Budapesti honvédek nehéz napja a Monte San Michele északi lejtőjén
Ha a Doberdó-fennsíkra látogató turista a Monte San Michele kúpjain a népszerű emlékhely megtekintése után észak felé, a Peteano irányába tartó szerpentinen indul lefelé, akkor a keskeny műút mentén szinte semmi sem emlékezteti arra, hogy az egykori fővédelmi állások területén jár. Az útról alig letérve, a sűrű bozótosba benézve azonban azonnal szembesül azzal, hogy árkok, mélyedések, kőrakások szövevényes hálózata borítja a felszínt. A lejtőn lefelé félút tájékán érjük el azt a területet, ahol 1915. december 7-én igen súlyos veszteséget szenvedett Budapest háziezrede, a m. kir. budapesti 1. honvéd gyalogezred I. és II. zászlóalja.
A korábban a Monte San Michele kúpjain húzódó állásokat védő budapesti ezred 1915. december 6-án az éjféli órákban vette át a debreceni 3. honvéd gyalogezred állásait a magaslat északi lejtőjén. A védelmi szakasz jobbszárnya szorosan kapcsolódott a hírhedt 124-es magaslathoz. Összefüggő állásrendszer nem volt kiépítve, ezért a debreceni honvédeknek az előző napokban jelentős veszteségeik voltak a területen. A legnehezebben védhető terepszakaszba a II. zászlóalj három százada került Szilárd Zoltán százados zászlóaljparancsnok vezetésével.
1915. december 6-án délután 12 órakor Szilárd százados által készített vázlat zászlóaljának a helyzetéről
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 166 27. doboz, M. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)
A II. zászlóalj jobbszárnyához a Schranz Béla alezredes vezette III. zászlóalj, balszárnyához pedig Bartoffy Miklós százados vezetésével az I. zászlóalj csatlakozott. A Bartoffy zászlóalj balszárnya a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred által védett állásokhoz kapcsolódott.
Szilárd százados december 7-én 02 órakor készült jelentésében számolt be az átvett védelmi szakasz általános és műszaki helyzetéről: „Az állások helyenként megszaggatva, legfeljebb 40-50 cm mély. Drótakadály három helyen – összesen 300 lépés kiterjedésben. Arcvonal hossz 770 lépés!!! Tartalék számára fedett hely nincs. Zszlj., szzd. és szakaszparancsnokok számára fedezék nincs, jelenleg egy 50 cm magasan elhelyezett srapnel óvó alatt a sárba fekszem. Hátsó összeköttetés kritikán aluli. Az 5. század elé küldött négy 3. ezr. beli küldönc eltévedett és még most sem tértek vissza. Telefon járőr kettő tagja még az esthomály előtt hátra mentek és azóta nem tudtak visszatérni. Az állás mögött sok saját eltemetetlen hulla fekszik, akiknek nagy része drótakadály hordás közben estek el. Az ellenség az egész vonal előtt 30-60 lépésre, egy helyen 200 lépés távolságra, nézetem szerint összefüggő vonalban. Áttekintés az arcvonal felett – a fedett terep miatt és a közlekedés lehetetlen volta miatt – nincsen. Jelenlegi állapotában a védőállás nem védőképes, és annak kialakítása azon feltevés mellett, hogy az ellenség támadással nem zavarja, már közelléte miatt is alig lesz lehetséges. A legénység erőállapota a mai nap teljesítménye (munka és felváltás) gyenge, hangulata deprimált, mert az általuk épített és vérével védett kitűnő állásainkat ezzel cseréltük fel.
Részlet Szilárd százados jelentéséből.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 166 27. doboz, M. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)
Átvétetett:
20 rakasz töltény
160 drb. kézigránát
2 drb. faágyú
2 drb. világító pisztoly 21 tölténnyel
2 drb. rakéta
2 drb. bombavetővel 27 tölténnyel
Telefon összeköttetés sehova nincs, telefonista csak egy van (3. ezredbeli), az sem ösmeri a vonalakat.”
A reggeli órákban kezdődő ellenséges mozgolódás és erősödő gyalogsági tűz miatt változott az első vonal megszállása: jobbszárnyon az 1/5. század (Rostár Rezső tartalékos hadnagy), középen az 1/6. század (Csendes Imre hadnagy), balszárnyon 1/3. század (Grössinger Dezső főhadnagy) került elhelyezésre. Mindent pusztító ellenséges tüzérségi tűz kezdődött, amely nagy veszteségeket okozott a gyenge védelmi vonalat tartó századoknak.
A tüzérségi tűzcsapások egész délelőtt folytatódtak. Délelőtt 9 órától már az olasz nehéz tüzérség is tűz alá vette az 1-es honvédek állásait, és a hátsó terepet.
Olasz tüzérségi tűz az osztrák-magyar állásokra
(Forrás: internet)
A délután 2 órakor megkezdődött az ellenséges gyalogság támadása. Mivel a veszteségek miatt igen gyéren volt megszállva a védővonal, s a drótakadály jelentős részét lerombolta a tüzérségi tűz, a tömegtámadás igen hamar tért nyert.
Az 1/5. század géppuskás parancsnoka, Székely István géppuskás főhadnagy így emlékezett vissza ezekre a percekre: „ekkor már az ellenséges gyalogság a zászlóalj parancsnokság fedezéke mögötti futóárokban és annak környékén nyomult előre és a fedezék hátsó bejáratán behatolt. Ezen fedezék magasságában kb. 30-35 ellenség volt egy hadnagy parancsnoksága alatt. A futóárokban lefegyvereztek, és kísértek át a drótakadályon. Midőn az olasz állás elé – a két drótsövény közé jutottunk, a saját tüzérségi tüzünk elől – a bennünket kísérők egy kis szakadékba húzódtak – mire mi a drótok között jobbra elfutottunk. Majd Schranz alezredes úr kötelékénél visszamászva a drótsövényen saját állásainkba visszajutottunk.”
Szilárd Zoltán zászlóaljparancsnok kavernája mintegy 60 lépésnyire volt az 1/5. század mögött. Ott fogták el Szilárd századost, és a szintén ott tartózkodó Rostár Rezső tartalékos hadnagyot is, akinek később sikerült megszöknie.
Támadásra készülő olasz gyalogság
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Seventh_Battle_of_the_Isonzo)
Az 1/5. századnál áttört olasz gyalogság a védővonal mögött jobbra kanyarodva a Csendes század háta mögé került. Itt is jelentős volt a fogságba esettek száma. Közben a balszárnyon akkor már igen nehéz helyzetben volt az 1/3. század is. Nem csak a velük szemben, arcban kezdődött támadás miatt, hanem azért is, mert a hátuk mögött is megjelentek az olaszok. A bekerítés olyan sikeres volt, hogy a századparancsnokot, Grössinger Dezső főhadnagyot is elfogták. A betörés mintegy 300-400 lépésnyi kiterjedésben történt.
Az elvesztett állások visszavételére délután 4 óra felé indult meg az ezredtartalék és a dandártartalék ellentámadása. „Az ellentámadást végrehajtó csapataink magatartása kiváló volt. A támadásban az olasz 131. ezred, az 54. bersaglieri zászlóalj vett részt és a támadást nagy tömegek bevetésével hajtotta végre. Saját veszteségeink jelentékenyek, az olaszoké messze felülmúlják saját veszteségünket” – olvasható a 81. dandár parancsnokának jelentésében.
A Monte San Michele északi lejtőjén húzódó állások, ahol az olasz betörés történt. A távolban a hírhedt 124-es magaslat.
(Forrás: MNL Veszprém Megyei Levéltára, XIV. 10., Kratochvil Károly iratai)
A kritikus helyzet tisztázásáról és az elvesztett állások visszafoglalásáról olvashatunk a 1. honvéd gyalogezred parancsnokának, Reviczky László alezredesnek este 10 órakor készült jelentésében: „Az ellenség szívós ellenállásának leküzdésére és a beállott nagy veszteségek pótlására szükségessé vált, hogy délután 5 óra 37-kor beérkezett 17. népfelkelő ½ zászlóalj egy százada a harcvonalban bevettessék, amellyel az egész vonal megszállása folytonos lőn.”
Jelentésben kitért a harcokban részt vett honvédekre is: „Az idegek túlfeszítettek, az emberek teljesen ki vannak merülve, és ezen vitéz csapatnak, mely eddig sok babérokat aratott, állapota elszomorító, a kivívott jó hírnevet továbbra is az első vonalban való hagyása esetén veszélyeztetve látom. Még egy szomorú jelenség áll fenn, hogy a vezetők legjobbjai elvesztek, ami egy megrendült csapatnál pótolhatatlan veszteség.”
A következő nap, december 8-án délelőtt leadott jelentés újabb olasz gyalogsági támadásról tudósít: „Jelentem, hogy ma délelőtt 7,30-kor az ellenség ugyanazon a helyen, ahol tegnap, a Reviczky védőszakasz közepén betört az állásba, és igyekezett a saját arcvonalat jobbra és balra felsodorítani. A Schranz zászlóaljból egy félszázad, az ezredtartalékból (½ 17/III. népf. zlj.) 2 század azonnal ellentámadásra rendeltetett azon paranccsal, hogy az elveszett állás feltétlenül visszafoglalandó.” Egész nap súlyos harcok folytak a védőszakaszokban, és csak az esti órákban sikerült a teljes védőállást visszavenni.
Az egykori magyar védővonal maradványai Lidar távérzékelési rendszer segítségével. Az északi lejtőn épített szerpentin több helyen átvágja a magyar fővédelmi vonalat. A vonal az 1916 augusztusi helyzet szerint maradt meg.
(Forrás: https://catastogrotte.regione.fvg.it/cartografia?id=326-Antro_di_Casali_Neri)
A budapesti ezredet december 9-én váltották le az első vonalból. Másnap elkészült az 1915. december 7‒8-án lezajlott harcok veszteségjelentése:
„December 6-án az ütközet létszám:
25 tiszt, 31 tisztjelölt, 11 hadapródjelölt, 1520 puska, 92 utász, 9 géppuska
Ebből a veszteség:
Halott: Péterffy Endre tartalékos hadapród
Sebesült:
Nagy Béla tartalékos zászlós
Einwag József tartalékos zászlós
Lippay Béla tartalékos hadapród
Izyay István tartalékos hadapródjelölt
Eltűnt:
Grössinger Dezső tényleges százados, II. zászlóalj parancsnok
Kordás Pál tartalékos hadnagy, II. zászlóalj segédtiszt
Angyal István tartalékos hadapród, IV. géppuskás osztag parancsnoka
Kántor Dezső tartalékos hadapród
Sebesültek száma az ezredorvosfőnök kimutatása alapján: 140 fő
Puskalétszám (harcos állomány): 1024
Utászlétszám a kiegészítéssel: 106 fő
Géppuskák helyzete:
December 6-án 9 géppuskája volt az ezrednek
Harc közben megrongálódott 2 db
Ellenség zsákmányolt 2 db géppuskát, és 1 db állványt
Megmentettek 1 db géppuska csövet állvány nélkül
Maradt: 4 db jó és 2 db sérült géppuska, 1 db puskacső állvány nélkül
Jelenlegi ütközetlétszám:
21 tiszt, 23 tisztjelölt, 8 hadapródjelölt
1024 puska, 106 utász, 4 db jó géppuska”
A betöréssel kapcsolatban érdemes megismerni a 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnokságának egyik feljegyzését, amely december 8-án 11 óra 35 perckor készült: „Elfogott olasz tisztek jelentik, hogy a tegnapi, decz. 7-iki olasz betörés nem felsőbb parancsra történt, hanem egy alparancsnok kezdeményezésére, mert ő a sikerre kedvező előfeltételeket látott.”
