Egy kaverna története egykor és ma
A Nagy Háború éveiben az Isonzónál vívott harcok során különös jelentősége volt a kavernáknak. Valamennyinek meg van a maga története. Építésük helyét a legkülönbözőbb szempontok jelölhették ki. A kutató, ha szeretné megismerni egy-egy ilyen építmény történetét, a körülötte, vagy éppen a benne lejátszódott eseményeket, akkor fel kell kutatnia az arra vonatkozó forrásokat, s ha kis szerencséje is van, akkor találhat ilyeneket. Ha pedig ezek birtokában lehetősége is van megtalálni és bejárni ezeket, az a hadszíntérkutató számára a legnagyobb siker. Régóta foglalkoztatott bennünket egy kaverna története, amit hívtak „Hősök barlangjának”, „Barlang kavernának” vagy egyszerűen csak „BK12 kavernának” is. Az elmúlt időszakban sikerült a nyomára akadnunk.
Hőseink végre visszaérkeztek Isztambulba, ahol néhány hónapja e nagy, közel-keleti kalandjuk elkezdődött. A háborúnak vége, a győztes antant a város megszállására készül, ami 1918. november 28-án be is következik. A doktor siratja a németeket, de csodálja a győzteseket (már akik szerinte megérdemlik…). A török vereség következményei: fezek helyett kalapok. Kemény doktoréknak határidőre el kéne hagyniuk a várost, hogy elkerüljék a hadifogságot…
A naplóíró szerint bámulatos a török katonák igénytelensége és kitartása. Egy kis stratégia: miért lenne nagy baj egy angol partraszállás Adanánál? Kemény doktornak meggyűlik a baja Liman von Sanders leányaival, akikről néhány pletykát is megoszt velünk. Megismerjük Názáret elfoglalásának a történetét. Lehet, hogy árulás okozta a szeptemberi vereséget? Hőseink az immár elkészült Taurus vasúton keresztül vonatoznak tovább és 1918. október 17-én visszaérkeznek Konstantinápolyba…
Eredetileg egy képes Facebook bejegyzésnek indult a dolog. A képen egy lovon ülő honvéd gyalogsági ezredes látható egy kissé rozoga kőfal előtt. A kép hátán a következő kézzel írt felirat olvasható: „Jóbarátunk Lukách Géza tábornok Montenegróban 1915”. Az egy dolog, hogy a képen még „csak” ezredes, ez nyilván megváltozhatott a kép készítése és a felirat rákerülése közötti időben. Viszont miért visel ún. csontváz atillát 1915-ben — amikor azt 1906-ban a dolmány váltotta fel — és hogy kerül ebben Montenegróba?
Kemény doktorék csapata 1918. október 8-án végre eléri Aleppót, aminek mindenki nagyon örül. A betegek kórházba kerülhetnek, ám a legtöbben csupán azért, hogy ott hunyják le örökre a szemüket. A naplóíró keserű szavakkal emlékezik meg azokról a társaikról, aki eddig „a háborúnak mindig csak az előnyeit élvezték”: a hírhedt osztrák–magyar hadtápállomás tisztjeiről, akiknek a fejére olvassa, micsoda bűnöket követtek el elsősorban saját katonáik ellen. A doktornak még Liman von Sanders tábornok leányairól is gondoskodnia kell. A visszavonulás kulcskérdése továbbra is a hiányzó mozdony…
Juhász Balázs könyve az első világháborúban olasz fogságba esett magyar katonák helyzetével, a fogolylét és a hazatérés körülményeivel foglalkozik. A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa, aki már számos, a témába illő tanulmányt írt az első világháborús olasz front és az Osztrák-Magyar Monarchia katonáinak kapcsolatáról. Jelen kötete széles közönséget céloz meg, miközben igyekszik hozzájárulni az első világháború egy fontos kérdésének fókuszáltabb tudományos megközelítéséhez. – Szabó Róbert vendégszerzőnk recenziója.
Homs vasútállomásán pokoli állapotok uralkodnak. Kemény doktor naplójában egészen szürreális jelenetek követik egymást. Miért jár sok török katona csak fél csizmában? Hogyan lehet a vagon tetejéről vásárolni? „Fejetlenség”, szenny és bűz, vérhas és kolera. Hőseink elválnak Hammerstein bárótól és németjeitől. Végre aztán az osztrák–magyar csapat vonata is mozdonyhoz jut és 1918. október 6-án elindul Aleppó felé…
A 10. isonzói csata idején, 
Legutóbbi kommentek