Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 3. rész

Hősünk bosznia-hercegovinai állomáshelyén, Bilekben 1914. augusztus 7-én kezdődnek az összecsapások a határ túloldaláról rendszeresen a Monarchia területére átlépő montenegrói fegyveres csoportokkal. Másnap már halottjaik és sebesültjeik is vannak. Augusztus 15-től a montenegróiak ágyúzni kezdik a bileki erődöket…

II. Montenegró
1914. augusztustól szeptember 25-ig

Határincidensek

Legnagyobb örömünkre megkezdődtek az ellenségeskedések, mégpedig a csendőrségünkkel. Rendelet szerint a határon álló csendőrkaszárnyáinkat ki kell üríteni, a berendezés azonban mind maradt az épületben. Erre azután átjönnek a montenegróiak, minden elvihetőt elrabolnak és az épületet felgyújtják. Eddig vagy öt kaszárnya jutott erre a sorsra. Egész éjjel égtek.

Ma, augusztus 7-én, már ellenséges beavatkozás történt. A II. erőd mögötti területre betörtek a montenegróiak s az ott fekvő Baljke falu minden lakosát, kecskéjét, birkáját, egytől egyig áthajtották Montenegróba. Sötét éjjel történt mindez. Egyetlen egy lélek sem maradt vissza a szerb lakosságból, mert nem is akart, bár a nagy sötétségben ez nem lett volna nehéz. Ugyanez a sors érte a IV. erőd alatt fekvő területet, Mirusét, itt azonban egy pár szerb família visszamaradt hűségesen hozzánk. Ezek árulták el, hogy a montenegrói oldalról betörőknek a vezetői olyan szerbek, akik pár napja szöktek el tőlünk a túlsó oldalra. Megtorlásul az erődparancsnokság elrendelte, hogy Baljke és Miruse felgyújtandó. Ez meg is történt.

A bileki erődrendszerről készült vázlat, amelyen a naplóban említett Baljke és Miruše települések is láthatók (Forrás: Die Reichsbefestigung Österreich–Ungarns zur Zeit Conrads von Hötzendorf. Ergänzungsheft 10 zum Werke Österreich–Ungarns letzter Krieg)

Végre augusztus 8-án beütött az igazi háború. Vannak már hősi halottaink, sebesültjeink, magyarok. Érthetetlen dolog, de tény, hogy a legsúlyosabb helyzetben levő és legtávolabb fekvő csendőrkaszárnyát nem ürítették még ki. A Gruja Vrbicai csendőrkaszárnyát, amely messze a Vardar mögött van, amelyet már régen felrobbantottunk. 8-án reggel a kaszárnyához közel fekvő Kovaci montenegrói falu csatlakozva más bandákkal, megindult a csendőrök ellen. A csujes knéz (bíró) a csendőrkaszárnya ablakán át bekiabált az általa is jól ismert őrmesternek, hogy most jöjjön ki, ha merészel. A csendőrőrmester egyetlen lövéssel felelt s a bíró holtan terült el. Erre a csujesek elvágták a telefonvezetéket s megkezdték az ostromot a kaszárnya ellen. A bileki várban minderről csak másnap értesültünk. A szorongatott csendőrség segítségére az erődparancsnok kiküldi a mi 16. századunk egyik tartalékos hadnagyát, még pedig Dr. Daru János ügyvédet, aki hatalmasan nagy bajuszáról és arról volt híres, hogy órákon át ült köztünk az asztalnál anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna. Ő ment ki 15 emberrel, ő, a vitéz Daru János, ahogy mi tréfásan elneveztük.

Elmúlik 24 óra, azután még 24, de Daru Jánosról semmi hír. Erre jelentkezik a 16. század egyik szakaszvezetője, Mátyássy, szép szál, majdnem két méteres, nős ember, tartalékos, aki az ezred zászlótartója volt Bécsben. Ő megy ki most Daru Jánoson segíteni, 10 ember megy vele. Mátyássynak roppant ügyességgel sikerül a koromsötétben a kaszárnyát csúszva-mászva megközelíteni, majd a csujes gyűrűt megrohanva szétnyitni s a bent szorult csendőrökkel lépésről lépésre harcolva hátrálni Bilek irányában. Persze ez nem ment simán, 3 csendőr és egy 37-es baka halva maradtak, egy 37-es a száján súlyosan, másik kettő pedig kezén, könyökén sebesült meg, egy török pedig súlyosan a hasán. Amikor beérkeztek a várudvarra volt nagy kavarodás, mindenki látni akarta az első hőseinket. Tolongtak körülöttük, boldog, aki megsimogathatta őket. Mindenkinek megteltek a szemei könnyel, amikor a súlyos szájroncsolásos állatias hangokat adva ki vizet kért. Futottunk borért, sörért, vízért.

Óh, de rettenetes dolog ez. Emberek, akik egymást sohasem látták, egymásra sohasem haragudtak, most egymás életére vadásznak. Szegény török, az csendes volt, nem szólt, olyan végtelenül szomorúan forgatta a szemeit, valamit akart. Én őt sajnáltam legjobban, neki volt oka csendesnek lenni. Haslövés.

Délben is, este is szegény Daru Jánosról folyik a szó, hová lett 15 emberével már napok óta? Egyszer csak este későn halálra rémült, lesoványodott arccal belép Daru a kaszinóba. Szinte körülrajongja mindenki. Csak 9 ember jött meg vele, 6 a vad csujesek kezébe került. Első nap bekerítették őket egy dolinában, ott körülfogták és lőtték. Folyt a harc, elfogyott a víz, a muníció, kijönni meg nem lehetett. A csujesek nem mertek rohamozni, várták, hogy mikor éheznek ki. Ők azután éjjel valahogy kimásztak és most itt vannak.

Hihetetlen emberi képességet tapasztaltunk ma. A negyedik napon behoztak egy 37-es bakát, aki Daruval volt s az első nap súlyosan megsebesült, az egész törzse, tüdeje, mája át volt lőve ólomgolyóval. Ezzel mászott három napig a kövek között a rettenetes forróságban éjjel-nappal két és fél kilométert, amíg a második számú erőd drótakadályáig jutott, ott vette észre nyöszörgését véletlenül a járőr. Alig él. Hogy néz ki, rettenetes. Hanem ez az ember magával vonszolta puskáját és a töltényeket is.

Ma éjjel úgy Avtovac, mint Trebinje felé felrobbantották az utakat, a távírót, a telefonvezetéket elvágták, így el vagyunk zárva a világtól.

Plana kirablása

Végre valahára megtörtént az első igazi összeütközés a montenegrói bandákkal. Plana egy kis falucska Bilektől 12 kilométerre, rendes országút visz át rajta Trebinjétől Avtovacig Bileken át. Csendőrség és egy század grenzjäger van itt, amely csapat a volt vardári őrséget is magába szívta. Parancsnokuk Hauptmann Müller.

Augusztus 10-én vonultak a csujesek Vardar, Kovaci, Gruja Vrbica felől a sötétség leple alatt Plana ellen. A férfiak fegyverekkel, lőszerrel bőségesen ellátva, míg nagyobb csapat asszony, gyermek, leány, öregek és fiatalok vegyest, talicskákkal, kézi kocsikkal, apró, maguk vonta szekerekkel jöttek, hogy a rablott holmit elszállítsák. Úgy 11 órakor éjjel a szemben levő kukoricásból hirtelen megrohanták a csujesek Planát, s első tettük volt pár házat felgyújtani. A hírhedt grenzjägerek, Potiorek kedvencei, a támadásra azzal feleltek, hogy egyetlen lövés nélkül cserbenhagyták Planát, a kaszárnyájukat, a harcot felvevő csendőröket, és Müller századossal élükön Divin felé hátráltak. Állítólag nekik támadás esetén erre volt parancsuk. De hát akkor minek vannak itt. A híres grenzjägereket mindenki ismeri a sapkájuk mellé dugott fehér-fekete tollbokrétáról, ezzel jártak-keltek szabadság alkalmával. A csapatokból soroztuk őket, természetesen a századok a legrosszabb embereiket adták le grenzjägernek. A csujesek a csendőröket a kaszárnyában körülfogták és megkezdődött az ostrom. Mialatt a férfiak harcoltak, a többiek kocsikra raktak minden elvihetőt a házakból, pincékből s a kukoricásban várták a harc kimenetelét.

A nyolcadik erődről jól lehetett látni a tüzet, ezek fellármázták Bileket, mire a mi 37-es bakáink, a 16. század, Przybill kapitánnyal és Skoda kapitány két gépfegyverrel, gyors tempóban Plana ellen indultak. Ezalatt a nyolcadik erőd ágyúi tűz alá vették a kukoricást, de humorosan szomorú állapot, hogy az ágyúk addig nem értek el, csak 800 méter hiányzott. De hát éppen az hiányzott, ami kellett volna. Ezalatt megérkezett a 16. század s tűz alá vette a kukoricást, főleg a gépfegyverek. Erre a csujesek lövöldözve futásnak eredtek, sok elesett közülük. Ott hagyták a kukoricásban a sok rablott holmit, de vállukra kapták sebesültjeiket, halottjaikat s ezeket elcipelték, csak két asszony és egy férfi került kezeinkbe. Erődparancsban dicsérték meg a 16. századot, Przybill neve külön is megemlítve és a kitüntetések kilátásba helyezve. Itthon a híres grenzjägerek Rückwärtskonzentrierungját tárgyalja mindenki.

Jabukovác, augusztus 14.

Most már rendszeres a harc. A montenegróiak mindenütt megszállták a határt, állandóan lőnek mindenkire, az útjainkat felrobbantják, sürgönyfáinkat lefűrészelik, a falvakat, csendőrkaszárnyáinkat kirabolva felégetik. Csak a Gruja Vrbicai csendőrkaszárnyát nem égették fel, azt megszállták, éppen így az ügyetlenül felrobbantott Vardarra is kitűzték lobogójukat.

Az erődparancsnokság elrendeli, hogy a Jabukovac hegycsúcs, Miruse falu és az ettől jobbra fekvő csendőrkaszárnya területe felderítendő, ha ott ellenség van, az elűzendő. Ez a Jabukovac uralja az országutat, s róla jól belátni egész Bileket. Még 14-én délelőtt kiment egy század 6-os a kaszárnya ellen, délután pedig a mi zászlóaljunk kétharmad része. A derék 37-esek a rettenetes golyózáporban bátran másszák meg a Jabukovacot, a csujesek irgalmatlan tömegtüzet zúdítanak rájuk, de rosszul, igen magasan lőnek. A zászlóalj legelején jár hősiesen Balogh Sándor őrnagyunk és Barth kapitány, aki kis horzsolt sebet is kap az ujján.

 Montenegrói katonák
(Forrás: Wikipedia)

Délután 6 óráig tart a csetepaté, a csujesek meghátrálnak, de alig jövünk le a hegyről, már újra fent vannak és lőnek utánunk. Érzékeny veszteségünk volt, két halott, négy sebesült. A 6-osoknál hasba lőtték az igen bátran viselkedő Theisz hadnagyot, aki másnap meg is halt. Ő volt Bilek első tiszti halottja. Fiatal, erős ember volt. Mindenki nagyon szerette, s már nincs többé. Milyen más minden, mint a mozgósítás napján gondoltuk.

Bilek ágyúzása

A Monarchia egyik legismertebb, de legrettenetesebb garnizonja Bilek. Aki ide lekerül, az három, négy, öt évre teljesen el van temetve. A városnak pár ezer lakosa van, főleg törökök, ez az ún. Alt Bilek. Maga Neu Bilek, a tulajdonképpeni megerősített kaszárnya kőfallal, dróttal, páncélkapuval, rengeteg lőréssel körülbástyázva. Benne lagerezik négy zászlóalj, sok tüzér, train stb. Szép csapatkórháza van a közepén.

A napló eseményeinek tágabb környéke az ott elhelyezett csapatok és szolgáltatások jelölésével 1914. augusztus 1-jén. Bilek és Neu Bilek piros kerettel jelölve
(Forrás: Montenegró és a környező országokban elhelyezett csapatok és szolgáltatások helyzete. 1914. augusztus 1. Hadtörténeti Intézet és Múzeum - hungaricana)

Bileća és környéke ma

Bilek egy igen mély katlanban, formálisan lyukban, fekszik a tenger színe felett 476 méterrel. Köröskörül a hírhedt Karszt hegyláncok veszik körül. Ezeken a hegyeken vannak az ún. erődök, őszintén szólva nyaralók, amelyek igen messziről látszanak tisztán, a hegyre ráépítve, igen vastag, terméskőből való falakkal. Nyolc ilyen erőd van, amelyek közül a legmodernebb a nyolcadik, de a legerősebb egyelőre a második. A másik t. i. épülőfélben van. Minden erőd 40 napi élelemmel és vízzel van ellátva, megszálló csapatai főleg tüzérek, de van gyalogsága is. Az összes erődökön, a negyediket kivéve, van összesen 44 ágyú. Ez igen szép szám, de az ágyúk régi, ósdiak, füstös puskaporuk van és nem visszafutó csövűek, valamennyi 7 és 9 centiméter kaliberű s 6 kilométerre hordanak. Minden erőd drótakadállyal van körülvéve. Szóval olyan vár, amely puskagolyónak igen, de tüzérségnek nem tud ellenállni egy napig sem.

15-én délután 3 órakor éppen szegény Theisz hadnagyot temetjük, éppen imádkozunk a sír körül, amikor messze, valahol a második erőd mögött nagy dörrenés hallatszik, rá mindig erősebb süvítés, majd igen erős dörrenés, amely után óriási fekete füstfelhő csapódik fel, nagy köveket dobva fel a halotti csendben. Mind odanézünk, majd egymásra. Mi volt ez? Ilyet még nem láttunk. Nagy a riadalom egész Bilekben. Csak egy kicsit hosszabbra lőjenek, s rögtön beesik a lager közepébe. Miután pár lövéssel belőtte magát az ellenség, abbahagyta a lövöldözést.

 Montenegrói hadsereg által alkalmazott orosz ostromágyú tüzelőállásban
(Forrás: www.rts.rs)

De 16-án reggel 9 órakor megkezdte a harmadik erőd lövését 10 percenként. Itt vannak a sprengstückök, csodálattal nézegetjük. Már megvan minden adat, 15 centiméteres Belagerungsgeschütz lő hatalmas vastag falú gránátokat. Putilov, orosz gyártmány. A harmadik erődnek pedig 4 halottja és 7 súlyos sebesültje van. Az ellenség kitűnően lő, este 5 órára már oda volt a harmadik erőd. A mi ágyúink is lődözgettek, de csak úgy blindre, így nem is árthattak sokat. Hol állhat az ágyú, ez a kérdés?

17-én megkezdi a 15-ös a második erőd lövését, de már ekkor minden ágyú és ember elhagyta a sok pénzbe került erődöt és a szabadban tanyáztak, ott is maradtak, mialatt a 15-ös pusztította az erődöt. Majd elkezdte az első erődöt is lőni, de már ott sem volt senki. Ez a 15-ös igen nagy veszedelmet rejt Bilek számára, mert összelövi az erődöket, felgyújtja az ott levő eleségkészletet, összelőheti a lagert, azt fel is gyújthatja s így eleség nélkül maradunk. A fő veszély mégis a Wasserwerket fenyegeti. Ha ezt ellövi, akkor a vízhiányt ebben a nagy hőségben el nem bírjuk, pár gránát már kerülgeti. A Jabukovacról mindent megfigyelhet az ellenség, dirigálhatja az ágyúit is.

Kissé be vagyunk gyulladva. Mi lesz velünk? Kiküldött kémeink az ágyú helyét a Kovceg mögé teszik és jelzik, hogy Vardarnál négy zászlóalj montenegrói állana, mindenfelől nagy a gyülekezés és általános támadás készül ellenünk.

Ma jött 2000 népfelkelő Leitmeritzből, modern ágyúkat ígértek Trebinjéből, szóval bíztatnak eléggé. Benne vagyunk a háborúban. A halottak, sebesültek látása egy kissé lelohasztotta a kedélyeket. Már nem olyan pezsgős a hanghordozás. Véresen komolyan veszi mindenki a háborút.

Következő rész: „Itt nincs más hátra, mint revolvert húzni”

Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója