„az olasz is megüzente a háborút”

2011.07.18. 07:38 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 29. rész

Az utászok között

Május 21-én, pénteken kora hajnalban indultunk el Csölecz faluból a magyar határ felé, mielőtt sok, de igen rossz kávét kaptunk, amitől egy óra múlva igen rosszul éreztem magam. Már-már azt hittem, hogy kidőlök, mint sokan ki is dőltek, de látva az altisztek, őrmesterek brutalitását – amint a kidőlt, elgyöngült beteg embereket ráncigálták, rugdosták, ütötték –, összeszedtem minden testi és lelki erőmet, és csak kitartás, előre!

Menet Menet, Vasárnapi Újság 1915

Később elmúlt a rosszullétem, de a nagy melegben az erős menetelés, a nehéz felszerelés ismét kifárasztott és minden tagom égetően fájt. Ha némelykor ledőltünk 10–15 percnyi pihenésre, nem lettünk volna képesek talpra állani. Tíz óra után egy igen magas hegyet másztunk meg, annak az oldalában elértük a magyar határt. Tehát ismét hazai földön vagyunk, a Kárpátokban.

Délután 1 órakor érkeztünk meg Vidrányba, egy határszéli kis faluba. Mily jólesett szemeinknek látni a magyar felírásokat, az erdőkoszorúzta hazai hegyeket szemlélni. A falu szélén letelepedve tábort ütöttünk. A Váradról május 8-án és 10-én elindult menetszázadok épp ide érkeztek, és azonnal be lettek közénk osztva.

2 órakor jön felénk Bauer hadnagyunk Takács utász hadnaggyal és Bauer felszólít bennünket, hogy ki szeretne közülünk utász lenni, akinek jó hangja is van. Első felszólításra senki sem jelentkezett, de ismételt kérdésre én előléptem és jelentkeztem. „Te fiam, Sárközy – kérdé a hadnagy – akarsz utász lenni?” „Igen hadnagy úr”– mondám. „Jöjj hát velem!” Odavezetett az utász hadnagy elé, ki azt kérdé tőlem, hogy erős ember vagyok-e, mert ide csak rendívül erős emberek kellenek, mondá Takács hadnagy, ki rendkívül tréfás ember volt, de azt hittem, hogy komolyan beszél. „Akkor engedelmet kérek hadnagy úr, én visszalépek, mert nem érzem magamat olyan rendívül erősnek.”„No, no – mondá Bauer – csak menj fiam, jobb dolgod lesz ott, mint a századnál!” „És van-e szép hangod?” – kérdé Takács. „Van elég jó, úgy mondják, bár nem nagyon erős.” – felelém. „Helyes – mondák a hadnagyok –, hallik a hangjáról is, hogy jó tenorhangja van.” „Nohát akkor vihetem ezt az embert?” – kérdé Takács Bauertől. „Igen – mondá ez – bár nagyon sajnálom, mert legjobb emberemet vesztem benne!”

Azonnal egy másik emberrel – kit az utászoktól kicsaptak, mert már nagyon felnyílott a szeme – szerelvényt cseréltem. Az átkozott hátizsákot a 250 élessel átadtam neki, kaptam helyette borjút baltával, fűrésszel – és miután Gojdár és Dandé barátaimtól elbúcsúztam, Gojdárt megbíztam, hogy a számomra érkező leveleket, csomagokat vegye fel – rögtön mentünk vagy 30 ember az utászokhoz. Ott mindjárt találkoztam Turi Sándor tizedessel, hisz jobbára az ő ottlétéért jelentkeztem utásznak. Nagyon megörült ő is, hogy közéjük kerültem. „Ne búsuljak – mondá – jobb lesz itt sokkal, mint a századnál!” E naptól kezdve nem is igen éheztem többé. A közeli patakban szappannal alaposan megmosdottam, mert már a körmeim alatt is kezdett begombásodni.

Utászok Utászok, Vasárnapi Újság 1915

Másnap, 22-én, miután hosszan és jól aludtam a sátor alatt Turiékkal, jött Gojdár és hozott számomra 6 levelet és 2 kis csomagot, melyben tészta volt, de bizony kissé megpenészedve, de azért jóízűen elfogyasztottuk Turival. Délelőtt kivonultunk a közeli erdőszélbe lövészárok kijelölést, ásást tanulni, amit én már úgyis tudtam, nem is csináltam semmit. E nap estéjén találkoztam Csepregi Imre sógorral, ki a május 10-i menettel jött ki, és a 10. századhoz lett beosztva. Nagyon megörültünk egymásnak, és késő éjszakáig elbeszélgettünk.

Május 23., vasárnap. Pünkösd ünnepét a Kárpátok közt, e kis faluban ültük meg. 8 órakor egy nagy térségen istentiszteletre sorakoztunk. Az összes katonaság négyszöget formált. Megérkezett a református pap és a tisztek az ezred zászlójával. Elénekeltük a 37. dicséretet és a XC. zsoltárt. A pap előbb szép imát, majd prédikációt és nagyszerű hazafias beszédet mondott. Végül úrvacsorát vettünk. A Himnusz fejezte be a szép megható ünneplést a szabad ég alatt, az ellenségtől tiszta magyar Kárpátok közt.

Imre sógorral beszélgettem a nap legtöbb órájában. Úgy halljuk, hogy holnap, vagy holnapután reggel indulunk Olaszországba, mert az olasz is megüzente a háborút nekünk. Ez roppant nagy csapás, ha igaz. Most már Isten tudja, mikor lesz vége a háborúnak? Talán sohasem szabadulunk meg? E napon több árpádival is találkoztam; a tulahídi Horváth Józseffel, Csató Jóskával, kik a 4. században, az úgynevezett „Halálfejes légióban” vannak. Meglátogatott Vince Vince is, 37-es, ki egy kapitány tisztiszolgája, és igen jól folynak dolgai.

Pünkösd második napján, délután 2 órakor megindultunk a három kilométerre levő Mezőlaborcra. Mi, utászok az ezred élén meneteltünk. Mezőlaborcon is a vasúti töltés mellett telepedtünk le, és itt telt el a nap. A sok éhezés után már néhányszor jóllaktam, sok kávét is ittam, és az összeapadt gyomromnak megártott a hirtelen bőség. Ismét hasmenést kaptam, amely a vonatban később igen sok kellemetlenséggel járt.

Következő rész: „Nagyszerű lenne ezt szemlélni békeidőben, passzióból”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

15 komment

Címkék: b. sárközy gergely bauer hadnagy san folyó zagórz takács hadnagy csölecz vidrány mezőlaborc

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr573062157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.07.19. 13:44:53

B. Sárközy Gergely is említi, hogy amikor Vidrányban voltak, menetszázadok érkeztek az ezredhez. Nem csak a 4. honvéd gyalogezredhez, hanem a 20. honvéd hadosztály valamennyi ezredéhez, mert gyorsított ütemben folyt a feltöltésük. Ügyeltek arra, hogy ha valamelyiknél "felesleg" keletkezik, akkor azt át kell adni másik ezredeknek. A nagyváradi ezred jelentésében olvasható, hogy a feltöltés után 10 százada volt, századonként a puskalétszám 200 fő. Három géppuskás osztaggal rendelkeztek. Az ezred utászosztaga 100 főből állt, ebből 36 fő volt felszerelt utász. Felderítő különítménye a hadosztályparancsnokság beleegyezésével: 1 tiszt, 22 fő legénység és 9 jelentő lovas. A feltöltés után 69 fő legénységi személy "felesleg" lett az ezrednél, de őket a 39. dandárparancsnokság engedélyével arányosan elosztották a 4. és a debreceni 3. honvéd gyalogezred között.
A hadosztályparancsnokság előírta, hogy az ezredeknél hány jármű (lovaskocsi), ló és egyéb felszerelés lehet. A felesleget le kellett adniuk. A jelentés ezt is rögzítette: "Beszolgáltatott: 22 kocsi, 5 taliga, 18 főzőláda és 70 ló. Egy hiányzó mozgókonyha helyett 8 főzőláda visszatartatott a hadosztály parancsnokának engedélyével."

IronRock 2011.07.19. 23:27:17

@RózsafiJános: Ez érdekes. Lehet tudni, hogy mi volt az oka, hogy egyes ezredekhez többen érkeztek a menetszázadokból, mint másokhoz? Mert hiszen mind honvéd ezred volt, ugyanannyi zászlóaljjal. Mindegyiknek megvolt a maga hadkiegészítési körzete. Viszont amit a Sárközy-naplóban is olvashattunk korábban, lehetőség szerint (pláne a háború korai szakaszában) igyekeztek a különböző hadkiegészítési területekről behívott katonákat együtt tartani, hogy ne érezzék egyedül magukat, hanem földijeik legyenek körülöttük. És ekkor még a háború elején voltunk, egy éve se tartott, csak ezután nyílt meg az olasz hadszíntér. Tehát a harcoló állomány fogyása se indokolhatta volna, hogy egyik ezredhez több, másokhoz kevesebb ember érkezzen a menetszázadokból - persze lehet hogy rosszul gondolom.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.07.20. 14:10:50

Hát igen: a menetzászlóaljak kiképzéséről, összeállításáról érdemes lenne egy önálló posztot írni a rendelkezésre álló kutatási eredményekből! Valóban: a harcok kezdete után abból a hadkiegészítő körzetből töltötték fel az alakulatokat, amelyhez tartoztak. Aztán később olyan keveredések voltak, hogy nehéz azokat már kibogozni!
Mielőtt megnéznénk ezt a konkrét esetet, még visszatekintenék 1915 áprilisára. B. Sárközy Gergely is említi visszaemlékezésében (a 17. részben), hogy április 19-én megérkeztek Hegyzávodba. Ők nem tudták, hogy sorsukról, esetleges azonnali bevetésükről már az előző nap döntés született. Idézem az április 18-án kiadott hadosztály eligazítást: "Ma adatik ki a rendelet a védőállás megszállására, mely azon alapul, hogy a menetzászlóaljak az ezredek kötelékeibe besoroltattak. Azon esetre, ha április 18-19-ére éjjel igen erős ellenséges támadás történik, a ho. parancsnokság engedélyének kikérése után a 4. ezred menetzászlóalja a 39. ddr., az 1. ezred menetzászlóalja a 81. ddr. pk-ság rendelkezésére bocsájtatik."
Tehát ha kritikus lett volna a helyzet, azonnal bevetették volna a frissen kiérkezetteket. De mint tudjuk, ez nem történt meg.
Nézzük most az olasz frontra szállítás előtti feltöltéseket. Először is azt, hogy a menetzászlóaljak beérkezése előtt hány főből álltak a 20. honvéd hadosztály ezredei:1. hgye: 713 fő, 3. hgye: 496 fő, 4. hgye: 1200 fő, 17. hgye: 930 fő. Mint ebből is kitünik, hogy a 4. honvéd gyalogezred rendelkezett a legnagyobb létszámmal, ezért az említett "felesleg" ott keletkezett. 1915 május 5. és 20. között (az előnyomulási, valamint a hátravonási időszakban)nem érkeztek menetzászlóaljak. Az ezredek létszáma a harcok során lecsökkent - mindegyiknek másképpen.
Sajnos azt le kell írnom, hogy a kutatások során egyetlen egy esetben sem sikerült olyan névsort találni, amely pontosan rögzítette volna a menetszázadok összetételét, tagjainak nevét (esetleg születési helyét, évét stb). Pedig ezek is "nagy fogások" lennének.

0o0o 2012.05.13. 12:46:46

Most tudtam meg nagybátyámtól, hogy nagymamám egyik testvére Mezőlaborc (11 testvér volt) térségében esett el, tud-e valaki segítségemre lenni, hogy hol találnék valami emléket (tömegsírt, stb.) Mezőlaborc közelében, amit felkereshetnék. Szeretnék többet megtudni azokról a napokról. Köszönettel.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.05.14. 09:12:25

@Miklya: Információk kellenének: pl.: hány éves volt, melyik ezrednek volt a tagja, a család mit tud, mikor halt hősi halált és honnan voltak az információk, milyen fotó vagy tábori levelezőlap maradt utána stb.
Honnan vonult be katonának (hol volt az állandó lakhelye), a településről bevonultakat melyik ezredbe hívták be, és még sok apró infó kellene ahhoz, hogy be lehessen határolni hadiútját.

0o0o 2012.05.14. 18:12:33

@RózsafiJános:
Sikerült egy régi bibliából többet megtudnom:
Neve: Miklya György
Anyja neve: Urbán Mária
Lakhely: Békéscsabán lakott a szüleinél
Születési idő: Kunágota, 1988. január 1.
Halálozás: 1914. szeptember 26. vagy máshol 24.
101. számú ezred, állítólag Békéscsabán a neve egy oszlopon ki van írva és ezen az a szám található.
Köszönettel.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.05.14. 19:50:58

@Miklya: Javaslom a következő emlékalbumot, amelyből a 101-es gyalogezred 1914. szeptemberi harcait elég részletesen megismerheti:
"A 101-es zászló alatt"
A volt békéscsabai cs. és k. 101. gy. e. Emlékalbuma.
Szerkesztette és kiadta: Makkay Machalek Pál ny. őrnagy, v. gy. e. százados, 1934
A 350. oldalon található Miklya Pál t. gyalogos (gépkereskedő, Szarvas)hadiútjának leírása.
Ott olvasható: "Testvéröccse: György a 101. gy. e. kötelékében küzdött az orosz fronton, ahol 1914 őszén hősihalált halt."

0o0o 2012.05.18. 09:20:38

Köszönöm a segítséget, meg fogom nézni a könyvtárban, mert látom az olvasóteremben megvan. A Nagybátyámmal is beszéltem időközben, Ő azt mondja, hogy a táviratban az állt, hogy Mezőlaborcon temették el. Ha még lesz kérdésem jelentkezem.

0o0o 2012.06.03. 21:49:25

Azóta tovább kutattam és a következő információkhoz jutottam:
A táviratban az áll, hogy Mezőlaborcon halt meg.
Az Ön által említett könyvben szeptember 24-én pihenőnap volt Mezőlaborcon, 26-án, amikor meghalt a többiek már Hócsán voltak. Az itt leírtak alapján arra lehet talán következtetni, hogy tífuszban halt meg, vagy sebesült lehetett, Ő már nem ment velük Mezőlaborcról Hócsára.
Időközben előkerültek olyan családi dokumentumok, testvérének Miklya Mihálynak emlékiratai, amelyben említi, hogy Homonnán van eltemetve egy nagy katonai temetőben egy 23 fős parcellában, és a szülei kétszer is jártak ott. Az Interneten keresgélve viszont Homonnán egy I. világháborús múzeumot találtam és egy II. világháborús német katonai temetőt, I, világháborús temetőt egyelőre nem, Csébényben és Mezőlaborcon találtam I. világháborús temetőt.
Tud-e Homonnán I. világháborús temetőről?

Egy ilyen filmet találtam, de ez a temető nem Homonnán van:

hu.wikipedia.org/wiki/Cseb%C3%A9ny_%28Szlov%C3%A1kia%29

0o0o 2012.06.03. 22:59:22

Bocsánat most olvasom, hogy véletlenül tífuszt írtam kolera helyett.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.06.04. 12:19:33

@Miklya: Amint látom, lassan, de haladunk! Most a következő infókat tudom adni: Ha minden igaz, akkor kutatótársaimmal két hét múlva kint leszünk a Beszkidek Kárpátokban. A székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezred hősi halottai után kutatunk majd, szlovák kutatókkal közösen. A homonnai katonai temetővel kapcsolatosan is lépni fogok. Ha megjöttünk, jelentkezem.

0o0o 2012.06.04. 12:54:20

Szó szerint idemásoltam Miklya Mihály emlékirataiból az idevonatkozó részeket, hátha ez támpont lehet a helyszínen.

...Gyurka bátyám is bevonult mindjárt az elején a 101 gy. e. 4. századába...

...A mi Gyurikánk 1914. szeptember 26-án a kárpáti harcokban, Mezőlaborcnál életét vesztette. Majd 1-2 év múlva a magyar katonahalottakat a környéken összeszedték, és Homonán egy hatalmas katonatemetőbe temették el őket, akinek a dögcédulája megvolt, azt külön-külön sírba, az ismeretleneket tömegsírokba temették el. Gyurka testvéremet egy közös sírba tették, ahol is 23 fiatal magyar katona nyugszik...

...Szüleim kétszer is voltak abban a temetőben és egy magyar rokkant százados, aki a katonatemető gondnoka volt, egy térképen kikereste a „feketekönyv” alapján: Miklya György, 23 társával, melyik sírban...

Szeretnénk - talán jövőre lesz alkalmunk - a család néhány tagjával felkeresni a sírt és addig az utazást előkészíteni.
Köszönöm az eddigi segítséget és kíváncsian várjuk a helyszíni látogatás utáni információit.

0o0o 2012.07.13. 20:31:38

Utolsó beszélgetésünk óta eltelt már több mint egy hónap is, kérdezem tudtak-e meg valamit, sikerrel jártak-e?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.07.15. 17:35:50

@Miklya: János barátom nincs gép közelében néhány napig, de biztos fog ő is válaszolni Önnek. Szlovák ismerőseinket, az egyébként homonnai központú (!) hadtörténeti klub tagjait kérdeztük a témában. Ők jól ismerik az ottani első világháborús katonai temetőt, az oldalukon írtak is róla. Ezt ajánlom én is, a szöveg ugyan szlovák nyelvű, de a lényeg a google translate segítségével is megérthető: www.kvhbeskydy.sk/index.php/2009/06/09/vojensky-cintorin-z-prvej-svetovej-vojny-v-meste-humenne/

A fotógalériában is van még néhány fotó a temetőről: www.kvhbeskydy.sk/index.php/fotogaleria/vojenske-cintoriny/okres-humenne/?album=7&gallery=21

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.07.17. 15:03:20

Jelentkezem!
Csatlakozva Tamás válaszához, a homonnai temetővel kapcsolatosan sajnos én sem tudtam többet kideríteni. A mellékelt oldalak eléggé bő információkat adnak, amelyek egy kegyeleti úthoz elégségesek.
De nézzük át azt a konkrét kutatási irányt, amelyben elindultunk:
Az elmúlt hónapokban több ezred halotti anyakönyvét néztem át aprólékosan. Kerestem a Beszkidek Kárpátokban lezajlott harcok áldozatait. Ahogy teltek a hetek, és egyre jobban átláthatóbbá váltak előttem a halotti anyakönyvek bejegyzései, úgy kezdtem megérteni a vezetésük logikáját. Lassan megértettem azt is, hogy az ezredek halotti anyakönyve miért olyan hiányos. Vagy miért talál az ember olyan össze-visszaságot, keveredést. Az ezredek halotti anyakönyvébe azok kerültek bele, akiknek az azonosító cédulájuk (katonai nyelven: "dögcédula") eljutott a tábori lelkészhez. De nem csak a dögcédula, hanem a következő információk is kellettek: halál ideje, helye, mitől (miben) halt meg, mikor és hová lett eltemetve, valamint, hogy kik azonosították. Ezeket az információkat írta be a könyvbe a tábori lelkész. Nagyon sok esetben hiányosan, volt, hogy évekkel később - vagyis akkor, amikor megkapta az információkat.
1915 tavaszán kötelezték a tábori kórházak lelkészeit, hogy az elhaltakról küldjenek értesítést az alakulatukhoz, hogy ott is nyílvántartsák őket. Ilyen értesítés utáni bejegyzéseket magam is találtam, sok esetben igen hiányosakat.
Miklya György esetében számomra még mindig nyitott kérdések vannak. Mivel 1914 szeptemberében és októberében igen sok áldozatot követelő kolera járvány pusztított a hadrakelt seregekben, jelentős volt a betegek ápolására létesített tábori kórházak száma. Sajnos jelentős volt a kolerában meghaltak száma is. Már ezekben a hónapokban tapasztalható, hogy nem működött pontosan a meghaltak regisztrálása.
Miklya György esetében is azonnal felmerül a kérdés: melyik kolera kórházban ápolták és melyik kolera temetőbe temették el? Ugyanis a kolerában meghaltakat külön temették el, egy, a számukra kijelölt temetőbe.
Következő kérdés: mikor számolták fel ezt a kolera temetőt, és vitték át a maradványokat a mezőlaborci temetőbe? Sajnos a szlovák kutatótársaink is nehezen kapnak az ilyen kérdésekre választ, mert ebben a témában nagyon hiányosak a rendelkezésre álló dokumentációk. A temetők kiürítése előtt az adatokat a még megtalálható fejfákról írták (másolták) a jegyzőkönyvekbe. Viszont ha nem volt már fejfa, vagy olvashatatlan volt a név, akkor mint "Ismeretlen" került át az egykori katona maradványa az újabb temetőbe.
Ha Miklya György neve szerepelt a mezőlaborci temető gondnoksági "Fekete Könyvében", akkor elképzelhető, hogy az áttemetés időszakában még létezett a fejfája, nevét onnan jegyezték fel.
Miért kerülhetett tömegsírba? Az áttemetés nem 1-2 év múlva történhetett, hanem később (mint kolerás temető, biztosan volt meghatározott év, mi után lehetett megásni), és az abból a temetőből áttemetetteket egy közös sírban helyezték el. A gondnok is ezért tudott segíteni a családtagoknak.
Saját kutatásaim után, valamint szlovák kutatókkal történt beszélgetések eredményeivel ennyit tudtam segíteni Miklya György esetében. Mivel a továbbiakban is foglalkozunk a Beszkidek Kárpátok hősi halottaival, ha újabb információt sikerül találnom, jelentkezem.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása