Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 17. rész
1915. augusztus 15-én lejön a zászlóalj a hírhedt Krnről és öt hét után a katonák fehérneműt válthatnak… A várt nyugalom helyett azonban szinte azonnal ellentámadásra vezénylik az alakulatot, mivel a tolmeini hídfő túlsó oldalán az olaszok betörtek az állásokba. Nyughatatlan orvosunk is az első vonalakban lapul, amikor a segélyhelyen nincs dolga.
A Selo körüli harcok 1915. augusztus 17-25.
Nagy örömmel hagytuk ott a hírhedt Krnt. Tolmeint kaptuk Abschnittnak. Csak gyanús, hogy azonnal és gyorsan kell lemenni. No, de legalább nem a Slemére, ahová a 91-esek mentek. Rettenetes ágyúzás van, dörögnek az olasz 15, 18, 21 cm-es ágyúk. Nem biztos az ember élete sehol. Délelőtt fél 10-kor [1915.] augusztus 15-én elindulunk. Rettenetes ágyútűz köröskörül. Szerencsésen érünk le Planina Brodiba. Milyen meleg van itt! Polugáron bakáink egy része új ruhát kap, leadja a tetűkkel tele öt hét óta le nem vetett fehérneműjét s helyette is újat kap. Késő este vagyunk Dante Grottéban. Nagy út a Krntől idáig. Másnap 16-án már a tolmeini állások segítségére megyünk. Tolmein körül borzalmas az ágyúzás. A Schlossberg hegy tövében töltjük álmatlanul az éjszakát.
A Schlossberg a háború idején, előterében a romos Tolmein
(Guido Alliney: Mrzli Vrh una montagna in Guerra című kötetéből)
Támadást várunk, de reggelig nincs. 17-én délután halljuk, hogy a túlsó oldalon, Selo felé, baj van. Ott pár nappal ezelőtt, 15-én az olaszok a 61-es zászlóaljat benyomták, a lövészárok egy részét elvették, sőt az első árok mögött fekvő második árkot is, s innen a futóárokban a balszárny hátába kerültek s elfogták az egész századot, épp így elfogták az 58-asok egy századát is. Már úgy látszik, hogy nagy bajok lesznek, hogy Santa Lucia is elvész, de elvész a vasútvonal is. Santa Luciában gyorsan mindent bevagoníroztak készen a menekülésre. A hadosztályparancsnok maga Podmelecen van. A frontot benyomták s félő, hogy átszakítják. Ide jöttünk mi segíteni.
(Doromby József és Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)
Most egy részen az olaszok vannak a mi árkainkban s hozzá a hegygerincen, míg a mieink lent. 17-én este a 13. század azonnal felmegy Pirschl főhadnaggyal s az 53-as zászlóalj mögött 30 lépésre áll fel. 18-án alighanem baj lesz. Modreicán, Santa Lucián keresztül érkezünk egy kis faluba, Kozmaricébe, ez előtt van Selo. A 14. és 16. század Kozmaricében alszik, csak a 13. század megy fel azonnal. 18-án este a másik két század is felmegy. Itt a parancs. Támadás lesz. Az olaszokat ki kell verni az árkainkból s ki kell egyenesíteni a frontot. Sok vérbe fog ez kerülni. Felkísérem én is a zászlóaljat. A terv szerint vagy akkor lesz a támadás, ha az olaszok szinte holtbiztos támadását visszaverjük s utána rögtön támadásba megyünk át, vagy reggel 3 óra körül. Az utóbbi terv valósul meg.
A 14. és 16. századok fognak oldalról támadni az első trombitajelre, a 13. század pedig egyenesen felfelé a meredeken. Az 53-as zászlóalj velünk lesz összekeverve.
Eljött a jelzett óra. Reggel 3 óra 5 perc van augusztus 19-én. Irtózatos fegyverropogás köröskörül. A 14. és 16. század valamennyire feljut a célhoz, de csak részben, már az ott álló olasz gépfegyvert nem tudták elfogni. De roppant nehéz volt a helyzete a 13. századnak és a vele összekevert 53-nak. Ezeknek meredeken kellett felfelé menni, minden sebesülés fejlövés volt, aztán meg kövekkel is dolgoztak az olaszok. Egy jó rész azonban úgy 5 lépésnyire megközelítette az olaszokat. Ezek a bátor fiúk mind, úgy 50-60-an ott maradtak halva. Egy sem tudott sem előre, sem hátra menni. Meghaltak és temetetlenül hevernek ott, senki nem mer értük menni. Osztrák copf szerint ugyanis éjjel volt a felváltás, illetve megerősítés, ami helyes lehet egy belátott, vagy kopár területen, de itt játszva oda lehet menni az állásba nappal is, olyan sűrű bokros a terep. Amikor megérkezett zászlóaljunk irtózatos sötét volt. Senki sem látott kétlépésnyire. Nincs egy tiszt, vagy baka, aki tájékozódni tudna, hol, merre van az ellenség, hegy, vagy völgy van-e előttünk. Koromsötétben, a rettenetes bizonytalanságban rohamra menni. És azért mégis mentek a mieink, sőt az volt a baj, hogy egyesek sokan egészen messze le a völgybe mentek s úgy kellett őket visszahúzni, visszahívni. Ezért aztán többen foglyok lettek a 14. és 16. századokból. A támadás pedig nem sikerült, bár a mieink némi előnyt értek el. Nincs itt sem fedezék, sem egyéb. A nagy veszedelem abban van, hogy oldalba lövik, sőt helyenként egyenesen hátba az olaszok a mieinket. Fedezék nincs, mindenki formálisan a botjával, kezeivel kapar magának némi takarást (t. i. az ásót lassanként mind elszórták a bakák). A 16. és 13. századoktól alig 20 lépésre vannak az olaszok, feljebb a 14-hez valamivel messzebb. Derék tartalékos tisztjeink mind század- és szakaszparancsnokok négy-hat lépésre lapulnak a bakák mögött, némelyik velük egy vonalban, mellettük, illetve köztük. De maga a zászlóaljparancsnokság is 20-30 lépésre van a rajvonaltól, az ellenségtől 60 lépésre. Végig mászkálok én is a vonalakon a bakák között. Bartha Béla barátom fedezékében a bakák mögött 5-6 lépésre hasalunk mindketten egész nap. Süvítenek a gránátok, sistereg, fütyül a sok golyó a fák, bokrok között, nem biztos itt semmi. Minden perc nyereség. Olyan szomorúan vegyül össze a szél süvítése, a bokrok, cserjék susogása, a gránátok velőtrázó süvítése, a golyók fütyülése egy nagy káoszban. A békéről beszélgetünk, majd hosszú ideig csendben hasalunk, haza, szép hazánkra gondolunk. Mi lesz? Haza segít-e bennünket a jó Isten? Látjuk-e még azokat, akiket szeretünk? Ilyeneken jár az eszünk akkor, amikor körülöttünk süvítő gránátok minden percben örökre belénk fojthatják gondolatainkat.
Selo térsége ma műholdas képen
Augusztus 24-e van délelőtt 10 óra, amikor itt a cserjésben lapulunk. Minden nap így megy. Ha lejjebb 10-12 percnyire a hegy lábánál levő segélyhelyen nincs munka, akkor itt traccsolunk. Mindenkit meglátogatok, bár erősen figyelmeztetnek a nagy veszedelemre. De már mindegy. 13 hónapja. Már jobb lenne, ha vége volna. Pedig mikor lesz vége? Mi erősen tartjuk, az olasz alig bír velünk.
Előző rész: „Szegény zászlóalj elvérzett”
Következő rész: „Már orvos, markotányos, szakács vagyok”
