Rövid összefoglalónk a 2014-es évről, fotókiállításról, felvidéki kutatásról, képregényekről, új szerzőkről, és nem utolsósorban az idei év legolvasottabb posztjairól. Egyúttal kiderül az is, hogyan alakul ez évben a posztok 2010-től mért népszerűségi listája. Minden olvasónknak boldog új évet és jó olvasgatást kívánunk!
A 2014-es évvel elkezdődött az első világháború centenáriuma, amely elé nagy várakozással tekintettünk. Mozgalmas év volt, és nagyon örültünk annak – amiért négy éve mi is útjára indítottuk a Nagy Háború Blogot –, hogy ez a Magyarországon évtizedekig szinte elfeledett téma ismét az érdeklődés homlokterébe kerül. Rengeteg újságcikk született, több folyóirat is tematikus számot szentelt a nagy háborúnak, számos napló, visszaemlékezés, monográfia vagy egyéb szakmai kiadvány látott napvilágot. Országos és helyi múzeumok is igyekeztek időszaki kiállítás keretében, különböző szempontok szerint feldolgozni a háború témáját. Egymást érték a különböző színvonalú hazai és nemzetközi konferenciák, és egy-egy ilyen szakmai esemény néha a sajtót, vagy a laikus közönséget is bevonzotta. Sorra alakultak a Facebook-közösségek, más internetes oldalak is. Érezhetően felpezsdült az első világháborúról való beszéd, sokfajta megközelítéssel, egymásnak ellentmondó, sokszor kibékíthetetlen véleménnyel.
A Nagy Háború Blog a maga részéről igyekezett tovább folytatni azt a munkát, amit 2010-ben elkezdett: megismerni és közzétenni a háborús történeteket, legtöbbször az élettörténeteket. Hétfőnként naplókat, visszaemlékezéseket jelentettünk meg folytatásokban – ez várhatóan a jövőben sem változik. 2014-ben a szegedi 46-osoknál szolgálatot teljesítő dr. Szojka Kornél történetét követhettük nyomon bevonulásától 1918 nyaráig. Visszaemlékezéseiből 21 részben közöltünk válogatást. Májusban egy különleges emlékirattal folytattuk: Kovács György Somogy megyei gazdálkodó megrendítő emberi történetekkel teli rajzos harctéri naplójával. Pollmann Ferenc posztjai révén reagált a sajtóban időnként felröppenő hírekre – ezek, mint az idei ranglistából kitűnik – igen nagy olvasottságra tettek szert. Több írásunk is foglalkozott a háború érzelmi oldalával: Kukkonka Judit Kaffka Margit és Bauer Ervin kapcsolatáról, Kiss Gábor az osztrák–magyar tisztikar házasodási lehetőségeiről írt posztot. Natasa egy szerelmes tiszt harctéri naplóját és leveleit tette közzé, de új szerzőnk, Gordana is több olyan történetet küldött, amely a háború párkapcsolatokra gyakorolt hatását érzékeltette: a szentlászlói házaspár, Zsiga és Tilda levelezéséről szóló posztok mellett egy tragikus, de nem egyedi történetet is megismerhettünk. Nagy örömmel vettük az olvasók által beküldött élettörténeteket (egy közülük az alábbi top 12-be is bekerült), egyéb írásokat.
Kiváló posztokkal csatlakoztak állandói szerzői stábunkhoz a már említett Gordana Söveges Lipovsek, a Maribori Területi Levéltár munkatársa, valamint Bartók Béla történész (Eszterházy Károly Főiskola), Kukkonka Judit könyvtáros (Somogyi Könyvtár – Szeged), Kerényi Éva történész-muzeológus (Gömör-Kishonti Múzeum), Miklós Tamás történész, illetve Takács Róbert történész-hadszíntérkutató.
A háborúra való megemlékezéshez a NHB egy fotókiállítással is igyekezett hozzájárulni, amelynek témája a család és a háború volt. Az elsősorban műtermi portrékat bemutató tárlat spontán módon vándorkiállítássá alakult, és több vidéki településre, valamint Zentára is eljutott.
Felvidéki katonatemetőkkel kapcsolatos kutatásunk, amely elsősorban Rózsafi János érdeme, ez évben két fontos eredményt is hozott: a felvidéki Jobbos-Repejőn magyar és szlovák szervezetek összefogásával emlékművet avattak, illetve többnyelvű információs táblát helyeztek el, amelynek megvalósításához levéltári kutatásokkal mi is hozzájárultunk. A szlovák Beszkidi Hadtörténeti Klub által felújított, és magyar nyelvű információs táblával is ellátott első világháborús katonatemetőkről tájékoztató füzetet jelentettünk meg.
Júniusban képregénypályázatot írtunk ki a Magyar Képregény Szövetséggel közösen, amelyre 35 pályamű érkezett. Az általunk legjobbnak vélt alkotásokat elérhetővé tettük az interneten, november végén pedig az első hat helyezettet nyomtatásban is megjelentettük.
Néhány új rovattal igyekeztünk gazdagítani a blog kulturális kínálatát: a szakmaibb jellegű írások iránti érdeklődés kielégítésére indítottuk útjára a Műhely rovatot; a zenedobozban első világháborús, vagy arról szóló dalokat, a könyv rovatban többnyire újonnan megjelent kiadványokat ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Köszönjük olvasóinknak, hogy ez évben is velünk tartottak, elküldték fényképeiket, történeteiket, kérdéseiket, építő kommentjeiket. Köszönjük önkéntes segítőinknek önzetlen munkájukat, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálynak, hogy munkánkat támogatták, és végül, de nem utolsó sorban köszönjük szerzőinknek, hogy folyamatosan elláttak minket posztokkal, valamint az olvasók kérdéseire adott válaszokkal.
Lássuk 2014 legolvasottabb posztjait, amihez kellemes szilveszteri olvasgatást, az új esztendőhöz pedig sok sikert és békességet kívánunk, találkozzunk 2015-ben is!
1. Pollmann Ferenc: Kezdődik…
Alig kezdődött el a centenárium éve, máris világra szóló felfedezés látott napvilágot az első világháború kitörésével kapcsolatban. A szerb hírügynökség kürtölte szét január első napjaiban a hírt, mely szerint egy eddig eltitkolt levél új megvilágításba helyezi a háború kirobbantásával kapcsolatosan mindazt, ami 1914. június 28-án Szarajevóban történt. Pollmann Ferenc rövid posztban elemzi a nagy történelmi „leleplezés” nonszenszét.
2. Bálint Ferenc: Az osztrák–magyar hadsereg egyenruhái 1914-ben
Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének egyenruháiról írni nem éppen könnyű feladat. Több száz év és számtalan háború tapasztalatai, újításai, népek hagyományai, korok ízlése és divatja formálta, alakította ki azt az öltözeti rendszert, amiben dédapáink a frontra indultak 1914-ben.
3. Pollmann Ferenc: A Potiorek-levél
A szerb média által útjára bocsátott szenzációs hírt – mely szerint Bosznia legfőbb katonai parancsnokának, Oskar Potioreknek 1913 májusában Leon Bilinski pénzügyminiszterhez írt levele „leleplezi” a Monarchia hadi készülődését – nem követte a szóban forgó dokumentum eredetijének közzé tétele. Szerzőnk arra vállalkozott, hogy a szerbül nyilvánosságra hozott levelet – Molnár Tibor fordítása alapján – elemezze.
4. Arany János: Nagyapámat kerestem, de csak a történelmet találtam
A nemeshanyi születésű Kiss Imre 1915 szeptemberében esett orosz hadifogságba, ahonnan évekig írt haza családjának. Az utolsó levelezőlapot 1918 elején küldte, ezután viszont nyoma veszett. Sorsára unokája, Arany János próbált fényt deríteni, akinek az írásából megtudhatjuk, hogy ha a megoldást nem is találjuk, a korszak alaposabb megismerésével mégis közelebb kerülhetünk nagyapáink életéhez.
5. Stencinger Norbert: „Egyenlő a poklok poklával…”
1917 szeptemberében és októberében az Isonzó mentén az olasz támadások fő célpontja egy 646 méter magas hegy, a Monte San Gabriele volt. A Görztől keletre húzódó magaslat megtartása kulcsfontosságú volt a védekező Monarchia csapatai részéről, ugyanis elvesztése az egész olasz front összeomlásával fenyegetett, és veszélyeztette volna a caporettói áttörés végrehajtását.
6. Natasa Gajdarova: Száz év magány
A Przemyśl környéki Salis-Soglio erőd elárvult romjai között sétálva különös érzés fogja el az embert: a fák-bokrok által birtokba vett monumentális hadmérnöki teljesítmény, véres csaták egykori helyszíne borzongással vegyes csodálatot vált ki. Kicsit olyan, mintha valami romantikus romokkal teli elvarázsolt erdőben járnánk, már amennyire egy pusztuló katonai műszaki műemlék megenged ilyen képzettársítást.
7. Natasa Gajdarova: „Édes jó Micikém!”
Frontnapló, tábori levelezőlapok, hivatalos dokumentumok és néhány fénykép – ennyi került hozzánk az egykor Mócson élt Benczédy Mária hagyatékából. A naplót és a lapok nagy részét tartalékos tisztként szolgáló vőlegénye írta szinte mindennap, mindenhol: a katonavonaton, tartalékban, fedezékben, ütközet előtt, közben és után, ahol épp tintaceruza került a kezébe. Az írásokból a menyasszonya iránt érzett lángoló szerelmére és egységének harci tevékenységeire egyaránt fény derül. Posztunkból pedig arra, hogy vajon egymáséi lettek-e a háború után…
8. Pollmann Ferenc: Mi lett volna, ha Tisza István…
PF: Jónéhány esztendeje már, hogy izgalmas kirándulást tettem a virtuális történelem területére. Hogy mi az a virtuális történelem? Az, amitől a magukra valamit adó történészek többsége úgy irtózik, mint – állítólag – az ördög a tömjénfüsttől, vagy vámpír a fokhagymától, vagy ... (hirtelen nem jut eszembe több ilyen hasonlat). Röviden szólva azok a kérdések, amelyek azzal kezdődnek, hogy mi lett volna, ha… Mai virtuális történelmi kalandozásom fő kérdése, hogy mi lett volna, ha Tisza István kitart a kezdeti álláspontja mellett.
9. Bartók Béla: Metallica – One
A harmincas évek elején a walesi herceg meglátogatott egy kórházat Kanadában. A folyosó végén volt egy ajtó ezzel a felirattal: „Tilos belépni”. „Mi van ott?” – kérdezte a vendég. „Szeretnénk, ha nem menne be.” – mondták neki. A herceg mégis belépett, és amikor kijött, könnyezett. „Az egyetlen mód, ahogy köszönteni tudtam, és ahogy kommunikálni tudtam azzal az emberrel – mondta – az volt, hogy megcsókoltam.”
10. Gordana Söveges Lipovsek: Vágyakozás a lövészárkok mögött
1999-ben a szlovéniai Szentlászlón egy régi romos házban több mint 400 levélre bukkantak fiatal kutatók és levéltárosok. A levelek önmagukban nem lettek volna különösek, ha nem olyan levelekről lett volna szó, amelyeket egy szentlászlói házaspár írt egymásnak az 1. világháború alatt.
11. Pollmann Ferenc: Szép hazáért? Ősz királyért? Ezeréves szabadságért…?
Egy évszázad távolából is joggal vethető fel a kérdés: miért háborúzott a magyarság 1914 és 1918 között, kereken 51 hónapon át szinte a fél világgal – orosszal, románnal, szerbbel, montenegróival, olasszal, franciával, angollal, amerikaival (és papíron még vagy egy tucat egyéb nációval)? Mit nyerhetett és mit veszíthetett ebben a háborúban? Vajon tudták-e négy-öt generációval korábban élt elődeink, mi volt a tétje ennek a küzdelemnek? És vajon mi, a múltat feledni oly könnyen rászedhető utódok, vajon mi tudunk-e ezekre a kérdésekre értelmes választ adni?
12. Kovács György háborús naplója: A levágott fejek
Ez évben tettük közzé a Somogy megyei Kovács György rajzos visszaemlékezéseit, amelynek leginkább megrendítő fejezete A levágott fejek. Apa és fiai misztikus, már-már horrorisztikus, ugyanakkor mélyen megrázó és megdöbbentő háborús története 1916 nyarán, a Bruszilov-offenzíva idején játszódik.
A blog 2010-es indulásától kezdve mért olvasottsági mutatók alapján az örökranglista 2014-ben a következőképp alakult:
- Pintér Tamás: A Doberdó fogalma
- Kiss Gábor: Családfakutatás a Hadtörténelmi Levéltárban
- Örömkatona: Isonzó, Doberdó csataterei napjainkban
- Natasa: Két dal a Doberdóról
- Pollmann Ferenc: Limanova, magyar győzelem
- Sallay Gergely: Osztrák–magyar hadikitüntetések az első világháborúban
- Kiss Gábor: Harci gázok alkalmazása az első világháborúban
- Hermann Róbert: Mire jó a levéltár?
- Balla Tibor: Az első világháború legsikeresebb hadművelete az olasz hadszíntéren – a caporettói áttörés
- Szőts Zoltán Oszkár: Történettudományi elméletek az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról
- Szőts Zoltán Oszkár: A központi hatalmak hadicéljai
- Ravasz István: Kitekintés az I. világháború lövészárkaiból
Ajánljuk olvasóink figyelmébe 2011-es, 2012-es és 2013-as best of posztjainkat is.
