Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 35. rész
1916 májusában doktorunk segélyhelyét a Tolmein melletti Schlossberg magaslat oldalában rendezik be, ahol a mindkét oldali tüzérség zenebonáját, s az olaszok rendszeres belövéseit élvezve, „kéjes dolog a kitartás” jelszóval viselik a sorsukat, s türelmetlenül várják a Tirolból indult osztrák–magyar offenzíváról érkező híreket…
1916. május. Az olasz háború 12. hónapjába értünk. Tavaly ilyenkor még a Drina partján Tuzla körül vártuk a szerbeket. Épp ebben az időben virágzó erdőket irtottunk ki, hogy az esetleg beözönlő szerbek ellen állásokat ássunk. Mennyi kárt csináltunk mi akkor. És hol vannak ma a szerbek! Hol van ma Montenegró, amely a legelsőként kezdte meg a háborút! Tavalyelőtt Bilekben, tavaly a Drina parton, az idén az Isonzó partján a Vodil Vrh-ön ért bennünket a május hónapja. Hol leszünk jövőre?
Május 5-e igen nevezetes napja volt Tolmeinnek, Zatolminnek, Zabcénak. Egy éve tart az olasz háború s ma lőtték először Tolmeint. De milyen borzalmas lövöldözés volt! Minden rangú és rendű ágyúkból, a rettenetes 21 cm-esek óriási pusztítást vittek véghez. Menekült mindenki a fedezékekbe, akinek volt. Vagy 60-an szorongtunk egy ház mögötti fedezékben. Egy órán át tartott az Istenítélet, hogy aztán estefelé újra kezdődjék. Ezt már Zatolminban éltem végig, ahol majdhogy oda nem vesztünk mind. Mellénk vágott be a 15-ös másfél lépésre, ahol mind tartózkodtunk, a fal is bedőlt, de a gránát nem robbant. Ez volt az első.
Gránátbecsapódás Tolmein környékén 1916-ban dr. Kemény Gyula fotóján
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
11-én éjjel újra 10-ről 11-re, újra fél 12-től háromnegyed egyig. Ez még rettenetesebb volt, az ágyból ugráltunk ki. Összelőtték Tolmeint, Zatolmint újra.
Elfogtunk egy olasz újságot, azaz inkább átdobták hozzánk, ebben le van írva, hogy Tolmein egy óriási központ az összes, az Isonzó front részére szükséges tartalékok számára. Mennyire csalódnak pedig. Tolmeinben csak utászok, telefonisták, szakácsok, munkásszázad s pár vén asszony van. De semmi tartalék. Igazán semmi. Sőt, ha tudnák, hogy nincs is tartalékunk, hisz ezért van a szigorú rendelet, hogy csak kitartani. Még felváltás sincs a zászlóaljaknak.
Az utolsó héten több olasz repülő jelent meg felettünk, kutattak, kerestek és cédulákat dobáltak le. Tehát így is próbálnak az olaszok győzni. De minden hiába, az átszökés nálunk valamilyen magán okból (hazulról kapott rossz hírek, szerencsétlenségek, legtöbbször az asszony hűtlensége valamelyik orosz fogollyal stb.) is igen ritka, ellenben a szökevény olaszok átérkezése hozzánk napi eset. Például ma 10-én is átjött két olasz hozzánk a Slemén, akik a következő érdekes dolgokat adták elő, egyik káplár, a másik közkatona. Teljesen szavahihetők, mert előadásuk megegyezik sok-sok általunk eddig tudott dologgal. Ők a 42. gyalogezred 7. századába tartoznak, az ezred jelenleg a Sleme déli lejtőjén a frontban áll két zászlóaljjal, a 3. zászlóaljat 9-én a 41. ezred egy zászlóalja váltotta fel s ez a zászlóalj Libussinába ment. Az ezred 3 zászlóaljból áll, egy században 240-250 ember van. A századparancsnok egy népfelkelő százados, ezenkívül van a században egy tényleges és négy tartalékos alhadnagy. A zászlóaljban két gépfegyver van. Tőlük jobbra felzárkózva az állásban vannak, a Mrzli Vrhön, a Vodilon a 158., 159., 157. és 160. ezredek, a Vodilon a 67. és 68. ezred egy-egy zászlóalja. A Krn-ön alpinik állnak. Egy bersaglieri zászlóalj és az Intra alpini zászlóalj fellázadtak, március 19-én megtagadták a részévételt egy támadásban, ezért ezeket a frontból kihúzták, hátra küldték ismeretlen helyre s egyik zászlóaljparancsnokot 3 hónapi börtönre ítélték. A mai napon (V.11.) a Modena brigádot (a 41-42. ezred), felváltotta az Emilia brigád (119-120. ezred) Podbelából Karfreit mellett, ahol ez a brigád már 3 hónapja volt. A Modena brigádnak el kellett volna Podbelára pihenőre menni, de valamilyen okból még sem ment el, hanem mint tartalék itt maradt. A Modena brigád most Kamnóban áll, most kapott egy új parancsnokot, egy öreg generálist, aki a lybiai harcokban részt vett. A 8. divisió Ladrában van, a 4. hadtestparancsnokság, amely Karfreitban volt, ahová egyik repülőnk 3 bombát dobott le, elment ismeretlen helyre. Sleménél áll az állásban 2-3 minenwerfer és 8 ágyú, de ezekből is négy tartalékban van, másik 4 pedig igen nagy területen elosztva dolgozik. Ha egyet közülük mi felfedezünk, avagy lövünk, akkor ez rögtön beszünteti a tüzet és a másik lő. Szeptemberben voltak revolverágyúk is, de ma már nincsenek. Gyalogsági muníció igenis sok van. Ételt napjában egyszer, este kapnak. Kávé, leves, hús és tészta van naponta. Csak keveset kap egy ember, s reggelre már mindenki nagyon éhes. Ruhájuk és cipőjük rossz. Az ő állásaik csak egyszerű árkok, kavernáik nincsenek. Ellenben a Mrzli Vrh-öt már két hónapja aknázzák alá, hogy épp úgy felrobbantsák, mint a Col di Lanát.
Május 15-től kezdve 40 napon át egyetlen ember sem írhat haza.
Május 28-ra nagy olasz aktió készül. Ma a Mrzlin fekete zászlót mutattak az olaszok, a fekete zászló azt jelenti, hogy nem talált. A vörös zászló teletalálatot jelent, a fehér zászló pedig azt jelenti, hogy közel lőttek.
Ma, 11-én reggel 9-kor általános nagy támadás lesz, de csak olyan markirozás, Scheinangriff. A Scheinangriff tényleg bekövetkezett d.e. 9 óra 10 perckor. Egyetlen sebesült nem volt, a kavernában ültek embereink.
Ma, 14-én, az egész fronton mi is olyan Scheinangriffot akarunk csinálni. Szólni fognak az összes ágyúink.
16-án nagyobb Feuerüberfallt tervezünk mi 37-esek, azaz parancsolnak reánk.
Ma, 14-én, este itt Zatolminban ágyúk dörgése közben írom ezen sorokat. Mi lesz azonban 16-án, ki tudja. Aztán az olaszok is terveznek biztosan valamit a háború évfordulójára. Majd meglátjuk, ha élünk. Úgy látszik, hogy mi valahol nagy offensivába kezdünk, ezért nincs már 3 hete szabadság, ezért vannak s lesznek ezek a locális aktiók is tán.
Itt áll mellettem 200 lépésre a híres, az Isonzóvölgyet lezáró híres 448, a Schlossberg, rajta 14 ágyú, mind dörög, mozog itt a föld, rezegnek az ablakok, deckungom fölött zúdulnak, süvítenek el az ellenség gránátjai, a deckungom falát is találta már egy 15-ös, köröskörül gránáttölcsérek egész sorozata.
A Schlossberg (mai neve Kozlov rob) az Isonzó völgyében a Vodil oldalából dr. Kemény Gyula fotóján (Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
Ezek a 15-ösök Gabryeből jönnek pont rajtunk keresztül, ha hosszút lőnek, a sprengstückök mind ide hullanak zümmögve vissza, ha rövidet lőnek, épp belénk ütődik. Ágyúinkat akarják eltalálni.
Osztrák–magyar lövegállás a Schlossbergen 1916-ban. A kép előterében dr. Kemény Gyula néz velünk szembe (Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
Százszor borzalmasabbak azonban az ugyancsak ide bezuhanó, az ágyúkat kereső 21 cm-esek. Ezek Itáliából jönnek, ezek lőtték össze a hidat is. 21-es tölcsér is van körülöttünk vagy 12-15 úgy 50-100 lépésre mellettünk. Ezek maguk képviselik az Istenítéletet. A legkellemetlenebb, hogy két egészen különböző oldalról jönnek s az összeérő szögnek a csúcsában van éppen a mi deckungunk. Olyan pont a helyzetünk, mint a pozsonyi és balatoni vasút összefutása egy pontban Pesten. A pozsonyi vonal a 15-ösöké, a balatoni vonal a 21-eseké s a pesti pályaudvaron mi vagyunk. Mindenki eltűnt Zatolminból, már 14-én itt járt egy kapitány, hogy a délután kezdődő s napokig tartó hangverseny elől elbújtassa az embereket.
Ma 15-én délelőtt csak az én segélyhelyem képviseli itt a katonaságot. Kutya hely, kis pokol ez, de azért is ki fogunk tartani, bár a Gruppenkommandó is be akart dirigálni Tolmeinba, mely ide 25 percnyire van. Azért is kitartunk, bár orvosok vagyunk. Csak a ministériumbeli vaskalaposokat szeretném egy órára ideültetni meg a hátul lebzselő sok kitüntetést hordó druckereket s nem minket, orvosi személyzetet. Előttünk van 4-500 lépésre Dolje, hátunk mögött, körülöttünk a saját ágyúink. Így a zenebona teljes közepén ülünk, kéjes dolog a kitartás. Pláne akkor, amikor nem muszáj, amikor el lehetne menni. Esik az eső, ez olyan tompa hangot ad az ágyúknak.
Lövészárkok és fedezékek a Schlossbergen 1916-ban. A kép jobb sarkában dr. Kemény Gyula is látható (Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
Az éjjel nem aludtunk semmit. A 14. századunkból 9 emberből álló járőr ment ki az olaszokhoz, 2 bakánk be is ment közéjük, amire azok elszaladtak egy kivételével. A vezető őrmester (Tar) nem mert előre menni, hanem küldte az embereket, s amikor ezek újra épp az olasz fedezéknél voltak, az őrmester egy kézigránátot vágott közéjük az olaszok fedezéke előtt, egy halálos s két könnyű sebesülés történt a saját őrmestertől, olasz fegyvertől nem sebesült meg senki.
Szakadatlanul szólnak az ágyúk, mi lesz még itt ma-holnap? Igen szigorú, valóságos blokád alatt állunk. Senki emberfia el nem mehet az Armee területéről, még a ministérium által transferáltaknak sem szabad kimenni a gyűrűből. Szabadság is beszüntetve. Bejönni szabad, csak kimenni nem. Úgy látszik, hogy valami új dolog készül. Széltében ország-világ beszéli, hogy tiroli offensivánkat a legaprólékosabban elárulták jóval előre s most szigorúbb szabályok mellett másutt próbálnak szerencsét. Csak kevés ágyúnk van, nagyon is kevés. Az olasznak sokkal, sokkalta több van. De neki meg a gyalogsága nem első rangú. Lőnek, folyton lőnek, idehallik mindenfelől az ágyúktól a számok, korrigálások kiabálása. Csak átéljük ezt is. Itt jártak felettünk az olasz repülőgépek, szórták le a felhívásokat ezrével adressálva a cseheknek, szlávoknak, de soha a magyarnak, vagy németnek. Csehül, szlávul jelennek is meg, nagy ritkán németül, de magyart még nem láttunk.
Irgalmatlanul készülünk az olaszok elleni offensivára, ezt az olaszok is tudják s fűhöz-fához kapkodnak s az ilyen csábító írásokat dobálják le ezrével mi reánk. Már a hazaáruló Masarykot is ideküldik felénk, hogy esetleg itt levő cseh földijeit hazaárulásra csábítsa. Szerencsére csehek nincsenek itt, csak mutatóul. Akik vannak, azok is csehnémetek s ezek nem monarchia-ellenesek. Ezen cédulák fehér, sárga és piros papírokra nyomtatva hullottak le reánk, mindegyik kétféle nyelven írva, csehül és szlovénul. Még régebben jelent meg szigorú hadtestparancs az ilyen cédulák rejtegetői, megőrzői, továbbá a szökevények ellen. Azelőtt egy ilyen írásműért, akárhány darab volt is, darabonként 20 koronát fizettek az átszolgáltatónak. A gyakoribb esetek miatt a hadtestparancsnokság újra kiadta némi módosítással a régi rendeletet.
Szálláshely, raktár, istálló a Schlossberg oldalában 1916-ban. A kép közepén dr. Kemény Gyula (Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
Az offensivára nagyban készülődünk mi is, de mi reméljük, ha innen el nem visznek, csak sétálni fogunk az olaszok után. Itt vannak az első kedves kellemes hírek, hogy Tirolban jól haladunk előre. Mi, akik a hírhedt szerbiai hadjáratot oda es vissza megcsináltuk, félünk, hogy ebből is karambol lesz. De jól indul, s ott van a trónörökösünk is. Ez bíztató, ha valaki, hát ő kap annyi ágyút s bizonyára a legjobb csapatokat, nevezzék azt grázi hadtestnek, mint a Kövessét Montenegróban prágainak, amely 1-2 zászlóalj kivételével színmagyarokból állott, a grázinak is magyar a magva, ha nem német–osztrák.
Következő rész: „Minden valamire való épkézláb emberünk ott lent van Olaszország határán…”
Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról
