A Nagy Háború befejeződésének centenáriuma kapcsán felélénkültek azok a levéltári kutatások, amelyek a háborús emberveszteségeket hivatottak tisztázni. A legfontosabb levéltári források közül – a katonai és a polgári halotti anyakönyvek mellett – kiemelkednek a hadigondozási iratok. A zentai Történelmi Levéltárban őrzött hadigondozási iratok példája jól szemlélteti, hogy a téma iránt érdeklődő kutató milyen irattípusokkal találkozhat, azokat tanulmányozva pedig milyen adatokhoz juthat egy-egy katona esetében.
Az eddigi ismeretek szerint a háború során világszerte 10 millióan vesztették életüket, a sebesültek és megbetegedettek száma pedig 19–20 millióra tehető. Magyarország esetében – amelynek lakossága az 1910-es népszámlálás szerint 18,26 millió volt – a halottak száma 661 ezerre, míg a sebesülteké 800 ezerre tehető.
100 évvel a háború befejeződését követően fokozottan igény mutatkozik arra, hogy elkészüljön egy-egy település veszteséglajstroma, hogy megismerjük katonaőseink tragikus sorsát. A kutatómunkához felhasználható levéltári anyagot a katonai szaklevéltárak – Magyarország esetében a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, ennek keretein belül elsősorban a Hadtörténelmi Levéltár – mellett a megyei és városi levéltárak, Szerbia esetében a regionális levéltárak őrzik, amelyek lehetővé teszik a téma széleskörű feltárását. A legfontosabb levéltári források közül, a katonai és a polgári halotti anyakönyvek mellett, kiemelkednek a hadigondozási iratok. A zentai Történelmi Levéltárban őrzött hadigondozási iratok példája jól szemlélteti, hogy a téma iránt érdeklődő kutató milyen irattípusokkal találkozhat, azokat tanulmányozva pedig milyen adatokhoz juthat egy-egy katona esetében.
A zentai származású Zónai Vince iratait tartalmazó hadigondozási dosszié fedőlapja (Történelmi Levéltár, Zenta. F. 121 Zenta község, Hadigondozás – családi, 339. sz. dosszié)
özv. Zónai Istvánné szül. Kis Bicskei Rozália hadigondozási igénybejelentő lapja
özv. Zónai Istvánné szül. Kis Bicskei Rozália hatósági szegénységi bizonyítványa
A hadigondozás az I. világháború áldozatairól – a hadirokkantakról és az elesett katonák hozzátartozóiról – való állami és társadalmi gondoskodást jelentette, amit a háború befejezését követően szinte valamennyi volt hadviselő állam bevezetett, köztük a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is. A délszláv államban 1921-ben 90 ezer hadirokkantat, 180 ezer hadiözvegyet és 200 ezer hadiárvát tartottak nyilván.
A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, más országokhoz hasonlóan, a hadigondozást állampolgárság meglétéhez kötötte: akiknek nem volt rendezve a státusa, azok nem részesülhettek benne. Ezzel a kitétellel a kisebbségek hátrányos helyzetbe kerültek, ugyanis a délszláv állammal 1919. május 10-én megkötött kisebbségvédelmi szerződés magában foglalta az optálás jogát, ami azt jelentette, hogy az utódállamok területére került, immár nemzeti kisebbséggé vált lakosok egyénileg dönthették el, hogy az új állam állampolgárságát veszik-e fel, vagy megtartják a korábbit. A délszláv állam esetében az optálás első határideje 1922. január 26-a volt, de ezt később többször is meghosszabbították, egészen 1926. július 26-ig. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság állampolgárságát véglegesen az 1928-as törvény rendezte.
Hatósági bizonyítvány Zónai Vince sorsával kapcsolatosan
Zónai Vince születési anyakönyvi kivonata
Az állampolgársági státus rendezetlenségére, illetve az optálási jog fennállására hivatkozva az elcsatolt Délvidéken élő magyarság esetében a délszláv állam hatóságai – a politikai és gazdasági jogok mellett – a hadigondozásra való jogot is megvonták, vagy jelentősen korlátozták.
A hadigondozásra való igény benyújtására közvetlenül a háborút követően, az 1921-ben elfogadott A hadirokkantak, valamint az elesett, elhunyt és eltűnt katonák családjainak és a háború egyes polgári áldozatainak ideiglenes segélyezéséről szóló törvény nyújtott lehetőséget: a törvény gyakorlatilag hatályban hagyta az egyes területeken – amelyekből a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejött – az egyesülés előtti, hadigondozásra vonatkozó jogszabályokat.
Egységes, országos szintű rendezést az 1925-ös Rokkantügyi törvény biztosított. Ennek alapján az 1926-os év végén 273 ezren részesültek hadigondozásban: 62 500-an hadirokkantként, 210 500-an pedig elesett katona hozzátartozójaként. A törvényt 1941-ig többször módosították.
Özv. Zónai Istvánné szül. Kis Bicskei Rozália állampolgársági igazolványa
Özv. Zónai Istvánné szül. Kis Bicskei Rozália hadigondozási igazolványa
Véghatározat özv. Zónai Istvánné szül. Kis Bicskei Rozália beadványával kapcsolatosan
A hadigondozás igénylésekor kérdőívet töltöttek ki, amely tartalmazta az alapvető személyi és családi adatokat, a háborúban való részvételre, valamint a halálesetre vagy a sebesülésre, illetve megbetegedésre vonatkozó adatokat. A kérdőívben megfogalmazott állításokat bizonyítékokkal – anyakönyvi kivonat, tanúvallomás, orvosi bizonylat – kellett alátámasztani. Valójában a csatolt iratok tartalmazzák azokat az adatokat, amelyekből egy-egy katona személyes sorsa rekonstruálható. Ezekből a iratokból megtudhatjuk, hogy melyik alakulathoz tartozott a katona, melyik hadszíntéren küzdött és hol sérült meg vagy esett el, hol kezelték, mikor szerelt le. De ugyanígy adatokat tudhatunk meg a családi állapotáról, vagyoni helyzetéről is.
A benyújtott igénylésből és a csatolt bizonyítékokból egy-egy személyre vonatkozóan dossziét állítottak össze, és az illetékes törvényszék keretében működő rokkantügyi bírói tanácshoz juttatták elbírálásra: a zentaiak esetében a szabadkai törvényszék volt illetékes. Az elbírálást követően a hadigondozási dossziék visszakerültek az illetékes közigazgatási hivatalhoz, amely a jogerős határozat alapján folyósította a megítélt járulékot, vagy elutasítás esetén tájékoztatta az igénylőt. Ha a hadigondozást élvező személy jogosultsága megszűnt, hadigondozási dossziéját „passzivizálták” és irattárba helyezték.
Fotó, amely Zónai Vincét (kereszttel megjelölve) ábrázolja bajtársai körében
A fotó hátlapja
1941 jelentős változást hozott: az áprilisi háború követően Jugoszlávia felbomlott, területét felosztották, és a Bácskát visszacsatolták Magyarországhoz. A magyar hatóságok részéről már 1941 őszétől sor került a hadigondozási juttatások felülvizsgálatára. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az érdekelteknek – csatolva a szükséges iratokat – újra be kellett nyújtaniuk igényüket. A helyzetet némileg könnyítette, hogy ekkor már lehetőség volt beszerezni az egykori katonai alakulatok személyi nyilvántartásából származó bizonylatokat is. Ezeket az iratokat – jellemzően katonai anyakönyvi lapokat – az illetékes hadkiegészítési parancsnokságok kezelték: Bács-Bodrog vármegyére vonatkozóan a bajai hadkiegészítési parancsnoksághoz kellett folyamodni. A magyar hatóságok igénybe vették a már kialakított hadigondozási dossziékat: a szükséges iratokat lefordították magyarra, és ezek – valamint az újabban becsatolt okmányok – alapján határozatot hoztak.
1944-ben a Délvidéken újabb impérium-váltásra került sor. A kommunista Jugoszláviában 1947-ban kezdték meg a II. világháborúból származó hadigondozási ügyek rendezését, amelynek keretében sort kerítettek a korábbi ügyek felülvizsgálatára is. Az igénylést ismételten be kellett nyújtani, amit a már meglévő dossziékhoz csatoltak. A beadványokat hadbírósági bizottság bírált el. Elmondható, hogy általában elfogadták a már meglévő iratokat, különösen a korábbi jugoszláv időből származókat. Egy iratot viszont mindenképpen megköveteltek: az illetékes belügyi osztály által kiállított bizonylatot arról, hogy sem az a személy, aki után az ellátást igényelték, sem az igénylő nem működtek együtt a megszálló hatóságokkal.
Zónai Vince utolsó, 1918. február 13-án írott képeslapja
A képeslap hátoldala
A zentai Népbizottság 1947. május 19-ei keltezésű, szerb nyelvű bizonylata arról, hogy özv. Zónai Istvánné szül. Kis Bicskei Rozália 1944-ben elhunyt
A személyenként dossziékba rendezett hadigondozási iratok nagyon hasznosak lehetnek a Nagy Háborús katonasorsok feltárásában. Ezek a dossziék számos olyan csatolt iratot őriznek, amelyek adatokat tartalmaznak egy-egy személy katonai szolgálatára, családi kapcsolataira és anyagi helyzetére vonatkozóan. Ezekkel az adatokkal az I. világháborús veszteségi összeállítások személyesebbé, a családtörténeti kutatások fontos forrásává válhatnak.
