Somogyi Lajos első világháborús naplója – 3. rész
Vidám az élet a tüzérségnél: sütés, főzés, pihenés – ellenségre tüzelés… Hullámzó küzdelem, előrenyomulást visszavonulás követ, és fordítva. Sok a beteg és a sebesült: a naplóírónak is meggyűlik a baja néhány körmével… Ukrán női önkéntesek is feltűnnek a fronton. Hősünk előbb ordonánci feladatokat kap, majd telefonista lesz. Mivel az orosz erősen elsáncolta magát, igen nehéz az előrejutás. Így ér véget 1915 februárja…
[1915.] Február 5.
Kissé előbbre megyünk Lavocsnéra. Még az éjjel muszkák voltak a másik felében. Bemegyünk az útszéli házakba, ládaszám találunk orosz zwibakot, olyan, mint a mi komiszkenyerünk megpirítva. Egész fekete és szeletelve fekszik a ládában. A Főhadnagy összeszedet mindent, egy orosz szánkót is talál, azt is elhúzatja. A legénység talál egy tehenet, nem régen vághatták le. A nagy sietségben otthagyták. Nosza neki a késekkel, mindenki levág egy darabot. A másik házban 15 zsák krumplit találtunk. Megrakodunk alaposan, amíg a Főhadnagy nem jön. Aztán összeszedeti a konyha részére. Nemsokára megkezdjük a sütést-főzést. Krumpli, hús van bőven. Az állomásnál rasztolunk. A szép állomás romokban hever.
Lavocsne vasútállomása korabeli levelezőlapon
(Forrás: Wikipédia)
Az orosz nincs messze, már küldözgeti a srapnelleket. Mink egészen elől vagyunk, a hátunk megett a sok Infanterista. Az ágyúkat egy ház udvarára állítjuk és nemsokára lövünk. Mink egy jó meleg szobában krumpli stercet főzünk. Az udvarról lövünk, még az Infanterista sem lő. Ott maradunk egész éjjelre.
Február 6.
Sötétben felmegyünk a Richtkreisszel, már fent van a Gebirge Kanon Batterie, a túlsó felén a muszka, lent a völgyben az Infanteristák. Folyton szól a gépfegyver, a gyalogságunk végtelen sorban vonul fel a hegyekre.
Február 7.
Korán felmegyünk. Tisztán látjuk a muszka deckungokat. A túlsó hegyoldal tele van. Jön Kratochvill őrnagy, parancsot ad. A túlsó hegyoldalt beosztva kell lőni. Mi lőjük a közepet, a németek a balszárnyat, a Gebirge Kanon a jobboldalt lövi egész fentről. Én ülök hátul az Infanterista telefonnál, a tűznél, mikor egy pár eltévedt muszka golyó elsüvít a fülünk mellett. Szánkón sok fagyott Infanteristát hoznak. Az éjjel megfagytak, mikor kint álltak mint Feldwachék.
Február 8.
Egész éjjel heves ütközet volt, a faluba röpködtek a golyók. A gyalogságunknak folyton szállítják hegyi lovakkal az élelmet és muníciót. Ski patrolok mennek széjjel mindenfelé. Egész nap a tűz mellett ülünk. Sütünk, főzünk. Zwibakból csinálok császármorzsát, cukor van. Az éjjel wache voltam a konyhánál. Sok fiatal orosz foglyot hoznak. Este hátrább megy a muszka.
Sítalpas őrjárat a Kárpátokban
(Forrás: Az Érdekes Újság, 1915. márc. 21.)
Február 9.
A Batterie előbbre megy, kivonul az egész manschaft utat ásni, mire készen vannak, jön a parancs: vormarsch az egész Batterinak. Látjuk az úton a gránátjaink hatását, a házak mellett levágtak, s akkora lyukak vannak, hogy elfed egy embert. Sebesülteket hoznak, foglyokat. Addig megyünk, míg a muszka srapnellek nem jönnek. Rögtön felállunk az úton és lövünk. A többi visszamegy Tarnovkára. Kvártélyt keresünk. Találunk egész fent a hegyen, egy elhagyott házban, csak egy borjú szomorkodik bekötve a szobában. Este a muszkák felgyújtják a falut, ahol vannak, messze világít a tűz. A teát trinkeimerben hozzuk fel.
Február 10.
Nincs muníciónk, de azért kimegyünk. A hegyen találnak a telefonistáink orosz halottakat. Eltemetik őket. Sok orosz fegyvert is találnak. Általános előnyomulás van. Elmegyünk Slavskóig. Két német Batterie is jön. Rögtön visszajövünk Tarnovkára, nagy az öröm, hogy pihenés lesz, mikor parancs jön: éjjel egykor indulás.
Február 11.
Éjjel indulunk Slavskón keresztül. Nagy község. Szép nagy temploma van és vasúti állomása. Az úton egy egész Brigad gyalogság megy. Lassan jutunk előre. A fenyvesekben a lovakat feldíszítjük fenyőággal, hogy ne vegyen észre az orosz. Rozsankára megyünk, ahol vasútállomás és szép nagy fatelep van lakóházakkal. A házak előtt állnak az ágyúk, ahol lakunk.
Február 12.
Az ujjam annyira meggyűlt, hogy az orvos levágta a végét körömmel együtt. Nem bírok fogni vele. Két ágyúnk előre ment 7 kilométerrel. Este visszajöttek. Éjjel Abmarsch volt. Elfogyott a muníció. Vasútra megyünk. Útközben jön a muníció kolonne. Van muníció. Megállunk és ott alszunk az éjjel a szénakazal tövében.
Február 13.
Szerencsétlen nap. Visszajövünk Rozsankára. Alig helyezzük el az ágyúkat, az orosz belőtt a stellunghoz és belőtte az utat, ami odavezetett. Minden lövés magasan fölöttünk explodált. Az úton nem engednek senkit járni. Mink is a házak mögé állunk. Szerencse, hogy ujjam olyan rossz volt, hogy nem mehettem fel a hegyre. Az orosz belőtte srapnellel a mi Beobachtungunkat.
Figyelőállás a Kárpátokban
(Forrás: Az Érdekes Újság, 1915. febr. 7.)
Olyan jól oda lőtt, hogy eltalálta a mi Főhadnagyunkat, Kitrich káplárt és Vilach vormeistert. A Főhadnagyot srapnell találta a tetőn, amikor megfigyelt. A felső karját találta. Lejjebb jött, ott Kitrich káplár akarta bekötni. Ő is kapott a karjába golyót. Mikor jöttek mind, a Vilachot a lábán találta a srapnell nagyon súlyosan. Az öreg úgy jött le az ágyúkhoz kabátban, kigombolva az inge, karja csupa vér volt. Kitrich is lejött később, de Vilachot a sanitéseknek kellett behozni, olyan súlyosan sebesült. Az Öregnek ott rögtön kötést adtak és már kijött az ágyúkhoz kommandérozni felkötött kézzel és nem is ment el Spitalba. Ott maradt a Batteriánál. Kitrich káplár Budapestre ment, Vilachot Munkácsra vitték. Visszamentünk Slavskóra. Wache voltam. A szabadban volt a Wachzimmer (őrszoba).
Február 14.
Farsang utolsó vasárnapja. A Batterienk jól néz ki. A Főhadnagy sebesült, a Hadnagy és a Feuerek maródi. Egyedül Lovass hadnagy van. Indulunk vissza egy darabig és várjuk a további parancsot az út mellett. Estére visszamegyünk Slavskóra.
Február 15.
Ronda az idő, nagy a sár, egész nap jeges eső esik. Én a maródi cimmerben ülök egész nap. A Batterie elment Feierstellungba. Én sétálok a hegyen. Egy ruthén házban veszek 5 vasért egy kosár krumplit. Estére ordonáncnak kell menni a Főhadnagyhoz. A Brigade kommandóba küld Abfertigunggal.
Február 16.
Szép napos az idő, nem megyek el a Batterievel. Egy házban ukrajnai önkénteseket találok, akiknek a szülei Przemiszlben, Styben, Lembergben laknak. Beszélik, hogy két nő is van közöttük, sőt az egyik már zászlós lett, oly vitézül küzdött.
Este megint ordonánc vagyok. Megjött az új Főhadnagy és mindjárt Abmarsch is van. Lavocne mellett egy szép völgyben fekvő faluba megyünk. Az erste Zug kint marad, míg a muníciót kilövi. Eszünk a traktirral. Később megyünk és kapunk jó ebédet, egy német Schwere Haubitznál. Borsófőzeléket, hússal és krumplival. A konyhát az oroszoktól vették el. Jó helyre jutunk. Nagy az öröm, hogy pihenés lesz. Én inspekciós vagyok. A Wachzimmer az iskolában van. A padokat eltüzeljük. Egész éjjel szól a Maschingewehr. Holnap mondur és fegyvervizit.
Február 18.
Egész délelőtt nagy a pucolás. Délben hirtelen parancs jön. Abmarsch. Visszamegyünk Slavskóra és ott alszunk az éjjel.
Február 19.
Éjjel két órakor Abmarsch tovább, mert ahol megyünk, az utat belőtte az orosz. Négy óra hosszat marscholunk a sötétben. Kidögölve érünk a Feierstellunghoz. Nincs 2 km. az orosz schwarmléniától. Egy cugunk [2 ágyú] van itt. Egész nap rettentő Infanterista és Maschingewehr Feuer van. Én a telefonnál vagyok, mert nincsen más telefonista. A vezetéket is kell vizsgálni. Délután jönnek már a sebesültek. Nagyon sok jön, hogy a vér csöpög a kötésen keresztül. Jön egy pár honvéd. Hogy elfogták az egész zászlóaljat, csak ők menekültek meg. Egyszerre a tüzelés mind hevesebb lesz és már egész közelről hallatszik. Hirtelen futva jönnek az Infanteristák, mindig többen. A golyók már az ágyúknál fütyülnek el. Hirtelen megszakad a telefonbeszélgetés, a Leitungot ellőtték, csak a Brigáde vezetéke jó. Leadja a parancsot: sofort visszavonulni. Borzasztó fejetlenség támad. A lovak hátul vannak, a procnik is. A telefont leszerelem, kezdem a drótot csavarni, de el kell vágni, mert már nagy a veszély. Az ágyúkat nagy nehezen összerakták. Lovass hadnagy revolverrel állítja meg a futó infanteristákat, hogy segítsenek összerakni az ágyúkat. Jönnek is a honvédek, de a polyákok tovább futnak. Nagy nehezen összeszedjük magunkat, valahogy belefogunk és futva menekülünk. Az egész telefonvezeték ottmaradt a muszkáknak. Késő éjjel érünk be Slavskóra, holtrafáradva.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés:
Február 19. – A Kárpátokban a harc nagy makacssággal folyik tovább.
Höfer
A kivonatos Höfer-jelentés teljes szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
Február 20.
Egész nap Slavskón pihenünk. Láttam az ukrajnai önkéntesek női zászlósát, akinek vitézségi érme is van. Gyönyörű szőke nő, épp úgy felszerelve, mint a férfi kollegái.
Olena Sztyepaniv az osztrák–magyar hadsereg ukrán önkénteseinek zászlósa
(Forrás: www.encyclopediaofukraine.com)
Február 21.
Csúnya esős az idő. Felmegyünk a szállástól nem messze, egy párszor feldőlnek a Geschütz proznik. Egész nap, a telefon-deckungban ülök. Lőni nem lehet, mert nagy a köd.
Február 22.
Csupa sár, víz, mindenütt. Felmegyek a Beobachtungra, párat lövünk, mikor parancs jön a Brigadetől, hogy ne lőjünk, csak ha tiszta az idő, mert belőttünk az Infanteristák közé. A mi Honvédeinkhez. Éjjel fent alszunk az ágyúknál.
Február 23.
Az ágyúk feljönnek a Demkovecra, ahol a B[eobachtung]. is van. Egész nap nem lőhetünk a nagy ködtől. Este megered a hó.
Február 24.
Egész éjjel szakadt a hó, térdig érő friss hó. Én fent aludtam a tetőn 3-ad magammal. Az összes telefonisták maródiak, nekem kell felmenni a B.-ra a telefon stációmmal, ott lenni egész nap a Hauptmannal, aki tegnap kapitánnyá lett előléptetve, mert sebesülten is vezette a Batteriet. Frank cugsführer a Batterie stáb kommandáns mondja, hogy ezután telefonista leszek, mert kevés van, mind maródi. Mondom, én nem tudok németül, de hiába, a telefonnál kellett maradnom.
Február 25.
Egész nap fent vagyok, én meg az öreg a B-on. Este már leitungot kell javítanom, a térdig érő hóban, nagy hidegben. Éjjel 3 óra, mire készen vagyunk és megtaláltuk a hibát.
Február 26.
Megint fent vagyok egész nap, éjjel, abban a szobában, ahol a tisztek alszanak és ahova éjjelre le van vezetve a Leitung. Telefondienstet kell tartani, ami mindegyik 3 óra hosszat tart és minden 20 percben fel kell hívni a Stációnkat, hogy a Leitung funkcionál-e jól. Akkor összeköttetés volt az Artillerie Gruppen Kommandóval, Rozsanka és a Brigade Kommandóval Slavsko. A Hauptmann a földön alszik, én az ágyon szalmán. Este 10-kor feljön a konyha is, felhozza a rumot és a cukrot a holnapi teához és beteszi a szobába, ahol mi is vagyunk. Mi vigyázunk rá!!
Február 27.
Ködös az idő, de muszáj lőni a Tatarufkára, meg a Csirákra, ahol az orosz nagyon keményen elsáncolta magát. Én adom le az ágyúkhoz a kommandót. Egyszerre hallom a parancsot: az összes tüzérség lője a Tatarufkát, meg a Csirákot, mert nagy Angriff van. Délután jön a jelentés, hogy nagy veszteség mellett elfogtunk 200 oroszt. Az Arbeit Manschaft egész nap ásta az utat az ágyúnknak le a Rozsanka völgybe.
Állások a Tatarowkán
(Forrás: Österreichische Nationalbibliothek/Europeana)
Február 28.
Február utója. Nagy a köd, de már be van lőve a Csirák, meg a Tatarufka. Minden 10 percben leadunk egy schusst. Egész nap egyedül gubbasztok a Deckungban. Az Öreg alszik a házban. Mióta kapitány lett, nem törődik már oly sokat a Batterieval. Frank zugsführer 2 komplett telefon stációt kap. Éjjel megint dienstet tartunk. Isten segítségével elmúlt a 2. hónap is.
Következő rész: „A mi gépfegyverünk is törte a diót egész nap…”
Összes rész: Somogyi Lajos első világháborús naplója
