők már korábban elhagyták a szállót. Ez az eset különösen érdekes annak a ténynek az ismeretében, hogy a trónörökös november 29-én Munkácson tartózkodott. Az adott személyeket merénylet előkészítésével vádolták, ha ez igaz, akkor súlyos mulasztás terhelte a rendőri közeget. A kassai hadtestparancsnokság maga rendelte el a vizsgálatot. A Belügyminisztérium Perényi Zsigmond államtitkáron keresztül kereste meg Bereg vármegye alispánját, Gulácsy Istvánt 1914. december 21-én és felelősségre vonta. Ennek oka az volt, hogy három esetben, november 20-án, november 23-án és december 10-én szigorított ellenőrzést rendeltek el, de állítólag ezt a munkácsi határszéli rendőrhatóság nem végezte el. Annak fényében, hogy a trónörökös a következő héten újból a harctérre utazott, ez meglepőnek minősült.
Károly trónörökös a fronton 1916 nyarán
(Forrás: Fortepan.hu, adományozó: Österreichische Nationalbibliothek, képszám: 212784)
1914. december 26-án Teschenből udvari vonat indult Galánta-Lipótvár-Budapest-Ungvár vonalon az északkeleti vármegyék területére. A vonaton Károly trónörökös utazott nejével. Ungvár mellett Máramarossziget lett az úti cél. Még szenteste két detektívet küldtek ki az utóbbi városba, hogy a helyszín biztosítását megkezdjék. A leendő uralkodó összesen három napot töltött ezeken a területeken. A detektívek mellett további 150 csendőr érkezett Bereg, 50 pedig Máramaros vármegyébe néhány tiszt jelenlétében. Azok elosztásáról a szárnyparancsnokságok rendelkeztek. Egyes összpontosítások Taracköz és Huszt környékén jöttek létre, ahol több „vidéken garázdálkodó lengyel légió beli katonát” kellett felkutatni és csapatához beszállítani. Erre szükség is volt, ugyanis az uralkodó a különvonatról 1914. december 27-én Máramarosszigeten Pflanzer-Baltin Károly lovassági tábornok társaságában szállt le, majd a helyi hatóságok fogadása után szentmisén vett részt.
A máramarosszigeti vasúti pályaudvar 1907-ben
(Forrás: Fortepan.hu, adományozó: Magyar Földrajzi Múzeum/Erdélyi Mór cége, képszám: 86859)
Ezt követően Kőrösmező felé utazott, hogy a fronton lévő csapatokkal találkozzon. Az esti órákban visszatérve a frontról a katonai parancsnokságon fogadást rendeztek a tiszteletére, majd másnap reggel tovább utazott Técső, Huszt, Ökörmező vonalon Munkácsra. A munkácsi látogatás biztosítása októberhez képest sokat javult. Az intézkedések szigorodtak és annak irányítását a hadsereg végezte. A helyi rendőrségnek erre nem volt kapacitása, így a katonai hatóságoktól kértek segítséget, akik házról-házra jártak. A lakosságnak megtiltották, hogy lakhelyüket elhagyják. Ez utóbbit később Gulácsy István Bereg vármegyei alispán és a kormány tiltakozására a védelmet biztosító Pflanzer-Baltin lovassági tábornok elvetette. „Főispánnal ismételten közöltetvén, hogy a szükséges csendőrségi és határrendőrségi erő rendelkezésre bocsáttatik, de igyekezzék a hatóságok és az intelligentia segítségével úgy tenni meg a biztonsági intézkedéseket, hogy ez által a közönség lelkesedése vissza ne fojtassék és Őfensége az ünnepeltetéstől el ne zárassék.”
Ezzel viszont az ügy nem lett elintézve. A katonaság ragaszkodott ahhoz, hogy a városba vezető utakat lezárják, a várost elhagyni és az oda betérni akaró polgári személyek pedig szigorú ellenőrzés alá estek. A katonák parancsot kaptak arra, hogy akik a felszólításra nem engedelmeskednek és futva menekülnek azokat azonnal lelőjék. A trónörökös Munkácsra történt utazását a teljes titoktartás övezte. A házak ellenőrzése után lehetett csak aznap falragaszokat kifüggeszteni, hogy Károly a városba látogatott. A szegényebb lakosság tiltakozását megelőzendő volt, hogy az ő élelmezésüket a hadsereg vette át, legalábbis arra az időre.
Károly trónörökös a fronton 1916 nyarán
(Forrás: Fortepan.hu, adományozó: Österreichische Nationalbibliothek, képszám: 212785)
A tervek szerint Károly 19.30-kor érkezett a városba, amelyet már 17.00-kor kiürítettek. A kocsiforgalmat betiltották és a vasútállomás és a Schönborn kastély közötti útvonalon a gyalogos forgalmat megszüntették. A trónörökös az éjszakát is a kastélyban töltötte. A katonai parancsnokság döntése értelmében erre a két napra Munkács legnagyobb gyárának, a dohánygyárnak a munkáját beszűntették. A gyárnak ugyanis 850 dolgozója volt, ebből 400-an vidékről, többségében rutén területekről jártak be dolgozni, így a bizonytalan elemeknek az ellenőrzése a zárással megoldottnak látszott. A trónörökös védelmét egy, a Hoffmann csoport vezérkari főnökségéhez beosztott osztrák tábori csendőr százados látta el, aki folyamatos konfliktusban volt a Belügyminisztériummal a lezárásokat illetően, amely annak mértékét ellenezte. Viszont az intézkedések nem voltak alaptalanok. 1914. december 28-án a kora reggeli órákban sürgöny érkezett a m. kir. népfölkelő vasút biztosító csoport parancsnokságára a Keleti pályaudvarra, hogy a Zagyva-hídnál a pályatest mellett a jobb sínpárnál ismeretlenek lyukat fúrtak merénylet elkövetése végett.
A gyanúsítottak nem kerültek elő, de a felelősségre vonás megtörtént: Bíró Mihály csendőr, aki korábban a töltés mellett lövést adott le ismeretlenekre, nem értesítette időben az őrsöt. Az ügyet lezárták a trónörökös pedig 1915. január 1-én Bécsbe épen és egészségesen megérkezett.
Felhasznált források és szakirodalom:
Hadtörténelmi Levéltár VII. Tgy. 106. Gulielleaume: Jegyzetek az Flmlt. Hoffmann hadtest rövidre fogott történetéhez 1914-1915
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) K 148-1915-36-579. Munkácsi határrendőr kapitányság az idegenek ellenőrzése tárgyában. 15.
MNL OL K 149-1915-7-44. Trónörökös Őfelsége ellen tervezett merénylet. 44.
MNL OL K 149-1915-12-382. Trónörökös utazása biztonságának megőrzése céljából intézkedések.
MNL OL K 149-1915-12-24. Ung vármegye alispánja a trónörökös Ő Fenségének Ungvárt tartózkodása alkalmából felmerült fogadtatási költségek. 183-187
Balla Tibor: A Nagy Háború osztrák–magyar tábornokai. Budapest, 2010.
