„Doberdó! ...Fogalommá vált név s mégis azt hiszem, legtöbben távolról sem sejtik, miért és milyen körülmények között vált azzá” – írta József főherceg, a Doberdó-fennsíkot védelmező VII. hadtest parancsnoka visszaemlékezései vonatkozó kötetének előszavában. A Doberdó a magyarság számára szimbolikus jelentéssel bír, s annak a gyászos emlékű történelmi-földrajzi fogalomsornak a része, amelybe Mohács, vagy a Don-kanyar is tartozik. A súlyos veszteségeket, szomorú emlékeket idéző fogalmon túl azonban a Doberdó a magyar hadtörténelem egyik legfontosabb emlékhelye és egyúttal a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is. De hol is van pontosan ez a terület, amelynek fogalommá válási stációiról a blogon is sok bejegyzés olvasható?
A Doberdó-fennsík legmagasabb pontja, a Monte San Michele csúcsa háttérben az Isonzóval
A Doberdó-fennsík az Adriai-tenger északi medencéjében található Karszt-hegység nyugati nyúlványa. A Karsztot egy észak-déli irányú völgy, korabeli elnevezéssel a „Vallone” vágja ketté. A völgytől keletre a Comeni-, nyugatra a Doberdó-fennsík található. A Doberdót keletről a Vallone-völgy, délről az Adriai-tenger, nyugatról az Isonzó, északról a Wippach (ma: Vipava) folyó határolja. Területe hozzávetőleg 60 km2.
Az Adria északi medencéjének domborzati térképe a Doberdóval
Olaszország 1915. május 23-ai hadba lépését követően 1915. június 23-án, az első isonzói csatával vették kezdetüket az itteni harcok. A fennsík jelentőségét az északra található Görz városánál (ma: Gorizia, Olaszország) kialakított hídfő adta, amelynek déli védelmi bástyájaként szolgált a terület. Legmagasabb pontja, s a védelem kulcsa a fennsík északi felét uraló Monte San Michele 275 méter magas kettős csúcsa volt. A hegyet, valamint az attól délre található San Martinó falut és környékét a doberdói harcok során kisebb megszakítással folyamatosan magyar ezredek védelmezték József főherceg, a temesvári VII. hadtest parancsnokának irányítása alatt. A Doberdó-fennsíkot a hatodik isonzói csata idején, 1916. augusztus 9-ről 10-re virradó éjjel üríttette ki a hadtest parancsnoka, mivel az olasz csapatoknak Görznél sikerült az osztrák-magyar védelmet áttörniük, s fennállt a Doberdón küzdő csapatok bekerítésének a veszélye. Ezt követően a harcok a Comeni-fennsíkra tevődtek át.
Harctéri helyzet a Doberdó-fennsíkon a 2. isonzói csata kezdetén
A terület névadója a fennsík déli részén található Doberdó falu, mai hivatalos nevén Doberdo del Lago település. Zalka Máté, aki 1916 tavaszán (eredeti nevén, Frankl Béla zászlósként) maga is harcolt itt, Doberdó című regényében a település történelmi-földrajzi fogalommá válásának indokaira is rávilágít: „Doberdó! Furcsa szó. Dobok peregnek és valami dübörgésszerű komorság. […] A Doberdó név számunkra nemcsak a falut jelentette, hanem a körülötte elterülő lapos, tíz-tizenöt kilométeres hosszúságú, dél felé nyúló fennsíkot is. Ez a gyér növényzetű sziklás vidék volt az olasz front isonzói szakaszának egyik legtöbbet vértől áztatott területe. A Doberdó szónak visszhangja a magyar fülben: dob… doboló… Talán e véletlen folytán kapták föl éppen ennek a falunak a nevét, hiszen nemcsak Doberdó község alatt folyt a vér. […] De az egész frontszakaszt Doberdó névre keresztelte a magyar katonaság, mert ez a doboló szóra emlékeztető név felidézte képzeletében a szüntelen pergőtüzet, a vérfergeteget. Doberdónak már tizenöt végén is elég gyászos híre volt a hadseregben, de tizenhat elején ez az elnevezés egyértelmű volt a halálmezővel.”
Doberdó fogalmának értelmezéséhez végezetül álljon itt egy fiatal szegedi önkéntes, Kókay László 1916 májusában az állásban írt naplóbejegyzése: „Az egész Doberdó-fennsíkon uralkodó hófehérre borotvált sziklahegyen […] San Martinó romjain, a Templomdombon, a Monte San Michelén egyetlen egy élő lény se mozdul, egyetlen élő növény, fűszál, fa sem látszik. Sőt, hogy valaha volt itt növényzet, azt is a Templomdombon álló élettelen csonka fatörzs tanúsítja, amely mintegy fenyegető felkiáltójel sötétlik béna, de még mindig talpon álló törzsével a gránátzápor által letarolt terepen. Mintegy tanújaként annak, a már ezen a részen egy év óta dühöngő, borzasztó küzdelemnek, hol annyi ezer és ezer ember pusztult el látszólag ezekért a kopár kövekért, de végeredményében a hazájáért harcolva.”
A Doberdó-fennsík kopár kövein, a fennsík védelmének legkritikusabb pontjain több mint egy éven keresztül döntően a korabeli Magyarország területéről származó ezredek harcoltak és a legnehezebb körülmények között védték az akkori közös hazát, az Osztrák-Magyar Monarchiát. A Doberdó a magyar köztudatban általuk és miattuk vált fogalommá.
Doberdó-fennsík fontosabb emlékhelyei és megközelítésük
(Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó fennsík védelmében című kötete felhasználásával)
