„fogoly és őr boldogan ismertek egymásra”

2012.07.30. 07:19 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 21. rész

Egy hajnali támadás története, az álmukban elfogott olaszok, s az egymásra ismerő cigány baka és olasz hadifogoly esete. Néhány érdekes epizód a mai részből. Kemény doktor zászlóalja 1915 szeptemberének közepén Tolmeinben pihen, de az életük ekkor sem egyhangú…

Schmued őrnagyunk elment a zászlóaljtól. Jelenleg Tolmein városában ülünk. Ilyen helyünk, amióta a háború tart, még sohasem volt. Ágyban s házban alszunk. Naponta várjuk, hogy mikor lövi össze a várost az olasz. Joga lenne hozzá, mert tele van katonákkal.

Tolmein főtere a háború idején Tolmein főtere a háború idején
(A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)

Megkaptam a II. osztályú vöröskereszt kitüntetést a hadidíszítménnyel. Be voltam adva III. osztályú katonai érdemkeresztre is, de irigyeim Haus, Bachmann, Arnstein urak ellene dolgoztak. Orvosnak mindig orvos az ellensége.

A Krnön már nagy hideg van, sok a hó, de a lefagyott láb is. A kassai 34-esek vannak ott fent. Innen elvitték az 57. és 59. hadosztályokat a szerb határra. Az oláhok is ellenünk fognak jönni, ezért támad olyan nagy erőkkel az orosz a Szeret vizénél, ahol mi vagy 25-30 km-t meghátráltunk a lapok szerint. Itt lesz a csatlakozás az orosz és az oláh hadsereg között, Tarnopolnál, szóval nekünk egyelőre rosszul megy.

Az ellenség folyton tüzel Tolmein környékére, az útra, a városi hídra. Különben élünk s mind lessük, hogy mikor s mi lesz ennek a háborúnak a vége. (1915. szeptember 15.)

Az egész vonalon csend van. Mindkét fél attól tart, hogy a másik támadni fog s egész éjjel szól a puska, a gépfegyver, persze csak szórványosan. A nappalok sokkal kellemetlenebbek, mert az olaszok rettenetesen ágyúznak mindenfelé, még egyes emberekre is. Sehol és soha sem biztos az ember élete. Mindig várjuk, hogy Tolmeint, amelyben mi most benne ülünk, az olaszok összelövik, mert hiszen látják az itteni nagy mozgást. Itt bonyolódik le minden, ami a hadseregnek, az itteninek kell. Különösen az utakat lövik rettenetesen az olaszok.

A napokban a Mrzli Vrhön átjött hét olasz, közülük négy fiatal 16-17 éves diák. Önként jöttek át hozzánk. Nem akarnak szolgálni, nincs náluk lelkesedés, ha tudnák, hogy nálunk jól bánnak velük, mind átjönnének. Szerintük 300 ágyú van Tolmein ellen összpontosítva, mert nekik Doljénál okvetlen át kell törni a mi frontunkat. Négy alpini ezred van itt, ezek mögött bersaglierik s gyalogság van igen sok. Boldogan horkolnak itt a földön. Gyengén, nyáriasan vannak öltözve.

Bersaglierik korabeli képeslapon Bersaglierik korabeli képeslapon

Hogy ne legyen olyan egyhangúság, szeptember 20-án a mi menetszázadunk támadást intézett úgy reggel 4-5 óra közt a nagyon is közel levő olaszok állása ellen. Drótunkat egy-két helyen átszakítottuk s erre két szakasz neki indult. Egyetlen lövés sem esett, halkan közeledtek embereink s egyszerre beugrottak lövés nélkül az első árokba. Hol az olasz? Tán itt nincs is. De van! Egymás mellé az árokban leguggolva, összebújva, hogy így némi meleget tartsanak egymásnak, alusznak az olaszok. A mieink megfogták őket s hajtották vissza. Jobbra egyszerre tüzelés kezdődik, ott nehezebb az ügy. Ott t. i. épp reggeli feketekávét ittak az olaszok s így ébren voltak Megindult a lövöldözés. Majd mind fiatal újonc a mienk. Oldalvédül van a leghátsó olasz árokban hat emberünk egy káplárral, nekik itt kell maradni, míg a többiek már a harmadik olasz árokban járnak. A nagy lövöldözésre ez a hat ember is tüzel, de félnek, hogy a saját embereinket találják, amire egy öreg baka Szabó Sándor, aki Bilek óta itt van, azt tanácsolja, hogy ugorjanak ki, mert ott elől szorítják a mieinket. Társai ráállanak. Öreg Szabó ugrik ki elsőnek, utána társai. Oldalról kapnak tüzet. Szabó nagyot kiált, majd ugrik egyet s összerogyik. Hasba lőtték. Ott maradt halva, aki mindezt tanácsolta. 14 hónapig bírta szerencsével s most vége, nem tér többé haza Köröskisjenőre. A mieink 55 olaszt fogtak, köztük volt 5 sebesült olasz is, akikkel együtt le is fényképeztettem magamat. Az olasz sebesültek boldogok, hogy hozzánk kerültek. „Miért engedték magukat meglepni?” - kérdezem tőlük. „Elaludtunk!” - mondják. „Hát az őr, miért nem lőtt?” „Az is elaludt, vagy azért nem lőtt, mert örült, hogy fogoly lehet”. Így beszélnek az olaszok.

Olasz foglyok egy csoportja Tolmeinben Olasz foglyok egy csoportja Tolmeinben
(Guido Alliney: Mrzli Vrh una montagna in Guerra című kötetéből)

Hát szerencsénk volt. Ha csak egy olasz is ébren van, akkor a mi két szakaszunk soha sem jön vissza, vagy elesnek, vagy foglyok lesznek. Nálunk volt 7 sebesült s két halott. Mi az elvett olasz állást azonnal elhagytuk. Másnap ágyúval, kézigránáttal rohamot intéztek az olaszok a tegnapi állásért. Azt hitték, hogy mi ott vagyunk. Csalódtak. De mit jelenthettek az olaszok? Egyik olasz fogoly Nagyváradon a Széles utcában dolgozott ugyanazzal a cigány bakával, aki kísérőnek volt kirendelve, fogoly és őr boldogan ismertek egymásra.

Előző rész: „Ebben benne van az egész háború”

Következő rész: „Dolgozzatok! Dolgozzatok!”

4 komment

Címkék: dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj Isonzó Dolje Tolmein

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr464685586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

earlyrat 2012.07.30. 22:36:11

Üdvözlet,
Szorgalmas blog olvasó vagyok, valamint augusztusban Tolmein közelében fogunk nyaralni. tud valaki a környéken nem túl nehéz hegyi gyalogtúra útvonalat ajánlani, ahol látni háborús emlékeket? Árok, emléktábla, ilyesmire gondolok. 10-12 éves gyerekeimnek megmutatnam, merre harcolt a dedapjuk anno.koszonettel.

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.07.31. 10:03:22

@earlyrat: Elsőre Ravelnik ugrik be, ami gyerek szemszögből is élményszerű lehet és elég könnyű megközelíteni, de ez kicsit fentebb van, Kobarid és Bovec között. Kocsival nem vészes Tolminból sem (most hirtelen nem tudom hány km lehet). A tolmini turista információn érdemes kérdezni a Walk of Peace (Pot miru) felől, bizonyára van térképük is és ezen rajta vannak az egykori frontvonal látnivalói.

Tolminnal szemben van a Mengore (453 m) szabadtéri múzeum, de én itt még nem jártam. Az útikönyvem szerint közepes-könnyű túra (max 2-300 m emelkedés), Tolimnból gyalog kb. 2 óra. Osztrák-magyar első vonalbeli állások, árkok, kavernák, emléktábla, stb. Van egy katonai temető is. Aztán van még a Kolovraton (1115 m) is egy szabadtéri múzeum, az kicsit messzebb van gyalog (a Mengorétól kb 3 órányi gyaloglásra), ezek olasz állások.

Bánkuti Ákos 2012.08.01. 12:54:07

Én tegnap jöttem haza Tolmeinből. Bár Tolmein környéki gyalogtúra javaslatot kér, azért feltétlen javasolom a kobaridi (Caporetto)múzeum megtekintését, már csak azért is mert ott van a Pot Miru (Béke Ösvénye Alapítvány) székhelye is és ott bőven van prospektus, térkép az Isonzó front látnivalóiról.
A Mrzli Vrh a Krn nevű faluból kb. 6-7 órás túra oda-vissza. Nagyon szép a Javorcai hadikápolna,kb. 7-km-re Zatolmintól, keskeny autó, vagy (séta) úton. Az említett prospektusok feltüntetik a katonatemetőket, privát múzeumokat,egyebeket is. Mi Santa Luciaban (Most na Soci) laktunk a folyóparton, a szállodától pár lépésre a tóparton tájékoztató tábla régi képekkel, adatokkal az ottani frontvonalról,barakkokról, utánpótlási útvonalakról,a parton kavernák a sziklafalban és tábori konyha emlékoszlop. Ezen a gyönyörű vidéken megkerülhetetlenek az egykori két és fél éves harcok nyomai.

Egyébként én is szenvedélyes olvasója vagyok a blognak és jelentős szerepe van abban, hogy most néhány napot Most na Soci-ban és környékén töltöttünk. Kemény dr. naplója az utazásunk előtt már sok érdekes információt adott a felkészüléshez, most az utazás után újra olvasgatva még érdekesebb a helyzsíni ismeretek alapján.
Hálás köszönetem a blog szerkesztőinek, íróinak.

earlyrat 2012.08.07. 23:23:56

Köszönöm a válaszokat, e.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása