„senki le nem merje tenni a fölszerelést”

2011.04.18. 07:22 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 16. rész

Jakabvölgyén

Jakabvölgyének hívják azt a kis nyomorult rutén falut, hová április 16-án, pénteken este megérkeztünk. Itt volt a nagy tréntábor, konyha, stb. Innen hordták fel az élelmet lóháton a 4–5 kilométernyire levő rajvonalba. E vidéken a falvakban akkor nem volt polgári lakosság, csupa katonaság volt mindenütt. Egy ház udvarán és padlásán kaptunk elhelyezést merő piszokban. Nem tudtam aludni semmit sem a hidegtől és a fájdalmaktól, melyeket minden tagomban éreztem. A hazaim már teljesen elfogyott, most már csak a komisz menázsira és kenyérre lettem utalva.

Jakabvölgye (Jakušovce) napjainkban Jakabvölgye / Jakušovce napjainkban
(forrás: Wikipédia)

Másnap, 17-én kivonultunk egy magas hegyoldalba és ott lövészárkot ástunk. De mily kínos, keserves munka volt ez a gyökeres, kavicsos földben. Délután pedig rajvonalat alakítottunk és a hegyes-völgyes talajon igen sokat szaladgáltunk alá s fel. E napon találkoztam Turi Sándorral először, aki már tizedes volt az utászoknál. Nagyon megörültem, hogy van egy földim a közelemben. Ott volt ugyan még Balogh József szakaszvezető is a géppuskásoknál, de őt csak egyszer láttam az egész északi fronton való tartózkodásom alatt. Ez éjjel a fáradtságtól és a kimerültségtől mélyen aludtam a padláson, dacára a hidegnek és a piszoknak.

Április 18-án, vasárnap reggel 6 órakor sorakozó teljes felszereléssel. Jablonszky századosunk felolvasta a parancsot, és szigorúan emlékeztetett bennünket kötelességeinkre. Szigorúan megparancsolta, hogy takarékoskodjunk, különösen az élelemmel, keveset és ritkán együnk, mert odahaza sincs, hogy bőven élelmezhessenek bennünket. Komor arccal hallgattuk e szavakat. Azután rajvonalat alkotva másztuk a hegyeket, erdőkön, bokrokon, szakadékokon át. Végre rohamot kellett intézni egy 200 méterre levő ellenséges lövészárok ellen. De minő roham volt ez? A súlyos felszereléssel fel a hegyre kifáradva, lihegve nem hogy futni, de mászni is alig tudtunk. Szokatlanok voltunk még mind a nehéz felszerelés emeléséhez, mind a hegymászáshoz. Hazatérve a faluba, megparancsolták, hogy mindenki a fölösleges terheket dobja el. De hát nekem nem volt semmi fölösleges terhem.

Rajvonal, korabeli képeslap Rajvonal, korabeli képeslap

A délutánt arra használtam fel, hogy a bakancsomat levetve megszárogattam, lábaimat megmostam a közeli patakban a hetes sártól, kapcát, zsebkendőt is kimostam. E két napon, míg Jakabvölgyén voltunk, igen jó volt az élelmezés, csak nagyon messze kellett menni a konyhára érte az óriási sártengeren keresztül. Éjjelre ki volt adva a parancs, hogy senki le ne merje tenni a fölszerelést, azzal kell lefeküdni, mert az éjjel riadó lesz, és a századnak azonnal sorakozni kell. Nem is aludtam semmit azon éjjel a padláson, nagyon fáztam. Csak jöttem-mentem, az udvaron tűz volt rakva, néha ott melegedtem, a riadótól félve, melyből pedig nem lett semmi.

Másnap 19-én, álmatlanul töltött éj után, derült fagyos reggel. 5 órakor már sorakoztunk teljes felszereléssel. Osztottak ki köztünk dohányt, kenyeret, cvibakot. 6 órakor megindultunk Jakabvölgyétől északi irányban a vadregényes, erdős hegyek között. Mindig feljebb, feljebb a hegyekbe erdőkön, tisztásokon keresztül. Itt már a kultúrának, földmívelésnek semmi nyoma. 10 órakor értünk a rajvonal háta mögé. Itt egy hegyoldalban, sűrű fák közt letelepedve elosztottak bennünket, az egész századot háromfelé. Nagyon szétszórtak bennünket. Jablonszky százados, Hartly őrmester, Kató tizedes, mind más századokhoz kerültek.

Ismerőseimtől is el lettem választva, de én rögtön kértem a hadnagyunkat, hogy mi négyen, én, Boros, Gajdár és Dandé egy szakaszban maradhassunk, amit ő szívesen meg is engedett. Mi négyen egymás neveit és szüleink neveit felírtuk könyvecskéinkbe, hogy ha esetleg a harcokban valamelyikünk elesik, vagy megsebesül, a bajtárs rögtön tudathassa hozzátartozóival. Mi tehát négyen együtt kerültünk az I. századhoz, a régi már itt levő katonák közé. Egy kis zászlós – Kazay Kálmán nevű – akit később alaposan megismerve, a lehető legkomiszabb tacskó kölyöknek bizonyult, elvezetett bennünket a lövészárok azon része felé, hol az I. század tartózkodott. Itt ismét elosztottak bennünket a szakaszok közé. Mi négyen az I. szakaszba kerültünk.

Következő rész: „feszülten figyeltem az erdő fái közé”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

1 komment

Címkék: b. sárközy gergely jakabvölgye kazay kálmán zászlós

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr52835139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

József a katona 2011.04.19. 00:05:53

vajon hagyományos ásókkal áshatták a gödröt, vagy 10M-mel? az utóbbival igen felemelő élmény lehetett, akkor már inkább egy kanalat választottam volna...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása