A „Doberdó” fogalma

2010.09.29. 07:38 :: PintérTamás

Doberdó! ...Fogalommá vált név s mégis azt hiszem, legtöbben távolról sem sejtik, miért és milyen körülmények között vált azzá” – írta József főherceg, a Doberdó-fennsíkot védelmező VII. hadtest parancsnoka visszaemlékezései vonatkozó kötetének előszavában. A Doberdó a magyarság számára szimbolikus jelentéssel bír, s annak a gyászos emlékű történelmi-földrajzi fogalomsornak a része, amelybe Mohács, vagy a Don-kanyar is tartozik. A súlyos veszteségeket, szomorú emlékeket idéző fogalmon túl azonban a Doberdó a magyar hadtörténelem egyik legfontosabb emlékhelye és egyúttal a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is. De hol is van pontosan ez a terület, amelynek fogalommá válási stációiról a blogon is sok bejegyzés olvasható?

A Monte San Michele csúcsa háttérben az Isonzóval A Doberdó-fennsík legmagasabb pontja, a Monte San Michele csúcsa háttérben az Isonzóval

A Doberdó-fennsík az Adriai-tenger északi medencéjében található Karszt-hegység nyugati nyúlványa. A Karsztot egy észak-déli irányú völgy, korabeli elnevezéssel a „Vallone” vágja ketté. A völgytől keletre a Comeni-, nyugatra a Doberdó-fennsík található. A Doberdót keletről a Vallone-völgy, délről az Adriai-tenger, nyugatról az Isonzó, északról a Wippach (ma: Vipava) folyó határolja. Területe hozzávetőleg 60 km2.

Az Adria északi medencéjének domborzati térképe a Doberdóval Az Adria északi medencéjének domborzati térképe a Doberdóval

Olaszország 1915. május 23-ai hadba lépését követően 1915. június 23-án, az első isonzói csatával vették kezdetüket az itteni harcok. A fennsík jelentőségét az északra található Görz városánál (ma: Gorizia, Olaszország) kialakított hídfő adta, amelynek déli védelmi bástyájaként szolgált a terület. Legmagasabb pontja, s a védelem kulcsa a fennsík északi felét uraló Monte San Michele 275 méter magas kettős csúcsa volt. A hegyet, valamint az attól délre található San Martinó falut és környékét a doberdói harcok során kisebb megszakítással folyamatosan magyar ezredek védelmezték József főherceg, a temesvári VII. hadtest parancsnokának irányítása alatt. A Doberdó-fennsíkot a hatodik isonzói csata idején, 1916. augusztus 9-ről 10-re virradó éjjel üríttette ki a hadtest parancsnoka, mivel az olasz csapatoknak Görznél sikerült az osztrák-magyar védelmet áttörniük, s fennállt a Doberdón küzdő csapatok bekerítésének a veszélye. Ezt követően a harcok a Comeni-fennsíkra tevődtek át.

Harctéri helyzet a Doberdó-fennsíkon a 2. isonzói csata kezdetén Harctéri helyzet a Doberdó-fennsíkon a 2. isonzói csata kezdetén

A terület névadója a fennsík déli részén található Doberdó falu, mai hivatalos nevén Doberdo del Lago település. Zalka Máté, aki 1916 tavaszán (eredeti nevén, Frankl Béla zászlósként) maga is harcolt itt, Doberdó című regényében a település történelmi-földrajzi fogalommá válásának indokaira is rávilágít: „Doberdó! Furcsa szó. Dobok peregnek és valami dübörgésszerű komorság. […] A Doberdó név számunkra nemcsak a falut jelentette, hanem a körülötte elterülő lapos, tíz-tizenöt kilométeres hosszúságú, dél felé nyúló fennsíkot is. Ez a gyér növényzetű sziklás vidék volt az olasz front isonzói szakaszának egyik legtöbbet vértől áztatott területe. A Doberdó szónak visszhangja a magyar fülben: dob… doboló… Talán e véletlen folytán kapták föl éppen ennek a falunak a nevét, hiszen nemcsak Doberdó község alatt folyt a vér. […] De az egész frontszakaszt Doberdó névre keresztelte a magyar katonaság, mert ez a doboló szóra emlékeztető név felidézte képzeletében a szüntelen pergőtüzet, a vérfergeteget. Doberdónak már tizenöt végén is elég gyászos híre volt a hadseregben, de tizenhat elején ez az elnevezés egyértelmű volt a halálmezővel.

Doberdó fogalmának értelmezéséhez végezetül álljon itt egy fiatal szegedi önkéntes, Kókay László 1916 májusában az állásban írt naplóbejegyzése: „Az egész Doberdó-fennsíkon uralkodó hófehérre borotvált sziklahegyen […] San Martinó romjain, a Templomdombon, a Monte San Michelén egyetlen egy élő lény se mozdul, egyetlen élő növény, fűszál, fa sem látszik. Sőt, hogy valaha volt itt növényzet, azt is a Templomdombon álló élettelen csonka fatörzs tanúsítja, amely mintegy fenyegető felkiáltójel sötétlik béna, de még mindig talpon álló törzsével a gránátzápor által letarolt terepen. Mintegy tanújaként annak, a már ezen a részen egy év óta dühöngő, borzasztó küzdelemnek, hol annyi ezer és ezer ember pusztult el látszólag ezekért a kopár kövekért, de végeredményében a hazájáért harcolva.

A Doberdó-fennsík kopár kövein, a fennsík védelmének legkritikusabb pontjain több mint egy éven keresztül döntően a korabeli Magyarország területéről származó ezredek harcoltak és a legnehezebb körülmények között védték az akkori közös hazát, az Osztrák-Magyar Monarchiát. A Doberdó a magyar köztudatban általuk és miattuk vált fogalommá.

Doberdó-fennsík fontosabb emlékhelyei és megközelítésük Doberdó-fennsík fontosabb emlékhelyei és megközelítésük


(Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó fennsík védelmében című kötete felhasználásával)

30 komment

Címkék: besztof isonzó kókay lászló monte san michele san martino del carso doberdó józsef főherceg görz comeni–fennsík vallone–völgy wippach zalka máté

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr942325769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brájen 2010.09.29. 10:02:41

Remek összefoglaló, találó és szép idézetekkel! Végre pontos magyarázatot lehet arról olvasni, hogy hol van a Doberdó, és mit is jelent.Sok ilyen posztot!

PollmannFerenc 2010.09.29. 10:32:52

Tényleg jó lett a poszt, gratulálok. Esetleg ide tartozhatna még, hogy a neves hadtörténeti szakíró, Bánlaky (Breit) József a nemesi előnevét is a Doberdóról kapta. Nem véletlenül...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.29. 10:38:00

@PollmannFerenc: Igen, s ez lehetne egy önálló poszt, akár Pollmann Ferenctől...:-)

Aperianov Teréz 2010.09.29. 13:59:28

Kedves Szerkesztő úr,
nagyszerű írás!
Doberdó a nemzeti emlékezet része, olyannyira "kultúrkincs" (nyilván annak minden vonatkozásával), hogy még a mindannyiunk számára nyilvánvalóan ismert, Le a cipővel! c. ifjúsági filmben is szerepel egy ilyen kiszólás (utalva a filben játék - amúgy nem annyira - háborúra, meg a magyar történelmi múltra):Visszavágunk Doberdóért!
Remélem, nem bagatellizáltam ezzel a kérdést (nem ez volt a szándékom), csupán jelezni szerettem volna, hol, s milyen elképzelhetetlen helyeken is lehet találkozni Doberdóval.
Meg hála ennek a blognak, az embernek már "füle" is van, ahol ilyesmit hall, lát, akkor jobban felfigyel.
Köszönjük!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.29. 22:10:27

@Aperianov Teréz: Én is köszönöm, a továbbiakban is várjuk különleges meglátásait, észrevételeit!

2010.10.31. 01:32:11

Nekem is tetszik a poszt, egyetértek,valóban mély nyomokat hagyott a néphagyományban Doberdó.Találtam viszont egy szlovén műdalt, Zorko Prelovac (1887-1939) zeneszerzőtől a következő szöveggel:

Oj Doberdob,oj Doberdob,
slovenskih fantov grob.
Kjer smo kri prelivali
za svobodo domovine,
kjer smo jih pokopali,
slovenske fante.
Oj Doberdob, slovenski grob!
Oj Doberdob, slovenski grob!

Nem tudna valaki írni egy hiteles fordítást? A 3-4. sor ugyanis (Ahol a vérünk kiömlött /a haza szabadságáért.) nem teljesen világos nekem. Szerintetek melyik hazáról lehet szó?
Ui.Bocs, de nem tudom belinkelni a youtube-ról.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.31. 23:32:49

@Hatvanas: Köszönjük, hogy felhívtad a dalra a figyelmünket! Egy kedves ismerősünk jóvoltából megvan a magyar fordítás, ami hamarosan itt is olvasható lesz. A haza a dalban az Osztrák-Magyar Monarchia. Addig is belinkelem a youtube-ról a dal egyik változatát: www.youtube.com/watch?v=zv4TDz-Lzho

Hadi72 2010.11.01. 22:21:15

@Hatvanas:
Kedves Hatvanas!
Örülök a felvetésnek és a kis szlovén dalnak, már csak azért is mert jómagam ezer szállal kötődöm Szlovéniához.
A dal magyarul így hangzik:

Oh Doberdó, oh Doberdó,
Szlovén fiúk sírja.
Ahol vérünket ontottuk
A haza szabadságáért,
Ahol eltemettük őket,
A szlovén fiúkat.
Oh Doberdó, szlovén fiúk sírja!
Oh Doberdó, szlovén fiúk sírja!

Természetesen a Monarchiáról van szó, mint hazáról, ugyanis a szlovének egyáltalán nem akartak elszakadni. Ok különösebben sosem kedvelték a nagy szláv álmokat, nem véletlen, hogy Jugoszláviát is az Ő kezdeményezésük bomlasztotta fel, ők jelentették be elsőnek, hogy kilépnek az államszövetségből.
Pont ezekről a dolgokról is részletesen ír majd a most készülő szlovén szerzőjű "Harcok a Doberdón" c. könyvünk.
Pl érdekes de az olaszokra is nagyon dühösek voltak, hogy orvul megtámadták a hazát, azaz a Monarchiát, és onnan szlovén földeket akarnak elrabolni. Azt hiszem a magyar mellet, a szlovének ragaszkodtak leginkább a közös Monarchiához.

vizipipa 2011.11.20. 21:32:05

Örülök a számos térképnek (nem csak ezen a lapon). Sokkal érthetőbbé teszi a körülményeket.

Johannus 2012.10.05. 11:06:55

A Pintér-féle összefoglalóból a legfontosabb hiányzik, mégpedig az arra való utalás, aminek kifejezésére Zalka Máté regényét szentelte. Zalka ugyanis arról írt, hogy Doberdónál több mint 800 magyar katona pusztult el vezérkari tisztjeinek korruptsága, karrierizmusa miatt. De a regény arra is rámutatott, hogy az I. világháború egyedül az úri osztály érdekeit szogálta - tudjuk, a második is... - a magyar baka számára az értelmetlen vérontás volt csupán. Minthogy ők nem az ő hazájukat védték valójában, hanem az uraikét.

MTi 2012.10.05. 18:07:49

@Johannus: igen, Frankl Béla álláspontja is egy szemlélet: lehet vele egyezni, vagy nem...

Johannus 2012.10.06. 10:09:00

"lehet vele egyezni, vagy nem..." - ez ma egy igen divatos reagálási mód. Csakhogy éppen - mint Pintér úr a "fogalom-ismteretésével" - egyrészt (legalább is objektiíve) elfedni igyekszik Zalka Máté (ne ködösítsen, kedves MTi, írókat illő írói álnevükön emlegetni!) igazi mondandóját, másrészt egyáltalán azt a tartalmat, amit a Doberdó név az utókor számára hordoz. Aki ezt teszi, az a Nagy Háborút (elismerem, bizonyára nem ma aggatták rá ezt a nevet) nacionalista mezbe öltözteti, amivel tkp. általában a háborút is apologizálja, különösen pedig azt a háborút, amely közvetlenül 10 millió (közvetve másik 10 millió) ember pusztulását okozta, nem utolsó sorban pedig mai kormányaink által manapság támogatott igazságtalan (és csupán a politikai elit hatalmának fenntartását szolgáló) külföldi katonai missziókat. Őszintén szólva én is szívesen elutaznék a doberdói fennsíkra, hogy láthassam a 10-es zászlóalj és a sorstárs-alakulatok pusztulásának helyszínét, fejet hajtva az áldozatok emléke előtt, de ha ezt nyilvánosa teszem, akkor már közös ügyről írok, ahol nem lehet elhallgatni azt a tanulságot, amit csak kevesen láttak meg (viszont ma oly sokan feledtetni igyekeznek), s amit a mi okulásunkra tettek szóvá.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.10.06. 12:19:07

@Johannus: Az Ön által felvetettekkel kapcsolatos véleményemet már sokszor elmondtam és leírtam itt a blogon is. Új olvasóként bizonyára még nem találkozott ezzel. Ajánlom pl. figyelmébe ezt a posztunkat és a kommentjeit: nagyhaboru.blog.hu/2011/02/23/isonzo_doberdo_csataterei_napjainkban

Ha érdeklődik a hely és az ott történtek iránt, egy alkalommal nagyon szíves elkalauzolom Önt személyesen is a Doberdó-fennsíkra, megmutatva azt a helyet is (Monte Sei Busi - a regényben Monte Klára), ahol Zalka Máté regényének játszódni kellett volna (a helyszín valós, a szereplők egy része is, az esemény viszont fikció, nem ott, nem ezekkel a szereplőkkel és nem úgy történt), s akkor részletesen megvitathatjuk a témával kapcsolatos véleményünket.

Johannus 2012.10.06. 14:34:18

Tisztelt Pintér úr!
Ön is biztosan tudja, hogy Zalka regénye nem helytörténeti munka, nem is annak készült, s mint Ön is megállapítja, nem is "politikai sci-fi", egyszerűen csak regény, amely műfaj az írónak bizonyos szabadságot biztosít úgy az események helyszínének, mint tartalmának bemutatására. Ha a fennsík olaszok által történt (vagy nem történt) aláaknázása és felrobbantása nem itt vagy nem a Zalka által leírtak szerint történt is, azt az Önök írásai is megerősítették, hogy a doberdói harctér az isonzói térség legvéresebb ütközeteinek helyszíne volt, s e tény elégséges alapot nyújt a regény történeti hitelességének biztosítására - figyelembe véve, persze, hogy szépirodalmi műről van szó, még ha mondanivalója politikai jellegű is. Remélem, az Ön által említett kritikai megjegyzéseket nem a regény értékének kisebbítésére akarja felhasználni.

Egyébként nem vagyok sem irodalmár, még történész sem, lehet, hogy egyébiránt is tévedek. Csupán egyszerű magyar ember vagyok, akit aggaszt a nacionalizmus napjainkban oly gyakori megnyilatkozása s aki ugyanakkor tisztelettel adózik nemzeti elődeink emlékének. Ismételten a már időzett Kölcsey-idézetet írnám ide, de nem szeretek fölöslegesen ismételgetni valamit.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.10.06. 15:29:21

@Johannus: Zalka Máté regénye az egyik kedvencem, aminek nagy szerepe volt a Doberdó iránti érdeklődésem kialakulásában. Az írója személyes élményei teszik még hitelesebbé a leírtakat, amelyek nagyon jól visszaadják a doberdói valóságot. Ezt a levéltári és helyszíni kutatásaink is megerősítették. Itt sem véletlenül idéztem. A központi cselekmény írói fikció, ahogy korábban is írtam, azonban akár meg is történhetett volna. Hasonló esetek tömegével fordultak elő az olasz fronton. A regény alapja a Col di Lana-i robbantás története lehetett, ami akkor történt, amikor Frankl Béla is a Doberdón szolgált. Az esetet ő is ott hallhatta, olvashatta, mert parancsban is kiadták a tisztek számára, elkerülendő tanulságként.

A műnek van azonban egy másik rétege, amit észre kell vennie az olvasónak. Ez már a mű keletkezéskori, az 1932-1936 közötti Zalka Máté, a kommunistává lett, Szovjetunióban élő, internacinalista világforradalmár és ambiciózus író énjének, gondolkodásának, politikai szándékainak a lenyomata. S még ezzel sincs baj. Ő gondolhatta, láthatta így. (Vagy esetleg csak így írhatta, jelentethette meg abban a közegben, amiben élt... Négy évig vajúdott a regényen a sztálini időszakban.) Ettől még ez lehet egy nagyon jó regény, de ezt a politikai motivációt és szándékot fel kell tudni ismerni a műben, s kritikával kell tudni kezelni. Legalábbis a történésznek, ha a munkára, mint egyfajta történeti forrásra is tekint. A normál olvasónak persze szíve joga, hogy a saját szája íze, politikai habitusa szerint értelmezze. Az a kár, hogy a regény tervezett folytatásainak a megírására nem maradt ideje. Inkább azzal kellett volna foglalkoznia, mint Spanyolországba mennie... (Ez már az én szubjektív megjegyzésem.)

Johannus 2012.10.06. 18:43:38

Köszönöm, kedves uram, a fenti közléseit. Úgy látom, az első világháború iránti érdeklődésünk gyökerei hasonlóak, mert engem is a Zalkai mestermű ejtett rabbá és a
történtek iránti buzgó érdeklődővé (ha nem is örök rabjává). Igaz, hogy kettőnknek a mű mondanivalójához való viszonya nem egyezik, de ez már "más káposzta".

Lehet, hogy jobb lett volna, ha a spanyol front helyett az íróasztalhoz ül a tervezett regényciklus megírása végett - ezt én is így gondoltam rögtön a Doberdó elolvasása után. Minthogy azonban én
(úgy látszik) baloldalibb vagyok Önnél, ezt a hiányt pótoltnak tekintem azzal a sok mindennel, amit egész életében tett az
imperialista háborúk igazi lényegének leleplezésével és a fasizmus
elleni harccal. Az igazi forradalmár számára a valódi harc ugyanis fontosabb a szépészetnél. Ez utóbbi miatt akár a mai fiatalság példaképévé is válhatna (che Guevara mellett), hiszen a fasizmus ma egyre nagyobb veszélyt jelent a világ számára.

Egyébként én most végeztem a regény eszperantóra való fordításával, és
hasonló gondolatokat fejtegettem ahhoz a "fordítói epilógushoz", amelyet
a fordításhoz írtam.

Köszönöm szíves reagálásait.

Johannus 2012.10.11. 13:59:52

Tisztelt Pintér úr!
Szeretném segítségét kérni a Zalka-regény egyik, már említett epizódja hátterének tisztázásához (ezt Ön már, ha jól értettem, fel is ajánlotta). Nos.

Az érdekelne, hogy elképzelhető-e, hogy az a robbantási eset, amiről Zalka a regényben (mint doberdói eseményről) írt, (s mint az Ön is sejteti) valójában máshol, nevezetesen Col di Lana-nál történt meg? Ha igen, akkor az eset ott is a regényben leírtakhoz hasonló modon zajlott le? Ott is annyi magyar katona pusztulhatott el, mint (tkp. tehát más körülmények között) Doberdónál? S ami a legfontosabb: Col di Lana-nál is a főtiszteknek a legénység sorsa iránti bűnös közömbössége volt a tragédia fő oka? Ott is figyelték az aláaknázás hang-jeleit, "mint Doberdónál"?

Összefoglalva: jogos volt-e Zalka regénykomponálásánál a helyszín áttétele?
Szíves vélaszát köszönve maradok tisztelettel
Johannus

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.10.11. 22:52:08

@Johannus: 1916 tavasza, amikor a Zalka regény is játszódik, az aknaharc jegyében telt szinte az egész olasz fronton. Frankl Béla, a későbbi Zalka Máté is ekkor volt itt. (Ténylegesen a 19. népfelkelő hegyi dandár szatmári 12. népfelkelő gyalogezredének a II. zászlóaljában szolgált.) Zalka is a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy mivel jár ez a fajta hadviselés. Ezt adja nagyon jól vissza a regény is. Számtalan akna robbant a Doberdón, akár az ő alakulatuk is részt vehetett ebben a földalatti küzdelemben, hisz azokat a területeket is érintette, ahol ők is megfordultak. A regénybeli esemény konkrét helyszínén, a Monte dei Sei Bussin (Monte Klárán) és időpontjában 1916. április-május, azonban sem mi, sem az olasz kutatótársaink nem találtuk eddig a forrásokban annak a nyomát, hogy aknarobbantásra került volna sor.

A "vakondháború", ahogy József főherceg nevezte, hol az egyik, hol a másik fél kisebb-nagyobb sikerét hozta, az egész hadszíntér szempontjából azonban csak jelentéktelen "helyi érdekű", kis csatározások voltak ezek az 5. és 6. isonzói csata közötti időszakban. A készülő Tiroli offenzívával is összefüggésbe hozható az aknaharc fellángolása. Az olaszok megsejtve ennek a tervét erőket vontak el az Isonzótól Tirolba, s az aknaharccal akarták fenntartani az itteni támadási szándékuk látszatát. Az osztrák-magyar csapatok meg védekeztek, ahogy addig is tették, illetve kisebb ellentámadásokkal, különféle vállalkozásokkal igyekeztek szintén lekötni, nyugtalanítani a szemben álló olaszokat. Az itteni osztrák-magyar erők is jelentősen legyengültek azonban, mert jelentős csapatokat vontak ki innen is a tiroli offenzívához. Ezek később sem kerültek már vissza, mert közben az oroszok is támadásba lendültek, s a még Doberdón maradt erőkből is újabb egységeket vittek el a Bruszilov offenzíva megfékezésére. Frank Béláék zászlóalját is emiatt vonták ki innen és vitték át az orosz frontra, ahol hadifogságba is esett és lett belőle később Zalka Máté.

A Dolomitokban lévő Col di Lana-i eset nagy port vert fel és az egész isonzói hadseregben ismert volt a történet. A Doberdón pl. az egyszerű közkatonákhoz is eljutott a híre. Folyton attól rettegtek, hogy ők is úgy járnak. Majd lesz később erről az időszakról és az aknaharcról egy forrásközlés sorozatunk a blogon, ami ezt az esetet szintén említi. Ez az egyik legsúlyosabb osztrák-magyar veszteséggel járó sikeres olasz aknatámadás volt. 1916. április 17-ről 18-ra virradó éjjel a 2. tiroli császárvadász ezred II. zászlóalj 6. századából, műszaki és tüzér katonaságból álló 250 fős védősereget robbantották itt fel az olaszok. 100 fő körül volt azoknak a száma, akik azonnal az életüket veszítették, a többiek egy ideig tartották még magukat, majd hadifogságba estek. A délnyugati hadsereg parancsnokság által az esemény tapasztalatairól kiadott tájékoztató hívta fel a figyelmet a fokozottabb megfigyelésekre, állandó "hallgatószolgálat" szervezésére, ami a Zalka regényben is felbukkan. A fúrásról hónapok óta tudtak, történtek is ellenintézkedések, csak az olasz fúrási zajok megszűnését követően nem sikerült időben kiüríteni az állásokat. Az ottani esetleges "bűnös közömbösség" kérdését nem tudom megítélni. A saját csapatok felrobbanása, az állások akár csak egy csekély részének az elvesztése azonban mindenki számára súlyos következményekkel járhatott ott is. Ezzel tisztában lehetett a tisztikar is. Az ilyesmiért általában "fejek hulltak". Legalábbis a Doberdón így volt, ahol azért is voltak akkorák a veszteségek, mert nem volt hova visszavonulni, hátrálni, ezért minden négyzetmétert védeni kellett. Bármilyen áron. A keletkező aknatölcsérekért is ezért kellett itt rendre öldöklő harcot vívni az olaszokkal. Számtalan ilyen esetet ismerünk.

Johannus 2012.10.12. 04:30:02

Köszönet az alapos, szakszerű és kimerítő válaszért. Úgy tűnik tehát, hogy nem volt teljesen téves doberdóinak feltüntetnie a valóban megtörtént robbantást (főleg figyelembe véve, hogy regényről van szó). A művel Zalka ugyanis mintegy kvintesszenciáját is nyújtotta a karszti (részletekben nagyon hasonló) "vakondokháborúnak", ezért a regény, mondjuk olyan címe, mint "vakondokháború", történelmileg talán találóbb lett volna. Az főtisztek ott említett Adria-Werke-, meg Lantos szds. hadiszállítási panama-gyanús ügye pedig a korrupcióra is fényt vetett, bár ugyanakkor pld. Hruna ezredes alakjánek lefestésével azt is sejtette, hogy az osztrák-magyar seregben tisztességes tisztek is voltak (s bizonyára nem is kevesen).

Dosa Attila 2013.02.01. 12:15:40

Kicsit késve szólok hozzá, de a Somogyváry Gyula trilógia szerintem messze lekörözi a Zalka Máté-féle könyvet... És az ő szemléletét sokkal közelebbállónak is érzem. az a megfogalmazás pedig, hogy "sejttette, hogy az osztrák-magyar seregben tisztességes tisztek is voltak" felér egy fél hazaárulással...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.02.01. 23:15:42

Az az érdekes, hogy ők akár ismerhették (volna?) is egymást, hisz a Doberdón mindketten a 61. honvéd hadosztály tagjaként jártak egy időben és később ez orosz fronton is. Somogyváry a budapesti 29-es népfelkelő gyalogezredben, Zalka (Frankl) pedig a 19. népfelelő hegyi dandárhoz tartozó szatmári 12. népfelkelő gyalogezred elkülönített II. zászlóaljában szolgálva.

Szerintem fölösleges szembe állítani őket, mindkettőnek megvannak a maga értékei. Az ízlés pedig különböző.

David Bowman 2014.09.17. 05:47:45

"parancsban is kiadták a tisztek számára, elkerülendő tanulságként."
Ugyan milyen tanulságot kellett volna leszűrni? Az osztrák hadvezetés, és minden baka is tudott előre a robbantásról, mégsem engedték a hegy kiürítését.
Amúgy 159 osztrák katona halt ott meg.

David Bowman 2014.09.17. 05:51:11

A Viasat Historyn a Nagy Földalatti Háború egyik része erről a Col di Lane esetről szól. Wikipédia cikk is van róla.

komzol 2014.11.01. 08:56:21

Az I. világháború, és a II. világháború is az USA érdekeit szolgálta. Mert Amig Ti / Európa/háborúztok, addig mi /USA / gazdagodunk. Ma azonban az USÁ-nak van egy kis gondja: Oroszország, Kina, India. Liberalizmus=USA métely.

amca 2019.01.06. 11:39:39

Azért nekem Zalka Máté ,csak kommunista marad volt van ,és lesz. Nem véletlen ,a spanyol polgárháború ,ahol összefújta a szemetet a szél. A megszerzett szabadság nevében ,egymást is írtották,pont ,ahogy a Nagy Francia Vérengzés,meg Lenyin,meg Sztálin tanította. Tényleg sok volt a halott ,de hol van ez Marx elvtárs 100 000 00 áldozatához képest. Brezinsky lengyel-zsidó-amerikai történész szerint 176 000 000 .Sztem Ő csak tud valamit.

senkiember 2020.09.29. 09:38:40

Tíz évvel a poszt megjelenése után számomra ez még mindig azt jelenti hogy a semmiért meghalni, Olaszországban olaszokat ölni, Oroszországban oroszokat ölni, a kényszerből amivel a hatalmon lévők békés embereket ölni kényszerítettek: hősiességet és erényt kovácsolni. Szégyenfoltja ez az egész emberiségnek, közte a magyarokank, nem vagyok rá büszke hogy a nagyapám is itt harcolt és bizonyára ölt embereket, még ha ő maga meg is úszta élve. Szimpla gyilkosok voltak ők, még ha kényszerből is tették a túlélés reményében. Tartozok ezzel a véleménnyel azért, hogy én magam sose váljak ilyen gyilkossá.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása