A Doberdói-fennsíkon lezajlott harcok kutatása során többször is találkoztunk egyes területek olyan elnevezésével, amelyeket az oda köthető nagy veszteségek miatt a katonák a „halál” szóval együtt emlegettek. A San Martino del Carso falu egykori Templomdombján álló 4-es honvéd emlékmű melletti kis rét ezért kapta a „Halálrét” elnevezést. A fennsíknak nevet adó Doberdó falutól délnyugatra volt egy „Halálerdő” és a Monte San Michele magaslat alatt található 170-es magaslatot pedig csak „Haláldomb” néven emlegették. A következőkben a 2. isonzói csata során elhíresült magaslat 1915. augusztus–szeptemberi történetét ismertetem.
A magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály Doberdó-fennsíkon vívott harcai során tragikus helyszín volt a 170-es magaslat.
Korabeli vázlat a Monte San Michele délnyugati kúpjával szembeni Haláldombról
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 5. doboz)
Egy kis dombocskáról van pedig mindössze szó, amely a karsztfennsík peremén emelkedik. Az 1915. július 18-a és augusztus 10-e között zajlott 2. isonzói csata során itt szenvedett rendkívül súlyos veszteséget a debreceni 3. honvéd gyalogezred. 1915. augusztusában a Haláldombként elhíresült területet és a környékét fokozott figyelemmel kísérték azok a honvéd ezredek, amelyeknek állásai a Monte San Michelen voltak kiépítve.
Az olaszok által megszállt Haláldomb. Barakonyi Károly 1915. augusztus 16-án leadott felderítési vázlata
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 325. 39. honvéd gyalogdandár iratai, 3. doboz)
A blogunkon két poszt is olvasható Barakonyi Károlynak, a debreceni 3. honvéd gyalogezred önkéntes tizedesének bátor és merész vállalkozásáról (itt és itt), amelyet a Haláldombot megszálló ellenséges állások felderítése érdekében folytatott. Jelentéséhez mellékelt vázlatában is kiemelte, hogy az elvesztett dombon rövid idő alatt egymás fölött több védővonalat építettek az olaszok, amelyeket nagy számú gyalogsággal szálltak meg. Azt tapasztalta, hogy homokzsákokból elkezdődött egy földszínt feletti állásépítés, a Monte San Michele irányába.
Olasz gyalogosok a lövészárokban
(Forrás: internet)
Nemcsak a Haláldombnál, hanem szinte az olasz fővonal valamennyi védelmi szakaszából folyamatos volt az előretolt állások építése. Ezeknek a műszaki munkáknak az eredményeit naponta többször jelentették a megfigyelők. Lukachich Géza tábornok, a 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka augusztus 16-án a következő felhívást adta ki:„Habár az általános harchelyzet jelenleg a védekezésre kényszerít, nem szabad megengedni, hogy az ellenség közvetlen előttünk azt tegye, amit akar, hogy zavartalanul mind jobban berendezkedjék, hogy mindjobban előretolja magát s mi mindennek csak passzív nézői legyünk. Az ellenségnek ilyen tevékenységét feltétlenül meg kell akadályozni.”
A Haláldombbal szembeni állásaikból a budapesti 1. honvéd gyalogezred pontosan lövő honvédjei is igyekeztek zavarni az olasz állásépítéseket. Augusztus 18-án jelentették a dandárparancsnokságnak:„A két olasz rajvonal között több közbeeső állást csinálnak. Ma délután jó lövőkkel lövettem, mintegy 7 halottat észleltem nekik, de megzavarni nem lehetett őket, mert már van födözékük, hol elbújnak.”
Az ellenséges fedezékek építéséről a következőt jelentették:„Előretolt állást alkalmaznak s a mögötte levő védővonal, mint fővédővonal építtetik ki. Ezeknek az előretolt állásoknak rombolása nem volt eredményes. Előre küzdése az ellenségnek bombavetők, aknák, géppuskával akadályoztatik, s ennek dacára az a napok óta csaknem állandóan folyó kisebb nagyobb gyalogsági harchoz vezetnek. Jelenlegi állása az előretolt ellenséges állásnak 60–80 lépés. Az ellenség fedezékei főleg homokzsákokból készültek.”
A Haláldombtól keletre több figyelő is nyomon követte az olaszok műszaki munkáit. Farsky Tibor hadapród, aki a Haláldombtól keletre egy fa tetejéről figyelte az ellenséges állásokat, látta, hogy:„Del. 4 óra 50-kor, úgy 5 óra 15-ig az olaszok a dombról kb. 3 db. géppuskát visznek nyugati irányba, délután 8 óra tájban ismét oda viszik.”
Farkas szakaszvetető megfigyelte, hogy az észak felé kanyarodó olasz állás jobb szárnyán, és előtte három darab kb. 6–8 méter hosszú fedezék már elkészült, de még dolgoztak rajta. „Az olasz állás a Haláldomb körül főleg homokzsák, míg ettől északra húzódva főleg kőfal.”
Figyelők elhelyezkedése augusztus 17-18-án a Haláldombtól keletre
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Weeber Ede ezredes, a magyar királyi 81. dandár parancsnoka augusztus 18-ai Harctudósítása már részletesebben foglalkozott a Haláldomb körüli állásépítésekkel: „Délután 15-kor jelentés, hogy az ellenség rajvonalából kiindulva 17. ezred jobb szárnya felé a Haláldomb nyugati részéből fakeresztek és homokzsákokból készített alagútszerű előnyomulás úton dolgozik, ebből 150-200 lépés hosszú részt már elkészített. Tüzérség felhívatott ennek lövésére, a lövés több telitalálat folytán eredményes volt, ellenség munkálatokat beszüntette. Az ellenség részéről a munkálatok újbóli megkezdése ismételten megkíséreltetett, de tüzérségi, valamint kijelölt lövészek gyalogsági tüze ezt mindannyiszor hátráltatta s meg is akadályozta.”
Weeber Ede ezredes aláírása a Harctudósításon. Hősi halált halt 1915. október 24-én
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Weeber Ede ezredes, dandárparancsnok és Lehoczky József vezérkari százados, a 16. honvéd hegyi dandár vezérkari tisztje síremléke Gorjanskóban (Szlovénia) a polgári temetőben
(Fotó: Rózsafi János)
Hiába a tüzérségi támadás, nagy erőkkel folytatódott a Haláldomb körüli állásépítés, különösen a nyugati oldalon. Mint a következő napi jelentésben olvasható, 2x2 méteres gerendakereteket vittek előre, ezeket oldalt és felül homokzsákokkal befedték, és alagútszerű előnyomulási vonalat építettek. Ezen kívül földbe épített párhuzamos irányú árkokon is dolgoztak.
Még a tüzérségi figyelő ballonból is jól láthatóak voltak a Haláldombon épült olasz állások. Augusztus 20-án leadott egyik jelentésükben olvasható: „A Haláldomb erősen meg van szállva. Lövetése kívánatos.”
1915. augusztus 25-én már 400 lépésnyire voltak a Haláldombtól indított olasz előretolt állások a magyar fővédelmi vonaltól
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
A Haláldombbal szembeni magyar állásokból folyamatos volt a felderítés, és az épülő olasz állások rombolása. Legtöbbször önként jelentkezők vettek részt a vállalkozásokban, az éjszakai órákban. Előre kúsztak az ellenséges fedezékek felrobbantására, aknák elhelyezésére. Volt, amikor géppuskával kúsztak előre, és az ellenséges előretolt állást oldalról, hátulról vették tűz alá.
Egy ilyen vállalkozást hajtott végre 1915. augusztus 19-én egy előretolt olasz állás ellen Vértes Endre, a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred zászlósa is az éjféli órákban. Egy géppuskával az olasz arcvonal elé kúszott, és az előretolt állásra egy sorozatot adott le. Az ellenség ekkor kézigránátokat dobott feléje, majd össztüzet adtak le. Vértes zászlós ekkor kénytelen volt visszavonulni, viszont az előretolt állásban megszűntek a munkák.
A Haláldombon és környékén folyó műszaki munkák ismeretével felmerülhet a kérdés, hogy a velük szemben, a Monte San Michelen levő magyar állásban mi volt a helyzet? Az egyik augusztus végén leadott műszaki jelentésből ezt is megtudhatjuk: „Hatvannégy lövészgödör, 98 lőrés. Drótakadály egy sor bak és drót, szélessége 2-3 lépés. Az állás nem összefüggő, hanem egymás mellett 5-10 lépés térközökkel 55 fedezék és lőréssel. Átlag 50-60 cm-re beásva. Mellvéd: kő és homokzsákból 70 cm magas. Szélessége 100-150 cm. Valamennyi befödve és a deszkán kő 40-60 cm magasságban. Tartalék: egy szakasz épülőfélben levő kavernában, befödés nélkül. Két fél szakasz kőfal, illetve dolinában, egyenlőre fedezék nélkül.”
1915. augusztus: kezdetleges gyalogsági állás a Monte San Michelen
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
A Haláldombbal szembeni kezdetleges magyar állásokban nemcsak az ellenséges tüzérségi tűztől voltak nagy veszteségek, hanem figyelmetlenség miatt is. Egy alkalommal a tüzérségi megfigyelő délután 6 órakor hagyta el a számára kiépített állást, nem figyelt a mozgására, ezzel elárulta, felfedezhetővé tette környezetét. Az olasz tüzérség gránát és srapnel tűz alá vette a területet, ezért négy halott és 21 sebesült volt a veszteség.
1915. augusztus végi helyzet a Haláldomb előtt
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 7. doboz)
1915 augusztus végére a folyamatos tüzérségi és gyalogsági zavarás ellenére az olasz gyalogság a Haláldombtól indulva, egyre jobban közeledett a Monte San Michelen húzódó magyar állások felé. Mint a mellékelt vázlaton látható, a Haláldomb előtt műszaki akadállyal védett összefüggő állás (zöld színnel berajzolva) volt kiépítve. Szintén zöld színnel jelzik, hogy megkezdték az előretolt állásaiknak összekötését, megerősítését.
Egyre fontosabbak lettek azok a vállalkozások, amelyek a műszaki munkákat zavarták. A budapesti 1. honvéd gyalogezred szakaszvezetője, Haraszti János és önként jelentkező társai is elrejtőztek 1915. szeptember 16-án az olasz állások előtt, és úgy nyitottak tüzet egy alkalmas időpontban: „Az ellenség helyzete előttünk nem változott. A Haláldombtól balra levő völgyben serényen dolgoznak födözékeiken. Ezen födözékek egészen homokzsákokból látszanak összeállítva. Nagyobb rakásokat is lehet látni homokzsákokból. A reggeli 6 körül 30–35 emberből álló rajvonalat láttam a Mészáros állásai felé közeledni, azonban ezeknél fegyvert nem láttam, valami hosszú cső alakú tárgyat láttam kezükben. Azonban az első tűzre visszaszaladtak és többen el is estek. Tüzérségünk a Haláldombot lőtte, csak egy kevéssé 50–60 lépéssel rövidebbnek találtam a becsapódást.”
