B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 6. rész

Az előző héten megismerhettük, hogy B. Sárközy Gergely az eredménytelen felmentési kísérletek után miként vonult be a nagyváradi 4-es honvéd gyalogezredhez. A mai fejezetben a laktanyát és parancsnokait mutatja be számunkra, felvillantva néhány részletet az újoncélet következő részekben ismertetésre kerülő nehézségeiből is.

A 4. honvéd gyalogezred laktanyája

A magyar királyi 4. honvéd gyalogezred laktanyája Nagyvárad déli részén a Rulikowszki úton fekszik. Nagy területet foglal el és magas kőfalak kerítik. Északi oldalát az I. pótszázad által lakott hatalmas emeletes épület foglalja el. Déli oldalán a szint oly hatalmas épületet a II. pótszázad lakja. Nyugati részén van a pótkeretzászlóalj, irodák, tiszti épületek, orvosi szoba, börtön, kantin, stb. Keleti oldalán a raktárak és a különböző iparos műhelyek. A II. pótszázad végében épült a konyha deszkabódéban.

Az I. pótszázad épületének mindegyik emeletén voltak legénységi szobák, békeidőben 10–24 ággyal, de a háború idején háromszor, sőt négyszer annyi ember is volt bennük összezsúfolva. Mindkét hosszú és széles folyosón 2–2 mosdó állt, 16–16 csappal, melyekből igen jó, tiszta, hideg vezetékes víz folyt mosdásra és ivásra. A folyosó végén a századiroda és gyengélkedőszoba volt.

Az I. és II. pótszázad tartózkodott tehát ezen épületben, míg a III. pótszázad, őrkülönítmény, műszaki csapatok a Pece patakon túl az új tüzérlaktanyában kapott elhelyezést. Minden pótszázad 4 szakaszból állott. De mikor a tömegesebb bevonulások folytán nagyon megszaporodtunk, volt úgynevezett A és B század is. Ezenkívül voltak a minden hónapban alakult menetszázadok, továbbá a felülvizsgálatosok, kik betegesek, sebesültek és rokkantak voltak. Ezeket csak őrszolgálatra, konyhai és mindenes teendőkre használták fel.

 A nagyváradi tüzérlaktanya korabeli képeslapon

E három pótszázad alkotta a 4. honvéd pótzászlóaljat. Míg az ezredünk a háború kitörése óta a harctéren volt, innen Váradról minden hónapban egy menetzászlóalj indult a harctérre pótlásul, mely 3–6, sőt volt rá eset, hogy 9 menetszázadból is állott, századonként 250–260 emberrel. A pótzászlóalj parancsnoka ebben az időben Lőcsey Kálmán őrnagy volt, de ő a március 15-i menetzászlóaljjal kiment a harctérre. Helyette Obrincsák István ezredes vette át a pótzászlóalj parancsnokságát.

Az I. pótszázad parancsnoka ekkor Jablonszky Emil százados volt, de őhozzá ritkán volt szerencsénk. Az aki bennünket a laktanyában egy szemrándításával igazgatott Rátkay István szolgálatvezető őrmester – civilben hírlapszerkesztő – volt, aki az irodában mint egy kiskirály uralkodott. Ez egy igen szigorú, rettegett ember volt. Mikor éles hangja végig harsogott a folyosón, mindenik újoncnak elakadt a lélegzete, és sietett elkotródni szeme elől. A legénységgel legszigorúbban is bánt, pofozta, ütötte, rugdosta őket.

 „Nehogy má’ azt képzelje, hogy ki van képezve!” A kiképző tiszt. Rudolf Kristen karikatúrája.

Eleinte én is rettegő félelemmel viseltettem irányában, de csakhamar megismerkedtem vele Boros Lajos unokaöcsém révén – ki szinte már őrmester lévén, és a hadtáptól gyakran bejött a laktanyába –, ki figyelmébe ajánlott engem s kérte, hogy segítsen rajtam, amiben lehet. Ő meg is ígérte, hogy lesz rám gondja, és talán sikerült is volna neki az én sorsomon könnyíteni, ha egész váratlanul őt is el nem küldik a március 18-i menettel a harctérre.

Szilágyi István szakaszvezető – egy köpcös, nagybajuszú sztentori hangú zsadányi ember – volt a Rátkay jobbkeze. Ez csak mindig otthon volt. Ő rendezte a konyhát, élelmezést, ruházatot, kivonulást, kihallgatást és menetalakulást a szolgálatvezető őrmester szája íze szerint. Szakaszparancsnokunk előbb Schönfeld Gyula hadnagy, egy igen szigorú, haszontalan kis zsidó ember volt, később jobb, humánusabb embert kaptunk Tóth Béla hadapród személyében.

Következő rész: „úgy néztünk ki, mint a megfürdőzött disznók”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész