Somogyi Lajos első világháborús naplója – 14. rész
Somogyi Lajos és társai ebben a fejezetben a minden keresztény számára legszentebb város: Jeruzsálem felé közelednek. Útközben fokozatosan ismerkednek meg a sajátos helyi klímával, a homokkal, az elviselhetetlen forrósággal. Táborhelyükön, Bersebában az ellátásuk szerencsére kitűnő és még sportolásra is futja a szabadidőből: fociban tönkreverik a németeket. 1916. május 27-én meglátogatják a Szent Várost és a naplóíró hevenyészett idegenvezetést tart az olvasónak a látnivalókból…
A Nagy Háború során számos esetben fordult elő, hogy katonakötelesek vagy már tényleges szolgálatukat töltő katonák különböző okok miatt megkísérelték a szökést a behívás vagy a frontszolgálat alól. Kutatásaim során három nagyobb szökési hullámot is sikerült megkülönböztetnem. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára belügyi iratanyagában több dokumentum is foglalkozik az 1917 őszi szökésekkel. Az erdélyi havasokban alakult rablóbandák felszámolására külön terv is született, amelynek ismertetése adta az írás alapját.
A palesztinai hadszíntérre utazó Somogyi röviden összefoglalja, hogyan került az ütegével a Közel-Keletre. Azok az olvasóink, akik már korábban megismerkedtek 
Az olasz hadbíróságok – a többi első világháborús hadviselő fél gyakorlatához hasonlóan – igencsak szigorúan ítélkeztek. A saját katonákat érintő gyakorlatot már évtizedek óta vizsgálják a történészek és jogtudósok. A katonai büntető törvénykönyv viszont nemcsak rájuk, hanem az elfogott hadifoglyokra is vonatkozott, ám az ő eseteiket eddig soha senki se vizsgálta. Ez a poszt és 
1915 novemberében Somogyiék ütege folytatja a szerbek üldözését és eközben hőseink egyre nehezebb terepre érkeznek. Végül zsákutcába jutnak és visszafordulásra kényszerülnek. Reménykednek egy hosszabb pihenőben, mivel az emberek kimerültek és a fegyverzet meg a felszerelés is cserére szorul. Előbb Kragujevácba rendelik őket, majd tovább, egyenesen Belgrádba. De hamarosan kiderül, hogy ez sem a végállomás: az üteg újra vonatra száll Stájerország felé, hogy onnan majd a hírek szerint újabb hadszíntérre küldje őket a felsőbb akarat. Így végződik az 1915-ös esztendő…
1915 őszén a Kövess-féle 3. osztrák–magyar hadsereg (benne Somogyiék ütege) tovább üldözi a rendkívül szívósan védekező, de folyamatosan hátráló szerbeket, méghozzá igen nehéz terepen, Közép-Szerbiában. Az útviszonyok siralmasak és az idő is egyre esősebbre változik. Azért az ellátásra nem lehet panasz: a hadizsákmányból időnként fényűző lakomára is telik. A naplóíró október végén megünnepelheti frontszolgálata első évfordulóját, amihez szerény előléptetés is dukál…
Az olasz hadbíróságok – a többi első világháborús hadviselő fél gyakorlatához hasonlóan – igencsak szigorúan ítélkeztek. A saját katonákat érintő gyakorlatot már évtizedek óta vizsgálják a történészek és jogtudósok. A katonai büntető törvénykönyv viszont nemcsak rájuk, hanem az elfogott hadifoglyokra is vonatkozott, ám az ő eseteiket eddig soha senki se vizsgálta. Ez a poszt egy a bírósági gyakorlattal foglalkozó kutatás első eredményeit foglalja össze, amely munka a magyar állam KKM/15200/2022/Adm számú Klebelsberg Kunó-ösztöndíja nélkül nem valósulhatott volna meg.
Az osztrák–magyar hadvezetés, úgy tűnik, ragaszkodik hozzá, hogy valahányszor fontos hadműveletbe kezd, Somogyi Lajos ütege abban részes legyen… Így hát nem csoda, hogy 1915 őszén, amint a Szerbia elleni újabb hadjárat napirendre kerül, hőseinket máris Dél-Magyarországra rendeli a menetparancs. Ezúttal Kövess Hermann 3. hadseregében a XXII. német tartalékhadtesthez kerülnek és részesei lehetnek a szerb főváros elleni nagyszabású akciónak. A Cigánysziget elfoglalása és a szávai átkelés után az üteg részt vesz a szívósan védekező szerbek visszaszorításában.
Az osztrák–magyar szolgálatban álló ukrán önkéntesekkel régebben 
Somogyi Lajos és bajtársai 1915. augusztus–szeptemberében látogatást tesznek az olasz hadszíntéren. Pedig először azt jósolják nekik, hogy az egész telet itt töltik majd. Ennek megfelelően folyik a berendezkedés is. Ismerkedési tűzpárbaj a taljánokkal. A frontnak ezen a karintiai szakaszán, a Nassfeld-hágó környékén egyébként viszonylagos nyugalom van. Mire azonban az üteg esélyt kaphatna a komolyabb harctevékenységre, változik a hadihelyzet. Somogyiék ütegére új helyszínen, a balkáni hadszíntéren van szükség. Így hát hőseink 1915 szeptemberének utolsó harmadában újra vonatra szállnak, és „vígan mennek a szerbek ellen”…
Legutóbbi kommentek