B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 8. rész

Nincs a bakának vasárnapja!

Legtöbb dolgunk és zaklatásunk szombat délutánonként és vasárnap délelőttönként volt. Ahogy szombat délben bevonultunk, még az ebédet jóformán le se nyeltük, kiadták az altisztek a parancsot: „Szalmazsákokat, pokrócokat lehordani és kiporolni!” Két embert elküldtek zsákkal fűrészporért. Seprűt és kefét vennünk kellett a kantinban. A szobát alaposan felsöpörtük, azután csajkával hordtuk a mosdóról a vizet, mellyel bőven lelocsoltuk a padlót s neki gyürkőztünk és a rászórt fűrészporral erősen kelletett dörgölni csutakkal, kefével – mint az altisztek mondták – „fokhagyma szagura.” Azután még egyszer ismételni szárazon, végre tisztára felsöpörni. Az ablakokat és ajtót tisztára kellett törülni, a farészeket petróleummal. A kályhát is vaslaggal fényes feketére puculni. Szép tiszta is volt a szoba, miként a pohár. Végre az asztalokat, fogasokat levinni a kúthoz, ott téglával, homokkal, kefével tisztára súrolni a sártól és tintafoltoktól, melyekkel a nagyságos altiszt uraknak méltóztatott bepiszkítani.

 Legénységi ujjasok és vászonzubbonyok tisztítása, porolása a laktanyaudvaron
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918)

Minden embernek rendbe hozni a ruházatát, ahol elszakadt megvarrni. Van a kantinban minden cikk, ami a bakának szükséges. Lenni kellett mindenkinek tűjének, fehér és fekete cérnájának, vikszos-, sáros- és ruhakeféjének, gyufának, fésűnek, szappannak, késnek, kanál-villának, tartalékgomboknak, pucczsinórnak, puccpomádénak, gombvillának, viksznak, bőrzsírnak, fegyverzsírnak, puskatámasztónak, stb.

Hogy felvirradt a vasárnap reggel, az ágyakat úgy kellett rendbe hozni, hogy egyiknek a vége egy centiméterrel se álljon kijjebb, mint a másik. A pokrócnak egyformán gyűrés nélkül kellett leterítve lenni, a széle kívül aládugva, a fejpárnáknak egyforma magasságban. Az ágyra nem volt szabad leülni senkinek, mert minden vasárnap reggel ki volt adva a parancs, hogy X százados úr, vagy Y hadnagy úr jön szobavizitre, s bár a fent nevezett fő úr 8 hét alatt egyszer kukkantott be a szobába, mi azért minden vasárnap reggel vártuk. Hányszor fel kellett a szobaszolgának ilyenkor a szobát söpörni, hogy ott egy cigarettavég, vagy egy gyufaszál ne legyen. Hányszor volt ilyenkor sorakozó, bakancsvizsga, ruhavizsga, ládavizsga, fegyvervizsga, kézvizsga, hajvizit, szakállvizit, stb.

 Szakasz-körletbelső gyalogsági laktanyában. Szabályszerűen berendezett legénységi hálóterem és bútorzata. A szerelvény, a fegyver és a köpeny fali polcokon, a katonaláda az ágy alatt.
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918)

Az altisztek nem győztek eleget ordítani a hanyagabbakra:
„Miért nem vágattad le a hajad, te jószág? Rögtön kopaszra nyiratkozni!”
„Miért nem borotválkoztál meg, majom?”
„Miért nem fényes a bakancsod, disznó?”
„Hát a sapkarózsát mikor pucultad ki, piszok?”
„Hová lett a köpenyegedről a harmadik gomb, lajhár?”
„Miért nincs begombolva az ötödik gombod, teve?”
„Hova lett a makkgomb a köpönyegről, mamlasz”?
„Hát a nadrágzsinórt miért nem varrtad oda, hatökör?”
„Miért nem vettél nyakvédőt, barom?” stb.

Hát még a fogason, polcon hogy kellett állani a komisznak, csajkának, kulacsnak, puskának, kenyérzsáknak, hátizsáknak, benne az ásóval? És ha ily rettenetes tisztaság és előkészület után a fentebb jelzett hatalmas uraság nem méltóztatott szerény szobánkat legmagasabb látogatásával megtisztelni, akkor iskolázás volt. Az altiszt urak magyarázták, hogy milyen engedelmesnek, fegyelmezettnek kell lenni a katonának. Mit szabad, és mit nem szabad tenni. És ha én a tilalmas dolgokat összehasonlítottam a szabad teendőkkel, kiderült, hogy semmit sem szabad, mit nem ők parancsolnak, vagy meg nem engednek. Még jó, hogy a lélegzetvételt is el nem tiltották tőlünk!

Magyarázgatták az altiszt és tiszt urak közötti rangkülönbségeket. Fejünkbe verték, hogy mily rettenetes bűn a hazaárulás, gyávaság, kémkedés, engedetlenség, öncsonkítás stb. és hogy ezeknek a büntetése 10–20 évi várfogság, fejbelövés, felakasztás. Oly sok ilyen jó dolgokkal traktáltak bennünket, hogy a fejem is zúgott már tőle.

 Oktatás a körletben
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918)

Vasárnap délután néhány hétig nem volt szabad a kapun kilépni. Annyit mégis megengedtek kegyelemből, hogy ha bejött hozzánk valaki látogatóba, azzal szabad volt a kerítésnél a rácson keresztül beszélni, vagy esetleg az illetőt be is engedték pár órára az udvarba.

Következő rész: „a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész