Az előző részben olvashattuk, hogy a Haláldombot, mint jól megerősített támpontot használó olasz gyalogság fokozatosan közeledett a Monte San Michelén húzódó magyar állások felé. Az ott védekező magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály magyar ezredei kisebb-nagyobb járőrvállalkozásokkal igyekeztek azt lassítani, vagy megállítani…
A Haláldombon és az onnan a Monte San Michele irányába indított műszaki munkák felvethetik azt a kérdést, hogy vajon az olaszok ismerték-e Friedrich von Bernhardi tábornok munkásságát? Ugyanis a porosz tábornok az egyik írásában kifejtette: „a mai fegyverek tűzhatása miatt a harcot csak a mesterségesen kiépített fedezékek minél gyakoribb alkalmazásával, a laza csatárláncok vonalával lehet megvívni. A támadás lassú, néha napokig tartó, az ellenség vonaláig előre ásó fizikai munkává válik.” Az olaszok ezt az elvet követve közeledtek a Doberdó-fennsík legmagasabb pontja irányába, amit az ott védekező 20. honvéd gyaloghadosztály az erejéhez mérten igyekezett megállítani.
A hadosztály parancsnoka, Lukachich Géza tábornok 1915. augusztus 15-én kiadott felhívása kitért a vállalkozások kezdeményezésére is: „Elvárom tehát, hogy felsőbb parancs várása nélkül, ilyen javaslatok az alárendelt csapatoktól induljanak ki, melyhez beleegyezésemet mindenkor meg fogom adni, sőt egész kis vállalkozásokat elég, ha a dandár par[ancsnok]ságok tény gyanánt bejelentenek. Nem fogom elmulasztani sikerült vállalkozásokat felsőbb helyen és megfelelő formában bejelenteni és méltánylásra javasolni.”
Lukachich tábornok jól ismerte a karszti harcteret, a felszín adottságait, a rejtőzködés lehetőségeit, a felderítésekkel járó kockázatokat. Tisztában volt a Haláldomb stratégiai jelentőségével, ahonnan az olasz gyalogság alaposan kihasználta a róla jól belátható területek tűz alatt tartását. Ezért a felhívásában kitér a következőkre is: „Mi sem természetesebb, mint az, hogy a kezdeményezésnek az 1-ső vonalból – a század, zászlóalj – és ezredparancsnokságoktól kell kiindulnia, hiszen ezek parancsnokainak kell a legjobban tájékozódva lenniük az elől levő helyzetről. Az is kézenfekvő, hogy ilyen vállalkozás csak akkor sikerülhet, ha az előnyomulási viszonyok napokkal előbb tanulmányoztatnak, megbízható vezetők vannak stb. stb.”
A 39. és a 81. honvéd dandárok már augusztus 15-én közösen indítottak vállalkozást a Peteanótól nyugatra levő házak és a Haláldomb felé. A budapesti 1. honvéd gyalogezred vállalkozását Szisz Gyula hadapródjelölt vezette. Az ellenséges állásokat megfigyelve új változásról nem tudott beszámolni.
A két dandár által szervezett vállalkozás jelentésének melléklete
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Augusztus második felére már összefüggő figyelőszolgálat épült ki, „…az ellenség közelében eszközölve”. Ugyanígy igyekeztek megfigyelőpontokat kialakítani az olaszok is, de előfordult, hogy egyik-másikat sikerült megakadályozni: „A saját középső zlj jobbszárnyától kb. 200 lépésre megkísérelt beásása az ellenségnek meghiúsíttatott, és azóta főleg saját járőrök által állandóan akadályozva utóbb már nem is próbálja azt az ellenség.”
1915 szeptemberében a magyar vállalkozásokat is szabályozták: „Nagyobb vállalatokat az ellenségnek előretolt állásai ellen a ddr psg. [dandár parancsnokság] nem szándékozik elrendelni, mivel azok nagy veszteséggel volnának összekötve.”
Viszont a kisebb vállalkozásokat szorgalmazták: „Kisebbszerű vállalatok ellenben éjjelenként járőrök által, rajtaütésszerű támadások, kézigránátokkal és puska tüzeléssel terveztetnek, melyeknek célja az ellenséget állásaikból kizavarni.”
Felderítési körlet határa a 39. és a 81. honvéd dandár között
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
A szeptember közepén fogságba esett olasz katonák azt vallották, hogy a magyarokkal szembenálló 156. olasz ezred legénységében megvan a hajlandóság, hogy önként megadják magukat. Ezért a kiküldött járőrökhöz egy önként jelentkező és olaszul tudó embert is beosztottak. Ám nem jártak sikerrel, mert az olasz állást megközelítve a védők azt válaszolták: „Inkább valamennyien itt halunk meg!”
Szeptember 15-én kora hajnalban egy három főből álló járőr indult el az 1-es honvédek állásából az olasz állások felé. Csordás János őrvezető, Bernáth Károly és Takács József honvéd célja az volt, hogy foglyokat ejtsenek. Egy kőfalhoz érve mozgást tapasztaltak. Csordás őrvezető olaszul kiáltott a munkát végzőkre, hogy „Állj, add meg magadat!”. Erre az olaszok mindent hátrahagyva elkezdtek déli irányba rohanni. Az 1-es honvédek balszárny állásából Cverkusa Mladen tizedes ekkor az olaszok háta mögé futott, és Csordás őrvezetőékkel együtt a balszárny felé terelték az olaszokat. A szomszédos állásokban levő székesfehérvári 17-es honvédek ekkor elkezdték lőni őket, és csak akkor hagyták abba, amikor Csordásék kiabáltak nekik. Nagy nehezen beérkeztek a fővédelmi vonalba, ugyanis akkorra már igen erős gyalogsági és tüzérségi tűzbe került az egész védelmi vonal is. (A Rendeleti Közlöny1916. április 4-i számában megjelent, hogy Csordás János őrvezető megkapta az 1. osztályú ezüst vitézségi érmet.)
Kövekből épített állás a Monte San Michelén
(Forrás: NHKA arcivum)
A Szisz Gyula hadapród által vezetett újabb vállalkozásra szeptember 22-én este 9 órakor került sor. Céljuk az volt, hogy foglyokat ejtsenek. Azt az állásszakaszt közelítették meg, ahonnan kopácsolást hallottak. Hirtelen benyomultak az állásba és négy foglyot ejtettek. Kis idővel később négy újabb olasz gyalogost fogtak el. A nyolc foglyot a dandárparancsnokságra kísérték. Mindnyájan a 156. ezred tagjai voltak.
Olasz gyalogság osztrák–magyar géppuskával (Forrás: internet)
Másnap hajnalban az 1-es honvédektől egy újabb járőr megközelítette az olaszok előretolt állását, amelybe kézigránátokat dobtak. Az ott levők nem vették fel a harcot, hanem mindent hátrahagyva visszafutottak a hátsó állásaikba. A járőrök több olasz puskát és sapkát hoztak be állásaikba.
Szeptember 23-án késő délután két újabb vállalkozás indult a budapesti 1-es honvédek és a Haláldomb közötti előretolt állások ellen. A 20–20 főnyi járőr feladata az volt, hogy betörjenek az előretolt állásokba, azt szétrombolják, aláaknázzák és felrobbantsák. A Walter Géza hadapródjelölt őrmester vezette járőr csak 50–60 lépésnyire tudta megközelíteni a kijelölt célpontot, és az abban levő túlerő miatt nem tudta végrehajtani feladatát.
Walter Géza már hadnagyként
(Magyar hősök: 1914–1916)
A Balassa Pál tartalékos zászlós vezette járőrök 30 lépésnyire közelítették meg az olasz rajvonalat. Mintegy 20 kézigránátot dobtak az állásba, mire az olaszok szintén kézigránátokkal feleltek. Kissé visszahúzódva, 10 óra 30-kor egy újabb támadásuk már sikeres volt, betörtek az olasz előretolt állásba. A védők fegyvereiket hátrahagyva elmenekültek, ezért még az ezredszámukat sem tudták megállapítani. Jelentésükben azt írták, hogy „az ellenség állása kívül és belül homokzsákokkal bélelt kőfal, mely saját tüzérségi tüzünktől meg volt rongálva”. Aláaknázásra nem volt idő, mert az ellenség a Haláldomb felől heves tűz alá vette Balassáékat, és részben azért is, mert a négy főből álló aknarészleg két embere megsebesült. A járőrnél öt sebesülés történt.
Állásmaradvány napjainkban az egykori Haláldombon
(Fotó: Rózsafi János)
Ezen a két járőr csoporton kívül az éjszakai órákban egy 16 főből álló járőr küldetett ki Szisz Gyula hadapród parancsnoksága alatt azzal a feladattal, hogy mint 22-én, foglyokat ejtsenek és hadianyagot zsákmányoljanak. Nem jártak eredménnyel, mert az ellenséges állások igen erősen meg voltak szállva, és erős tűzzel fogadták a járőrt. Szisz hadapród szembesült azzal, hogy az olaszok készenlétben voltak, és nem négy figyelő, hanem kb. 20 fő volt az állásban. Már az első lövésekre a Haláldombról és az előretolt állás felől sortüzet adtak, majd „Avanti” kiálltással rohamoztak. Ehhez a járőrhöz csatlakozott Frimmel Jenő zászlós is, aki megsebesült. Közvetlenül az olasz állások előtt életét vesztette két altiszt is, akiknek visszaszállítása lehetetlen volt.
Szisz Gyula hadapród – mint a budapesti 1. honvéd gyalogezred Emlékalbumában olvasható: „a közkedvelt, bravúros pesti fiú” – 1915. október 21-én hősi halált halt, és Cotičiben, az ezred temetőjében temették el. A Vasárnapi Újság 1915. november 7-i számában a Halálhírek rovatban is olvasható: „Szisz Gyula orvosnövendék, az 1. honvédgyalogezred vitézségi éremmel kitüntetetett zászlósa 18 éves korában az olaszok ellen való harczokban […] hősi halált halt”. A Rendeleti Közlöny 1916. március 18-ai száma közli, hogy Szisz Gyula megkapta a 2. osztályú vitézségi érmet, a június 17-i számában pedig azt, hogy megkapta az 1. osztályú vitézségi érmet.
Szisz Gyula hadapród halálhíre a Budapest Hírlap 1915. november 1. számában
(Forrás: Arcanum)
Október 6-án az 1-es honvédek megerősített előőrséből egy kis járőr indult el felderítés céljából az ezred jobbszárnya közelében húzódó vízmosásba. A vízmosásban 13 fő olasz katonát találtak, főleg sebesülteket a 156. ezredtől. A foglyokat bekísérték az ezredparancsnokságra.
1915. október elején a járőr vállalkozások alapján a következő összegzés készült, amely kitért a Haláldomb esetleges visszavételére is: „Az előretolt állások előtt drótakadályok s aknák (ezek sehol) nem észleltettek. Az eddigi felderítés és az utóbbi időkben véghez vitt vállalkozások észleletei szerint az előretolt állások éjjel erősebben vannak megszállva, mint nappal. Ezekbe az állásokba géppuskák is vannak beépítve. A Haláldomb megtámadása egyedül a Mt. S. Michele felől nem ígér sikert, mert ezt a hegyoldalt az ellenség jól belátja s erős tűz alatt tartja.”
A Haláldomb elleni vállalkozások ezzel véget értek, s az megmaradt az olasz egységek kezén.
