Az osztrák‒magyar kettős monarchia különleges „harmadik felét” képezte Bosznia‒Hercegovina. Az 1878-ban elfoglalt, majd 1908-ban a dunai birodalomhoz csatolt terület fejlesztése a helyi értelmiség kinevelését is megkívánta. Ezt szolgálta az iskolák építése és a bosnyák diákok ausztria‒magyarországi iskoláztatása is. Így kerültek az 1900-as évek elején bosznia-hercegovinai diákok Debrecenbe. Az első világháború kitörésével a többségük hadba vonult. Debreceni éveik és katonáskodásuk emlékeit dokumentumok őrzik.
A város tanintézeteinek értesítőit és anyakönyveit vizsgálva kiderül, hogy Bosznia-Hercegovina annektálását követően, de inkább az első világháborút közvetlenül megelőző években bosnyák diákok is tanultak debreceni iskolákban. Ezeket a dokumentumokat átvizsgálva az alábbi eredményre jutottam.
A református főgimnáziumban 1913 és 1918 között tizenegy bosnyák származású diák tanult. Közülük kettőről tudni biztosan, hogy azért hagyták abba tanulmányaikat, mert katonák lettek. Az 1913/14-es tanévben Behmen Sevkija a VII., Tatarevič Sálih pedig a IV. B osztály tanulója volt.
Behmen Sevkija 1892. május 17-én született a hercegovinai Stolacban. Apja Dzemila Sevkija földbirtokos volt.
Sevkija évvégi bizonyítványa az 1913/14-es tanévről
(Forrás: Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára)
Sevkija az önképzőkör munkájában is lelkesen részt vett. A heti rendszerességgel tartott rendezvényen több alkalommal zenészként lépett fel, tamburán játszott.
A VII. osztály tanulóinak névsora az iskola évkönyvéből.
(Forrás: Hungaricana)
Sevkiját a mozgósításkor behívták katonának. A császári és királyi 4. bosznia-hercegovinai gyalogezred 2. századában teljesített szolgálatot. Hamarosan zászlóssá léptették elő. Két alkalommal is megsebesült. Először 1915 tavaszán a Kárpátokban. Lövéstől eredő felső combi sebesüléssel Budapesten a Gondviselés Vereinspitálban lábadozott.
Sevkija sebesülésének híre a veszteséglistában
(Forrás: Első világháborús veszteséglisták, Arcanum Digitális Tudománytár)
Behmen Sevkija zászlós több levelet is intézett a gimnázium igazgatójához, Karai Sándorhoz. Egyiket éppen Budapestről a hadi kórházból, a másikat pedig a Bécs mellett levő Badenból írta. Sajnos tartalmuk ismeretlen. Mindössze annyi tudható róluk, hogy „a kórházból megindítóan szép, a hazáért lelkesedő, az iskolához ragaszkodó levelet intézett az intézet igazgatójához, melyet a főgimnázium háborús reliquiái között őriz”.
A katonai ranglétrán is feljebb emelkedett. Az 1916/17-es tanév iskolai értesítőjének bejegyzése szerint az akkor már az olasz fronton hadakozó egykori tanuló hadnagyként szerepel. A bejegyzésből az is kiderült, hogy hősies cselekedeteiért nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki.
Tatarevič Salih 1897. november 20-án született ugyanúgy Stolacban, mint Sevkija. Apja Alija Salih ugyanott volt kisbirtokos. Az 1913/14-es tanévben a IV. b osztály tanulója volt.
Tatarevič Salih év végi bizonyítványa az 1915/16-os tanévről
(Forrás: Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára)
Érdekességként jegyzem meg, hogy ugyanebbe az osztályba járt Szabó Lőrinc, a későbbi híres magyar költő.
Az 1916. évi május és június havában tartott pótszemlén besorozták, de csak 1917. február hó 5-én kellett bevonulnia. Bevonulás előtt, 1917. január 31-én az első félévben, valamint a négy felső osztályban tanúsított előmenetele alapján jeles érettségi bizonyítványt kapott.
Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy melyik alakulathoz vonult be, illetve mi lett további sorsa. A veszteséglistákban nem találtam meg a nevét.
A harmadik diák, aki a főgimnáziumból bevonult Alikalfič Musztafa. Ő 1898. május 18-án született Mostarban. Apja Hasszan Alikalfič itt volt kereskedő. 1916 novemberében magánvizsgát tett, majd sikeres érettségit is abszolvált. 1918. január 21-én kellett bevonulnia. További sorsáról nem találtam adatot.
Alikalfič Mustafa év végi bizonyítványa az 1916/17-os tanévről
(Forrás: Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára)
Fontos megjegyezni, hogy a hadbavonult diákok közül sokan küldtek levelet alma materük igazgatójának vagy tanárainak. 1915-re a levelek száma elérte a 150 darabot, amelyet az intézet levéltárában helyeztek el. Az 1915/16-os tanítási év beszámolójában a levelek száma már 400 volt. A háború kitörését követően nem sokkal a tanári kar határozatot hozott a háborús okmányok (beszédek, levelek, hátrahagyott holmik stb.) összegyűjtésére és megőrzésére. A feladattal Osváth Ödön tanárt bízták meg. Úgy gondoltam, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debreceni Református Kollégium Levéltárában bizonyára nyoma lesz ezeknek a leveleknek. A levéltár munkatársainak önzetlen segítsége is sajnos kevésnek bizonyult, hogy egyet is megtaláljunk.
A Debreceni Állami Főreáliskolában 1913 és 1918 között tizenöt bosnyák származású diák fordult meg. Közülük kettőről tudni biztosan, hogy azért maradtak ki a tanintézetből, mert katonák lettek.
Az egyikőjük Hadžialič Ászim 1894. december 24-én született a hercegovinai Lyubuskiban. Édesapja Hadžialič Zaim Szarajevóban rendelkezett földbirtokkal. Ő az 1914/15-ös tanévben nyert felvételt. Az előző tanévet a Szaloniki Sultaniában fejezte be jeles eredménnyel. Be sem várva a népfölkelői szemlére való behívást, csapattestet választva 1915. március 15-én besoroztatta magát. Katonai szolgálatáról semmilyen feljegyzést nem találtam.
Hadžialič Aszim végbizonyítványa
(Forrás: MNL Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára)
A másik diák Kalajdžič Omer 1895. július 12-én látta meg a napvilágot Mostarban. Apja, Kalajdžič Haszan (?) salih aga itt volt birtokos kereskedő. A jegyzőkönyvek tanulsága szerint magántanulói viszonya volt. A második és a harmadik osztályból engedéllyel összevont vizsgát tett. Az 1915/16-os tanévben kimaradt, katona lett. További sorsáról nem találtam adatot.
Kalajdžič Omer végbizonyítványa
(Forrás: MNL Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára)
A Debrecenben tanuló és innen bevonuló diákok valószínűleg valamelyik bosznia-hercegovinai gyalogezredhez vagy tábori vadászzászlóaljhoz kerültek.
Felhasznált források:
A Debreceni Református Főgimnázium és a Debreceni Állami Főreáliskola névkönyvei
A Debreceni Református Főgimnázium és a Debreceni Állami Főreáliskola iskolai értesítői
Veszteséglisták. Arcanum Digitális Tudománytár.
Jelen írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány által szervezett bosznia-hercegovinai szakmai és kegyeleti emlékúton 2024. augusztus 31-én elhangzott előadás kibővített, képekkel kiegészített változata.
