A 130 éve született Déry Ernő életútja 2/1. rész
Az Osztrák‒Magyar Monarchia haditengerészete iránt érdeklődők számára jól ismert az SMS Zenta tragikus sorsa. Egy korábbi posztban a blog olvasói is megismerkedhettek az 1914. augusztus 16-án elsüllyedt cirkáló történetével. Most a hadihajón szolgálatot teljesítő magyar tengerészek egyikének, vitéz Déry Ernőnek a nem mindennapi életútját szeretném bemutatni. Írásom első részében 1915-ig követem nyomon a Zentán tanúsított magatartásáért Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett tengerész pályáját.
Vitéz Déry Ernő 1894. július 1-jén született Polában. Édesapja dr. Déry Emil haditengerészeti főtörzsorvos (1846‒1918), édesanyja Klenka Antónia (1865‒1962). Az édesapa halálhíréről beszámoló korabeli sajtó a gyászolók között négy gyermeket említ: dr. Bredl Sándorné sz. Déry Eugéniát, Déry Emil sziámi haditengerészeti hajóparancsnokot, aki ekkor angol fogságban volt, Déry Ernő fregatthadnagyot és az orosz hadifogságba esett Déry Hugó tüzérhadnagyot.
A Déry család, a szülők között Déry Ernő, a kép jobb szélén Déry Hugó
(Forrás: Tolnai Ferencné, sz. Déry Mária hagyatéka)
Déry Ernőt a fiumei császári és királyi Haditengerészeti Akadémia elvégzése után tengerészkadéttá nevezték ki. Hamarosan tengerészzászlóssá, a Zenta elsüllyedését követően fregatthadnaggyá léptették elő. Először az SMS Zrínyi csatahajón teljesített szolgálatot, onnan került a Zenta cirkálóra mint beosztott tüzértiszt.
Az 1914. augusztus 16-án a Montenegró partjainál blokádszolgálatot ellátó Zentát és az Ulan torpedórombolót sokszoros túlerejű angol-francia támadás érte. A kisméretű, gyors, nehéz célpontot nyújtó Ulan – bár mintegy 1000 lövést lőttek rá – sértetlenül eljutott Cattaróba, a Zenta viszont 9 óra 40 perckor elsüllyedt. A győztesek nem törődtek a hajótöröttekkel, állítólag az aknáktól való félelem tartotta vissza őket. Ami talán ennél is szomorúbb, hogy az osztrák‒magyar haditengerészet sem tett semmit, így a hajótöröttek magukra maradtak.
Déry Ernő (1894‒1964) tengerész kadétként
(Forrás: Tolnai Ferencné, sz. Déry Mária hagyatéka)
A Zentán elektrotechnikusként szolgált Stein József (1891‒1949) visszaemlékezésében részletesen beszámolt a túlélők megpróbáltatásairól: „Forrón tüzelt az augusztusi nap, de a tenger vize nemcsak, hogy nagyon hideg volt és hol kézben, hol lábban jelentkeztek az úszógörcsök, hanem az ütközet folytán elszenvedett sok sebet is állandóan marta a tenger sós vize. Szemünk égett az ütközet lőporfüstjétől, az olajfesték fojtó marásától és az azt érő sós tengervíz és a nap melege lehetetlenné tették a szem nyitvatartását. A francia srapnelek, amelyek egymásután fejünk fölött robbantak, sokat közülünk eltaláltak, úgy, hogy lassan mindig kevesebb és kevesebb úszó fejet láttunk. Pár száz méter után, mikor visszanéztem a süllyedő hajóra, már több mint a fele víz alatt volt, csak a hajó orra állott még derékszögben fölfelé és a bukk ágyúit lehetett még valamennyire látni.”
A túlélők többórai úszás után érték el a partot, egészen pontosan a Castellastua előtti két kis szigetet vagy inkább zátonyt, ahol montenegrói hadifogságba estek.
A szárazföldtől mintegy 800 méterre lévő St. Nedjelja és Katic a petrovaci kikötőből motorcsónakkal néhány perc alatt elérhető.
A szárazföld felől úton a St. Nedjeljára napjainkban
(A szerző felvétele)
A parthoz közelebbi St. Nedjelja szigeten egy kis kápolna áll, amelyet a hagyomány szerint a Zenta túlélői építettek. Mások szerint jóval korábban épült és a túlélők csak felújították.
A St. Nedjelján, kilátással a Katicra
(A szerző felvétele)
A szigetre érkezők rövid sétával közelíthetik meg a kápolnát, ahol a harang megkongatásával emlékezhetünk a Zenta hősi halált halt tengerészeire.
A Petrovácba érkezőknek érdemes felkeresni a kikötő melletti erődöt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a szigetekre és a tengerre.
Kilátás Petrovácon az erődből
(A szerző felvétele)
Annyi bizonyos, hogy 1915-ben a Zenta személyzetéből hat fő, köztük Déry Ernő fregatthadnagy az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Arany Vitézségi Éremben részesült. Sajnos a cs. és kir. Haditengerészetnél szolgálók I. világháborús kitüntetési javaslatai elvesztek, ezért a kitüntetés pontos indoka, a konkrét fegyvertény nem ismert. Az adományozás ténye a hivatalos lapokban, így például a Budapesti Közlönyben is megjelent.
Részlet a Budapesti Közlöny 1915. évi 78. számából (1915. április 3.)
(www.arcanum.hu)
A körülmények lehetséges feltárásához több forrás is rendelkezésre áll.
A hajó parancsnoka Paul Pachner fregattkapitány néhány nappal a fogságba esést követően írt beszámolójában így örökítette meg a hajó utolsó perceit: „Mihelyt feltételeztem, hogy mindenki a tengerbe vetette magát, jómagam is elindultam a törzskarral. Amikor véletlenül megfordultam a vízben, észrevettem a kormányfedélzeten Max von Kramer tengerész zászlóst néhány emberrel, akiket a lángok és a füst miatt korábban nem láttam. Emiatt visszaúsztam, felkapaszkodtam a fedélzetre és a hajót csak végleges pusztulása előtt hagytam el újra.” A parancsnok visszaemlékezéséből megállapítható, hogy többen maradtak még a hajón, egyikük az általa felismert Kramer zászlós volt, aki szintén megkapta az Arany Vitézségi Érmet.
A parancsnok beszámolójában kitért fogságba esésének körülményeire is: „A megmenekültek zöme 4‒5 órányi úszás után ért partot Castellastuán. A csoportot, amelyhez magam is tartoztam, a part közelében a genfi egyezmény zászlóját lengető helyi csónakok mentették ki. Minthogy nem kívántunk a montenegróiak kezére kerülni, a Sv. Nedelja zátonyon szálltunk ki. De csupaszon, elgyengülve és fegyvertelenül néhány órával később semmilyen ellenállást sem tudtunk tanúsítani a montenegrói katonákkal szemben, akik egy tiszt parancsnoksága alatt csónakon jöttek értünk, hogy elvigyenek. Hadifoglyok lettünk, a kikötő-parancsnokság épületében helyeztek el, megetettek, és amennyire lehetséges volt, felöltöztettek.”
Az 1921-ben, tehát közvetlenül a világháború után kiadott „A magyar nemzet aranykönyve” így írta le Déry Ernő haditettét: „Déry Ernő zászlós, aki egy fedélzeti ütegnek volt a parancsnoka, az elsüllyedés pillanatáig hevesen tüzelt ütegével. Elsüllyedés után a tengerbe vetette magát és a hajó parancsnokával, valamint Kramer zászlóssal együtt hat órai úszás után elérte a montenegrói partot, hol mindhárman fogságba estek.”
Ezek után tekintsük át a későbbi, de nem kevésbé érdekes forrásokat is. A Pesti Hírlap 1939. május 16-án megjelent számában a honvéd-folyamőrök otrantói emlékünnepéről szóló híradás új szempontot vetett fel Déry Ernő szerepét illetően: „A mise után vitéz Déry Ernő törzskapitány, a csajkásezred parancsnoka – a volt. cs. és kir. haditengerészet arany vitézségi éremmel kitüntetett hős tisztje, aki 1914-ben a Zenta cirkálónak lövetése és elsüllyesztése alkalmából tüntette ki magát és mentette meg parancsnoka életét – mondotta az emlékbeszédet.”
Csonkaréti Károly 1987-ben a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain publikált cikkében Déry Ernő haditette kapcsán szintén kitért a bajtárs megmentésére is: „Egyetlen írott, publikált anyagban, vagy jelentésben sem olvastam arról az önfeláldozó cselekedetről, amelyet a Zenta egyik fiatal tisztje, Déry Ernő tengerészzászlós hajtott végre, pedig megtörtént, olyannyira, hogy Déry ezért megkapta az akkori rangjában adományozható legmagasabb kitüntetést, az arany vitézségi érmet. Déry ugyanis, miután a cirkáló elsüllyedt és a hajótöröttek úszni kezdtek a közel 7–8 kilométerre fekvő part felé, észrevett egy sebesültet, s azt kimentve, azzal úszott addig, míg partot nem ért. Így mondták el nekem azok, akik ismerték Déryt, együtt szolgáltak vele később a folyami erőknél. Csakhogy ugyanezt az esetet a Déry-családban úgy ismerik, hogy a fiatal tiszt az idősebb – 44 éves – és kimerült parancsnokát, Pachner Pál fregattkapitányt mentette meg és úszott vele a partig. Melyiket fogadjuk el valóságnak? És miért nem említik ezt az olyannyira pontos és aprólékos osztrák szerzők? Még Pachner életrajzában sem szerepel. Tehát mégis a fűtőt mentette volna ki Déry?”
A személyzethez tartozó 32 fűtő (főfűtő) közül mindössze két fő élte túl a hajó elsüllyedését: Leonardo Balikas és Milutin Kniewald I. osztályú fűtők.
A Magyar Nemzet című napilapban 2011-ben megjelent egy visszaemlékezés Déry Ernőről, a cikkben egyik leánya, Dárdai Gáborné született Déry Judit mesélt édesapjáról. Az írásban a lövegével az utolsó pillanatig tüzelő, majd a bajtársát megmentő tengerész képe egyaránt megjelenik. „Menekülőkkel telt meg a víz, ám a brit és francia ágyúk tovább ontották a tüzet. A Zenta egyik ágyúja erre ismét megszólalt. Két ifjú tiszt töltött és tüzelt újra meg újra, hogy ha kell, életük árán is fedezzék bajtársaikat. Paul Pachner végül azonban őket is a vízbe parancsolta, s kevéssel ezután őfelsége cirkálója alámerült a hullámsírba. Mire a füst szétoszlott, az ellenség megfordította a hajóit, sorsukra hagyva a Zenta legénységét. Déry Ernő, a két fiatal tengerész egyike a többiekkel együtt megkezdte hosszú »menetelését« a szárazföld felé. A néhány hete előléptetett, húszéves fiatalember most sem csak a saját irháját mentette: egy megégett bajtársát megragadva úszott az életükért.”
Ami biztos, hogy Déry Ernő Arany Vitézségi Éremben részesült, amit a süllyedő hajón a harc végsőkig tartó folytatásával, bajtársa megmentésével vagy mindkettővel érdemelt ki.
A 324 fős személyzetből 150 fő maradt életben. Déry Ernő levéltári forrás szerint 12 hónapnyi hadifogság után, 1915-ben megszökött, így ő már Montenegró kapitulációja előtt visszanyerte szabadságát. A háború azonban nem ért véget számára…
Felhasznált irodalom:
– Csonkaréti Károly: Válasz Kopeczky Győzőnek. In. Hadtörténelmi Közlemények, 1987. 2. szám
– Kopeczky Győző: A Zenta elsüllyesztése 1914. augusztus 16. In. Hadtörténelmi Közlemények, 1989. 4. szám
– Merényi-Metzger Gábor: A Zenta kiscirkáló elektrotechnikusa, Stein József visszaemlékezése montenegrói hadifogságára. In. Hadtörténelmi Közlemények, 2002. 1. szám
– Merényi-Metzger Gábor: A Zenta cirkáló személyzete 1914. augusztus 16-án. In. Hadtörténelmi Közlemények, 2009. 3. szám
– Molnár Tibor: „Elrendeltem a harc folytatását”. A Zenta cirkáló 1914-es pusztulásának történetéhez. Nagy Háború Blog, 2013.08.16. Letöltés: 2024.08.20.
– Nagy Áron: Égő roncsok. Magyar Nemzet. 2011. 08.08. Letöltés: 2024.08.20.
