Bosznia-Hercegovina okkupációját követően a terület férfi lakosságának is kötelező katonai szolgálatot kellett teljesítenie az osztrák‒magyar hadseregben. A kezdetben ez ellen lázadó bosnyák férfiakból idővel a Monarchia legjobb katonái lettek. Az első világháború idején a belőlük szervezett alakulatok is nagy veszteségeket szenvedtek. Sebesültjeiket, betegeiket magyar kórházakban is ápolták. Sok bosznia-hercegovinai katona azonban sohasem tért haza ezekből a szülőföldjére. A debreceni kórházakban ápolt bosnyák katonák közül 69 név szerint is ismert nyugszik a város temetőiben.
A háború kitörésekor, az addig felállított négy bosznia-hercegovinai gyalogezred az Osztrák‒Magyar Monarchia négy különböző nagyvárosában állomásozott. A szarajevói hadkiegészítési központú 1. Bécsben, a banja lukai 2. Grázban, a tuzlai 3. Budapesten, a mostari 4. Triesztben. Az első világháború első évében a Budapestről a 3. bosznia-hercegovinai gyalogezredet a szerb frontra vezényelték, majd innen a többi bosnyák gyalogezreddel együtt az orosz frontra irányították. 1915-ben, az olasz hadüzenet követően a 2. és a 4. bosznia-hercegovinai gyalogezredet az olasz frontra helyezték át. 1916-ban a román betörés után az 1. és 3. bosznia-hercegovinai gyalogezredeket Erdélybe küldték, amelyek később részt vettek Románia megszállásában is.
1914 őszétől Debrecen kórházaiba özönleni kezdtek a sebesültek. 1915 év elején összesen mintegy 18 000 sebesült katona befogadására alkalmas hely volt a városban.
1914 októberében a harctérről érkező katonák között felütötte fejét a kolera. A kolera mellett, 1914 őszén, jelentkezett a tífusz is. Az összesen 22 debreceni kórházban az osztrák‒magyar hadsereg soknemzetiségű, sokvallású katonái egymás mellett várták a gyógyulást.
1914 novemberétől 1916 áprilisáig mintegy hat és félezer betegágyon több mint százötvenezer katonát ápoltak, akik közül már ebben az időszakban közel hatszázan haltak meg.
Debrecenben két tartalékkórházat hoztak létre: az I. és a II. Tartalékkórházat. Az 1917. októberi adatok szerint az I. Tartalékkórház hat osztállyal rendelkezett, az első osztálya a böszörményi úti honvéd csapatkórházban 158 ággyal állt várta a sebesülteket, a második a Kishegyesi úti közös csapatkórház volt 187 férőhellyel, a harmadik a DMKE internátusában 402 kapacitással, a negyedik a Hatvan utcai reáliskola 220 ággyal, az ötödik a Burgundiai úti iskola 217 befogadóképességgel, a hatodik pedig a régi csapatkórház 308 hellyel. Továbbá még hozzá tartozott a Simonyi úti árvaház Vörös Kereszt kórháza 120, a Hajdúböszörményi Vörös Kereszt Kisegítő kórház 200, az Érmihályfalvi Vörös Kereszt kórház 150 ággyal, végül pedig az Auguszta Szanatórium 256 férőhellyel.
A II. Tartalékkórház az elsővel ellentétben barakk kórház volt, és ide kerültek elhelyezésre a fertőző betegséget elkapó, tünet gyanús, valamint az előbbiekkel érintkezett emberek. Ez az intézmény 32 barakkból állt, s 1915 elején felvette a Ferenc Salvator nevet. 1915. január 15-én Debrecenbe érkezett Ferenc Salvator főherceg az önkéntes betegápolás főfelügyelője, hogy meglátogassa a város egészségügyi intézményeit. A II. csapatkórház ezt követően vette fel a nevét.
Kórházak Debrecenben a világháború alatt
(Forrás: http://www.bocskai-konyvtar.hu)
A háború alatt ezekben a katonai kórházakba összesen 37 764 sebesült vagy beteg katonát láttak el.
Az idekerült bosnyák származású katonák többsége is ebben a két kórházban remélte a gyógyulását. Közülük sokan nem érhették meg, hogy visszatérjenek szülőföldjükre. A háború évei alatt mintegy 14 különféle temetőbe temették el az elhunyt katonákat és hadifoglyokat. Így kerültek elhunytak több református temetőbe, a katolikus és a zsidó temetőbe, valamint az elkülönített járványtemetőkbe.
A legelső háborús temetésre 1914. augusztus 9-én a Szent Anna katolikus temetőben került sor. Az 1849. augusztus 2-i „Debreceni csata” után szükségtemetőként létesült „Muszka temető”, vagy közismertebb nevén Honvédtemető 1915-ig lezárt temető volt. A Honvédtemető 1915. január 20-tól vált a Nagy Háború hőseinek nyughelyévé. Ettől kezdve Hősök temetőjének is kezdték nevezni. A Debrecenben elhunyt katonák közül kétezernyi lelt itt végső nyughelyére.
Debrecen temetőiben 69 név szerint is ismert bosnyák katona nyugszik. Az eltemetettek legnagyobb többsége a megmaradt adatok alapján kolerában halt meg, a második halálok a lőtt seb következtében beálló halál volt. Ezután a tífusz, a tüdővész, a tuberkulózis, valamint a tüdőgyulladás következett.
A hatvankilenc katona alakulat szerinti megoszlása is tanulságos.
Tizennyolc katona a 3., tizenkettő a 2., tizenkettő a 4., míg kilenc a cs. és kir. bosznia-hercegovinai 1. gyalogezredben szolgált. A többi alakulatot, pl. a tábori vadászzászlóaljakat, a vonat zászlóaljakat, a tüzérezredeket vagy egyéb gyalogezredeket 1-2 fő képviseli.
Az alakulatonkénti számadatok:
cs. és k. 1. bosznia-hercegovinai gyalogezred: 9 fő
cs. és k. 2. bosznia-hercegovinai gyalogezred: 12 fő
cs. és k. 3. bosznia-hercegovinai gyalogezred: 18 fő
cs. és k. 4. bosznia-hercegovinai gyalogezred: 12 fő
cs. és k. 42. gyalogezred: 1 fő
cs. és k. 97. gyalogezred: 2 fő
cs. és k. 1. bosznia-hercegovinai tábori vadászzászlóalj: 2 fő
cs. és k. 2. bosznia-hercegovinai tábori vadászzászlóalj: 1 fő
cs. és k. 3. bosznia-hercegovinai tábori vadászzászlóalj: 1 fő
cs. és k. 5. bosznia-hercegovinai tábori vadászzászlóalj: 1 fő
cs. és k. 15. vonatzászlóalj: 3 fő
cs. és k. 16. vonatzászlóalj: 3 fő
cs. és k. 2. hegyi tüzérezred: 1 fő
cs. és k. 27. hegyi tüzérezred: 1 fő
cs. és k. 40. sütő osztály: 1 fő
cs. és k. 15. utász zászlóalj: 1 fő
A már megszűnt Szent Anna temetőbe három, a szintén felszámolt Hatvan utcai járványtemetőbe tíz bosnyák katona földi maradványai kerültek.
Az első bosnyák hősi halott az 1888-ban született Peramire Joso a 3. bosznia-hercegovinai gyalogezred katonája volt, akit 1914. november 19-én a Szent Anna temetőben helyeztek végső nyugalomra. Alig egy hónap múlva szintén idetemették ezredtársát, az 1890-es születésű Perič Vasot is. 1917. július 8-án pedig Brasnič Ivan civil munkást, aki a 40. Sütő osztályhoz volt beosztva.
Az 1915 tavaszán kitört kolerajárvány sok áldozatot követelt. A II. Tartalékkórházban tíz bosnyák katona hunyt el. Őket a Hatvan utcai járványtemetőben temették. Közülük az első a 24 éves Aganovič Mustafa őrvezető, a cs. és k. 4. bosznia-hercegovinai gyalogezred katonája volt. Később itt helyezték végső nyugalomra Csabrilo Krisztát, Ivancsovics Markovot, Kujudrie Mitát, Masics Mehót, Milosevics Jovót, Nikolic Milant, Rubanovics Salkót, Tudzsigesits Iliát és Skrobó Martint.
A város vezetősége 1915 januárjának első napjaiban döntött úgy, hogy megnyitja a Honvédtemetőt, és itt helyezi végső nyugalomra a császári és királyi csapatkórházban elhunyt négy katonát. A temetésre 1915. január 20-án került sor. (Az erről szóló írásom itt olvasható.
A Honvédtemető – Hősök temetője napjainkban.
(Fotó: Topor István)
A Honvédtemető-Hősök Temetőjében ötvenhat bosnyák katona nyugszik. Az első parcellában 5, a másodikban 6, a harmadikban 7, az ötödikben 5, a hatodikban 12, a hetedikben 12, a nyolcadikban 3, a kilencedikben pedig 6 bosnyák katona alussza örök álmát.
Az első ide temetett Knezič Pava a cs. és k. bosznia-hercegovinai 4. gyalogezredben szolgált. Mostarban született 1894-ben. 1915. február 13-án hunyt el és 15-én temették az I. tábla 8. parcellájának 8. sírjába.
A katona párnaköve a Honvédtemetőben.
(Forrás: https://debrecenihosoktemeto.erda.hu)
Ebben az évben még tizenkét honfitársa került ide.
A következő évben csak öt bosnyák gyalogos lelt itt nyughelyet: Szelimovič Mustafa, a cs. és kir. 1., Arapovič Ibrahim és Puranovic Trifun a 3., Bednas Michael a 4. bosznia-hercegovinai gyalogezred, valamint Gulije Jovo a cs. és kir. 97. gyalogezred katonája.
Szelimovics Mustafa párnaköve
(Forrás: https://debrecenihosoktemeto.erda.hu)
A legtöbb bosnyák katonát, huszonhármat 1917-ben temették ide. Az év első hősi halottja Kahirmanovič Mija, a cs. és kir. 3. bosznia-hercegovinai gyalogezred katonája volt. Január 8-án hunyt el az I. Tartalékkórházban és 11-én temették az V. tábla 14. sorának 9. sírjába. Az ebben az évben utolsóként temetett bosnyák a cs. és kir. 16. vonat zászlóalj vonatkatonája, Saucamin Jakow volt. Ő 1876-ban született a Bihács községhez tartozó Prnjavor faluban. A II. Tartalékkórházban hunyt el 1917. december 26-án és másnap temették a VII. tábla 8. sorába, a 3. sírba.
Saucamin Jakow vonatkatona párnaköve
(Forrás: https://debrecenihosoktemeto.erda.hu)
1918-ban tizenkét bosnyák katona temetésére került sor. Itt lelt végső nyughelyet például Tattarovics Mehmed utász, és Fehedbegovics Vaszil vadász. Mindketten a VIII. táblában alusszák örök álmukat.
Tartarovics Mehmed utász sírhelye
(Fotó: Topor István)
Fehedbegovič Vasil vadász sírköve
(Fotó: Topor István)
Ebben az évben az utolsónak itt nyugalomra helyezett személy Trikulya Valjó volt. Ő 1896-ban született Liono településen. A cs. és kir. 4. bosznia-hercegovinai gyalogezredben szolgált. 1918. december 1-jén hunyt el a cs. és kir. I. Tartalékkórházban és december 3-án temették a IX. tábla 6. sorának 5. sírjába.
Trikulja Vasil gyalogos párnaköve
(Forrás: https://debrecenihosoktemeto.erda.hu)
A legutolsó bosnyák katona, akit ide temettek Mojegits Stefán gyalogos, a 2. bosznia-hercegovinai gyalogezred katonája volt. A 31 éves katona a Kruppa nevű bosnyák településen látta meg a napvilágot. 1919. március 2-án hunyt el a II. sz. Tartalékkórházban. 1919. március 4-én temették a IX. tábla 9. sorának 3. sírjába.
Mojegits Stefán párnaköve
(Forrás: https://debrecenihosoktemeto.erda.hu)
A temetőt Debrecen városa 2017‒2018-ban a Nagy Háború centenáriuma alkalmából a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai és anyagi támogatásával újította fel a Debreceni Militárium program részeként A szépen karbantartott és gondozott Honvédtemetőben nyugvó bosnyákok megérdemelnék, hogy a párnakövükön valamilyen módon feltüntetésre kerüljön a nemzetiségük. Akár kis bosnyák zászlócskákkal lehetne jelezni a sírban nyugvó nemzetiségét.
Felhasznált források:
Az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport adatbázisa a Debrecenben elhunyt és eltemetett személyekről.
Batári Gergő: Az első világháború egészségügyi vonatkozásai Debrecenben
Debreceni Militárium honlapja
Veszteséglisták. Arcanum Digitális Tudománytár.
Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Jelen írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány által szervezett bosznia-hercegovinai szakmai és kegyeleti emlékúton 2024. augusztus 31-én elhangzott előadás kibővített, képekkel kiegészített változata.
Köszönettel tartozom Csákvári Sándornak az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport vezetőjének, aki lehetővé tette, hogy a Debrecenben elhunyt és eltemetett személyek adatbázisát felhasználhassam kutatásaim során. Ebből sikerült kigyűjtenem az itt eltemetett bosnyák katonák adatait, amely itt érhető el: https://m.blog.hu/na/nagyhaboru/image/emlekezes/debreceni_bosnyakok/debrecenben_eltemetett_bosnyakok.xls
