Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója

2019.08.31. 18:28 :: Nagy Háború szerkesztőség

Az első világháború kitörésekor dr. Kemény Gyula (1884-1938) ezredorvosként, zászlóalj-orvosfőnöki beosztásban szolgált a cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóaljában, amely ekkor hadrendileg a 6. hegyidandár részét képezte, s a 18. gyaloghadosztály, a XVI. hadtest és a 6. hadsereg kötelékébe tartozott. A nagyváradi 37/IV. zászlóalj a montenegrói határ melletti boszniai Bileken állomásozott. A település járási székhely volt Boszniában, a montenegrói határon álló fontos határállomással. Ma Bileća, Bosznia–Hercegovinában.

Az alakulat kezdetben határmenti összecsapásokat vívott a montenegrói csapatokkal, majd részt vett a Szerbia ellen induló hadműveletekben. Dr. Kemény Gyula szerbiai naplójában a mozgósítási parancs Bilekre érkezésétől, 1914. július 26-tól 1914. december 11-ig, az offenzívát követő visszavonulás végéig örökítette meg írója, és személyén keresztül zászlóalja történetét.

„Kinézni, kikukkantani a kövek mögül veszélyes, de roppant izgató” – olvashatjuk a naplóban. S írója rendre ki is kukkantott, pedig lőttek rá. Kezdetben a montenegróiak, majd a szerbek, később az olaszok és az angolok is. S mindazt, amit a „kikukkantás” során látott, meg is örökítette: így keletkezett a különleges naplósorozata. Katonaorvosként nem kellett volna a tűzvonalban lennie, de kíváncsi és a veszélyt kedvelő, gyakran tudatosan a veszélyt kereső ember volt.

A naplóíró művében a katonaorvosi tevékenységéből és az említett kíváncsiságából adódóan a háború naturalista részletekben bővelkedő leírását adja. A drámai erejű sorok a montenegróiak és a szerbek ellen vívott harcok véres valóságáról adnak érzékletes és megrendítő leírást. Írójuk a nevéhez méltó „kemény” férfi, aki gyakran az első vonalakban, a bakákkal együtt éli át az eseményeket, állandó küzdelemben a rábízott 1200 ember testi-lelki épségének megóvásáért. A sorokból a hivatását hideg céltudatossággal gyakorló orvos mellett egy érző lelkű embert is megismerhetünk.

1. rész: „Pár hét alatt eltiporjuk Szerbiát!”

Új naplósorozatot indítunk útjára, amelynek a szerzőjét, dr. Kemény Gyulát már ismerhetik régebbi olvasóink. A közreadásra kerülő írás időrendben az első a katonaorvosunktól ránk maradt naplókból, de talán a háború legkegyetlenebb arcát mutatja az összes közül. A sorozat indítása előtt röviden bemutatjuk a naplóírót és az írásmű történetét. Az első rész Kemény doktor állomáshelye, a bosznia–hercegovinai Bilek városka és a montenegrói határ melletti osztrák–magyar helyőrség 1914. július 25-ei részleges mozgósítás hírére felbolyduló életét mutatja be. A naplóírót és katonatársait a hírek hatására – a korabeli Európa lakóinak többségéhez hasonlóan – határtalan lelkesedés és végtelen optimizmus jellemzi…

2. rész: „Csukaszürke lett az egész világ”

1914 júliusának végén a mozgósítás, majd a hadüzenetet követő sorozatos intézkedések teljesen felbolygatják az addig békés bosznia-hercegovinai kisváros, Bilek és az ott állomásozó osztrák–magyar alakulatok életét. A megbízhatatlan szerbeket összegyűjtik, a törököket felfegyverzik. A közeli határ túloldaláról, Montenegró felől is vészjósló hírek érkeznek. Hősünk a tiszti kaszinó bankettjén azon tűnődik, hogy a 6. hegyidandár különböző nemzetiségekből létrehozott zászlóaljai a harcokban hogyan fogják majd megállni a helyüket. Két zászlóalj a Szerbia elleni támadásra indul, akiktől sírva búcsúznak…

3. rész: „Most már rendszeres a harc”

Hősünk bosznia-hercegovinai állomáshelyén, Bilekben 1914. augusztus 7-én kezdődnek az összecsapások a határ túloldaláról rendszeresen a Monarchia területére átlépő montenegrói fegyveres csoportokkal. Másnap már halottjaik és sebesültjeik is vannak. Augusztus 15-től a montenegróiak ágyúzni kezdik a bileki erődöket…

4. rész: „Itt nincs más hátra, mint revolvert húzni”

A bileki erődöket ágyútűz alatt tartó montenegróiak ellen kirohanásokat rendel el a parancsnokság. 1914. augusztus 16-án Mali Vardar és Kovceg irányába, majd 19-én a Jabukovac magaslat elfoglalására indul támadás. Mindkét akcióban bevetik a nagyváradi 37/IV-eseket is. Hősünk is közelről szemléli az eseményeket, sőt, orvos létére mindkét alkalommal fegyvert is kell, hogy ragadjon…

5. rész: „Ez a legborzasztóbb mozifilmdráma…”

A Bileket és környékét folyamatosan nyugtalanító montenegróiak elleni korábbi sikertelen kitörések után 1914. augusztus 25-ére újabb kirohanást rendel az erőd parancsnoksága. Ezúttal újra Mali Vardar irányába indul a támadás. Hősünk újra az események középpontjában van, és igyekszik hűen megörökíteni mindent, amit csak lát, s ami így szinte a szemünk előtt pereg le…

6. rész: „Hisz itt megnyúzásra megy a dolog…”

A sikertelen Mali Vardar-i összecsapást követően Bilekből egyedül hősünk vállalkozik, hogy vöröskeresztes zászlókkal kis csapat élén visszatérjen sebesültek után átkutatni a csatatér környékét. A helyszínen tapasztaltak leírását csak erősebb idegzetű olvasóinknak ajánljuk. 1914. augusztus 31-én újabb támadásra indulnak Bilekből a montenegrói ágyú elfoglalására, amit Lange Tomnak neveztek el a katonák. Ezúttal a 3. hegyidandár erői is részt vesznek az akcióban…

7. rész: „Aki fut, azt saját kezűleg lövöm le…”

A montenegrói ágyút ugyan elfogták, de a sikeres akció utáni megfutamodásukat követően az ellenség újra visszatért Bilek köré, ezért az erődparancsnokság – büntetés jelleggel is – újabb támadást rendel el. Ezúttal egyedül a nagyváradi 37/IV-es zászlóaljnak kell az akciót végrehajtania, s megfutamodásról szó sem lehet, mert az erődparancsnok személyesen revolverrel áll a sarkukban…

8. rész: „Te disznó, hát így kell akasztani?”

1914 szeptemberének második felében véget érnek hősünk alakulatának a montenegrói határnál vívott véres összecsapásai. Az új küldetés előtt doktorunk visszatekint a bileki emlékekre, és néhány témát és különlegesebb esetet részletesen is megörökít. Bemutatja az alakulatát, valamint a montenegróiak harcmodorát; leírja az agyonlőtt montenegrói családfő, a tévedésből lelőtt 37-es baka és a harc hevében kivégzett montenegrói család, továbbá a kémkedés miatti bileki akasztás hátborzongató történetét. Mai részünket is erősebb idegzetű olvasóinknak ajánljuk.

9. rész: „Puskáktól és gépfegyverektől hangos Kalinovik környéke”

1914. szeptember 24-én hősünk alakulata elhagyja bileki állomáshelyét és Kalinovikba indul, hogy bekapcsolódjon a szerbek elleni küzdelembe. Zűrzavaros éjszakai menetet követően a nagyváradi 37/IV-es zászlóalj másnap Avtovacra ér, ahol beolvad a 3. hegyidandárba. Innen az egész dandár tovább indul Kalinovikba, ahová szeptember 30-án érkeznek, majd letáboroznak. A környéket megszállva tartják a szerbek, amelynek a következményeivel szinte azonnal szembesülnek…

10. rész: „De furcsa és egyszerű lény is az ember…”

1914. október 2-án hősünk alakulata több más zászlóaljjal együtt a boszniai Kalinovikból támadást hajt végre a települést szorongató szerbek ellen. Az ellenség nyomában haladva a többnapossá váló akció során ezúttal az időjárás viszontagságai és az éhség kínozza őket leginkább. Közben utánpótlást is kapnak csupa idős, vagy túl fiatal, tapasztalatlan, „feketébe” öltöztetett katonából…

11. rész: „Die sollen krepieren! (Dögöljenek meg)!”

1914. október 5-én hajnalban Kalinovikból a szerbek által szorongatott Szarajevó megsegítésére vezénylik a 3. hegyi dandárt. A hadvezetőség értesülései szerint szabad az országút, így ott indul meg a menet, akár egy hadgyakorlaton. A vizes, sáros úton, sűrű ködben, szakadó hideg havasesőben az erdősségbe érve azonban váratlanul puskalövések dördülnek, majd elszabadul a pokol…

12. rész: „Folyik a harc, hogy ebből a csapdából kimeneküljünk…”

1914. október 6-án folytatódik a Kalinovikból Szarajevóba tartó, s az előző nap a szerbek által megtámadott 3. hegyidandár kálváriája. A viszonylagos éjszakai nyugalmat újra a harc váltja fel. Fennáll az alakulat teljes bekerítésének és felmorzsolódásának a lehetősége. Mindenki igyekszik a bőrét menteni, a sebesültekkel ismét nem törődik senki, akikre szörnyű sors vár, s a „feketék” végzete is beteljesedik…

13. rész: „Érdemes volt-e ezért bennünket felnevelni?”

Az 1914. október 5–6-ai súlyos veszteséggel zárult, keserű emlékű Kalinovik melletti csapdából való kijutást követően újra Szarajevóba indítják a 3. hegyi dandár csapatait. A hadvezetőség a hegyek között hóban, fagyban napokon keresztül oda-vissza vándoroltatja az elcsigázott zászlóaljakat. A végsőkig kimerült katonák felsőbb parancsra elvadult lélekkel, irgalom nélkül gyújtják fel az útjukba kerülő ellenséges falvakat. Október 17-én végre megérkeznek Szarajevóba, ahol a sok viszontagság után az élet örömei várnak rájuk…

14. rész: „És mi lesz itt velünk?”

A szarajevói kellemes élet csak egyetlen napig tart. 1914. október 19-én a zászlóalj egy kombinált hadosztály részeként bekapcsolódik a Romanja Planina hegyláncon befészkelődő szerb–montenegrói csapatok elleni támadásba. A felvonulás során többször eltévednek, s doktorunk rangidős tisztként vezet kisebb-nagyobb csoportokat. A beérkezésük után október 21-én reggel 8 órakor rendben megindul a támadás, a támadó él mögött nyugodtan haladó főcsoportot azonban hirtelen meglepik a szerbek…

15. rész: „Még hátra volt a feketeleves…”

1914. október 21-én a boszniai Romanja Planina hegyláncon védekező szerbek ellen indított támadás során teljesen kaotikussá válnak az események. A támadó csapatok egymásra lőnek, összekeverednek, majd a saját tüzérség is tűz alá veszi őket. A segélyhelynek újra sok dolga akad. Balogh Sándor őrnagy, a nagyváradi 37/IV-es zászlóalj parancsnoka is súlyos sebesülést szenved. A másnap viszont fordulatot hoz…

16. rész: „Hová akarnak bennünket vinni?”

1914. október 22-én a Boszniába betört, s a támadásuk hatására visszavonuló szerbek üldözésére indul doktorunk 3. hegyi dandár kötelékében harcoló zászlóalja. A bosnyákok ujjongva fogadják a „felszabadító” csapatokat. Az előrenyomulás közben szerb foglyokat is ejtenek, s egészen a Drina melletti Višegrádig törnek előre. Október 27-én visszafordítják az alakulatot Rogaticára, ahonnan 30-án tovább indulnak északkelet felé. November 5-én Hrnčići településen éjszakáznak a Drina közelében. Utoljára a Monarchia boszniai területén.

17. rész: „A túloldali kevés ellenség bajonettel gázolandó le…”

Új fejezet indul katonaorvosunk balkáni naplójában: a Szerbia elleni hadjárat leírása, ami elé utólag egy rövid, visszaemlékező felvezetést és előszót is szerkesztett. Ebben hősünk erősen szpojlerezve leírja az offenzíva végkimenetelét is, amiről persze 1914. november 6-án, amikor megtudják, hogy másnapra virradóra megindul a hadjárat, s át kell kelniük a tőlük néhány kilométerre található Drinán, még semmit sem sejtettek. A bevezető részek után Kemény doktor szerencsére visszakapcsol naplóíró üzemmódba…

Szólj hozzá!

Címkék: szerbia katonaorvos 1914 dr. kemény gyula szerb front

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7515033700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Úzvölgyi temető

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról