Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 34. rész
1916 áprilisában a tiroli offenzívát várják Tolmeinnél is. Az isonzói hídfőnél harcoló osztrák–magyar alakulatoknak kisebb-nagyobb vállalkozásokat kell végrehajtani az olaszok nyugtalanítására. Doktorunk beszámol ezekről a változó eredménnyel járó akciókról.
[1916.] Április eleje van, ország-világ beszéli már hetek óta, hogy április elején kezdődik az olasz offensiva, de nincs itt. Már nem is hiszünk benne, aztán ilyen előkészületek. Mindent tudnak az emberek a legapróbb részletekig, bár nem autentikus minden, de azért hány, milyen kaliberű ágyút, miféle csapatokat visznek Tirolba, ezt széltében tárgyalják. Azután furcsa intézkedések vannak. A Korpsparancs szerint nekünk itt nyugtalanítani kell az olaszt annyira, hogy azt higgye, hogy itt lesz az offensiva. Mintha az olasz nem tudná, hogy hol lesz. Csak jellemző a következő tény: nyíltan írott parancsban parancsolják meg a következőket, ha ellenséges repülő jön, akkor ki az utcára, ide-oda járkálni kell, minden erre a front fele jövő csapat, ember, állat, ha repülőt lát, nagy ide-oda mozgást csináljon. Sőt külön csapatok s e célra felszerelt ágyúk állanak a Divisiónál, hogyha ellenséges repülő jön, akkor ez Podmelec felől marscholjon előre hozzánk. Ezt annyiszor teszi, ahányszor olasz repülő jön. A parancsban benne áll, hogy mi ennek a célja, miért csináljuk. Hát így megy ez. De hogy Cadornáék is olvassák ezt, az bizonyos. De ez még ártatlan dolog.
Súlyosabb s ez már érthetőbb dolog is: a csapatok nyugtalanítsák az ellenséget, patrulokkal, vállalkozásokkal stb.
A Tolmein körüli állásokban pózoló bakák 1916-ban
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
A fő vállalkozási nap április 12-én lesz. Hanem egy tény nagyon lelohasztotta a kedvet. 8-ára a 80-asoknak megparancsolták, hogy a Mrzlin nagy heccet csináljanak a Stützpunkt ellen. A zászlóaljparancsnok sehogysem akart belemenni, tudta, hogyha így egyedül megy a többi zászlóaljak nélkül, akkor minden ágyút ő reá irányítanak, de a generális megparancsolta. A 80-asok 6 szakasszal, körülbelül 250–300 ember, nekimentek. Az olasz állást elfoglalták, az olaszokat elfogták. De most jött a súlyosabb rész, állást elfoglalni ugyanis sokkal könnyebb, mint megtartani. Az ellenség minden ágyúját a saját, most elvesztett állására irányozta s olyan rettenetes tüzet bocsátott rájuk, hogy az elején egyetlen szakasz valahogy visszajött, de az öt másik nem. Ezeknek a visszavonulását egyszerűen ágyúkkal lezárta az olasz s akkor őket hajtotta ki az árokból előre. Az őrjöngő állapotban kiugráltak az árokból s futottak előre, az ellenség felé, hogy így az ágyútűzből kikerüljenek. Tehát előre szaladtak, de fegyverrel, ezt meg eleinte támadásnak vélte az ellenség s fegyverrel szedte le őket. Ez volt a hírhedt 80-as vállalkozás.
A mi zászlóaljunk is megkapta a parancsot, de már kisebb formában. Elhozni a Vodil Vrhön a 14. századhoz közel álló olasz táboriőrsöt. Két hadnagyunk, Müller tényleges és Ördögh tartalékos, vállalkoztak rá 25 emberrel. A kettőnek volt ennyi, külön úton mentek. Itt az olaszok 15 lépésre vannak. Ék alakúan előreugró az állás s ezen ék csúcsában állt az erős olasz táboriőrs. Ha a mieink akkor tudták volna, hogy az olaszok már várnak reánk, mert előzőleg mindenről értesültek! Müller hadnagy egyenesen a táboriőrsnek tartott, míg Ördögh balra lefelé, azután előre s onnan felfelé, szóval hátba. Müllert észrevették s éktelen tüzelést indítottak reá, Ördöghöt nem vették észre, ők másztak tovább előre. Elértek pár lépésre az árokig, ekkor már minden oldalról tüzeltek a megijedt olaszok. Ördögh látta, hogy kint agyonlövik, s erre beugrott az olaszok közzé, azok észre sem vették. Nagyobb baj volt, hogy a mögötte libasorban levő saját 10 embere is lemaradt. Irtózatosan sötét volt. Nekilapult az olasz fedezék falának, tőle jobbra-balra a lőrésen át szorgalmasan repetált az olasz. Egyszerre Onyica szakaszvezetőék is beugrottak s óriási lármával szúrták, lőtték az olaszt. Az Ördögh legény Tury Miska (Szeghalom) kiabált a legjobban, amikor a gazdája hangját meghallotta: Miska ide hozzám. Eresszetek a hadnagy úrhoz, kiabálta Miska s ölte az olaszt. Óriási lárma, zenebona, az elfogott olaszokat hajtották, aki nem ment gyorsan, azt a hátul levő Miska leölte. Sok-sok sebesültet, halottat hordtak el az olaszok másnap az árokból. Czeglédy szakaszvezető és Tury Miska I. oszt. ezüst vitézségi érmet kaptak.
Az olasz árkot végig lehet lőni, egy fegyverrel el tudja őket seperni egy katona, mert nincs az olasz ároknak kiugrója, aztán meg szűk is hozzá, míg a mienk szélesebb s hozzá a kiugróban áll a lőrés mögött a baka. Amikor már ennyire voltak, kifelé gyorsan haza. mögötte mindenfelé nyüzsgés volt hallható. Hajtották maguk előtt a foglyokat, aki nem sietett, megbotlott, azt a Miska legény leszúrta. Így értek el a dróthoz vissza, ahol Hering János káplár állt, hogy bezárja a drótkaput. Épp ezzel bajlódott, amikor óriási dörrenés, egy jajdítás s Hering János káplár Kőrösszegről halott volt. A tragikus ebben az, hegy Heringet is felszólították a részvételre, de ő nem vállalkozott mondván, hogy szabadságra akar haza menni, ha majd visszajön, akkor igen. És ez a káplár halt meg akkor, amikor az ellenséges árokban harcolók mind élve, minden sebesülés nélkül hazaérkeztek. Maga a Heringre dobott kézibomba is érdekes volt, egyik már a saját állásunkban levő olasz fogoly dobta. Hogy melyik volt, nem lehetett tudni a sötétben, csak a robbanás után egyik olasz ölelgette, csókolgatta a mi bakáinkat félelmében. Pedig biztosan ő volt a bombadobó, szintén félelmében akart megszabadulni a saját kézigránátjától s hátrafelé dobta. Ez okozta Hering káplár halálát s két olasz fogoly sebesülését.
Épp ilyen szerencsésen ért vissza Müller hadnagy is embereivel. Hoztak 14 olaszt, négy sebesült, mind a 160. ezred 2. zászlóaljából valók. Elmondták, hogy már tegnap avisálták őket az olasz Brigad Sveta Máriáról, hogy itt támadás lesz. Ők várták is, minden tartalékuk ott volt az árokban, csak ők feljebb gondolták, nem itt. Valószínű, hogy a telefonunkat hallgatták ki a föld vezetés segélyével. Réges-régen mi is kihallgattuk az övékét, de ma már nem lehet. Az olasz már nem ad telefont a századoknak, csak a zászlóaljparancsnokságnak. A századok ordonáncok útján érintkeznek a zászlóaljparancsnoksággal. Nálunk semmi változás nincs e téren.
A fotó hátoldalán található felirat szerint dr. Calutin Marzian itt már tartalékos főhadnagy, Schmued József alezredes, dr. Kemény Gyula, Ördögh Zoltán tartalékos hadnagy egy valószínűleg 1917-ben készült fotón
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)
A 30-asok is csináltak itt mellettünk jobbra egy ilyen kirándulást, de szerencsétlenül. Két járőrt küldtek ki ők is, de mind a kettő odaveszett, halva maradtak.
A 34-esek tőlünk balra szintén csinálni akartak, ez is szerencsétlenül ütött ki. Gyimessy kadett beugrott az olaszok közé, de a bakái cserbenhagyták őt is és másik kadett társát is s visszaszállingóztak, ellenben a kadettek, ha élnek, olasz honban vannak.
Most az olaszok nagyon felbőszültek, áprilist járattunk velük. Nagyon is vigyáznak, rettentően éberek, nyakra-főre lövöldöznek, mert offensivánktól félnek. Sokan is vannak, csak Dolje és Vodil s részben a Mrzli előtt, ahol nekünk a 34., 37., 30. és 46. zászlóaljaink állanak, nekik a 156, 157, 158, 159. és 160. ezredeik állanak, míg nekünk a négy zászlóaljon kívül még tartalékunk sincs. Elfogott olaszok azt állítják, hogy nekik az a parancs: kitartani minden áron.
Közben az olaszok a Kolovrat, a Hevnik, Kovacic planinán rettentően építkeznek, állásokat ásnak. Esténként az említett hegyeken valóságos pergőtűzként dörögnek a robbantásaik. Félnek tőlünk nagyon. Igaz, hogy a hadtest célja: átmenni az Isonzón fel a Kolovratra, Jezára, de hát ez csak óhaj, ehhez itt sem a hely nem alkalmas, de még ember sincs elég. Egy darab 30,5 cm-es ágyúnk állt St. Luciánál, azt is Tirolba vitték. Még tartalékunk sincs s csak táboriágyúkkal dolgozunk, míg ők nehézágyúkkal. Tehát egymásra várunk. Elaludt a mi tiroli offensivánk, nincs semmi, pedig Tirolban április 12-re felvonult ez egész áttörésre szánt haderő. Állítólag árulás miatt maradt el, a villachi polgármester árulta volna el, a templomban, az orgona mögött lett volna a drót nélküli távíróállomás az olaszok számára. Más versió szerint a németek rosszul állanak, nem tudnak előre menni Verdunnél s mi Svájcon át odavisszük az olasz áttörésre Tirolban felhalmozott haderőt.
Közben megengedik a szabadságot, egy-két hétig megy is, akkor hirtelen s igen-igen szigorúan beszüntetik. Az április közepén megparancsolt lázas járőrözések megszűntek, nagy a csend. Az olaszok beveszik a Col di Lana-t, ők is készülődnek. De ezért, ha valaki idevetődik, el sem hiszi, hogy háború van, akkora a csend. Pedig ezrek és ezrek hasalnak a hideg földön egymásra lesve.
Következő rész: „Kutya hely, kis pokol ez…”
Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról
