„Közeledünk a harctérhez”

2011.04.11. 07:23 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 15. rész

Szenvedések útján

Késő este indultunk el Sátoraljaújhelyről, miután itt még dohányt, szalonnát és kenyeret is kaptunk. Sokáig a Ronyva patak mentén haladtunk. Itt már észre lehetett venni, hogy közeledünk a harctérhez. Minden állomáson óriási forgalom. Tömérdek katonaságot szállítanak a Kárpátok közé, onnan pedig visszafelé jönnek a kórházvonatok, tele betegekkel és sebesültekkel. Minden állomáson sokat kellett vesztegelnünk. A kocsikból útközben nem volt szabad kiszállnunk, ennivalóért is őrök között mentünk. Szigorúan vigyáznak reánk, nehogy elszökdössünk.

Katonavonat Katonavonat
(Magyarország története 17. kötet, Kossuth Kiadó, 2009)

Este 8 órakor átmentünk Tőketerebesen. S hogy egész éjjel meddig haladtunk? Nem tudom, de mikor másnap, 14-én megvirradt, ismét Tőketerebesen állt a vonatunk. Hogy lehet ez? Hamarosan megtudtam, hogy vonatunkat az éjjel visszarendelték, hogy másik vágányon menjünk Varannóig.

Tőketerebesen időztünk 9 óráig. Láttuk a sok menekülteket, kik Sztropkóról és vidékéről menekültek. 11 órakor értünk Varannóra. Itt kiszállottunk, mert a vonatnak végállomása volt. Az eső egész nap esett. Varannón ebédet kaptunk, melyet a szabad ég alatt zuhogó esőben fogyasztottuk el. Ízelítő volt a harctéri életből.

B. Sárközy Gergely útja vasúton a frontra B. Sárközy Gergely útja vasúton a frontra, Nagyvárad-Sátoraljaújhely
(1898-as Osztrák-Magyar Monarchia térkép alapján)

Sátoraljaújhelytől Varannóig Sátoraljaújhelytől Varannóig
(A Pallas Lexikon XIX. sz.-i Galícia térképe alapján, forrás: keptar.oszk.hu)

Délután 2 órakor megindultunk délkelet felé az egyre hulló esőben, bokáig érő sárban teljes felszereléssel. Keresztülmentünk Varannó-Hosszúmezőn, honnan északra fordultunk és csakhamar elértük Majorost (Majorocka), később Telekházát (Szedliske).

Lábaim kifáradtak, az elázott teljes felszerelés mázsányi súllyal nehezedett rám, a hátizsák szíja a vállamat majd szétvágta. Arcom a megerőltetéstől vérpiros és felpuffadt volt. Ahogy így elcsigázva az út szélén mentem, kifáradt lábaim megcsúsztak és beleestem az árokba. Pocsék sáros lettem félfelől. A többiek is hasonlóképpen ki voltak fáradva és merülve. Boros rokon, ki mellettem támolygott, még siralmasabban nézett ki. Késő este értünk Tavarnára, hol sok keresgélés után elszállásoltak bennünket egy szegény tótviskóba, hol a tűzhelyen jó tűz égett. Ruhámat megmostam, megszárogattam s a csajka fedelén szalonnát sütve, jól lakva, de halálra fáradtan a földre fekve igen mélyen elaludtam.

Varanno környékének és az Ondava völgyének elhelyezkedése a Kárpát-medence domborzati térképén Varanno környékének és az Ondava völgyének elhelyezkedése a Kárpát-medence domborzati térképén (A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 című kiadvány domborzati térképének felhasználásával)

Másnap, 15-én hajnal felé beteg voltam. Fáztam, a hideg lelt, azt hittem, hogy komoly beteg leszek, de később nem lett semmi baj. 8 órakor indultunk el Tavarnáról, mindig észak felé az Ondava folyó mentén. Közeledünk a harctérhez. Óriási forgalom az egész útvonalon, orosz foglyokat kísérnek csapatostól, trénkocsik, nyargoncok szüntelen egymást követik a szárfélig érő sárban. Keresztülmentünk Zemplénmátyáson (Matyasoc). Végre 11 órakor értünk Újszomotorra (Zsalobina). Nyomorúságos rutén falvak. Halálra fáradva, minden erőnket összeszedve küzdöttünk, hogy el ne maradjunk a századtól. Arcunk felpuffadt, lábaink inognak, reszketnek az óriási megerőltetéstől, nem szokva ily súlyos teher cipeléséhez. De azért megyünk előre. Bakancs megmerülve, kapca, benne a lábunk merő habarék.

Rutének, 1915 Rutének, 1915
(Anton Holzer: Die andere Front című könyvéből)

Újszomotoron nem várt ebéd bennünket. Kaptunk egy-egy konzervát megmelegítve, és az volt az ebéd, kenyérrel. Életemben még ilyent nem ettem idáig, de ez igen nagyon jó dolog. A doboz jó, zsíros marhahússal van tele. Utána kaptunk egy kevés bort is. Aki élelmes és tolakodó volt, három-négyszer is elment borért.

Újszomotorról délután 2 órakor indultunk el a feneketlen sárban. A bakancs szárán felül is folyt be a habarék. A teljes felszerelés önsúllyal húzta vállainkat. A lábam is igen fájt. Rettenetesen kifáradva, teljesen összetörve értünk Jeszenőcre, estére pedig Lukácsiba (Lukasoc). Egy birkaszínben kaptunk szállást éjjelre. A hazai sonka, hús utolját itt fogyasztottam el igen jóízűen, és a sáros, piszkos vackon mély álomba merültem.

Másnap, 16-án szép derült időben 7 órakor indultunk el. Mindig mélyebben nyomultunk a Kárpátok hegyláncolatai közé. Az idő meleg lett, a nagy teher alatt erősen izzadtunk. Szegény Boros már majdnem kidőlt, hol egyikőnk, hol másikunk vitte a puskáját, bár a magam felszerelése is majdnem összeroskasztott. Az úton egymás mellé fektetett fiatal fenyőfák, ezen is óriási a sár, de ahol ilyen faút nincs, ott valósággal szárfélig jártunk a habarékban. Mily rettenetes küzdelmet kellett itt folytatni a kocsisoknak a lovakkal, melyek a nehéz szekereket, ágyúkat stb. vontatták. Áthaladtunk Kosárvágáson (Kosarac), majd Jánosvölgyén (Jankoc). 11 órakor értünk Alsóvirányosra (Alsószitnyice). Ide már hallatszott a távolból az ágyúk tompa dörgése.

Varannótól Jakabvölgyéig Varannótól Jakabvölgyéig – gyalog a front felé
(A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 című kiadvány Zemplén vármegye térképének felhasználásával)

Délután 2 órakor – miután megebédeltünk – elindultunk Alsóvirányosból. Erre már minden falu, liget tele katonasággal, trénnel, százszámra közlekednek a kocsik, mint a legnépesebb országos vásáron. Alsó- és Felsővirányos közt láttuk a levegőben az első repülőgépet, mely a miénk volt. Utunk hol fel a hegyre, hol le a völgybe vezetett. Kétfelől égig érő gyönyörű fenyőfák, száz és száz csermely, patak csörgedezett lábaink alatt. Keresztülhaladtunk Barátlakán (Rohozsnyik) és késő estére kimerült, összetört tagokkal értünk Jakabvölgyére (Jakusóc).

Következő rész: „senki le nem merje tenni a fölszerelést”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

1 komment

Címkék: sátoraljaújhely tőketerebes majoros varannó b. sárközy gergely sztropkó telekháza tavarna ondava zemplénmátyás újszomotor jeszenőc lukácsi kosárvágás jánosvölgye alsóvirányos felsővirányos barátlaka jakabvölgye

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr62815474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apuvagyok · http://apukadraga.blog.hu 2012.04.02. 17:22:22

Egy apró megjegyzés az 1898-as térképhez. azon még nem látszódik a Debrecen-Nagyváradi HÉV vonala. Ez teljes hosszában 1911-ben készült el. Elvileg arra felé lett volna legközelebb... nyilván a háború miatt tettek ekkora kerülőt

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása