2023. október 14-én, szombaton 16 órakor a bosznia-hercegovinai Mostarban, a város régi katonai temetőjében ünnepség zajlott. Az Osztrák Fekete Kereszt hadisírgondozó szervezet burgenlandi részlege négy éve dolgozik az Osztrák–Magyar Monarchia idején létesült és 1952-ig katonai temetőként használt terület felújításán. Az eddig zajló munkák végéhez érve, a szakasz lezárásaként szervezték meg az ünnepséget, amire mi is meghívást kaptunk. Halottak napjához közeledve bemutatjuk a magyar vonatkozásokban is bővelkedő temetőt, a felújítási munkákat és az átadási ünnepséget.
Idén nem először jártunk a „görbe hegyek országában”, Bosznia-Hercegovinában. A HM HIM Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság támogatásával Bilećán, az egykori Bileken, a bileki halálmars áldozatai emlékművének és környezetének a megtisztításán túlmenően, a körülötte található osztrák–magyar temető és további négy sírkert felmérése szerepel a bosznia-hercegovinai munkatervünkben. Ezek közül az egyik a mostari. A temetőt már nyár végén is felkerestük ebből a célból.
A mostari katonai temető kápolnája előtt a kutatócsoportunk, Molnár Tibor, Babos Krisztina és Pintér Tamás 2023. augusztus 29-én
(Fotó: Vas Annamária)
Az Osztrák Fekete Kereszt burgenlandi vezetőjét, Wolfgang Wildberger nyugállományú ezredest régóta ismerjük különböző dunántúli, valamint Isonzó és Piave melletti rendezvényekről. Tőle értesültünk a mostari átadási ünnepség időpontjáról és vele egyeztetve szerveztük úgy a soron következő utunkat, hogy azon részt tudjunk venni.
A mostari katonai temető felújított kápolnájának az előterében 2023. október 14-én meggyújtották az üstben az itt nyugvókra való emlékezés lángját
(Fotó: Babos Krisztina)
Mostar, Hercegovina fővárosa jelentős közigazgatási és katonai központnak számított a török időkben és a térség 1878-ban történt osztrák–magyar megszállását követően is. Szarajevó mellett a város volt Bosznia-Hercegovina legfontosabb és legnagyobb katonai központja. A városban négy laktanya, 1912-től pedig repülőtér is működött.
Osztrák–magyar katonák Mostarban a Neretva partján, az Öreghídnál
(Manuel Martinović: Austrougarske utvrde u Bosni i Hercegovini. Mostar, 2022. 364. o.)
Az osztrák–magyar katonai hatóságok mindjárt 1878-ban az óvárostól délre, a Neretvától (vagy ahogy akkoriban németül nevezték, Narentától) 200 méterre keletre, a Buna és Blagaj felé tartó út mellett katonai kórházat létesítettek, ettől délre pedig katonai temetőt nyitottak.
A temető elhelyezkedése korabeli temetői kataszteri vázlaton (piros M jelöléssel)
(Forrás: Hadilevéltár, Bécs)
Az első világháború kezdetéig tartó 36 év alatt az osztrák–magyar hadsereg és a civil adminisztráció betegségben és balesetben meghalt katonáit és tisztségviselőit, valamint elhunyt hozzátartozóikat (feleségeiket, gyermekeiket) temették el a temetőben. A mostari katonai kórház FamilySearch oldalon fellelhető és hozzáférhető halotti anyakönyve szerint a katonai temetőbe 1878-tól 1913 végéig 1103 halottat temettek el. Közülük 282 személy származott Magyarország területéről: 265 katona, 5 civil férfi, 4 nő és 8 gyermek.
A Nagy Háború kitörését követően a sírkert bővítésre szorult. A kezdetben 5850 m2 területű temető több mint kétszeresére, 13400 m2 területre növekedett. A háborús évek alatt 1339 katona végső nyughelye lett a mostari katonai temető.
A katonai temető első világháború alatti állapotát mutató vázlat
(Forrás: Hadilevéltár, Bécs)
A temető részlete az első világháború idején
(Forrás: Hadilevéltár, Bécs)
A sírkertet az újonnan létrejött délszláv állam hadserege, majd a második világháború időszakában a déli részét az olasz és a német katonai hatóságok is használták. Az olaszok 1942-ben emelték az északi részen a kápolnát. A németek a déli részen építettek egy emlékművet az elesett katonáik emlékére.
A kápolna oldalfalán az olasz építésre emlékeztető felirat
(Fotó: Babos Krisztina)
A várost 1945 februárjában foglalták el a partizánok. A német és olasz sírok lerombolásának sok osztrák–magyar síremlék is áldozatául esett. A pusztítás mellett a jugoszláv hadsereg 1952-ig használta is a katonai temetőt. Ezt követően az állapota leromlott, a szomszédos ipari területek terjeszkedése miatt a megközelítése is nehézzé vált. A kőfala néhol beomlott, elhanyagolt, növényzettel benőtt, gazos területté vált. Az 1992–1995 közötti boszniai háború alatt az állapota tovább romlott.
A német emlékmű az Osztrák Fekete Kereszt felújítását követően 2023. augusztus 29-én
(Fotó: Babos Krisztina)
Az Osztrák Fekete Kereszt burgenlandi szervezete a 2010-es évek végén kezdett el a temetővel foglalkozni. A Bosznia-Hercegovinában állomásozó osztrák békefenntartók közreműködésével 2019-ben kezdődött meg a katonai temető rendbetétele. Ennek a keretében kitisztították a sírkertet, felújították az olasz kápolnát és a német építményt, helyreállították a központi keresztet, valamint több régi síremléket. A kápolnát új haranggal és napelemes világítással látták el. Ennek a felújítási szakasznak a lezárásaként szervezték a 2023. október 14-ei átadási ünnepséget.
A felújított kápolna harangjának megkongatásával vette kezdetét a ceremónia, amit Wolfgang Wildberger nyugállományú ezredes nyitott meg, köszöntve a résztvevőket. A szarajevói diplomáciai képviseletek s az osztrák hadisírgondozókon túl helyiek is szép számban összegyűltek, közöttük több városi tanácsos is megjelent.
Az átadóünnepség résztvevői a kápolna előtt
(Fotó: Pintér Tamás)
A felújítást vezető ezredes elmesélte a temető és a felújítás történetét. Kiemelte, hogy az osztrák–magyar időszakban nem csak a katonák, hanem az adminisztráció tagjai és a hozzátartozóik is itt lettek eltemetve. Megemlékezett az itt nyugvó olasz, német és jugoszláv katonákról is. Megköszönte a helyi hatóságok, az önkormányzat és az osztrák békefenntartók, valamint a hadisírgondozó szervezet munkáját.
Wolfgang Wildberger nyugállományú ezredes, a felújítási munka vezetője és a rendezvény főszervezője
(Fotó: Babos Krisztina)
Az ezredes bemutatta a felújítási munkákban résztvevő és az átadó ünnepségen is megjelent veterán és hagyományőrző szervezeteket és azok képviselőit.
Osztrák veterán- és hagyományőrző szervezetek képviselői az ünnepségen
(Fotó: Babos Krisztina)
Wolfgang Wildbergert követően Slaven Ćorić, Blagaj római katolikus lelkésze mondott bosnyák nyelven beszédet és a közösen elmondott Miatyánk után megáldotta a résztvevőket.
(Fotó: Babos Krisztina)
Ezt követően a megjelent szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit. Magyarország Honvédelmi Minisztériuma nevében Sándor Attila alezredes, Magyarország szarajevói nagykövetségének a véderő, katonai és légügyi attaséja helyezett el koszorút.
A koszorúzó szervezetek képviselői a kápolna előtt. Az alapítványunk nevében a kép jobb szélén álló Pintér Tamás, kuratóriumi elnök és dr. Bartók Béla helyezett el koszorút
(Fotó: Babos Krisztina)
Az ünnepség folytatásában Ulrike Hartmann, Ausztria bosznia-hercegovinai nagykövet asszonya mondott bosnyák nyelvű ünnepi beszédet.
Ulrike Hartmann, Ausztria bosznia-hercegovinai nagykövete és hallgatósága a kápolna körül (Fotó: Babos Krisztina)
A beszédet követően Wolfgang Wildberger ezredes a temető felújítási munkálatainak a részleteiről beszélt, bemutatta a műszaki eredményeket (pl. a harangot, a napelemek segítéségével megvalósított világítást) és megköszönte Manuel Martinović mostari helytörténész szakmai segítségét. Az ünnepség az Európai himnusszal ért véget.
A rendezvényt követően kötetlen beszélgetésekre, a temető megtekintésére került sor. Mi is kihasználtuk a lehetőséget és megismerkedtünk több résztvevővel az osztrák szervezők és a helyiek részéről, s közösen is sétát tettünk a temetőben.
Az ünnepséget követően alapítványunk képviselői megbeszélést folytattak Sándor Attila alezredes, véderő, katonai és légügyi attaséval és Manuel Martinović mostari történésszel, aki a Bosznia-Hercegovinában épített osztrák–magyar erődökről írt terjedelmes kötetet
(Fotó: Vas Annamária)
Az Osztrák Fekete Kereszt jóvoltából a kápolna oldalára magyarul is felkerült egy emléktábla (Fotó: Babos Krisztina)
Az osztrák szervezet által megtisztított temetőben az 1918 előtti időszakból napjainkra kizárólag az első világháború előtti, kőből készült síremlékek maradtak meg. Több magyar is akad közöttük. Ezeket nemzetiszínű szalaggal jelöltük meg ottjártunk alkalmával.
(Fotó: Babos Krisztina)
Az előző képen Holczer Mihály gyalogos síremléke látható, aki Budapest híres házi ezredében, a Mária Terézia császárnő és királynő nevét viselő cs. és kir. 32. gyalogezredben szolgált, annak a II. zászlóaljába tartozó 5. században teljesített sorkatonai szolgálatot, amikor meghalt. A Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyei Bia (ma Biatorbágy) községben született 1881. szeptember 10-én Holczer Pál és Bruckner Mária gyermekeként. A római katolikus vallású, nőtlen, földműves fiatalember katonaállítási lajstroma is megmaradt, aszerint 1902. április 19-én találták katonai szolgálatra alkalmasnak és besorozandónak. A budapesti 32-esekhez került. A balkáni szolgálata során 1905. augusztus 31-én halt meg a mostari katonai kórházban, gennyes agyhártyagyulladásban. Ferdinand Merna tábori lelkész 1905. szeptember 2-án temette el a katonai temetőben.
A mostari katonai temető felmérésünk alapján készített vázlata Holczer Mihály sírjának a jelölésével (Készítette: Babos Krisztina)
Napjainkban is szép állapotú síremlékét 1905. novemberében állították az akkor épp Bileken állomásozó katonatársai. Holczer Mihály gyalogos valószínűleg népszerű lehetett bajtársai körében, hogy azok gyűjtést szerveztek és egy ilyen szép és tartós, a korszakban valószínűleg nem olcsó sírkövet faragtattak az emlékére.
(Fotó: Pintér Tamás)
Holczer Mihály síremlékére a szalagunk mellé a pipacsot Wolfgang Wildberger ezredestől, a temetőfelújítási munkákat végző osztrák szervezet vezetőjétől kaptuk. Köszönjük, ahogy az egész hatalmas munkát, amit a temetőben végeznek!
A mostari katonai temető elhelyezkedése
A sírkertben nyugvó első világháború előtt és alatti magyar halottakról a mostari katonai temetőt bemutató sorozatunkban a későbbiekben külön posztban is meg kívánunk emlékezni.
A temető történetét a már többször említett Manuel Martinović, mostari jogász, történész és kutató dolgozta fel, akinek a 2019-ben megjelent írása itt érhető el. Munkáját cikkünk írásakor is figyelembe vettük. Köszönjük a fenti, a bosznia-hercegovinai erődökről írt kiváló kötetében megjelent remek mostari fotó közreadásának a lehetőségét!
Köszönjük dr. Domokos Györgynek, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltsége munkatársának a temetővel kapcsolatos kutatásainkhoz nyújtott segítségét!
Holczer Mihály fent ismertetett adatainak a felkutatásában dr. Lenkefi Ferenc, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, valamint Tótpál Klaudia, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára munkatársa volt a segítségünkre, amiért itt is hálás köszönetet mondunk!
Bosznia-hercegovinai utazásunkat a Magyar Nemzeti Levéltár is támogatta.
