Kedves olvasóink! 2011 óta minden évben december 31-én visszatekintünk az eltelt esztendőre, és megosztjuk a statisztikák alapján összeállított legnépszerűbb posztok 12-es listáját. Így teszünk most is, és reméljük, velünk együtt újraolvassátok a számotokra érdekesebb írásokat, esetleg találtok olyan cikket is, amit még nem olvastatok. A 2019-es év legnagyobb közérdeklődést kiváltó írásai az úzvölgyi temetőről szóltak - talán nem véletlenül -, ezek mindegyike felkerült a legolvasottabb 12 közé. Természetesen az idei best of mellett közzétesszük a blog 2010-es indulása óta eltelt időszak örök ranglistáját is. 2020 lesz az az év, amikor a Nagy Háború Blog 10 éves fennállását ünnepli. Már mi is nagyon várjuk! :) Barátainknak, olvasóinknak köszönjük, hogy ez évben is velünk voltak, olvastak, írtak, kérdeztek, kiegészítettek, építő kritikát mondtak, vitatkoztak, ötleteltek, meghívtak, és nem utolsó sorban köszönjük szerzőinknek a posztokat, tanulmányokat, valamint önkénteseinknek az önzetlen munkát. Boldog új évet, tartsatok velünk jövőre is!
2019 legolvasottabb posztjai
1. Nagy Háború Szerkesztőség: Az úzvölgyi temetőben románként azonosított katonákról
A napokban újabb fordulat történt az általunk is nyomon követett úzvölgyi katonai temető ügyében. A román hatóságok által román katonaként azonosított hősi halottak többségéről kiderült, hogy magyar állampolgárok voltak, s magyar honvéd gyalogezredekben szolgáltak. Szerkesztőségünknek sikerült további adatokat is kiderítenie ezekről a katonákról, s egy szintén románként azonosított orosz katonáról.
2. Ábrahám János: „Feltettük a taligára és hazavittük”
Biharnagybajomtól Novoszibirszkig és vissza. Földesi Károly biharnagybajomi származású katona különös „hadifogságának” és a halottnak hitt testvér közel ötven év után, 1961-ben történt hazalátogatásának az Ábrahám János által megörökített történetét Gyügyei Katalin olvasónktól kaptuk.
3. Bartók Béla: 10-es honvédtemetők az Úz völgyében
Az eredeti tervek szerint 2019. május 17-én szeretett volna a dormánfalvi (Dărmanești) román önkormányzat emlékművet avatni román katonáknak az Úz völgyében, a katonai temetőben, a két világháborúban elesett hősi halottak sírjai felett. A hír egyaránt felzaklatta az erdélyi és a magyarországi közvéleményt. Egy 1940-ben megjelent tudósítás segítségével rekonstruálható a Nagy Háború alatt ott eltemetett 10-es honvédek névsora, és megemlékezhetünk róluk.
4. Bartók Béla: „Aki küldte már nem él….”
Egy úzvölgyi hősi halott története. Purpriger Dezső tartalékos főhadnagy a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred I. géppuskás századának parancsnoka 1917. augusztus 8-án esett el a Magyaros tető közelében, és Úzvölgyében temették el. Harminc évnyi életét nehéz, de nem lehetetlen rekonstruálni, így az erdélyi katonai temető egy újabb hősi halottjának tudunk személyiséget adni. A következő poszt életének azokra a részleteire hívja fel a figyelmet, amit a hadtörténelem nem jegyzett fel.
5. Pásztor Levente: „Vitéz fiamnak emlékül”
Fotó az Úz völgyéből. 1917. augusztus 9-én a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred két bakája, Bodó Gyula és Oláh Károly honvédek a csíki határhegyekben figyelőszolgálatot teljesítettek, amikor váratlan vendég lépett be az állásukba. Először fel sem ismerték a magas rangú látogatót…
6. Bartók Béla: Magyar ászok a Piavénál
„Csak kevesen tudják, hogy a volt osztrák–magyar hadsereg aránylag gyengén felszerelt 75 repülőszázada az ellenség jóval nagyobb és sokkal jobb gépekkel felszerelt légi haderejével szemben az összes frontokon majdnem a háború végéig tartotta a légi fölényt” – írta Boksay Antal Egy repülőstiszt háborús emlékei című 1938-ban megjelent könyvében. „Az akkori kezdetleges gépekkel légi harcot vívni – az ellenség sokkal jobb gépeivel – vagy az örök hó és jéggel borított 3–4000 méteres hegyek felett ellenséges repülést végezni – a mai szemmel nézve – valóban istenkísértés volt.” A következő írás a Császári és Királyi Légjáró Csapatok (k. u. k. Luftfahrtruppen) három híres magyar vadászpilótáját mutatja be, akik alaposan kivették részüket az 1918. június 15-én kezdődött piavei offenzívából.
7. Fekete Csaba: Az Úz-völgy kálváriája, avagy egy gyermeknap margójára
Elolvastam a 10-es honvédtemetők az Úz völgyében című hiánypótló cikket. Ami ott most folyik, az mélyen felháborít és elszomorít. Tehetetlenséget éreztem, mit is tehetnék mint egyszerű hatvani polgár? Aztán elszégyelltem magam, hisz tehetek én is valamit. Elvégre gyereknap van, ami egyszerre hősök napja is!" – Fekete Csaba olvasónk írása, amit az elmúlt, gyermek- és hősök napi hétvége apropóján küldött a számunkra.
8. Topor István: „Ó, ti szegény megcsalt huszárok”
Beöthy-Zsigmond László huszárfőhadnagy élete és lírai harctéri naplója. Nemrégiben adatott meg az a megtiszteltetés, hogy kézbe vehettem, digitalizálhattam és feldolgozhattam az egykori magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred főhadnagyának, vitéz váradi Beöthy-Zsigmond Lászlónak a harctéri naplóját. De ki is volt ez a huszártiszt, s mitől különleges a naplója? Az alábbi írásban erre próbálok választ adni, bemutatva, s az írás mellékleteként közreadva az 1916–1917-ben készült naplót is.
9. Horváth Attila: Hadifoglyok egy alföldi faluban
A mai poszt szerzője, dr. Horváth Attila történész a Bács-Kiskun megyei Tass első világháborús emlékeit kutatja. Tősgyökeres tassiként nemcsak családja hagyományait, történeteit és tárgyi emlékeit dolgozza fel, hanem e mellett – és sokszor ezen keresztül – gondos helytörténeti munkát is végez. Mai írásában a háború idején a faluba került szerb, orosz és olasz hadifoglyok nyomába ered…
10. Pintér Tamás: „Pár hét alatt eltiporjuk Szerbiát!” - Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 1. rész
Új naplósorozatot indítunk útjára, amelynek a szerzőjét, dr. Kemény Gyulát már ismerhetik régebbi olvasóink. A közreadásra kerülő írás időrendben az első a katonaorvosunktól ránk maradt naplókból, de talán a háború legkegyetlenebb arcát mutatja az összes közül. A sorozat indítása előtt röviden bemutatjuk a naplóírót és az írásmű történetét. Az első rész Kemény doktor állomáshelye, a bosznia–hercegovinai Bilek városka és a montenegrói határ melletti osztrák–magyar helyőrség 1914. július 25-ei részleges mozgósítás hírére felbolyduló életét mutatja be. A naplóírót és katonatársait a hírek hatására – a korabeli Európa lakóinak többségéhez hasonlóan – határtalan lelkesedés és végtelen optimizmus jellemzi…
A teljes naplósorozat elérhető itt: Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója
11. Kiss Gábor: Rohamcsapatok az osztrák–magyar haderőben
Milyen előzmények vezettek az osztrák–magyar rohamcsapatok megszervezéséhez? Mikor, hogyan, milyen feladattal, fegyverzettel és szervezeti keretek között jöttek létre a rohamalakulatok? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következőkben.
12. Juhász Balázs: Hogyan szökjünk meg az olasz hadifogságból?
Avagy mit érdemes tudni Jánosa Ferenc hadnagy 1916-os kihallgatási jegyzőkönyvéről és vallomásáról. Az első világháborús hadifoglyok életében sokszor felmerült a szökés iránti vágy, de a kísérleteknek csak relatíve kis hányada végződött sikeresen. Aki hazaért, az valamilyen formában beszámolt élményeiről, és ha szerencsénk van, akkor ez megmaradt. Az eredménytelen szökések után pedig a fogva tartó hatóság vizsgálta meg a szökés „módszertanát”, természetesen azért, hogy ezt a későbbiekben lehetetlenné tegye. Ezekről a vizsgálatokról viszont nagyon keveset tudunk. Az alábbiakban egy olyan olaszországi magyar hadifogoly kihallgatási jegyzőkönyvét közöljük, akit a svájci határ előtt fogtak el. A dokumentum a hadifogság számos jellemzőjére világít rá.
A blog 2010-es indulásától kezdve mért olvasottsági mutatók alapján az örökranglista 2019-ben a következőképp alakult:
- Kiss Gábor: Harci gázok alkalmazása az első világháborúban
- Pintér Tamás: A Doberdó fogalma
- Nagy Háború Szerkesztőség: Az úzvölgyi temetőben románként azonosított katonákról
- Bálint Ferenc: Az osztrák–magyar katonák felszerelése és az egyenruha változásai az I. világháborúban
- Kerényi Éva: Emlékút az Isonzó mentén
- Bálint Ferenc: Az osztrák-magyar hadsereg egyenruhái 1914-ben
- Örömkatona: Isonzó, Doberdó csataterei napjainkban
- Kiss Gábor: Családfakutatás a Hadtörténelmi Levéltárban
- Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje a Nagy Háború előestéjén
- Pintér Tamás: „Megremegett bele a lelkünk: itt a háború” – Imre Gábor kadét doberdói naplója, 1. rész
- Rózsafi János: Temetetlen halottak és hullaeltakarító osztagok
- Ábrahám János: „Feltettük a taligára és hazavittük”
Ha további érdekes és jó írásokat olvasnál, nézd meg a korábbi évek best of cikkeit is:
Best of 2018
Best of 2017
Best of 2016
Best of 2015
Best of 2014
Best of 2013
Best of 2012
Best of 2011
