A bilećai osztrák‒magyar katonai temető 2/2. rész
A bosznia-hercegovinai Bileća, vagy ahogy akkoriban hívták, Bilek katonai temetőjében az első világháború alatt megszaporodtak a síremlékek. A 135 osztrák‒magyar háborús sírból 39-ben magyar katona nyugszik. A cseh népfelkelők egy emlékfalat is építettek hősi halottjaiknak. A sírkertbe orosz hadifoglyokat is temettek. A temetőt bemutató sorozatunk második részében az első világháború alatt keletkezett síremlékeket vesszük sorra.
1. Sírok, amiknek itt kellene lenniük
A bileki katonai temetőben az első világháború kirobbanását követően is folytatódtak a temetkezések, s jelentősen megszaporodtak a sírok.
A bécsi Hadilevéltár temetői katasztere 135 egyéni síremléket említ a katonai temetőben.
A bileki első világháborús temetőkataszter összesítő lapjának részlete
(Forrás: Hadilevéltár, Bécs)
A magyar első világháborús elektronikus veszteségi adatbázisban 39 személy adatai lelhetők fel. A rendelkezésre álló adatok alapján 1914. augusztus 14-től 1918. augusztus 23-ig temettek magyar katonákat a temetőben.
A világháború során az első magyar illetékességű itt eltemetett katona a cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóaljában szolgáló, a 13. század állományába tartozó Priskó Lőrincz gyalogos volt. A 23 éves görögkeleti vallású, földműves katona a Bihar vármegyei Rév (románul Vadu Crișului, ma Románia) településen 1891-ben született. Az 1914. augusztus 12-én hősi halált halt katonát, akinél a halál okaként csak az „elesett” bejegyzés szerepel, a katonai temető 2. sor 13. sírjába temették el. Nyughelye ma már nem beazonosítható.
Első világháborús betonból készült csonka trapéz alakú egyensírkő a temetőben a terület megtisztítása előtt
Az adatbázis alapján az utolsó itt eltemetett magyar katona Schmidt Róbert őrmester volt, aki a cs. és kir soproni 76. gyalogezredben szolgált és 1918. augusztus 22-én a várkórházban hunyt el. A 33 éves, 1885-ben Sopronban született evangélikus vallású nős hentesmester „süly” betegség következtében (ami ma már pontosan nem beazonosítható, mert többféle betegséget is jelent, a legvalószínűbb valamiféle keléses megbetegedés) vesztette az életét. A katonai temetőbeli eltemetési helyéről nincs adat.
Azok adatai alapján, akik esetén a haláluk időpontja és az eltemetési helyük is ismert az állapítható meg, hogy a katonai temetőben 4 sorban voltak sírok és a közkatonák esetén sorban haladtak a temetésekkel. Az első világháború kitörésekor Priskó Lőrincz említett sírja környékén, tehát a 2. sor 13. sírjától indultak a háború alatti eltemetések.
Névtábla nélküli magyar nyelvű egyensírkő a temetőben
A bileki események egyik legfontosabb forrásának tekinthető az első világháború kitörésekor a helyőrségben szolgáló dr. Kemény Gyula, a cs. és kir. 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóaljának ezredorvosa által vezetett részletes napló. Ő az első hősi halottakat már 1914. augusztus 8-ra datálja: „Végre augusztus 8-án beütött az igazi háború. Vannak már hősi halottaink, sebesültjeink, magyarok.” Közelebbit nem ír róluk, de így valószínűsíthető, hogy Priskó Lőrincznél korábban elesett hősi halottat is temettek a katonai temetőbe.
Az első bileki tiszti hősi halott esetén azonban mind nevét, mind a halála és az eltemetése körülményeit megismerhetjük a naplójából, s az esetében abban a szerencsés helyzetben van részünk, hogy a személye a magyar elektronikus veszteségi adatbázisban is szerepel.
1914. augusztus közepére már rendszeressé váltak a harcok a betörő montenegrói csapatokkal: „A montenegróiak mindenütt megszállták a határt, állandóan lőnek mindenkire, az útjainkat felrobbantják, sürgönyfáinkat lefűrészelik, a falvakat, csendőrkaszárnyáinkat kirabolva felégetik. […] Az erődparancsnokság elrendeli, hogy a Jabukovac hegycsúcs, Miruse falu és az ettől jobbra fekvő csendőrkaszárnya területe felderítendő, ha ott ellenség van, az elűzendő. Ez a Jabukovac uralja az országutat, s róla jól belátni egész Bileket. Még [1914. augusztus] 14-én délelőtt kiment egy század 6-os a kaszárnya ellen, délután pedig a mi zászlóaljunk kétharmad része. […] Délután 6 óráig tart a csetepaté, a csujesek meghátrálnak, de alig jövünk le a hegyről, már újra fent vannak és lőnek utánunk. Érzékeny veszteségünk volt, két halott, négy sebesült. A 6-osoknál hasba lőtték az igen bátran viselkedő Theisz hadnagyot, aki másnap meg is halt. Ő volt Bilek első tiszti halottja. Fiatal, erős ember volt. Mindenki nagyon szerette, s már nincs többé. Milyen más minden, mint a mozgósítás napján gondoltuk.”
Theisz Jenő hadnagy a Bileken állomásozó cs. és kir. újvidéki 6. gyalogezred kikülönített I. zászlóaljának a 3. századában szolgált. A Bács–Bodrog vármegyei Kissztapár (Ma Sztapár, szerbül Стапар, Szerbia) településen született 1887-ben. A református vallású, nőtlen, 27 éves katonatisztnek a bileki erődkórházban 1914. augusztus 16-án bekövetkezett halála okaként a veszteségi adatbázis is a haslövést említi. Az eltemetésére másnap került sor. Nyughelyeként a katonai temető 4. sorának 17. sírját jelöli meg az adatbázis.
A fiatal hadnagy fotója megjelent az Érdekes Ujság 1915. június 13-ai számának 21. oldalán a Hősök galériájában.
Theisz Jenő volt a bileki temető első tiszti halottja
Kemény doktor a naplójában Theisz Jenő temetéséről is megemlékezik, ami egy nevezetes eseményhez, Bilek montenegróiak általi ágyúzásának a kezdetéhez is kapcsolódik. Ő a veszteségi nyilvántartás adatainál két nappal korábbra teszi a temetés időpontját, ahogy a halálesetét is tette: „[1914. augusztus] 15-én délután 3 órakor éppen szegény Theisz hadnagyot temetjük, éppen imádkozunk a sír körül, amikor messze, valahol a második erőd mögött nagy dörrenés hallatszik, rá mindig erősebb süvítés, majd igen erős dörrenés, amely után óriási fekete füstfelhő csapódik fel, nagy köveket dobva fel a halotti csendben. Mind odanézünk, majd egymásra. Mi volt ez? Ilyet még nem láttunk. Nagy a riadalom egész Bilekben. Csak egy kicsit hosszabbra lőjenek, s rögtön beesik a lager közepébe. Miután pár lövéssel belőtte magát az ellenség, abbahagyta a lövöldözést.”
A bileki katonai temetőben Theisz Jenő sírhelye körül, a 4. sor végén valószínűleg tiszti parcellát alakíthattak ki: a 18. számú sírba 1914. augusztus 26-án Stenzel Richárd főhadnagyot, a nagyváradi 37. gyalogezred 14. századának, míg a 19-esbe 1914. október 25-én dr. Petheő Jenő tartalékos hadnagyot, egy népfelkelő munkásosztag tisztjét temették el.
Az első világháborús tiszti sírhelyek és a köztes helyekre eltemetett legénységi állományú hősi halottak nyughelyei a temetőben napjainkban – a következőkben ismertetésre kerülő Turkaly József szanitéc síremlékén kívül – nem azonosíthatók.
2. Turkaly József szanitéc síremléke (1915)
A katonai temetőben fontos azonosítási pont a 3. sor 1. számú sírja, amelynek mind a pontos helye, mind az itt eltemetett személy, mind az eltemetés időpontja is ismert. Ez a sírhely a magyar elektronikus veszteségi adatbázis alapján Turkaly József, a 4/16. számú tartalékos osztag egészségügyi katonájának sírja, akit 1915. január 6-án temettek itt el. További adat nem szerepel róla.
Turkalj Josip (József?) síremléke sűrű növényzettel körülvéve, a terület megtisztítása előtt
A szanitéc katona emlékére tisztjei és bajtársai emelték a ma is meglévő síremléket, amelyen német nyelvű felirat szerepel: „Hier ruhet Res. Sanit. Sold. Josip Turkalj gest. 6.1.1915. Gewidmel. von seinen Offizieren u. Kameraden. Friede seiner Asche!”, vagyis „Itt nyugszik Turkalj (Turkaly?) Josip (József?) tartalékos egészségügyi katona. 1915.1.6-án hunyt el. Állíttatták tisztjei és bajtársai. Béke hamvaira!” A szanitéc pontos neve és adatai, így a nemzetisége a rendelkezésre álló adatok alapján pontosan nem állapítható meg
Turkalj Josip (József?) síremléke a kép középpontjában az emlékmű mögött a terület megtisztítása után 2024 februárjában
A halálmars emlékműve mögött található síremlék pontos helyének az ismerete alapján (ti. 3. sor 1. számú sírja) tudjuk beazonosítani, hogy a sírsorok valamikor hol húzódhattak és honnan indulhattak.
3. Első világháborús egyensírkövek a temetőben
Turkaly József betonból öntött síremléke valószínűleg egy helyi sablon alapján készült, szabályos négyszög alapú, oldalról csonka trapéz formájú. Az elején táblán feliratot lehetett elhelyezni. A tetejére beton kereszt is állítható volt, amelynek a formája lehetett latin, vagy ortodox kereszt alakú is, ahogy arra a temetőben mindkettőre látunk példát.
Háborús egyensírkövek a temetőben a terület megtisztítása után 2024 februárjában
A temetőben több ilyen síremlék is található, a katonai parcellaként megmaradt részben a talapzatán váltakozva a magyar „Béke poraira” és a német „Ruhe sanft!” feliratok szerepelnek, legalul az aktuális évszámmal. Az öntőformát a háború után is megőrizhették, mert a későbbi időszakban készült több hasonló síremlék is található a temetőben.
4. Orosz hadifogoly síremlékek
A bileki katonai temető első világháborús síremlékei között meg kell emlékezni a temetőben nyugvó, külön kis parcellában eltemetett orosz hadifoglyok sírjairól is, amelyek közül öt esetén szintén hasonló sablon síremlék készült, a tetején ortodox keresztekkel.
Az orosz hadifogoly parcella a temetőben 2024 júliusában
2021 novemberében a kis parcellát az Orosz-Szerb Kultúráért és Örökségért Alapítvány Rosztov és Bileca város önkormányzatának a támogatásával külön információs táblával is megjelölte, a városban az első világháború után néhány évig működő emigráns doni kadet iskola tanárairól és diákjairól is megemlékezve.
5. A leitmeritzi népfelkelők emlékfala
A bileki katonai temetőben a halálmars emlékműve mögött balra található egy kőfal, amely az abban elhelyezett táblák tanúsága szerint szintén az első világháború idején keletkezett.
Az emlékfal megmaradt darabja a halálmars emlékműve mögött
A kb. 2,80 méter magas 70 cm széles 10 méter hosszú, az utolsó 6 méteren leomlott falban több fülkeszerű bemélyedés található, amelyekben táblákat helyeztek el. Ezeken alakulatok és katonák nevei olvashatók. A táblák feliratai alapján megállapítható, hogy a császári-királyi leitmeritzi 9. landsturm gyalogezred IV. zászlóalja készíttette ezt a furcsa emlékművet az elesett bajtársaik emlékére. A táblákon szereplő katonák nevei közül több szerepel a háború alatt kiadott veszteséglistákban, 1915. november 2-án haltak hősi halált, valószínűleg a Szerbia és Montenegró elleni harcokban.
Emléktábla töredék az emlékfalról
1914. augusztus 17-én dr. Kemény Gyula is említést tett róla, hogy 2000 népfelkelő érkezett Leitmeritzből (ma Litoměřice, Csehország) Bilekre, akik részt vettek a montenegróiak elleni harcokban, amelyekben már akkor is súlyos veszteségeket szenvedtek.
Dr. Kemény Gyula pozitív képet fest ezekről a népfelkelőkről az akkori harcaik során: „A népfelkelők, ezek az öreg katonák, lassan, nyugodtan vonulnak vissza, sebesültjeiket mind magukkal cipelik, s hozzá milyen súlyosak ezek. Minden irányból bukdácsolva igyekeznek hozzám ezek a szerencsétlenek. Két népfelkelő nehezen cipel valami súlyos tömeget, de nem sebesültet, hanem egy láda gyalogsági muníciót, s hozzá nem is ők hagyták fent, hanem mások. […] Egyszerre egy öreg népfelkelő jön hozzánk erősen kiizzadva, levelet visz Balogh őrnagynak. „Sie, Sie decken!” – kiabálunk reá Skodával. „Ja! Ja! Ich muss abeilen!” – mondja csak úgy odavetve, s máris megy, bukdácsol tovább. Amikor mi 20–25 perc múlva feljebb megyünk, ráakadunk az öreg, becsületes arcú küldöncre, egy cserjés bokor mellett van kiterítve, torka szétlőve. Szegény öreg, családos népfelkelő, idejött le Leitmeritzből meghalni.”
Az emlékfal megmaradt darabja
A leitmeritzi népfelkelő zászlóalj később is Bileken állomásozott, majd bekapcsolódtak a Szerbia és Montenegró elleni hadműveletekbe. A temetőben álló romos kőfal rájuk emlékezik.
A bilećai osztrák‒magyar katonai temetőről szóló sorozat első része itt érhető el.
A kutatásra a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum HHI/140-6/2023. Nyt. számú Támogatói okirata alapján a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány „Kutatási program Bosznia-Hercegovinában” című projektterve szerint került sor.
A kutatási program résztvevői voltak:
Pintér Tamás történész–levéltáros, a kutatócsoport vezetője
Aleksandar Djokić helyi megbízott, helytörténeti kutató
Babos Krisztina történész–muzeológus
Bartók Béla PhD történész
Djokić Éva turisztikai vállalkozó, helytörténeti kutató
Molnár Tibor levéltáros
Tótpál Klaudia levéltári asszisztens
Vas Annamária logisztikai koordinátor, adminisztrációs segítő
Fotók: Babos Krisztina, Pintér Tamás, Vas Annamária
Köszönjük dr. Lenkefi Ferencnek, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, valamint dr. Domokos Györgynek és dr. Kiss Gábornak, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltsége munkatársának a temetővel kapcsolatos kutatásainkhoz nyújtott segítségét!
Bosznia-hercegovinai utazásunkat a Magyar Nemzeti Levéltár is támogatta.
