Somogyi Lajos első világháborús naplója – 9. rész
Somogyi Lajos és bajtársai 1915. augusztus–szeptemberében látogatást tesznek az olasz hadszíntéren. Pedig először azt jósolják nekik, hogy az egész telet itt töltik majd. Ennek megfelelően folyik a berendezkedés is. Ismerkedési tűzpárbaj a taljánokkal. A frontnak ezen a karintiai szakaszán, a Nassfeld-hágó környékén egyébként viszonylagos nyugalom van. Mire azonban az üteg esélyt kaphatna a komolyabb harctevékenységre, változik a hadihelyzet. Somogyiék ütegére új helyszínen, a balkáni hadszíntéren van szükség. Így hát hőseink 1915 szeptemberének utolsó harmadában újra vonatra szállnak, és „vígan mennek a szerbek ellen”…
II. rész
AZ OLASZ HARCTÉR
1915. augusztus 10-én.
Bécsből este 9.20 perckor indultunk Steiermarkba. 12-én reggel értünk Hermagorba. Rögtön utána kivagoníroztunk, mihelyst megvirradt. Az első emberpár, ki elébünk került 2 kéményseprő volt. Na, itten szerencsénk lesz! Az állomáson, utakon mindenütt orosz foglyok dolgoztak. 8 órakor indultunk és szép úton masírozva elértük Tröpalach falucskát. A falu szélén tábort ütöttünk, sátor volt bőven. Tröpalachtól 5 óra járásnyira fent a hegyek tetején volt a mi lövészárkunk. A talián a háború kezdete óta csak kétszer mert támadni, de csúnyán ráfizetett. Azóta nyugodtan hagy bennünket.
„A tröpolachi táborban” – kép a naplóból Somogyi Lajos eredeti képfeliratával. „Spielhöle ohne Geld”, vagyis „játékbarlang pénz nélkül”, olvasható a sátron
A cs.és kir. 20. tábori ágyúsezred 4. ütege Tröpolachnál 1915-ben
(Forrás: Fortepan/Österrechische Nationalbibliothek [Fortepan képszám: 212728])
13-án az öreg felment Stellungot keresni, közben jött a vezénylő tábornok is és kijelentette, hogy egész télen itt fogunk lenni, jól rendezkedjünk be, az ágyúk és a Bedienung fent marad, a felesleges Manschaft lent lesz a Lagerban a lovaknál. Az idő kellemetlen, naponta 3-4-szer esik. Estére azonban megvigasztalódunk, mert a faluban van korcsma és az éppen lent időző honvédekkel együtt kedélyesen eliddogálunk.
14-én már kezdjük a lovak és legénység számára a téli barakk építését. Az Öreg közben felmegy az első Zuggal. Mert külön lesz a két Zug. Estére az Öreg lejön, csak a fele utat tették meg, nem bírták, mindenki kimerült.
15-én felvisznek reserva lovakat, éjjelre sikerül az első ágyút nagy nehézséggel Stellungba cipelni. Egy pár Tragtier mégis lefordul a munícióval együtt, sőt a fiúk közül is többen könnyű sérülést kaptak.
16. Az eső folyton esik, a II. ágyút csak ma sikerül Stellungba vinni. Végre az első Zug is a helyén van. Ezt az utat a Feldhaubitz Batterie 6 nap alatt tette meg.
17. Délután 2 órakor elindul a Zug is. A 2 ágyúval felmennek az összes telefonisták és a tisztek. A 4 Prozni is feljön, ezek direkt deszkát szállítanak a barakkok építésére. Az út kezdetén mesés vízesés van. Az utat mindenütt orosz foglyok javítják. Feljebb öreg karintiai népfölkelők ássák a lövészárkokat. 7 órára felérünk Nassfeldre – egy pár alpesi kunyhó, itt van a Gruppen Kommando.
A Nassfeld-hágó napjainkban
(Forrás: Wikimédia)
Itt bevárjuk a sötétséget, mert az utat nappal az olasz belövi. Az este beálltával elindulunk a sáros, keskeny hegyi úton. Nagy kínlódás után mink telefonisták este 11 órára odaérünk a Tragtierrel a Stellunghoz, ahol előttünk a 2/3 Kanonen Batt. volt és már ott álltak a kész barakkok, ahová bebújtunk és édesen durmoltunk.
18. A Király születésnapja. Reggel dideregve ébredünk fel. Az ágyúk éjjel 1 órára érkeztek meg, előzőleg azonban vagy 10-szer lefordultak az útról. Az egyik Protzni, amelyen a kadettek vacakjai voltak darabokra tört. Egy Kanonier is megsebesült. A hely, ahol a Stellung van, szép fenyvesek között áll. Innen futóárok vezet az Infanteristákhoz. 5 barakk van már készen, fenyőágakból fekvőhely, ablakokkal, kályhával és asztallal ellátva.
D.u. 2-kor indulunk fel a Beobachtungra, ami a szemben levő hegyen van. Az út először visszavezet a Kínai Battrihoz, onnan levág meredeken a völgybe. A hegyoldal közepén húzódik végig a 3 soros lövészárok, előtte a 3 soros drótkerítés. A kerítés alatt van a villanyvezeték, ami az elhelyezett aknákat robbantja fel. Olyan helyen van ez, hogy emberi számítás szerint lehetetlen bevenni. A völgyből meredek, köves út vezet fel a B.-ra, hová 3 órás út után érünk fel. A csúcsról remek kilátás nyílik az olasz határra. Előttünk az olasz határhegyek, mind hóval fedve. Alattunk a völgyben 2 szép csinos város van. Pontebba és Pontaffel. Pontebba az olaszoké. A két város között folyó van, amit 2 híd köt össze, a vasúti híd fel van robbantva. Lakosság nincs egyikben sem. Pontebba határán vannak az olasz lövészárkok, az egyik Batt. már oda dolgozik! A Beobachtung mögött van a tisztek és telefonisták kunyhója; egy meredek szélén. Vadregényes hely, a sziklafalba kivágott lépcső és a tiszti étkező akárcsak egy sasfészek. 2 tiszt és 2 telefonista fent marad. Én a kis 14 éves Vormeisterrel lejövök az ágyúkhoz, hová este 9-kor érünk.
Pontebba és Pontafel korabeli látképe
(Forrás: A világháború képes krónikája 1916. ápr. 16.)
A felrobbantott vasúti híd Pontebba és Pontafel között
(Forrás: Wikipédia)
19. Délelőtt már lőttük Pontebbát 2 célra. Az I. Zug is lőtt, az olasz meglátta és rögtön revansálta 15 cm. gránáttal. 50 m-re csaptak be az ágyúnktól a gránátok.
20. Délelőtt megint 2 új célra lőttünk, az I. Zug nem lőtt, de alig kezdtük el mink, már odalőtt a „digó” közibük, de olyan közel, hogy az explodálás után kidobott kövek az ágyúk közé hullottak.
Éjjel már dienstet tartunk.
21. Délben felmegyek a tiszti menázzsal. Találkozunk magyar infanteristákkal, kik élelmet szállítanak fel a lövészárkokba. 3 hónapja vannak itt, de még egy lövést nem adtak le. Az olasz megfigyelőt a mi Kina Batt[rink] lezavarta a csúcsról.
22. Vasárnap. Nem lövünk sem mi, sem a digók. Faszolunk 70 cigarettát, sajtot, gyufát, gyertyát, bonbonokat, bort és a király születésnapja emlékére 5 napra, dupla lénungot, amit még az este utolsó vasig leadtam huszonegyesen, a meleg fűtött barakkzimmerben.
23. A Gruppen Km.dtól parancs jön, hegy a legénység lássa el magát 5-6 hónapra való tüzelőfával. Azonkívül minden Batterie 1 tisztet és 4 embert jelöljön ki, akik sí kurzusra fognak járni.
24. A 4. ágyú is lő, de nem sikerül belőni magát. Az öreg felmegy a Beobachtung „Malurchra” a kadettokkal, lead pár lövést. A hadnagy Resnyák átmegy a Kanonen Batt-rihoz, mint parancsnok.
„Amikor lövünk” – kép a naplóból Somogyi Lajos eredeti képfeliratával
„Amikor az olasz minket lő” – kép a naplóból Somogyi Lajos eredeti képfeliratával
25. Serényen dolgoznak a deckungokon és a barakkokon. Az „Alpesi” Hadi Újság és a „Streffleur” katonai lapja jár a legénységnek és hegedűszó mellett énekelgetünk. Este nagy Vorbereitung, mert éjjelre általános digó Angriffot várnak.
26. Egész éjjel nagy csönd volt, semmi sem történt. Az öreg lement a lagerba.
27. Semmi különös.
28. A kadett Galovits és egy Kanonier lent voltak Pontaffelben; az olasz Feldwachéig. Egész éjjel lent voltak, mindenféle értékes holmit szedtek össze, paplant-tükröt-fogast stb. Galovits egy kőnyest muffot is talált a kihalt városban, amiből én gallért csinálok. Regényes kirándulás volt, mázlijukra sikerült.
„Amikor nem lövünk” – kép a naplóból Somogyi Lajos eredeti képfeliratával
29. Reggel 4-kor felmegyek a B.-ra leváltani a fenti telefonistát, aki Villachba lett telefon kurzusra kommandírozva. Este a Gr.Kmd. jelenti, hogy a vezeték az éjjel nem funkcionált, ha ez még egyszer előfordul, az a telefonista, ki nem megy a hibát keresni, ötször 2 órára lesz kikötve. Szép kilátások a jövőre!
30. Gyalázatosan esős idő van. Még a bódénkba is beesik, ahol dideregve alszunk. Egész éjjel zuhog az eső.Zgf. Galovits felmegy a lövészárokba, mert a Gr.Kmd. parancsára éjjel-nappal ott kell lenni egy Beobachternek.
31. Délelőtt én is felmegyek az l-ső lövészárokhoz, a drótot kell meghosszabbítani. A biharmegyei 37. magyar gyalogosok vannak fent. Az olasz állások nagyon közel vannak. Az árkaink előtt aknamezők húzódnak. Este visszamentem tanyánkra. Az olasz „schwerékkel” 50 m.-re a B. Standtól lőtte a terepet. A főhadnagy az olasz infanterista árkokat lőtte minen gránáttal és amikor az utolsó minengránát éppen a fedezékbe vágódott, betelefonált, hogy rögtön fizessenek ki 10 koronát az ágyú manschaftnak a remek lövésért.
Szeptember 1-jén Semmi újság.
2. Ma kaptunk egy zsák babot, borsót, lencsét, krumplit, kávét. Az idő folyton ködös.
3. A Tragtierok naponta cipelik a deszkákat részünkre.
4. A kunyhókat átalakítjuk, olyan ágyakat csinálunk, mint a hajón van. Este hideg idő kerekedik és leesik az első hó, egész éjjel hull a hó.
5. Reggel még mindig havazik és le kell a völgybe menni deszkát, dachpapírt felhordani. Dél felé kiderül az idő, a hegyek gyönyörűen pompáznak a napsütésben. A hegycsúcsokon mindenütt ragyog a megmaradt friss hó.
6. Sok a munkánk, rengeteget dolgozunk, mindent elkészítünk, és egyszerre jön a parancs „Abmarsch”. Nagyon rosszul esik ez, hogy annyi munka után, mikor már minden kész lett, kell innen elmenni. Még az éjjel lejött a Batterie a lagerba Trepölachba, ahol a lovaknak gyönyörű nagy istálló volt már építve.
13. Hermagorban bevagoníroztunk és 2 óra múlva már Villachban szálltunk ki, ahol a félórányira levő Seebachon levő huszár kaszárnyában, ami közvetlen a Flugplatz mellett van, vagyunk elszállásolva.
14-én az ágyúkat elvitték reperálni, mihelyst készek, rögtön megyünk valamelyik új frontra.
15. Semmi különös.
17. A Rechnung Unteroffizirral elutazunk Klagenfurtba, ahol téli ruhákat faszolunk. Éjjel ott alszunk a Rudolf laktanyában. Este bejártuk a várost.
18. Reggel faszoltunk 5 szekérre való holmit, meleg alsót, bekecset, meleg bundákat, halina csizmát stb. Az út vissza a wörthi tó mellett vezet.
19-20-21. Bavagonírozás Villachon, az olasz harcteret otthagyjuk, már tudjuk, hogy a szerbek ellen visznek, ahol nagy offenzíva készül.
Vígan megyünk a szerbek ellen.
Következő rész: „Vígan megyünk a szerbek ellen…”
Összes rész: Somogyi Lajos első világháborús naplója
