Emlékút és megemlékezés Bosznia-Hercegovinában
A 2024-es esztendő több évforduló miatt is fontos év a számunkra. Idén 110 éve, hogy kitört az első világháború, s ebben az évben 120 éves a bileki halálmars áldozatainak az emlékműve. A történet és az emlékmű (újra) felfedezése, majd az obeliszk és a környezete megtisztítása a mi érdemünk. Az elmúlt években ez volt az elindítója, hogy fontos kutatási területünkké vált a bosznia-hercegovinai osztrák–magyar múlt megismerése is. Történeti és helyszíni kutatásainkról itt a blogon is rendszeresen beszámoltunk. Nyár végén egy szakmai, kegyeleti emlékutat is szerveztünk a térségbe, ami augusztus 30-án, az emlékmű felavatásának az évfordulóján Bilećán, ahogy ma hívják a települést, egy megemlékezéssel zárult.
Előzmények
Minden 2011-ben kezdődött. Abban az évben kaptam meg Zika Klárától dr. Kemény Gyula naplóhagyatékát. A háború alatt végig naplót író ezredorvos Klára nagyapjának, Hary Józsefnek volt a legjobb barátja, akire a doktor 1938-ban bekövetkezett halála előtt hagyta a közös háborús emlékeik féltve őrzött dokumentumait.
Dr. Kemény Gyula (balról a második) és mellette jobbra Hary József 1915–1916-ban egy Isonzónál lévő állásban
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatékából Kemény Szilárd jóvoltából)
Dr. Kemény Gyula 1914-es szerbiai naplójának a feldolgozása során találkoztam először a bileki halálmars történetével. Kicsit utána nézve derült ki, hogy a mára szinte teljesen elfeledett történet a maga korában nagyon nagy port kavart és a nemzetközi sajtót is bejárta. A tragikus kimenetelű katonai gyakorlat áldozatai a cs. és kir. komáromi 12. gyalogezred tagjai voltak. Tudtam, hogy az alakulat történetét Bálint Ferenc állandó szerzőnk kutatja, aki hallott az esetről és elvállalta, hogy azt alaposabban is feltárja és a blogunkra megírja. Így született meg 2020-ban egy rövidebb poszt és egy részletes szakmai tanulmány is a halálmarsról.
A napló közlésének az előkészítésekor, 2019. augusztus 27-én Molnár Tibor állandó szerzőnk javaslatára vettem fel a kapcsolatot a Bilećától délre, Trebinjében élő, turisztikai tevékenységet folytató, budapesti származású Djokić Évával, akiről a Facebook bejegyzéseiben olvastam, hogy az osztrák–magyar emlékeket is kutatja Bosznia-Hercegovinában. Éva a kérésemre átment Bilećára és az útmutatásaim szerint az emlékmű keresésébe kezdett. S a városi temetőben 2019. szeptember 8-án fákkal és aljnövényzettel sűrűn körülnőve megtalálta. A későbbi kutatásaink során kiderült, hogy a mai temető az egykori osztrák–magyar sírkertből nőtt ki. Mindannyian meglepődtünk, hogy a térség viharos elmúlt 120 éve ellenére a monumentális obeliszk és az eredeti feliratai mennyire épségben megmaradtak. Bálint Ferenc említett 2020-as cikkeibe már Djokić Éva fotóit is be tudtuk tenni, amelyeken jól látható az emlékmű és környezete megtaláláskori állapota.
A siker és a dr. Kemény Gyula naplójában megörökített bileki, valamint bosznia-hercegovinai további helyszínek, arra ösztönöztek bennünket, hogy megpróbáljuk a felfedezett obeliszket és a környezetét megtisztítani, s a többi helyszínt is felkutatni. Dr. Négyesi Lajos javaslatára 2019 őszén felvettük a kapcsolatot dr. Murinkó Attila ezredes úrral is, aki EUFOR békefenntartóként és a hadtörténelem iránt érdeklődő személyként 2013–2014-ben bejárta a térséget, s megfordult a bilećai temetőben is. Készített fotót is a temető akkori állapotáról, ami kitisztított körülményeket mutatott. 2020-ban vele közösen terveztünk terepbejárást, aminek a megvalósítását azonban a tavasszal kirobbant covid járvány megakadályozta. Ezt követően az ezredes úr új megbízást kapott, ami már nem tette lehetővé a részvételét a projektben.
2023 tavaszán tudtuk újra elővenni az aktualizált tervünket, ami elnyerte a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság (a továbbiakban: HM HIM HHI) támogatását. A munkaterv alapján az év során elvégeztük Avtovac (Gacko), Bileća, Kalinovik, Mostar és Trebinje települések osztrák–magyar katonai temetőinek a felmérését és a bilećai emlékmű felújítását, valamint megkezdtük a környezete megtisztítását.
Kutatócsoportunk 2023. augusztus 30-án a bilećai emlékműnél: Molnár Tibor, Babos Krisztina, Djokić Éva, Pintér Tamás
(Fotó: NHKA, Vas Annamária)
2024-ben a HM HIM HHI támogatásával folytattuk a bosznia-hercegovinai projektet. Az év során Maglaj, Nevesinje, valamint Stolac településeken végeztünk helyszíni kutatásokat és felmérést, továbbá Bilećán a temetőgondnoksággal együttműködve újabb területeket tisztíttattunk ki. Itt egy új információs tábla felállítását is kezdeményeztük, amit az évfordulón rendezett megemlékezésen terveztünk átadni.
A boszniai-hercegovinai kutatásainkról itt a blogon is beszámoltunk, a fennmaradt legjelentősebb két katonai temető, a mostari (első rész, második rész) és a bilećai (első rész, második rész) történetét részletesen bemutattuk.
Ilyen előzmények után határoztuk el, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium 2024. évre megítélt támogatása segítségével 2024 nyarának végén, a bileki emlékmű 1904. augusztus 30-ai átadásának a 120. évfordulójához igazítva, egy szakmai, kegyeleti emlékutat szervezünk az alapítványunk és a blogunk alapítói, önkéntes munkatársai, valamint támogatói részvételével. Az utazásszervezői feladatokkal a korábbi Isonzó Expressz útjaink során már megismert szervezet jogutódját, a MÁV Rail Tours Kft-t bíztuk meg.
Utazás Bosznia-Hercegovinában
2024. augusztus 26-án, hétfőn reggel Budapestről 28 fővel indult a buszunk, amelynek aznapi végállomása Szarajevó volt. Tudatosan készültünk az útra: az utasok részére egy tartalmas, A4-es méretű 36 oldalas „fedélzeti kiadványt” készítettünk a felkeresni tervezett helyszínekről, és a hosszú útszakaszok alatt az adott területhez kapcsolódó előadásokkal, felolvasásokkal igyekeztünk az élményt még teljesebbé tenni.
A Mohács‒Udvar‒Eszék útvonalon haladva a törökkori kutatásokról Takács Róbert tartott előadásokat. A Magyar Királyság egykori határát is jelentő Száva folyón Svilajnál keltünk át és léptünk be Bosznia-Hercegovina területére, ahol a Boszna folyó völgyében a Doboj‒Maglaj‒Zenica útvonalon értük el Szarajevót. Ezen a szakaszon Juhász Balázs beszélt a XIX. századi balkáni krízisről egészen a szarajevói merénylettel bezárólag. Maglajnál megnéztük a huszár emlékmű kutatásaink során beazonosított és felmért maradványait, s közben Bartók Béla mesélte el az okkupáció katonai történetét, külön kitérve az 1878. augusztus 3-án Maglajnál csapdába csalt és lemészárolt 44 fő 7-es huszár tragédiájára, ami az egész hadművelet későbbi menetére is jelentős kihatással volt.
Bartók Béla előadás közben
(Fotó: NHKA, Pintér Tamás)
A szarajevói megérkezést és vacsorát követően a közönség vállalkozó része Molnár Tibor vezetésével még egy éjszakai szarajevói városnézésen vett részt. A nappal is különleges hangulatú, a keleti és nyugati világ határát képező város éjszaka még varázslatosabb élményt nyújt az erre fogékonyaknak.
Molnár Tibor és hallgatósága a Baščaršiján a Sebilj előtt. Az óváros bazárjában álló kút a város egyik ikonikus építménye, amelynél már az osztrák‒magyar katonák is szívesen fotózkodtak
(Fotó: NHKA, Pintér Tamás)
Augusztus 27-én, kedden szarajevói programunk az Oroszlános temetőben kezdődött, ahol előbb Gavrilo Princip és merénylőtársai síremlékét kerestük fel, majd a monarchiakorabeli névadó emlékműnél tartottunk megemlékezést. Itt Sándor Attila alezredes, bosznia-hercegovinai magyar véderő, katonai és légügyi attasé is csatlakozott hozzánk és ismertette röviden a temető és az emlékmű történetét, majd koszorút helyeztünk el az egykor itt nyugvó 2456 osztrák‒magyar katona emlékére.
Kullai Attila római katolikus lelkész, kiskunmajsai káplán, hagyományőrző tábori lelkész mindkét helyen imát mondott az ott eltemetettekért.
Csoportunk a központi emlékmű előtt
(Fotó: Világunk blog, Juhász Balázs)
A szarajevói városnézés során Hódi Nóra idegenvezetőnkkel az óvárosi sétánkon felkerestük a Miljacka folyó partján az 1914. június 28-ai mindkét merénylet helyszínét.
Kísérteties éjszakai fények a Latin-híddal szemben lévő sarkon, a Ferenc Ferdinánd elleni sikeres merénylet helyszínén
(Fotó: Világunk blog, Juhász Balázs)
Szarajevóból Mostar felé tartva Berta Kristóf előadásában ismertette Varga Ottó 1878-as naplóját, amely az okkupációs harcok történetébe enged betekintést. A Neretva völgyében utazva megálltunk Jablanicán, ahol a folyó partján kialakított szabadtéri múzeumnál Molnár Tibor a II. világháború idején lefolyt neretvai csatáról, míg Bartók Béla az arról készült filmről beszélt az utazóközönségnek.
A Neretva és a felrobbantott híd
(Fotó: Világunk blog, Juhász Balázs)
Mostarba érve éjszakai városnézésünkön megcsodálhattuk a mesebeli hangulatú kisváros fényeit.
Az Öreghíd éjszakai kivilágításban, az előtérben Kolodkó Mihály miniszobra a graffitiművészként megörökített Csontváry Koszka Tivadarral
(Fotó: Világunk blog, Juhász Balázs)
Augusztus 28-án, szerdán a nappali mostari városnézésen már Djokić Éva volt a vezetőnk. Ezt követően felkerestük az egykori katonai temetőt, ahol Manuel Martinović történésszel találkoztunk. A bosznia-hercegovinai osztrák‒magyar erődökről 2022-ben írt könyv szerzője Mostar katonai jelentőségéről és a temető történetéről beszélt nekünk. Ezt követően Kullai Attila atya elmondott egy imát az itt nyugvókért, majd koszorút helyeztünk el a központi keresztnél, s nemzeti színű szalagokat kötöttünk a magyar síremlékekre.
Csoportkép a keresztnél, középütt Manuel Martinović
(Fotó: Világunk blog, Juhász Balázs)
Mostarból, a baglaji dervis kolostor megtekintése után, Stolacon keresztül értük el Trebinjét, ahonnan a vacsora után Bilećára a szálláshelyünkre mentünk. Stolacnál a buszon Bartók Béla beszélt az okkupáció itteni eseményeiről, kiemelten a cs. és kir. budapesti 32. gyalogezredet ért támadásról és az ezred harcairól. Az egyes helyszínekhez kapcsolódóan jelen sorok írója Várady Géza 1914-ben megjelent Emlékeim Boszniából. Úti élmények, rajzok eredeti fényképekkel című visszaemlékezésének a vonatkozó részeit olvasta fel, amelyben a tábori lelkész az 1884-től kezdődő 12 éves bosznia-hercegovinai élményeit adta közre.
Augusztus 29., csütörtök a „tengeri napunk” volt, amikor Montenegróba átlépve a Kotori-öblöt és nevezetesebb helyszíneit tekintettük meg egy katamarán fedélzetéről, s néhol partra szállva. Bilećáról a Trebinje–Herceg Novi–Zelenika–Kamenari útvonalon haladtunk, ahol komppal átkeltünk az öböl déli oldalára és Tivatban szálltunk hajóra. A tengeren, természetesen, az egykor itt állomásozó haditengerészet, a hadiflotta, a tengeralattjárók és cattarói matrózfelkelés volt a téma, amelyről Bálint Ferenc tartott remek előadásokat.
Előadás és felvétel a hajón. Csoportunk „dokumentátora”, Osgyáni Gábor dokumentumfilm rendező munkában
(Fotó: NHKA, Pintér Tamás)
Hegyek szorításában. Jobbra hátul az öböl és Kotor városa fölé magasodik az 1749 méter magas Lovćen, ami egykor is Montenegróhoz tartozott és 1916. január 10-én magyar népfelkelők foglalták el
(Fotó: Világunk blog, Juhász Balázs)
A Perast előtti Szirti Madonna szigetén és Kotorban, az egykori Cattaro városában volt egy-egy megállónk, ahol a szigetre, illetve a partra is kiléptünk.
Augusztus 30-án délelőtt Djokić Éva kalauzolásában Trebinjét néztük meg. A Hercegovačka Gračanica ortodox templom magaslatáról keleti irányból remek panoráma tárult elénk az egykor a 2. hegyidandárnak is helyet adó jelentős osztrák–magyar katonai központról, ahonnan 1903. július 20-án a komáromi katonák tragikus menetgyakorlata indult Bilek felé.
Trebinjei panoráma a Hercegovačka Gračanica ortodox templom magaslatáról
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
A várost körülvevő hegyek tetején, akárcsak Bileken, mindenütt osztrák–magyar erőd, vagy őrház állt egykor, amelyek egyrésze még napjainkban is felfedezhető. Sétánk ezt követően a belvárosban folytatódott. A városi piacnak helyet adó főtéren ma is látható a Babić-kút és azok a platánfák, amelyek Georg Babich osztrák–magyar tábornokhoz köthetők. A kút mellett Bartók Béla mesélt a kezdetben gyűlölt, majd nagy népszerűségre szert tevő katonatisztről, a modern Trebinje atyjáról.
Bartók Béla előadás közben a trebinjei Babić-kútnál
(Fotó: NHKA, Pintér Tamás)
Trebinje törökkori eredetű hangulatos óvárosa után a Trebišnica folyó felől is megnéztük a várost, ahol szintén visszaköszönt az osztrák–magyar múlt: a mai Hercegovina Múzeum épülete egykor az osztrák–magyar állomásparancsnokságnak adott otthont, s szemben vele az egykori postagalamb állomás is megmaradt.
Trebinje óvárosa a Trebišnica folyó felől, a jobb sarkon az egykori osztrák–magyar állomásparancsnokság és a postagalamb állomás épülete
(Fotó: NHKA, Pintér Tamás)
Megemlékezés Bilećán
„Bosnyákország vérrel hízott mezeje,
Sok anyának de szomorú a szíve,
Sok magyar fiú meghalt Boszniáért,
Életével fizetett a hazáért.
Boszniában van egy nagy sír megásva,
Abban vannak a halottak behányva,
Ott nyugszik a magyar kislány babája,
Sötét felhők tornyosulnak reája...”
2024. augusztus 30-án délután 16 órakor a fenti, Bileki baka dala című katonadalból vett részlettel kezdődött Bilećán a városi temetőben a bileki halálmars felújított emlékműve mellett az emlékutazásunkat is lezáró megemlékezés. A rendezvény szervezőjeként és narrátoraként köszöntöttem a megjelenteket, s legelőször köszönetet mondtam a helyieknek, amiért megőrizték az emlékművet és ott állhattunk mellette, s együtt emlékezhettünk a XX. század elején történt tragikus eseményekre. A szerb nyelvre történő fordításban Erős Ervin újvidéki barátunk volt a segítségünkre.
Pintér Tamás, a rendezvény szervezője köszöntötte a megjelenteket
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
A megemlékezésen jelen volt a Szarajevóba delegált katonai attaséi testület több tagja, így Sándor Attila alezredes, Magyarország védelmi, katonai és légügyi attaséja, Erich Simbürger ezredes osztrák véderőattasé és Petr Růžička alezredes cseh katonai és légügyi attasé, véderőattasé-helyettes is. A bosznia-hercegovinai kutatásainkat, a bilećai felújítási munkákat, az információs tábla állítását és a rendezvény megvalósítását támogató HM HIM HHI részéről dr. Lukács Bence Ákos igazgatóhelyettes, a Külföldi Hadisírgondozó Osztály vezetője és Gottfried Barna szakreferens vett részt a megemlékezésen. A rendezvényen megjelent az EUFOR magyar kontingensének a parancsnoka, Pásti Gábor alezredes úr vezetésével a Szarajevóban állomásozó 330 fős magyar békefenntartó egység több tagja, s a rendezvény hangosításában is ők voltak a segítségünkre. A helyi szerb partnereink részéről részt vett az ünnepségen Magdaléna Delić asszony, a bilećai temetőgondnokság vezetője, s Petar Milosević történész barátunk, a trebinjei Hercegovina Múzeum munkatársa és kollégája is.
Dr. Lukács Bence Ákos ünnepi beszédében megemlékezett a temetőben nyugvó katonákról, „akiknek sorsa része lett a magyar történelemnek, és végső nyughelyre leltek a bilećai osztrák–magyar katonatemetőben. Emlékük megőrzése közös örökségünk és kötelességünk”. Beszédében a jelenhez szóló üzenettel is szolgált: „A bilećai katonatemető egy szörnyű eseménynek állít emléket. De továbbra is arra törekszünk, hogy utódaink okuljanak a múlt esetleges tévedéseiből, hibáiból, mind ahányszor egy katonatemetőben járnak, e gondolat vezérelje őket. Ez a remény, ez a hit hozott el ma ide bennünket. A remény és a hit, hogy a béke erősebb a háborúnál, az élet a halálnál, az emlékezés a feledésnél.” Beszédének végén köszönetet mondott Bileća város polgármesterének, Veszelin Vujović úrnak az együttműködésért, az alapítványunknak a kutatási projektért és a felújítási munkákért és Djokić Éva helytörténeti kutatónak és férjének Aleksandar Djokićnak a munkájukért.
Dr. Lukács Bence Ákos a HM HIM HHI igazgatóhelyettese tartott ünnepi beszédet
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
Az ünnepi beszédet követően Pintér Mátyás, az emlékutazás egyik fiatal résztvevője olvasta fel a halálmars áldozatainak a neveit és adatait.
Pintér Mátyás olvasta fel az áldozatok neveit és adatait
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
Az áldozatok és a temetőben nyugvó hősi halottak emlékére Kullai Attila kiskunmajsai káplán, hagyományőrző tábori lelkész mondott imát.
Kullai Attila kiskunmajsai káplán, hagyományőrző tábori lelkész mondott imát
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
Az új háromnyelvű (szerb, magyar, angol) információs tábla leleplezésével és felavatásával folytatódott a rendezvény.
Dr. Lukács Bence Ákos és Djokić Éva közösen leplezték le a táblát
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
A megemlékezés Bálint Ferenc és Berta Kristóf hagyományőrzők közreműködésével koszorúzással folytatódott. Koszorút helyezett el Sándor Attila alezredes, Magyarország védelmi, katonai és légügyi attaséja az attaséi testület nevében, dr. Lukács Bence Ákos, a HM HIM HHI részéről, Bartók Béla, Molnár Tibor és Szabó Csaba a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Magyar Nemzeti Levéltár részéről, valamint Bálint Ferenc Komárom és a Centenáriumi Hagyományőrző Dandár nevében.
Sándor Attila alezredes koszorúz
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
A rendezvény a Magyar Takarodó kürtjelével zárult, majd a résztvevők egy közös fényképre álltak össze a felújított emlékmű mellett.
A bilećai megemlékezés résztvevői az emlékműnél
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
A rendezvényt követően bilećai szállásunk, a Motel Dijamant rendezvénytermében rendeztünk állófogadást, ahol Sándor Attila alezredes úr mondott pohárköszöntőt. Ebben kifejezte a jelenlévők felé a köszönetét: „engedjék meg, hogy mindazok tiszteletére emeljem poharam, akik az elesett katonák, és tágabban a katonai örökség és múlt emlékei megőrzésében részt vállalnak, akik lehetőségeik mentén és rendelkezésükre álló eszközeikkel támogatják e nemes munkát, akik segítséget nyújtanak, hogy a maihoz hasonló megemlékezésekre sor kerülhessen.”
Az emlékezetes nap a hivatalos programot követően kötetlen beszélgetéssel, ismerkedéssel és a szakmai, baráti kapcsolatok építésével zárult.
Másnap, 2024. augusztus 31-én a szakmai, kegyeleti emlékút résztvevői hazaindultak. Az utazás közben most is előadásokat hallgathattak meg Bálint Ferenctől Tömörkény Istvánról és az írásairól, s Topor Istvántól Debrecen és a bosnyák diákok kapcsolatáról, valamint a debreceni katonai temetőben nyugvó bosnyákokról, s természetesen Várady Géza nagyszerű történetei sem hiányozhattak.
A kiválóan sikerült, remek hangulatú, élmény- és érzelemdús emlékút során méltó módon emlékeztünk meg a Bosznia-Hercegovinában 1878 és 1918 között szolgálatot teljesített magyar katonákról és civilekről, akik közül sok „életével fizetett a hazáért…”
Berta Kristóf és Bálint Ferenc hagyományőrzők a bileki halálmars emlékművénél 2024. augusztus 30-án, az emlékmű felavatásának a 120. évfordulóján
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)
