A kolozsvári születésű dr. Rucska Miklóst 1913 januárjában kinevezték a kassai gyermekmenhely orvosává, menyasszonyával, Palóczy Erzsikével már az esküvőjüket tervezték. A háború kirobbanása azonban közbe szólt, a szépreményű fiatal doktor hadba vonult, a menyasszonya pedig megbetegedett…
Rucska Miklós 1886-ban Kolozsváron látta meg a napvilágot mosóczi Rucska Lajos ügyvéd és földbirtokos – aki később a városi törvényhatósági bizottságnak tagja lett – és Kiss Zsuzsanna második gyermekeként. A református felekezetű házaspárnak Miklós mellett még két fia született: ifj. Lajos (Kolozsvár, 1884) aki jogászként 16 évig tanfelügyelő volt, valamint Jenő (Kolozsvár, 1889) aki gyógyszerész lett – mindketten részt vettek az első világháborúban.
A Rucska család – különösen mosóczi Rucska János, id. Lajos nagybátyja révén, aki megbízható és ügyes ügyvédként jelentős vagyont teremtett – a XIX. század második felétől Kolozsvár polgári elitjéhez tartozott. Ezt igazolja az is, hogy Rucska János – aki a kolozsvári református egyház és főgimnázium számára kiemelkedő alapítványt hozott létre – 1883-ban épített háza a kolozsvári Fő tér északi oldalán állt. A műemlékké nyilvánított épületben – amely a református egyház tulajdona – 1997 óta Magyarország kolozsvári főkonzulátusa székel.
Miklós a kolozsvári református főgimnázium diákja lett, amelynek VIII. osztályát az 1904/05-ös tanévben végezte.
A kolozsvári református főgimnázium értesítője az 1904/05-ös iskolaévből
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
Az érettségit követően az 1872-ben alapított Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem orvostudományi karán folytatta tanulmányait. Az egyetem befejezését követően 1912 tavaszán sikeres tiszti orvosi vizsgát tett, aminek alapján képesített orvossá lépett elő.
A tiszti orvosi vizsga eredménye az 1912-es Belügyi Közlönyben
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
A belügyminiszter 1913 januárjában a kassai m. kir. állami gyermekmenhely másodorvosává nevezte ki.
A m. kir. kassai gyermekmenhelyi orvosi kinevezés az 1913-as Belügyi Közlönyben
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
A katonai előléptetés sem kerülte el: 1913. november 1-től tartalékos főorvosnak nevezték ki a Boroević Svetozar nevét viselő marosvásárhelyi cs. és kir. 51. gyalogezredhez.
A Rucska fiúk édesapja, mosóczi Rucska Lajos – aki gazdatisztként a Bánffy grófokat is szolgálta, 1912-ben pedig a legnagyobb kolozsvári adófizetők között volt – 1914. április 14-én hunyt el.
Mosóczi Rucska Lajos gyászjelentése
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár, Gyászjelentések gyűjteménye)
Az első világháború kitörésekor az 51-esek ezredparancsnoksága a II. és III. zászlóaljjal Marosvásárhelyen, a IV. és a pótzászlóalj Kolozsváron, míg az 51/I. zászlóalj a boszniai Domanovićon állomásozott. Az I. zászlóalj – amely az 1. hegyi dandár kötelékébe tartozott – kiegészítő legénysége, dr. Rucskával egyetemben, már 1914. augusztus 2-án elindult Kolozsvárról Boszniába.
Dr. Rucska Miklós portréja 1914-ben
(Forrás: Tolnai Világlapja, 1914. évi 42. szám, Arcanum Digitális Tudománytár)
Az 1. hegyi dandár a cs. és kir. 18. hadosztály kötelékében a 6. osztrák–magyar hadsereg alárendeltségébe tartozott. Az 51/I. zászlóalj már augusztus 15-én átesett a tűzkeresztségen: a Crni vrh nevű hegyet foglalták el az ellenségtől kétórás kemény harcot követően. Sorozatos véres összecsapások következtek a szerb csapatokkal. Dr. Rucska Miklós cs. és kir. tartalékos főorvos az 1914. szeptember 8–9-én a szerbiai Krupanj térségében – a Jagodnja hegy Košutnja stopa (940 m) csúcsáért vívott harcokban – ellenséges tűzérségi lövedék srapnelétől találva, kötelességteljesítés közben vesztette életét.
Krupanj (Szerbia) a XX. század elején
(Forrás: www.posetikrupanj.com)
Holttestét bajtársai visszaszállították a Drina boszniai oldalára, ahol Zelinje község csendőrlaktanyájának kertjében hantolták el ideiglenesen.
Alig egy hónappal később, 1914. október 12-én Kolozsváron szomorú haláleset történt: mindössze 20 évesen elhunyt Palóczy Erzsike, a hősi halált halt dr. Rucska jegyese. A gyászjelentés szerint „békében tűrt, hosszas szenvedés után“, amihez bizonyára hozzájárult szeretett Miklósa elvesztése is.
Palóczy Erzsike gyászjelentése
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár, Gyászjelentések gyűjteménye)
A hős orvos holttestét 1915 tavaszán exhumálták és szállították szülővárosába. A esetről a Magyarország lap 1915. április 10-ei száma Exhumálás puskaropogás mellett címmel adott hírt:
„A család megbízásából az elhalt fivére, Rucska Lajos dr., Kolozsvárról Boszniába utazott, hogy a holttestet exhumáltassa és hazaszállítassa. A szomorú aktusról Rucska Lajos dr. a következő érdekes részleteket mondta el:
Március 31-ikén indultam el Budapestről s éjjel tizenegykor érkeztem meg Bosznabródba. A boszniai határt átlépve a tuzlai vonaton pénteken Tuzlán állottam meg. A katonai hatóságok a legnagyobb készséggel álltak rendelkezésemre, arra azonban figyelmeztettek, hogy a haditerületen nem felelhetnek biztonságomért. Svoboda Lajos és Echrich Hermann századosok minden felvilágosítást megadtak, s a legénységhez kérdést intéztek, ki vállalkozik arra, hogy az exhumálásnál segédkezzék. Két fiatal, 18 éves bosnyák katona, Aloi Odin és Ali Cilinkovic önként jelentkeztek, s velük érkeztem meg másnap reggel Zvornikba, ahol az ottani járásorvos, Schosberger Sándor dr. kíséretében még aznap tovább mentem. Éjjel 12 órakor érkeztem szekéren Drinacsára, s négy órai pihenés után mentünk tovább. Reggel 4 órakor voltunk Zelinjén. Néhány száz lépésnyire a határtól feküdt Miklós öcsém sírja. Magyar fiúk védik itt a határt, amelyen ha akarna, sem törhetne át az ellenség. Az exhumálás azonban mégis puskaropogás mellett történt meg. A határszéli őrség váltott üzenetet egymással fegyverek segítségével. Mikor a szekérre felhelyeztük a hármas-koporsót s visszafelé indultunk, egy eltévedt golyó Schosberger dr. feje mellett süvített el. Szerencsére baj nem történt, s az út további részén nem is volt részünk ilyen meglepetésben. Visszajövet egész Bosznabródig kísértem a koporsót, s magam pedig Szegeden át utaztam haza. Nagy öröm ez nekem is, de családomnak is, hogy az exhumálás ilyen sikeres volt, s Miklós öcsém most már hazai földben fogja örök álmát aludni.”
Dr. Rucska Miklós gyászjelentése
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár, Gyászjelentések gyűjteménye)
A temetésre 1915. április 11-én Kolozsváron került sor, amelyről a Magyarország c. lap április 12-ei száma Egy hős orvos temetés címmel a következő tudósítást adta:
„Rucska Miklós dr. kolozsvári orvos a szerbiai harcokban esett el és Boszniában eltemetett holttestét exhumálták és Kolozsvárra szállították, ahol tegnap helyezték örök nyugalomra a város közönségének óriási részvétele mellett. A helyőrség Nemes altábornagy vezetése alatt jelent meg és a végtisztesség megadására kivonult egy fél század honvéd és a honvéd zenekar. Az egyházi szertartást Herepi Gergely ref. esperes végezte, a sírbolt előtt pedig Ravasz László dr. teológiai tanár búcsúztatta megható beszédben a halottat, akit menyasszonya családjának sírboltjába helyeztek el.”
A díszőrséget az a Moldvay Zoltán 51-es főhadnagy vezényelte, aki az első sebesülését ugyanazon srapneltől kapta, amelyik dr. Rucska életét kioltotta.
A szerelmesek – Miklós és Erzsike, afféle kolozsvári Rómeó és Júlia módjára – a közös sírban újra egymásra leltek…
