B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 9. rész
Ismeretségek
Lassanként kezdtem megismerkedni az oktató altisztekkel, kik a jó hazait szívesen segítettek elfogyasztani. Sőt azonkívül számtalanszor megkínáltam őket borral, pálinkával, szivarral. Nem sajnáltam tőlük, mert hamarosan beláttam, hogy a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni. Az újoncélet első négy hetében oktató altisztünk volt Kató Lajos gyomai tizedes és öccse Gergely, szintén tizedes. Azután a kis Bende István tizedes, kikkel igen jó viszonyban voltam. Nem is súroltam én egyszernél többet a padlót, és a szobaszolgai teendőktől is meg lettem kímélve.
Katonatársak
(korabeli fotólap)
Az én I. szakaszomban 66 ember volt, mind magyarok. Több részüket név szerint is ismertem. De legjobban megbarátkoztam Boros János szalontai rokonnal és Gajdár Sándor érszőlősi (Szilágy megyei) igen jó emberrel. Később a hármas szövetséghez csatlakozott még Dandé Károly érkeserűi ember is. Jó ismeretségben voltam még a legelőbb említett Albert Jánossal, Németh László, Nagy László, Kiss Sándor, Gyulai János, Gulyás János, Sós Mihály szalontaiakkal. Bende Szylveszter sarkadi, Szénás László, Hizó István anti, Molnár János pesti, Hódos János nagyharsányi lakosokkal. Ismertem még Bucsman Györgyöt, Seres Sándort, Sebestyén Pétert, Seben Györgyöt stb. Ez utóbbi képezte a szakaszban a buta, nyers erőt. Ez az ártalmatlan vadember az egész szakasznak szolgája, küldönce és minden gúnynak céltáblája volt.
Ami az élelmezést illeti, az a következő volt. Minden reggel feketekávé. Sokszor igen jó volt, de gyakran bizony csak egy kis fekete víz volt az. Délebédre leves volt és főzelék. Vagy egyikben, vagy másikban volt a hús. Az étkek a következők voltak: krumpli, bab, tarhonya, tésztaleves is volt ritkán. Sőt még abban az időben volt rizskása is, ami később teljesen kifogyott. Csütörtökön és vasárnap marha- vagy sertésgulyás volt. Vacsorára többnyire öreg tarhonya, bab, zupa vagy kávé. Vasárnap reggelenként volt tea is. Bort csak ünnepeken kaptunk egynegyed csajkával. Elég jó élelmezés volt még abban az időben, csakhogy keveset adtak mindenből. Újoncéletem elején, míg meg nem tudtam szokni a menázsit, sokat fájt a gyomrom, nem is volt étvágyam, de később már mindig tudtam volna enni, mint a ló, farkasétvágyam lett.
Étlap. Fehér leves, főtt marhahús, hagyma mártás, burgonya…
(Forrás: fortepan.hu)
Némelykor ki lettem rendelve őrszolgálatra. Ez abból állt, hogy katonailag fontos helyekre egy-egy szuronyos őrszem lett kiállítva, hogy az őrzendő híd, kapu, vasút, raktár, malom stb. épületéhez senki ne közelítsen. Ez fontos szolgálat háborús időben. Bárki, ha őfelsége jönne is, az őrnek kötelessége megállítani, és ha személyesen nem ismeri, igazoltatni. Ellenállás esetén fegyvert kell használni. Ezen szolgálatot nagyon szerettem. Két óra hosszáig kellett állni, sétálgatni, négyig pihenhettem, nem kellett a fárasztó gyakorlatokat végeznem. Az őrszolgálat egyik déltől másik délig terjedt. Ehhez hasonló volt a készültségi szolgálat is. Itt nem őrt kellett állani, hanem felöltözve, derékszíjjal, tölténytáskával oldalunkon mindig készen kellett lennünk. Még éjjel is így volt szabad csak lefeküdni, ha netalán a városban valami baj fordulna elő, mi ott rögtön megjelenhessünk. Néhány esetben én is kirándultam éjjel a városban 10–12 emberrel, 1 altiszt és 1 parancsnok vezetése alatt. Sorba jártuk a vendéglőket, korcsmákat és a gyanús helyeket, és ha netalán előkerült valami szökevény vagy lógó katona, vagy verekedés hőse, azt bekísértük a laktanyába.
Őrségben
(Forrás: fortepan.hu)
Minden hónap 1-jén, 11-én, 21-én volt a nagy fene zsoldfizetés. Ezen a napon nem vonultunk ki, hol az egyik, hol a másik szobában osztották a zsoldpénzt. Kaptunk fejenként 10 napra 2 60 fillért, naponta 26 fillért. Ezt később a harctéren megpótolták még naponta 10 fillérrel. Ott már 10 napra 3 60 fillért kaptunk. Az altisztek és tisztek rangjuk arányához képest nagyobb fizetést húztak.
Esténként vacsora után sorakozó volt a folyosón, és ott egy erős hangú altiszt felolvasta a naponként érkezett leveleket, csomagokat. Mily nehezen vártuk a leveleket és csomagokat. Volt öröm, mikor kedves szeretteinknek keze írását olvashattuk.
Következő rész: „Ha van Isten, miért nem süllyeszti el ezt az utálatos kőpalotát?”
Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész
