„Az első lövés épp a Turi sátrába csapott”

2011.11.07. 07:35 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 45. rész

Menekülés a halál torkából

[1915.] június 29-én, reggel 8 órakor a tiszti szakács ideadott nékem egy rövid zsákban félvékányi forma durva cvibakot, hogy azzal menjek a patak mentén felfelé, ott találok egy vízimalmot és a cvibakot lisztté őröljem meg. Én még vízimalmon nem őröltem soha, pláne cvibakot, de azért elmentem és felkerestem a vízimalmot. A cvibakot útközben alaposan megdézsmáltam. A patak mentén állott a malom, óriási fakerekével. Embernek, molnárnak nyoma sem volt. Sok próbálgatások és spekulálások után sikerült megindítanom a kereket a rábocsátott víz nyomásától, közben csuromvizes lettem. De a kő nem forgott. Belől kerültem a malomba és akkor láttam, hogy a felső kő le van dobva a földre, magam pedig nem bírnám felemelni – de még ötödmagammal sem – és feltenni a másikra, tehát otthagytam a malmot. Nem sikerült az őrlés. De a szakácsnak ez nem volt elég. Ismét elküldött most már a patakon lefelé. Hogy keressek egy malmot és őröljem meg a cvibakot.

Vízimalom a Krn aljában Vízimalom a Krn aljában
(Érdekes Újság, 1915)

Tehát elindultam észak felé. Az úton sok bosnyák katona dolgozott, kik irigy és sóvár szemeket vetettek a cvibakra, kértek is tőlem, de én nem adhattam. Átmentem az Isonzón és a folyó mellett azonos úton haladtam északnak, ahol két hete jöttünk. Nemsokára elértem Soca falut, ahol volt vízimalom, de a cvibakot csak nem tudtam megőrölni, mert nagyon nagy darabok voltak, és nem ment a kő alá. Előbb össze kellett volna törnöm tengeriszem nagyságú darabokra. Én bizony nem kínlódtam vele. Visszaindultam. Az úton találkoztam többek között egy beteg, sovány, összeaszott katonával, kiben nagy meglepetésemre Gyulai Jánost ismertem fel, ki Váradon és a századnál is velem egy szakaszban szolgált. Beteg volt és ment a kórházba. Visszatértem Blázsra és mondám a szakácsnak fáradozásom eredménytelenségét, mely után az ott lézengő szakácsok nekiestek baltával a cvibaknak és tördelték darabokra.

Június 30-án került a raktárhoz a málhásoktól Kis Károly tizedes is Énekes százados pártfogása révén. Most már ő lett ismét a parancsnokom Kosztuc őrmester helyett, kit áthelyeztek máshova. E napon kapta meg a szakaszvezetői rangot Turi Sándor is. Délután már a raktárban nagy pakolás, rendezés folyt, mert innen mi elmegyünk más helyre. Jöttek is már felváltásunkra az osztrák és stájer katonák.

Július 1., csütörtök a legéletveszélyesebb napok egyike. E napon délután a hadnagy elküldött ötünket, hogy Stadler ezredes, dandárparancsnok kívánságára halakat hozzunk. Tehát Turi felszerelte magát robbanó dinamittal, Csirtye tizedest, engemet, Zsurkát és még egy utászt maga mellé vett és elindultunk a patak mentén lefelé. A pataknak az Isonzóba ömlésénél találtunk is mély vizet, hol Turi véleménye szerint a halak tanyáznak. A két utász és Zsurka levetkőztek, én is a nadrágomat felgyűrtem combtőig és belementünk alább a sekély vízbe, mely roppant sebes és jéghideg volt, a feneke éles kavicsokkal borítva, nagyon szúrta a talpaimat. Turi meggyújtá és beledobta a dinamitot a mély vízbe. Óriási robbanás hallatszott, a víz 20 méterre csapott fel, de hal nemigen volt, csupán egyet sikerült fogni. Tovább mentünk más helyet keresni. Találtunk is. Ott már az eredmény 15 hal volt, 20–40 centiméter hosszúságúak. Más helyeken ismét fogtunk még 10 darabot. Én nem mentem be többé a vízbe, csak a partról néző közönség voltam. A halfogásban az oroszlánrész Csirtyét és Zsurkát illette meg. Ők ketten áztak-fáztak érte. Szegény Csirtye! Hazafelé menet közben beszélgettünk ezen nagy háborúról, nem is álmodva, hogy egy óra múlva ő már nem lesz az élők sorában!

Tábor a Krn környékén, 1915 Tábor a Krn környékén, 1915
(Forrás: kepkonyvtar.hu)

Már majdnem haza értünk, mikor láttuk, hogy az olaszok 4 gránátot lőttek a velünk szemben levő hegy oldalába, mely iszonyú csattanással robban fel, köveket szórva, görgetve le a hegyoldalon, hol kecskék legeltek, melyek a rémítő durranásra fejvesztetten, megrémülve szaladtak szét. „Disznó, hitszegő olasz, lőheted azt a hegyet, de minket itt lenn a völgy fenekén úgysem tudsz belőni!” – mondánk mi. De mily nagyon csalódtunk!

Hazaérve kaptunk a hadnagytól a halászat sikerére egy üveg rumot, melyet Turi sátra előtt a földön körbeülve fogyasztottuk el. De két perc múlva megérkeztek a málhások, engem és Zsurkát elszólítottak, hogy segítsünk lepakolni. Három perc múlva, amint éppen egy zsákot emeltem a lóról a vállamra, éles zúgást, nyomban rá rettenetes csattanást hallottam közelemben. Megtántorodva földre estem, bal faromon erős ütést éreztem. Rögtön talpra ugrottam. A lovak azon pillanatban szétfutottak. Óriási füst és porfelhő lövelt az ég felé, azon helyről, hol Turi Sándor sátra állott. Hallom és látom, amint Nagy Laci utász tőlem 20 lépésnyire jajgat: „Emberek, segítsenek, kössék el a karomat!” A gránát szétroncsolta balkarját, melyet később le is vágtak. Sántikálva futottam én is a futókkal a közeli hegy alá, egy kis erdőbe és onnan már biztos helyről borzadva láttam, mint csapott le két perc múlva a második gránát, épp oda ahol az imént a lovakról szedtem le a terhet. Láttam amint emberek és állatok buktak el.

Az első lövés épp a Turi sátrába csapott, melynek helyén csak egy óriási feltúrt gödör maradt. Ők még ott iszogatták a rumot körben ülve, hol 5 perccel előbb én is ültem. Csirtye Balázs feketebátori és Gojdács utász rögtön meghaltak. Turi csodálatosképp sértetlen maradt. Nekem a balfaromat a robbanás pillanatában vagy egy felvágódott kődarab, vagy a megriadt lovak valamelyike rúgta meg. Nagyon fájt, három napig is sántikálva jártam, de később nem lett semmi baj. Egy félóra alatt 8 darab 28-as gránátot lőtt az ellenség kis telepünkre, de csak a két első talált. Azután már futott mindenki amerre látott. 4 halott, 8 sebesült és 2 ló lett a vesztességünk.

Eközben beesteledett, az ágyúlövések is megszűntek. Óvatosan lementem ismét a raktárhoz. Láttam a rémítő pusztulást. Egy gránát épp a konyha szélébe csapott. Egy élő lelket sem láttam sehol. Én sem mertem ott maradni – hisz az a hely már be volt lőve – felvettem a hátizsákot, bakóm, köpenyegem és visszamentem a kis erdőbe a hegy alá, ahol egy fa tövén a kiállott izgalmaktól, fáradalmaktól és a kapott sérüléstől kimerülve mélyen elaludtam.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Elmegyünk innen, fiaim, e vad, sziklás hegyekből...”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

3 komment

Címkék: isonzó b. sárközy gergely énekes ágoston százados blázs stadler ezredes

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr313359856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2011.11.07. 12:44:38

Hát, ez közel volt!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.11.07. 17:32:46

@MTi: Hányféleképpen meg lehet halni egy háborúban? A dédapám is mesélt egy történetet hasonló esetről, szintén az olasz frontról. Ott is körben ültek a katonatársai a földön csak ők épp kártyáztak - szenvedélyes játékosok voltak, akik minden körülmény között képesek voltak játszani -, amikor szintén becsapott egy nehéz gránát. Senki sem élte túl. Ő nem szeretett kártyázni, odébb húzódva aludt egy mélyedésben, ez jelentette az életben maradását...

Gefraiter 2011.11.08. 22:16:28

@PintérTamás: @MTi: Isten nem ver bottal, csak nehéz gránáttal? A káros szenvedélyek büntetése?

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása