„háborúban egy katona élete 2 fillér, egy lóé pedig 4”

2011.10.03. 07:20 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 40. rész

Küzdelem a létért

E katasztrófa után a Keselyre ráraktuk a kosárt és a kondért, a konzerves zsákot pedig más lóra tettük át, melyen csak egy vékányi rizs volt egy zsákban, melyet a többiek levettek róla és otthagyták a földön s engem meg sem várva mentek fölfelé. Én is megindultam ismét, most már az egy lóval utánok. Egy pihenőnél utol is értem őket. Kérdék, feltettem a rizst? Nem tettem én, van az én lovamon elég teher! Na, akkor menjek vissza, tegyem fel, mert a telepről kell majd visszajönnöm érte. Otthagytam a lovat egy fához kötve – itt már erdőben, veszélytelen helyen voltunk – és visszamentem a rizsért. Felvettem a hátamra, de felfelé a meredek úton, fájós lábammal szörnyen kifáradtam. Ledobtam a földre. Itt verjen meg a háború istene, én nem szakasztom meg magam veled! Inkább visszajövök érted, ha este lesz rám is!

Pihenő, Pogány Gyula hadifestő rajza Pihenő, Pogány Gyula hadifestő rajza
(Érdekes Újság, 1915)

Már ide nem messze volt a hegyi telep. A többiek már felértek és József barátom rögtön visszafordult egyik lovával a rizsért, melyet az ő lova vitt fel. 9 órára felértem én is a telepre. E hely a hegység oldalában egy kis tisztáson volt. Odafönt már a tisztek is tudták, hogy egy ló lebukott, de nem szólt hozzám senki egy rossz szót sem.

Egy óra múlva visszafelé indultunk. Feltettem a Keselyre én is 2 üres kondért. Egy szakaszvezető, aki utánunk jött és látta az én rosszlábú, buta lovamat, azt jósolta, hogy ez is le fog bukni, miért küldenek ily veszélyes helyre ilyen lovakat? Ide apró, mokány hegymászó lovak kellenének. Alig haladtunk egy negyed órát, kiabálnak utánunk, hogy menjünk vissza. Szent Isten, hogy bolondítják a szegény katonát. Visszafordultunk, és felmentünk ismét. Ott azt mondta egy őrmester, hogy pakoljuk le a kondérokat, és mi hárman az öt lóval üresen megyünk le a hegyről, mert a mi öt lovunkat ki fogják cserélni apró, hegyi lovakkal. Helyesen van, gondolám, de bizony nem lett a kicserélésből semmi. Tehát lefelé indultunk. Én ismét elmaradtam a többiektől. Szegény, ostoba Kesely nem mert volna lépni sem. Lábai reszkettek, szegény ló szörnyen félt a lebukástól. Végre óvatosan lépkedve, számtalanszor megbotolva, délután 1 órára leértem a telepre.

A szakaszvezetőnk már tudta a szerencsétlenséget, de azért én is bejelentettem neki. Azt kérdezte, hogy igazán megdöglött-e a ló? Persze, hogy megdöglött. No, akkor oda van, slussz. Tanulja meg barátom, hogy háborúban egy katona élete 2 fillér, egy lóé pedig 4. Ennyi volt szegény Pista lovam búcsúztatója. Engemet egy szóval sem bántott, nem is éreztem magam hibásnak, én oka nem voltam a bajnak. Később megtudtam és láttam is, hogy azon a veszélyes helyen a lezuhanások napirenden voltak. Az én lovam már a kilencedik volt egy hét óta. De a szakaszvezető mondása mégsem volt igaz, mert maga Kratochvil ezredes is, mikor először járt e veszedelmes helyen, azt mondá a vezetőknek: „Emberek, vigyázzanak e borzasztó helyen csak ember ne zuhanjon le, ló ha lebukik is, nem olyan nagy kár, mint egy emberélet.” Énekes százados pedig azt felelte, mikor tisztjei azt a véleményüket fejezték ki előtte, hogy ily borzalmas utakon nem lehet a harcoló csapatokat rendesen ellátni élelemmel, munícióval: „Ha 100 ló közül 99 lebukik, mégis fel kell itt hordani az élelmet, muníciót!”

Érdekes Újság, 1915  Hegyek között megy a muníció
(Érdekes Újság, 1915)

Délután ismét veszélyes munkát kellett végeznünk. Lóra ültünk és át kellett gázolni a sebesen zúgó folyón a túlsó partra szénát kaszálni. Odaát kaszáltunk is sok szénát, mit kötelekbe kötve a ló hátán próbáltuk áthordani. Persze a 2–3 svengolós gazember itt is a könnyebbik végét kereste a dolognak. Én egy kis sárga lóra ültem, kétfelől rákötve két csomó szénát, a Keselyt kötélen vezettem, arra is két csomó szénát rakva gázoltunk vissza a rohanó, sebes folyású Isonzón, melynek feneke nagy kövekkel volt borítva. A buta Keselyt majd elsodorta a víz három ízben is, a kis sárga, bár helyenként a hátán is átcsapott a víz, ügyesebb volt és nagy kínnal bár, de mégis keresztülgázolt és úszott a folyón. Én persze és a többiek is derékig csuromvizesek lettünk.

Átérve kijelentettük a szakaszvezetőnek, hogy többször nem megyünk át szénáért. Nekünk is kedves az életünk, ok nélkül nem kockáztatjuk, ha nem feltétlen muszáj. A szakaszvezető is belátta ezt, és ez után úgy próbáltuk a szénát átszállítani a vízen, hogy a túlparton hosszú kötelek végére kötöttünk egy-egy nagy csomót és áthúztuk. De így is sok bajjal, kínlódással járt az átszállítás, mert a víz rohanó árja sebesen sodorta lefelé és a csomó széna meg-megakadt a vízből kiálló nagy szikladarabokban. Egész délután 6 óráig ily dolgokkal vesződtünk. Húztunk is át jó csomó szénát, melyből azonban a mi lovaink mégis keveset kaptak, több részét az ott tanyázó vágómarhák falták fel.

Később a folyóban alaposan megmosakodtam, kapcáimat, zsebkendőimet is kimostam. A lábam igen fáj, az ostoba Kesely, hogy rálépett, szinte összenyomta a lábam fejét. Csak sántikálva tudtam járni. Mi lesz velem, ha holnap is menni kell – pedig kell – fel a hegyre? A buta Kesely is le fog zuhanni, mivel fél szemével nem lát.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Sötét terv foglalkoztatta elmémet”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

7 komment

Címkék: isonzó b. sárközy gergely kratochvil károly alezredes énekes ágoston százados

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr463273229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vargabetű 2011.10.03. 11:51:20

Alföldi ember el sem tudja képzelni, milyen nehézségeket jelent valójában a hegyi terep. B Sárközy Gergely visszaemlékezéséből kitűnik, hogy 1600 méteren, nyári terepviszonyok között egy gyalogos csapáson is szerencsétlenül lehet járni. Életre szóló rossz élmény szerezhető. Talán alkothatunk némi fogalmat, mit is jelenthetett nem csak 1600-on, de még magasabbon harcolni. Vagy gondoljunk pl Doberdóra, amely abban az időben lényegében egy sziklasivatag volt.

József a katona 2011.10.03. 13:00:20

Érdekes a cím, és szerintem megdöbbentően találó. Ami érték volt, az a puska, és a szurony. Harctérről való elmenekülés után (de nem dezertálás, hanem kollektív visszaverés esetén!), ha a katona megtartotta a puskáját 10 korona, ha a szurony is megvolt hozzá, +2 korona egyszeri jutalmat kapott. Ezt egy háború előtti szabályzatból tudom, hogy aztán a háború alatt ezt mennyire tartották be, jó kérdés.

Vargabetű 2011.10.03. 14:26:18

@József a katona: ...szurony + 2 korona. Jut eszembe, hogy Doberdón van egy barakk-múzeum ( Helyi barlangászok által kitúrt relikviákkal) és ott láttam "kényszer-szuronyt". Ez egy vastagabb laposvas volt, barkács módszerekkel szuronnyá alakítva. Lényegében bármilyen kezükbe akadó vicek-vacakból fegyvert csináltak. Másik kedvencem a csajka-tető, amit szöggel kilyuggattak. Az olaszok, sajtreszelőnek.

József a katona 2011.10.03. 14:36:01

az ersatz szurony nem sufnituning! igen elterjedt volt!
egy kis szakirodalom, a fémmarkolatosokról:
szurony.com/modules/smartsection/item.php?itemid=14

itt meg egy vagon szükségszurony:
szurony.com/modules/myalbum/viewcat.php?cid=33

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.10.04. 13:53:07

Egy kicsit térjünk vissza Kratochvil alezredeshez (ekkor ugyanis még alezredes a rendfokozata).
Sárközy Gergely által említett napokban a Kratochvil által vezett csoport már a második nagy támadáson volt túl, amelyeknek az volt a célja, hogy a Krn és a Vrata közötti gerincet visszafoglálják (ezekről a harcokról külön posztban jeletkezem majd). Mivel a csoport fent harcolt a magas, nehezen megközelíthető hegycsúcsokon, nagyon fontos volt az ellátása. Élelmet, lőszert, műszaki berendezéseket és még sorolhatnám tovább, hogy mennyi mindent kellett ezeknek az osztagoknak és századoknak felszállítani. A 4. honvéd gyalogezred zászlóaljanként 40-40 (a törzsek számára 10 db), összesen tehát 130 db málhás állatot kapott (a meglévő állománya mellé) kizárólag az élelem szállítására.
Kratochvil minden alkalommal azon volt, hogy a kegyetlen körülmények között harcoló katonáinak helyzetén javítson. A 39. dandárparancsnokságnak küldött jelentéseit olvasva találjuk, hogy pl. azonnali megoldást kért a cipők lecserélésére, mert: "...úgy hegyi harcra, mozgásra lehetetlen alkalmazni, a mozgás életveszélyes. Most is két honvéd megcsúszott és lezuhant."
Tisztában volt azzal is, hogy a harcoló egységek ellátása mellett meg kell oldani a szállítás körüli nehézségeket is: "...a 2. század meleg étellel lesz ellátva, amennyiben ma éjjel a főzőládák az állás mögé vitetnek. Ha az utász osztag a védővonal berendezésével elkészült, szándékom egy szerpentin utat létesíteni, amely málhás állatok részére is használható."
Tehát amit Sárközy Gergely is tapasztalt, hogy Kratochvil alezredes számára fontos volt minden egyes katonája, a levéltárban megörzött jelentésekből is nyomonkövethető.

Vargabetű 2011.10.05. 14:19:46

@József a katona:
Így már egyértelmű, hogy mannlicher kényszerszuronyt láttam. A laposvas meg volt csavarva, és nem volt még fém fém markolata sem, csak a rögzítő. Kösz a linkeket és a felvilágosítást!

Vargabetű 2011.10.05. 14:22:38

@RózsafiJános: "(ezekről a harcokról külön posztban jeletkezem majd)" na, ezt nagyon várom, Kíváncsi vagyok. Mert jártam a Krn/Monte Nerón, és még szándékomban van visszamenni. Üdv VB

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása