Az elveszett tábornok – 1. rész

Alapítványunk munkatársai a 2019. október 11–13-ai piavei kutatóútjuk  során Nervesa della Battaglia városában találkoztak az Associazione Storico Culturale Battaglia del Solstizio  nevű olasz egyesület tagjaival. Ők meséltek egy osztrák–magyar tábornokról, akinek halála különös és érthetetlen körülmények között történt az 1918. évi júniusi piavei csata idején. Heinrich Bolzano vezérőrnagyról van szó. Felkeltette érdeklődésünket a rejtélyes történet, s mivel a magyar és olasz szakirodalom, valamint a visszaemlékező munkák viszonylag keveset és ellentmondásosan írnak róla, elhatároztuk, hogy kinyomozzuk, mit lehet tudni a magyar vonatkozásokkal is bíró, tragikus körülmények között életét vesztő tábornokról. Sorozatunk első részében megpróbáljuk rekonstruálni Bolzano vezérőrnagy családi hátterét és katonai pályafutását a Nagy Háború kitöréséig.

Heinrich Bolzano származását fontos tisztáznunk, mert ez befolyásolhatta halálának okait is. Le kell szögeznünk, hogy olasz neve ellenére csehországi német nemzetiségű családból származott. Édesapját ma leginkább Bohdan Bolzano néven cseh helyesírással találhatjuk meg az Interneten  keresés közben, ami felvet néhány kérdést. Az apa – teljes német nevén Theodor Bolzano von Kronstätt – 1834. május 9-én született Prágában, és 1884. július 12-én halt meg Schlanban, amelynek ma Slaný a neve Csehországban. A család neve alapján azonban valóban olasz eredetű, mert ősük Bernardo Pompeo Bolzano műkincskereskedő az itáliai Nesso városából a Comói-tó partjáról érkezett 1767-ben Prágába, ahol feleségül vette egy német kereskedő lányát. 1843-ban a családtagok már 57 éve jogosultak voltak a von Kronstätt nemesi előnévre: 1777-ben Johann Baptist Bolzano, prágai kereskedő kapta ezt a kiváltságot Mária Terézia császárnőtől. Az Edler von Kronstätt vagy Kronstadt (kronstadti nemes) előnév is fejtörést okozhat, mert ez volt a magyarországi Brassó német neve az ottani szászok között, ami velük létesített – de elfeledett – kereskedelmi kapcsolatot jelenthet. 1918-ban egy magyarországi újság ezért lefordítva a brassói előnevet adta az elhunyt tábornoknak. Ugyanakkor Kronstadt volt a neve egy oroszországi hadikikötőnek Szentpétervár mellett, és ahhoz is fűződhettek kereskedelmi kapcsolataik a Bolzanóknak. Az Edler viszont egy alacsony nemesi rang volt az osztrák tartományokban.

Schlan város piactere korabeli képeslapon
(Forrás: https://www.akpool.de)

Theodornak 8 testvére volt, akik közül néhányan a katonai pályát választották. Amikor 1868-ban Heinrich megszületett Schlanban, 4 nagybátyja is a császár hadseregében szolgált. Karl Bolzano a cs. és kir. 49. gyalogezred alezredese volt, Hugo Bolzano a 20. vadászzászlóaljnál volt százados, Ludwig Bolzano alezredes a klosterneuburgi utászezred egyik zászlóalját irányította, ahol Friedrich Bolzano századosként szolgált. Heinrich édesanyját Augusta Riessignek hívták, tehát neve alapján ő is német anyanyelvű családból származott.

Theodor Bolzano (1834–1884) csehországi gyártulajdonos, Heinrich Bolzano apja
(Forrás: https://commons.wikimedia.org)

Heinrich Julius (mai cseh írással Jindřich Julius) Bolzano 1868. augusztus 14-én született, majd 1870-ben világra jött Friedrich nevű testvére, de még egy Ludwigról is tudnak a családtörténet kutatói. Theodor Bolzano 1873-ban vásárolta meg Schlanban azt a csődbe ment textilgyárat, ahol korábban gépészmérnökként dolgozott és elindított egy sikeres és máig működő ipari vállalkozást, amelynek eszközei (pl. pontonok) feltűntek még az 1918-as piavei csatában is.

A Piave partján, Parrocchia Santa Croce területén kialakított gyűjteményben található ponton, amit az említett 2019. október 11-ei találkozónk során mutattak meg számunkra a nervesai olasz kutatók
(Fotó: Juhász Balázs)

A pontonon ma is jól kivehető a Schlanban működött gyár felirata
(Fotó: Juhász Balázs)

Theodor az 1870–1880-as évek fordulóján 220 munkást és 20 tisztviselőt foglalkoztatott. A gépgyárat a fiatalabb fiú, Friedrich vette át, az idősebb, Heinrich pedig katonai pályára lépett.

A schlani Bolzano-gépgyár munkásai az 1880-as években
(Forrás: http://www.salten.cz)

Heinrich elemi iskoláját Schlanban végezhette, majd a prágai és innsbrucki gyalogsági hadapródiskolákban tanult. 16 éves diák volt, amikor az apja 1884-ben elhunyt. Pályafutását jórészt a Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegsmarine több évtizednyi köteteinek segítségével tudjuk összeállítani, amely általában az évvégi – novemberi–decemberi – rangokat és beosztásokat sorolta fel. A Balla Tibor hadtörténésztől bécsi levéltári kutatásai alapján kapott információk szerint 1887-től egyéves önkéntes, majd hadnagy volt a cs. és kir. 17. és 25. tábori vadászzászlóaljaknál.

A 21 éves Heinrich Bolzano 1889. november 1-jétől a cs. és kir. 11. (cseh) gyalogezredhez került, amelynek első zászlóalja Pisekben, (ma Csehország) a 2. Innsbruckban, a 3. Brixenben, (ma Bressanone, Olaszországban Bolzanótól 40 km-re északra) a 4. Hallban (Stájerország, Ausztria) állomásozott, parancsnoka Emil Schmedes ezredes volt. Az is fontos információ lehet Heinrich további életútjához, hogy 1889-ben két nagybátyja már nyugállományba vonultan élt: Friedrich altábornagyként Linzben, Hugo pedig ezredesként Grazban, ami hatással lehetett későbbi karrierjére.

A Kees-palota Grazban, amely 1884-től a hadtestparancsnokság székhelye volt és ahol Heinrich Bolzano 11 évig szolgált
(Forrás: https://de.wikipedia.org)

1892-ben az egyik 11-es zászlóalj segédtisztjeként jelölték meg, 1893-ban viszont elkezdte a vezérkari tiszteket oktató bécsi k. u. k. Kriegsschulét, ahol 1895-ben főhadnagyként végzett, majd vezérkari szolgálatba került. A 11-esek I. zászlóalja és törzse ekkor már a boszniai Trebinjében, a II. Pisekben, a III. és IV. pedig Budweisban állomásozott, Bolzano viszont Josephstadtban a 19. gyalogos dandár, majd a 10. gyalogos hadosztály parancsnokságán gyakorolta a vezetési ismereteket. 1898-ban századossá léptették elő, és 9 évnyi csehországi (és bécsi) szolgálat után a cs. és kir 87. gyalogezred kötelékébe került, amelynek törzse és I., II., IV. zászlóalja Polában, III. zászlóalja Cilliben állomásozott, és túlnyomórészt szlovén nyelvű legénysége volt.

1900-ban viszont a szarajevói 1. gyalogos hadosztály vezérkaránál találjuk, innen két év után Grazba vezényelték a 3. hadtest parancsnokságára, ahol 1913-ig 11 évet töltött el. 1907-ben egy évet a 29. gyaloghadosztály vezérkaránál szolgált Theresienstadtban, de visszatért Grazba. Ekkor léptették elő őrnaggyá, majd 1911-ben kapott alezredesi rangot, ugyancsak Grazban. Ebben érezhető leginkább nagybátyja, Hugo Bolzano hatása, aki korábban szintén a Kriegsschule tanulója volt, és Grazban élte nyugdíjas éveit.

Heinrich Bolzano egyik 1908-ban kelt magánlevele egy árverési honlapon, amely 7 levelét és egy fényképet kínált megvételre
(Forrás: https://www.invaluable.com)

Magyar szempontból az fontos, hogy a hosszú és kényelmes vezérkari szolgálat után 1913-ban Magyarországra vezényelték, és Edler von Kronstätt Heinrich Bolzano vezérkari alezredes a cs. és kir. kecskeméti 38. gyalogezred 1. zászlóaljának parancsnoka lett egy évig Budapesten. Ekkor a következő kitüntetések tulajdonosa volt: 3. osztályú katonai szolgálati jelvény tisztek számára, katonai érdemkereszt, katonai jubileumi kereszt, bronz katonai szolgálati érem vörös szalagon, jubileumi emlékérem a fegyveres erő számára.

Az ezred tulajdonosa korábban báró Anton Mollinary (1820–1904) táborszernagy volt, akiről a 38-asokat „molinári bakáknak” nevezték. Az ekkor XIII. Alfonz spanyol királyról elnevezett, Kecskemét környékéről kiegészített alakulat ezredtörzse, valamint I–II. zászlóalja Budapesten a IX. kerületben a Gróf Haller utca 7–9. szám alatt az ún. Nádasdy-kaszárnyában állomásozott, a III. zászlóalj állomáshelye a boszniai Bilekben, a 4. zászlóalj laktanyája Kecskeméten volt.

A Nádasdy-laktanya (Budapest IX. kerület, Haller utca 7-9.) belső tere napjainkban
(Forrás: https://www.skyscrapercity.com)

Az ezred parancsnoka Lukachich Géza, zászlóaljparancsnokai Bolzano mellett Isidor Teus, Richard Fleischmann és Ivo Mihailic alezredesek voltak, de a törzshöz tartoztak Peter Babeu, Ernst Podjukl, Joseph Bandat és Samuel Bien őrnagyok, vagyis soknemzetiségű felső vezetése volt a színtiszta magyar alakulatnak.

Nem mellesleg 1913-ban a budapesti pénzügyminisztérium lottójövedéki igazgatóságának Lukachich Béla volt a vezetője, egyik hivatalnokát pedig Bolzano Károlynak hívták.

Bolzano alezredes magyarországi tartózkodásának egy megfejtésre váró izgalmas kérdése, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja 1914. április 16-i száma szerint a vármegye területén magyar állampolgárságot kapott Heinrich Bolzano péceli lakos. Az is tény, hogy a Verlustliste értesítésében halála idején, 1918. június 17-én lakóhelyeként szintén Pécel szerepelt, vagyis több mint 4 évig volt ottani illetőségű.

A péceli községháza épülete a Nagy Háború előtt
(Forrás: https://gallery.hungaricana.hu/hu)

A magyarországi kapcsolatra utalhat házassága is, mert Heinrich Bolzano feleségét egy külföldi genealógiai honlap szerint Magyar Erzsébet Júliának hívták  (1878–1978) és Bécsben született, apja Magyar Gyula, anyja Blümel Mária volt, viszont házasságukról, lakhelyükről, gyermekeikről, valamint anyanyelvükről még nem találtunk adatokat.

A Nagy Háború kitörése idején, 1914. július 7-től viszont már a cs. és kir. 88. gyalogezred parancsnokaként említik, ami azt jelenti, hogy áthelyezték Budweisba, mert a majdnem ¾ részben cseh nyelvű ezred törzse, valamint II-III. zászlóalja abban a városban várta. Parancsnoki tevékenysége és a Bolzano Dandár Nagy Háború alatti hadiútja pedig már egy másik történet.

Heinrich Bolzano parancsnoki állásában kényelmes polgári bútorokkal
(Forrás: https://www.kiefer.de)

A cikk olasz nyelven is olvasható. A fordítást Juhász Balázs készítette.