Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 24. rész
Az 1915. október 18-án kezdődő 3. isonzói csata Tolmein környékén is véres összecsapásokat eredményez, amelyek ezredorvosunk zászlóalját is súlyosan érintik. A Vodil oldalában elveszett állást a 37-esek menetszázadának kell visszafoglalnia…
A Tolmein-Mrzli Vrh közötti nagy olasz támadások
1915. október 20–31.
Már [1915. október] 18-án gyanús fészkelődés, csapateltolás, repülőgépek járása, élénkebb ágyúzás volt észlelhető az egész fronton, de különösen a Sveta Mária nevű hegy, aztán Dolje, Mrzli Vrh, Sleme ellen. Sveta Mária és a Vodil Vrh voltak azok a helyek, amelyeket valamivel erősebben lőttek. 16-17-én volt egy nagy olasz támadás a Krnön a mi régi helyünkön, itt a 34-esek vitézül kiállták a próbát. Csak olyan rövid lélegzetű olasz próbálkozás volt, itt akarták a Krntől balra eső Flitsch környéki vereségüket némileg korrigálni, de nem sikerült.
Tolmein előtere: jobb oldalt a Sveta Mária, mögötte a völgyben az Isonzó, azon túl a Schlossberg süveges csúcsa is látható. A kép hátterében jobbra a Vodil (a lábánál fekszik Dolje) és mellette balra a Mrzli Vrh gerince
(A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)
Október 19-én egész nap, egész éjjel ontják az olasz ágyúk a gránátokat a Dolje-Vodil Vrhön levő állásainkra s a Mrzli Vrhre. Irtózatos zene indul meg, olasz még ilyet nem produkált. Folytonosan végigseprik gránátjaikkal a mi állásainkat, szerencsétlen bakáink majd lefelé, majd felfelé húzódnak a gránátok elől. Többen halálukat lelik. Egy hatalmas olasz fényszóró bevilágít mindent a mi oldalunkon, belövik magukat az olasz ágyúk a mi összes ágyúinkra, sőt az összes utakra is, úgy látszik, hogy visszavonulásunkat akarják elzárni, itt nagy dolog készül. Olasz repülők is járnak folyton.
Nálunk a csapatok szigorú készültségben vannak mindenhol éjjel, nappal. Csapataink elhelyezkedése a következő: tőlünk balra az Isonzó túlsó partján Sveta Márián vannak a 35-ösök, cseh németek. Félig megbízhatók. A tolmeini hídnál attól balra és jobbra áll tőlünk a 16. század nappal, éjjel kimegy oda még a 13. század. Ezek cserélik egymást. A Schlossberg alatt Doljéig áll a 14. századunk, Doljénál vannak a 72-esek, a Vodil Vrh lejtőjén Dolje felett van a 98. s ettől felfelé a 46. már a Mrzli Vrhön. A 98-hoz kimegy éjjelre a 15. századunk, mint tartalék. Az egész résznek van másfél zászlóalj tartaléka a Schlossberg mögött.
Harctéri helyzet a 3. isonzói csata kezdetén, 1915. október 18-án
(Doromby József és Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)
21-én még erősebb ágyúzás. Valami rettenetes zene. Sok sebesültünk, még több halottunk van. De kitartanak bakáink. A legszörnyűbb tüzet vagy 6 olasz ágyú alig 800 lépésről az Isonzó partjáról zúdítja a Vodil Vrh oldalára, ahol a mi állásunk húzódik. Az állás egyik helyen könyököt alkot, ide zúdul a legtöbb gránát. Ezen ú.n. könyökállás volt a kritikus pont. Itt állnak a 98-asok. A Doberdóról jöttek, ott elvesztették a fontos San Michele állás egy részét, idegen magyar zászlóalj vette újra vissza. A 98-asok csehek. Ezek vannak a könyöknél. Ide irányul a rettenetes ágyútűz. A 98. feladja az állást, egy része fogoly lesz, más része sebesült, a többi hátra szalad egy kis völgykatlanba, ahol a parancsnokság egy 98-as cseh kapitánnyal székel.
Ez 23-án reggel történik. Az olaszok elvettek vagy 600 lépésnyi árkot s egyúttal áttörték a frontot is, mert itt nem volt a Vodil tetejéig kész állás, s ami fő, ember sem. A mi ágyúink nem tudnak idehatni. Éjjelre el van rendelve, hogy az árkot vissza kell venni. A mi menetszázadunk van erre kiszemelve. Kimegy Achátz nevű gyerkőc hadnagyunkkal. Éjjel háromnegyed egy órakor van a roham, de hogyan? Megismétlődik a selói fejetlenség. Erdős-sziklás hely, akiket odavisznek a sötétben tájékozódni sem tudnak, senki sem ismeri ki magát. A 98-as kapitány két kezét kitárva megmutatja a frontot, ilyen irányban roham. Eleinte belemegy két szakasz, azután még kettő, szóval az egész század. Koromsötét van. Hangzik a hurrá. Rettenetes tüzelés indul meg. A feljebb álló 98-asok azt hiszik, hogy az olasz jön fel s köveket zúdítanak le a mi századunkra. Bakáink beugrálnak az árokba, kézitusa fejlődik ki, a két szakasz kevés, visszahúzódik vagy 40-50 lépésre hátrább a bokrok közé s azt sem tudja, hogy hol van, mi van. De eldől egy-kettőre. Jön az olasz, beletüzel gépfegyverrel, bekeríti őket, s aki még élt, az fogoly lesz. Majdnem a másik két szakasz is erre a sorsra jut. Közben reggel lesz, az állás az olaszé s halad egyenesen felfelé a Vodil Vrhre, homokzsákokkal, védőpáncélokkal dolgozzák magukat felfelé. Nincs összeköttetés a 46-al. A reggeli két szakasz majd mind oda van. Sturmol pár lépést, alig marad negyven ember. Jelentik a 98-as cseh kapitánynak. Hány ember van, kérdezi ez? Úgy 30-40, válaszolják. Akkor sturm 37! Mennek ismét, marad 15-20 ember. Jelentik újra és segítséget kérnek. Hány ember van, kérdezi a cseh kapitány? Úgy 15-20, felelik. Akkor sturm újra, rendeli. Utoljára már csak 8 ember maradt, de még ezeket is újra nekizavarta. Végre 4 ember maradt. Reggelre oda lett az egész menetszázad. Estefelé lemászott vagy 35 ember sebesülve. Elesett K. Szabó Károly derék őrmesterünk is. Én még egyszer megpróbálom ezzel a maradékkal, mondta reggel felé. Akkor már igen sokszor sturmolt. Kérlelték az altisztek, hogy ne tegye, hisz úgyis hiába, de ő „Jóska bakák előre, hurrá!” kiabálta s vitte az embereket. Rá pár percre halott lett. Családos öreg volt, még Bilekből jött, vége.
Kilátás a Vodil oldalából a 98/I. zászlóalj állásaiból. A háttérben az Isonzó és a tolmeini híd – (Jozef Vričan: Po zapadlých stopách českých vojáků. Z Julských Alp k Jadranu című kötetéből)
Oda van egy század 37-es? Achátz csúnyán viselkedett. 40 napi zsoldot nem fizetett ki, sőt a tisztek fizetését sem.
24-én jön a 61-es zászlóalj segíteni. Már az úton, Tolmeinen kívül, lövik őket. A 61. van kiszemelve, a mai halálra, őrnagy a parancsnokuk.
A 98-as kapitány roppant bátran küldte az embereinket oda, ahonnan ők kijöttek, azért, amit ők elvesztettek. A kézitusánál igen sok halál és sebesülés történt, az olaszok nagy számuknál fogva legyűrték a mieinket, s aki el nem esett, azt elvitték fogolynak. Az árokban embermagasságnyira feküsznek a hullák vegyesen olaszok-magyarok.
Elesettek az egyik isonzói állásban
(Jozef Vričan: Po zapadlých stopách českých vojáků. Z Julských Alp k Jadranu című kötetéből)
Embereink a maradék 98-al, a bokrok mögött húzódnak meg. Felfedezik őket. Gránát-srapnelleső zúdul rájuk s gurulnak a szerencsétlenek lefelé a meredek oldalon. Egyszerre borzalmas, soha nem hallott dörrenés hallszik az olaszoknál Gabrije fölött, épp ott, ahol az olasz tartalékok vonulnak felfelé. Bevágott közéjük a 30 és feles mozsarunk, Santa Luciától jött. Egész nagy fák, emberek repültek fel a magasba, az olaszok pedig tódultak visszafelé, ezt látva a mi kisebb ágyúink is közéjül lőttek. Lett nagy kavarodás, sokan örökre lemondtak Itáliáról. Hanem az olasz sem maradt adós. Felfelé a Vodil Vrh oldalán vadgesztenyeszerű bokorsor húzódik. Ezt fogják tűz alá, itt is rettenetes a halál aratása, mert hátrább kopár tisztás van, ahol a gépfegyver aratná le őket, inkább a bokrok tövében hallgatva halnak meg.
Előző rész: „nagy viaskodás Doljénál”
Következő rész: „Mind-mind 18-19 éves éretlen, tapasztalatlan gyermek…”
