Best of 2018

2018.12.31. 15:23 :: Nagy Háború szerkesztőség

Kedves olvasóink! 2011 óta minden évben december 31-én visszatekintünk az eltelt esztendőre, és megosztjuk a statisztikák alapján összeállított legnépszerűbb posztok 12-es listáját. Így teszünk most is, és reméljük, velünk együtt újraolvassátok a számotokra érdekesebb írásokat, esetleg találtok olyan cikket is, amit még nem olvastatok. Mi, szerkesztők úgy gondoljuk, hogy ez évben is csupa izgalmas téma került elő, amelyek mindegyike nem került ugyan bele az első 12-be, mégis sok olvasó érdeklődésére tarthat számot. Természetesen mindemellett közzétesszük a blog 2010-es indulása óta eltelt időszak örök ranglistáját is. 2018 a centenárium utolsó éve, mi azonban szeretnénk folytatni a blogot és tevékenységünket, hiszen eredetileg sem az évforduló apropóján indultunk el ezen az úton. Barátainknak, olvasóinknak köszönjük, hogy ez évben is velünk voltak, olvastak, írtak, kérdeztek, kiegészítettek, építő kritikát mondtak, vitatkoztak, ötleteltek, meghívtak, és nem utolsó sorban köszönjük szerzőinknek a posztokat, tanulmányokat, valamint önkénteseinknek az önzetlen munkát. Tartsatok velünk 2019-ben is!

 

2018 legolvasottabb posztjai

 

1. Scharek Ferenc: „…én vagyok az első, ki önként ugrott le”

Poppe Kornél, az első magyar ejtőernyős története 100 éve, 1918. január 16-án, az olasz fronton, Poppe Kornél cs. és kir. százados, a 13. ballonmegfigyelő század parancsnoka 300 méter magasságban kiugrott a kosárból és mintegy másfél perc alatt sértetlenül leereszkedett ejtőernyőjével a földre. Az esemény úgy került be az ejtőernyőzés történetébe, hogy ez volt az első ismert alkalom, amikor egy magyar saját jószántából, önként leugrott a megfigyelőballon kosarából.

 

2. Molnár Tibor: Bácskai hadifogoly golgota – Halálmars

Halálmars és asinarai hadifogság az egyházi holttányilvánítási iratokban, 3/1. rész A szerb hadifogságba esett osztrák–magyar hadifoglyokra rendkívül nehéz sors várt. Szerbia 1915. novemberi elfoglalása és a szerb hadsereg visszavonulása után a helyzetük még tovább romlott, amikor a visszavonulók a foglyaikat is magukkal hurcolták. Az albán hegyeken és tengerparton keresztül vezető halálmars és az Asinara szigetére vivő hajóút során, majd a hadifogságban rengetegen életüket veszítették. A témára Margittai Gábor és Major Anita kutatásai hívták fel a figyelmünket. A Kalocsai Érseki Főszentszék bíróságának a holttányilvánítási iratai alapján a bácskai születésű elhunytak halálának a történetét mutatjuk be. A cikksorozat további részei itt olvashatók:
Bácskai hadifogoly golgota, 2. – Halál a tengeren
Bácskai hadifogoly golgota, 3. – Halál a szigeten

 

3. Kelemen Ferenc: A magyar hadiipar szerepe a kiegyezéstől 1918-ig

A XIX. század közepén megindult ipari fejlődés a kiegyezést követően Magyarország területén is egyre nagyobb mértékben növekedett. Létrejött az önálló honvédség, melynek ruházati, felszerelési, élelmezési ellátása a magyar kormányzat hatáskörébe került. A XX. század elejére egyre több katonai megrendelés került magyar gyárakhoz, vállalatokhoz. A hadiipari termelés egyre csak bővült, létrejöttek kifejezetten hadibeszállító cégek is. Az államok közti forrongó hangulat miatt a 10-es években tovább növekedett a hadibeszállítások száma. Már nem csak a nagy gyárak, hanem a kisebb, sőt a legkisebb cégek is kaptak katonai megrendeléseket. Az I. világháború kitörése újabb lendületet adott a magyar ipar fejlődésének. A gyárak fejlődtek, növekedtek, a munkások száma megtöbbszöröződött. A harcok iszonyatos anyagfelhasználása miatt az összes beszállító a maximális kapacitásával dolgozott. A különféle törvények és rendeletek szabályozásai miatt a hadiiparban dolgozók felmentést kaptak a katonai szolgálat alól, így a termelést már csak az alapanyag, szénhiány akadályozta. A háború végére a hadiipari cégek száma 1000-nél is több volt.

 

4. Rózsafi János: Temetetlen halottak és hullaeltakarító osztagok

A halotti anyakönyvek tanulmányozása során a kutató gyakran találkozik azzal a bejegyzéssel, hogy a hősi halott „A harchelyzetnél fogva eltemethető nem volt” vagy csak egyszerűen „Nem volt eltemethető”. Ilyenkor felvetődik a kérdés: mi történhetett a katonával, s mi történt az adott napokban, az adott védelmi szakaszban, hogy egy ilyen bejegyzés zár le egy emberi életet? Az írás a doberdói kutatásaink alapján mutat be eseteket.

 

5. Pintér Tamás: „Mondd meg, miért lőttél?”

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról, 25. rész 1918. június 17-én éjjel Kókay László rohamszakaszával a Sovilla előtti vasúti töltésnél éjszakázik. Hadnagyunk visszamenőleg megörökíti saját ezrede és a debreceni 39-esek nagy veszteséggel járó aznapi harcainak történetét. A csak magukkal törődő századbeli tiszttársai végtelenül felbosszantják, és inkább kimegy a rohamistái közé az esőbe. Fáradtságuk ellenére nem tudnak pihenni, és megszólal az egyik géppuska is… (Figyelem: ebben a részben a háború brutalitását bemutató kép található!) Kókay László 1918-as naplójának többi része itt található:
Kókay László szegedi önkéntes harctéri naplói, 1918

 

6. Topor István: Pándi bakák az első nagy világégésben

A Tápió-vidék szélén található Pánd község lakóinak a száma az első világháború kitörésekor közel 2000 fő volt. A település hadköteles korú férfi lakosai közül 307-en vonultak be katonai szolgálatra, javarészt a magyar királyi budapesti 29. honvéd gyalogezred és a császári és királyi 68. jászkun gyalogezred kötelékébe. 84 pándi baka sosem tért haza. A község első világháborús veszteségeit Molnár József pándi helytörténész és Topor István, Pándról elszármazott történelemtanár, állandó szerzőnk tárja fel.

 

7. Bartók Béla: Pokolról pokolra

2016. november 19-én háromnyelvű emléktáblát avattak fel Szlovákiában a mezőlaborci pályaudvar falán, amely egy elfeledett vasúti szerencsétlenségre hívja fel a figyelmet. A szlovák szöveg fordítása a következő: „1916. szeptember 26-án egy lupkówi állomásról a mezőlaborci állomásra tartó, benzintartályokkal megrakott tehervonat hátulról nagy sebességgel nekiment egy kórházvonatnak, amely a keleti frontról hozott betegeket és sebesülteket. A vonat roncsai két napig égtek, a katasztrófa hivatalosan rögzített áldozatainak száma 140 volt, a közvetlen részvevők többről számoltak be. Emlékezzünk rájuk és minden háború áldozatára. Sorsuk ösztönözzön bennünket a megbékélésre.” A megdöbbentő baleset emléktáblája azonban három kérdést is felvet. Mikor volt pontosan a baleset? Hol történt? Miért nem tudtunk róla?

 

8. Négyesi Lajos: Russ Viktor és portyázó különítménye

Az első világháború időszakában megjelent sajtóhíreket olvasva, feltűnnek a frontokon harcoló milliós embertömeg hősei, akik egy-egy tettükkel igényt tarthattak a közönség figyelmére. Amikor naponta százezrek néztek szembe a halállal, és a háború hősök ezreit teremtette, a nagyközönség ingerküszöbe jócskán megnőtt az egyéni helytállás és áldozatvállalás elismerése terén. A nagy hadvezérek mellett az egyszerű frontharcos is bekerülhetett a hírekbe, megismerhette az ország és néhányan legendás alakjai lettek a háborúnak. A kor egyik – mára már méltatlanul elfeledett – hérosza volt Russ Viktor a bukovinai harcok legendás különítményének parancsnoka.

 

9. Bertha Kristóf: A három hadseregben szolgált dédapámról

Hosszú ideje foglalkoztat családom története, felmenőim sorsa, olykor viharos életútjuk. Úgy érzem, fontos, hogy őseink története tovább éljen akár a család, akár egy másik közösség emlékezetében is. 14 évesen került kezembe először nagyszüleimnél néhány katonafotó, amelyek az utókor számára örökítették meg a rajtuk szereplő férfiakat, s ez meghatározó volt érdeklődési körömre nézve. Ennél valamivel korábban mutatott édesapám egy kopott szalagon függő kitüntetést, amelyet a Nagy Háborúban harcoló dédnagyapám, Bertha Gyula érdemelt ki. Az ő történetét meséli el Bertha Kristóf olvasónk írása.

 

10. Orbánné Bertha Mária: Egy pozsonyi népfelkelő tiszt pillanatképei a háborúból

Dr. Bertha Géza pozsonyi ügyvéd 34 éves, amikor a háború kiszakítja civil életéből. Nősülés, családalapítás előtt áll, amire már e vészterhes időkben kerül sor. Háborús élményeit mindeközben fényképeken dokumentálja, amelyeken keresztül most mi is betekintést nyerhetünk – többek között – a front mögötti hadtápterület, illetve a galíciai lakosság mindennapjaiba. Első világháborús történetét unokája, Orbánné Bertha Mária édesapja, ifj. dr. Bertha Géza összeállítása, valamint sok fotó, képeslap és más dokumentumok segítségével idézi fel alábbi írásában.

 

11. Pollmann Ferenc: A Károlyi-kormány fegyverletételi parancsa, 1918. november 1.

„Némelyek mindenkor hazaárulónak fogják tartani Lindert, mások pedig, majd esetleg a Nobel-díj világbékejutalmára fogják ajánlani.” (Juhász Nagy Sándor)

 

12. Molnár Tibor: A hadigondozási iratok az I. világháborús katonasorsok kutatásának szolgálatában

A Nagy Háború befejeződésének centenáriuma kapcsán felélénkültek azok a levéltári kutatások, amelyek a háborús emberveszteségeket hivatottak tisztázni. A legfontosabb levéltári források közül – a katonai és a polgári halotti anyakönyvek mellett – kiemelkednek a hadigondozási iratok. A zentai Történelmi Levéltárban őrzött hadigondozási iratok példája jól szemlélteti, hogy a téma iránt érdeklődő kutató milyen irattípusokkal találkozhat, azokat tanulmányozva pedig milyen adatokhoz juthat egy-egy katona esetében.

 

A blog 2010-es indulásától kezdve mért olvasottsági mutatók alapján az örökranglista 2018-ban a következőképp alakult:

  1. Pintér Tamás: A Doberdó fogalma
  2. Kiss Gábor: Harci gázok alkalmazása az első világháborúban
  3. Bálint Ferenc: Az osztrák–magyar katonák felszerelése és az egyenruha változásai az I. világháborúban
  4. Örömkatona: Isonzó, Doberdó csataterei napjainkban
  5. Bálint Ferenc: Az osztrák-magyar hadsereg egyenruhái 1914-ben
  6. Kiss Gábor: Családfakutatás a Hadtörténelmi Levéltárban
  7. Pintér Tamás: „Megremegett bele a lelkünk: itt a háború” – Imre Gábor kadét doberdói naplója, 1. rész
  8. Kerényi Éva: Emlékút az Isonzó mentén
  9. Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje a Nagy Háború előestéjén
  10. Pollmann Ferenc: Limanova, magyar győzelem
  11. Sallay Gergely: Osztrák–magyar hadikitüntetések az első világháborúban
  12. Molnár Tibor: Huszárballada

Ha további érdekes és jó írásokat olvasnál, nézd meg a korábbi évek best of cikkeit is:

Best of 2017
Best of 2016
Best of 2015
Best of 2014
Best of 2013
Best of 2012
Best of 2011

Szólj hozzá!

Címkék: besztof best of

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr9814525206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása