Könyvtáramnak a Gutenberg galaxishoz tartozó (azaz nyomtatott könyvekből álló) része a legkülönbözőbb formátumú egyedekből áll: a néhány centiméteres minikönyvektől a hatalmas fóliánsokig terjed a skála. Közöttük 1988 ősze óta egy albán értelmező szótár rendelkezett a leglenyűgözőbb fizikai jellemzőkkel a maga tekintélyt parancsoló, 2200 oldalnál is nagyobb terjedelmével, valamint 2 kiló 74 dekát is kicsivel meghaladó tömegével. Amikor 2022-ben Szalay-Berzeviczy Attila megajándékozott engem akkor frissen megjelent, a Nagy Háború emlékezetét megörökítő fotóalbuma első kötetével, már látható volt, hogy az albán szótár elsőségét hamarosan komoly kihívás érheti. Ekkor azonban a trónkövetelő néhány dekával még alulmaradt a regnáló bajnokkal szemben. A már akkor beharangozott második kötetről viszont sejthető volt, hogy jócskán meghaladja majd az első világháború kronológiáját csupán 1914-15-ben követő fotóanyagot bemutató első rész terjedelmét. És mikor a vártnál kicsit később, 2024-ben végre megjelent és szerzője jóvoltából kézbe vehettem az 1916-18 történéseit tárgyaló zárókötetet, megtörtént a trónfosztás: az új első, bár még 600 oldalt sem számlál, hatalmas formátumának – no meg a súlyos papírnak – köszönhetően kereken nyolcvan dekával múlja felül elődjét.
Azt gondolom érthető, hogy mindig öröm beszámolni egy komoly vállalás teljesülésének sikeréről. Szalay-Berzeviczy Attila, az ismert pénzügyi szakember és kiváló sportember, nem mellesleg pedig kitűnő fotóművész a Nagy Háború kitörésének centenáriumán, 2014-ben valóban embert próbáló feladatra vállalkozott: arra, hogy lehetőség szerint felkeresi az egykori világégés valamennyi hadszínterét és fényképeken örökíti meg, miként őrzik a helyiek a háború emlékezetét, és miként emlékeznek rá száz esztendő múltán. Nos, a szerző most elmondhatja: teljesítette a célját. A Nagy Háború százéves nyomában című kétkötetes művének második kötete is immáron a könyvesboltokban van; ezzel helyére került a zárókő, azaz Madách szavaival élve be van fejezve a mű. Hogy az alkotó pihen-e, azt nem tudom, de eddigi tevékenységét ismerve elképzelhetőnek tartom, hogy újabb nagyszabású projekten töri a fejét.
A szerző
Tekintettel arra, hogy az első kötetről a blog olvasóinak volt szerencsém már annak idején beszámolni, nem látom különösebb értelmét, hogy az ott leírtakat megismételjem. Mivel azonban akkoriban néhány dolgot szóvá tettem, kifejezetten kíváncsivá tett, vajon a második kötet megjelenésével nem váltak-e akkori észrevételeim okafogyottakká. Megemlítettem például, hogy a szerző nemcsak, hogy nem szemléli „magyar szemüvegen” keresztül a múltbéli eseményeket, de a magyar katonák helytállása szempontjából különösen fontos olasz hadszíntér eseményeit mintha valódi jelentőségüknél kevesebb figyelemre méltatná. Azt is szóvá tettem, hogy a magyar világháborús részvétel tekintetében sajátos szerephez jutott balkáni hadieseményeket inkább szerb szemüvegen keresztül láttatja az olvasókkal. (Efféle észrevételeket megvallom én más ismertetésekben nem olvastam: a recenziók és bemutatások hangvétele egyöntetűen elismerő és dicsérő volt mindvégig. Utólag belátom, hogy talán túl szigorú voltam a szerzővel szemben.)
A második kötet borítója
A második kötet anyagának ismeretében úgy gondolom, hogy a magyar érdekeltségű hadszínterek a mű egészét tekintve kellő figyelmet élveznek, azaz ebben a tekintetben nincs alapja semminemű hiányérzetnek. Mind az olaszországi, mind a keleti front eseményei kellő hangsúlyt kapnak, de ugyanez elmondható a román illetve a balkáni hadszíntérre is. (Ami azt illeti, azért szívesen láttam volna néhány albániai felvételt, ám mindennek hátterében önző szempont: a nyugat-balkáni régió iránti hagyományos érdeklődésem áll…) Ami viszont a szerb szempontú szakmunka felhasználását illeti, be kell látnom, hogy ebben a tekintetben méltánytalan voltam a szerzővel szemben, akitől aligha várhattam el, hogy szembenálló álláspontokat ütköztessen a világháborús fotóanyaghoz csupán történelmi háttérként szolgáló tájékoztató szövegében.
Részlet a kötetből
Letudva a lovagias mentegetőzést, most már nézzük a második kötetet, mint olyat… Nos, a képanyag ezúttal is gyönyörű, és ez elsősorban a szerzőt dicséri, mivel a mintegy ezer felvétel túlnyomó többségét ebben a részben is ő maga készítette. (Halkan jegyzem meg, hogy viszont a képaláírásokból nem mindig könnyű kisilabizálni, melyik fotó mit is ábrázol.) A feldolgozott események és helyszínek természetesen itt is követik a kronológiát. Kivételt csak azon fejezetek esetében enged a szerző, amelyek jellegüknél fogva időben átfogóak, mint például az adriai tengeri hadműveleteket, vagy a nyugati hadszíntér feletti légiháborút tárgyalóak. Essék szó mindenképpen arról is – ha már az első kötet kapcsán nem említettem –, hogy mennyire jól használható térképvázlatokat sikerült a kiadványhoz rajzoltatni. (Ez mellesleg a térképek készítőjének ismeretében aligha meglepő: Nagy Béla munkáit könnyű felismerni.) Ehhez a kötethez is külön bibliográfia és névmutató készült, bár talán mindkettőhöz jól jött volna még egy földrajzi index is.
Részlet a kötetből
Jóllehet az első kötet kapcsán már megemlítettem, most mégis szükségét érzem, hogy újólag felhívjam a figyelmet a kötetek kísérőtanulmányára. Ennek szerepét ma már fontosabbnak látom, mint két esztendővel ezelőtt. Szalay-Berzeviczy Attila ugyanis – miközben aktív külügyminisztereket közelítő tempóban járta a világot, hogy fényképezőgépével dokumentálja mindazt, ami mára már a két terjedelmes kötet fotóanyagát képezi – egyúttal egy talán nem kisebb teljesítményt jelentő feladatot is megoldott. A világégés helyszíneire való eljutás megszervezése és megvalósítása mellett – mintegy mellesleg – első világháborús szaktörténésszé képezte ki magát! Mindehhez összegyűjtötte és magas szinten elsajátította ennek a szakterületnek a legkorszerűbb szakirodalmát. Ez nyilván hasznos ismeretekkel vértezte fel az egykori harcmezők bejárásának fárasztó útjához. Ám ő nem elégedett meg azzal, hogy a megszerzett ismeretanyagot a fotózás során saját szemléletébe építve kamatoztassa. Ennél jóval többet tett: újdonsült tudását jól működő narratívává formálta, hogy jövőbeli olvasói tájékozódását a világháborús térben és időben megkönnyítse. Elképesztő mennyiségű információt volt képes ezekbe a szövegekbe (és a bőséges képaláírásokba) beleépíteni: megkockáztatom, hogy talán kicsit túl sok is az átadni kívánt ismeret. De a lényeg, hogy az olvasónak végig a rendelkezésére áll.
Részlet a kötetből
A római császárkor egyik legnagyobb költője, Publius Ovidius Naso zárja az utolsó versszakban e szavakkal főművét, az Átváltozásokat (Metamorphoses): „Íme a művem kész, mit sem Jupiter dühödése / sem tűz, vas, se falánk nagy idő soha nem töröl el már.” (Fordította Devecseri Gábor)
Részlet a kötetből
Én úgy gondolom, ezzel a két monumentális kötettel Szalay-Berzeviczy Attila nem csupán a világháborús emlékműveknek állított örök emléket, de saját utolérhetetlen és megismételhetetlen teljesítményének is.
Szalay-Berzeviczy Attila: A nagy háború százéves nyomában. Szarajevótól Trianonig. 2. kötet 1916-1917-1918.
Kiadó: MCC Press Kft. 2024
A kötet megrendelhető itt: www.greatwarbook.com/hu
Ár: 12 900 Ft
