Somogyi Lajos első világháborús naplója – 12. rész
1915 novemberében Somogyiék ütege folytatja a szerbek üldözését és eközben hőseink egyre nehezebb terepre érkeznek. Végül zsákutcába jutnak és visszafordulásra kényszerülnek. Reménykednek egy hosszabb pihenőben, mivel az emberek kimerültek és a fegyverzet meg a felszerelés is cserére szorul. Előbb Kragujevácba rendelik őket, majd tovább, egyenesen Belgrádba. De hamarosan kiderül, hogy ez sem a végállomás: az üteg újra vonatra száll Stájerország felé, hogy onnan majd a hírek szerint újabb hadszíntérre küldje őket a felsőbb akarat. Így végződik az 1915-ös esztendő…
[1915. november] 6. Az Infanteristákkal lejövök a Moravához. A hidat a szerb szétlőtte, valahogyan összefoltozzák, hogy használható legyen. A Batterie is megérkezik, a lovakat kifogjuk, a 2 ágyút a kötéllel áthúzzuk és utána rögtön be a városba, stellungot keresni a belőtt főútcán. Az út a kraljevói vasútállomás mellett vezet, az állomásnál vannak a tőlünk zsákmányolt ágyúk 140 db felállítva, munícióval együtt. Az állomással szemben a kórház tele szerb sebesültekkel. Az ágyúkat a kaszárnya mögé állítjuk, a kaszárnya tele munícióval. Szép kis hely! Találunk egy szerb ruharaktárt sértetlenül. Itt úgy látszik, nagyon büdös volt a levegő! Persze remekül teleraktuk magunkat tiszta gatyákkal, inggel, cipővel. A szerbek állandóan lőnek, a tüzérség, gyalogság, gépfegyverek a Morava túlsó partjáról, a golyók ott csapkodnak be a házak között. A Beobachtung a víz szélén egy házban van, előtte a lövészárkunk, a Morava partján a túlsó oldalon a szerbek vannak beásva, jobbra tőlünk van a híd, egyelőre még éppen, ezért folyik a harc. Na, úgy látszik itt megállunk - egyelőre nincs tovább. A szobába, ahol a telefon és távcső van, a túloldalról becsapkodnak a golyók, ennél jobb helyre is mehetnének!
Kraljevo látképe az első világháború alatt kiadott képeslapon
Közben a legénység megy requirálni az üzletekbe, mindent hoznak, ami elemelhető, főleg cigarettát, cukrot. Feltűnő, hogy a lakosok közül mily sokan beszélnek németül és magyarul is. Több családnál voltam, kik Magyarországon születtek. Egy újvidéki asszonynak szép fényképészeti műterme van. Természetesen a civilek rettegnek, mert a szerbek folyton lövik a várost, sőt szétlőtték a hidat is, amin átjöttünk. Magyar bakákkal is összejövünk, akiket tavaly fogtak el, most sikerült megszökniök. Éjjel a házban vagyok a telefonnál, aludni nem lehet, mert egész éjjel lő a szerb tüzérség.
7. Reggel a drótot húzzuk az utcán és közben a szerb gyalogosok a vízpartról átlövöldöznek. Majd visszavonulnak és utána rögtön a németek az összelőtt hídon [átkelnek]. Újabb házkutatást tartunk, finom befőttet, édes bort találunk, pompás menázsink van. A szerbek már messze vannak, nem tudunk lőni rájuk.
Kézírással a naplóban a német főhadiszállás jelentésének a részlete:
Nov. 7.
Német főhadiszállás
Kraljevo két oldalán kikényszerítettük a folyón való átkelést. Kraljevóban amit heves utcai harcok után brandenburgi csapatok foglaltak el, 130 ágyút zsákmányoltunk.
A német főhadiszállás jelentésének az eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
8. A hídon valahogyan átvergődünk, Stellungba állunk, közben elromlik az egyik ágyúnk, úgy, hogy az egész üteg 1 ágyúból áll. Ez se történt meg, mióta csatába vagyunk.
„A Morava hídján áthúzzuk az ágyúkat” – kép a naplóból Somogyi Lajos képaláírásával
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete
Nov. 8.
Kövess gyalogsági tábornok német csapatai a Kraljevótól délre levő magaslatokon harcol[nak].
H.
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
9. Kint maradunk a mezőn. A városban összeszedik a lisztet és kenyeret sütnek a civil pékeknél. A 202. Regiment zeneszóval masírozik be, az élén a Falkenhayn generálissal.
Erich von Falkenhayn lovassági tábornok, a német XXII. tartalékhadtest parancsnoka
(Forrás: Wikipédia)
10. Híre jár, hogy a 22. Brigádot leváltják és helyünkre alpiniek jönnek. Délután mégis Abmars, parancs van. 8 nap alatt Novibazárban kell lenni. 10 km-t megyünk állandóan, egy mély völgyben, de meg kell állni, mert előttünk a szerb.
Kézírással a naplóban a Höfer-jelentés részlete:
Nov. 10.
Kraljevótól délnyugatra német csapatok az Ibar mindkét partján előre nyomulnak.
H.
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
11. Reggel lövünk, direkte Richtungra. A hegytetőn vannak a szerbek, nekiállítjuk az ágyúkat és elzavarjuk őket. Délután tovább egészen a „Vorpatrullig”. Az ágyútól 100 m-re folyik a nagy lövöldözés, bent vagyunk a swarmléniában, alig lövünk párat, szökik a szerb, a németek nagy örömére.
12. Előre megyünk beobachtolni, estefelé a szerbek angriffolnak, visszafoglalják a hegyet. Nekünk futni kell a telefonnal, mert ha ottmaradunk kivégeznek.
Kézírással a naplóban a Höfer-jelentés részlete:
Nov. 12.
Az üldöző harc az egész vonalon folyik. Német csapatok az Ibar völgyében rohammal elfoglalták Kogutovácot.
H.
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
13. Reggel megérkezik az Alpini brigád mind német vadászok, azokkal megyünk tovább a patak medrében, míg olyan helyre nem érünk, ahol egész éjjeli kínlódás után 2 ágyút kötéllel fel tudunk húzni.
Kézírással a naplóban a Höfer-jelentés részlete:
Nov. 13.
A német csoport leküzdve mindazokat a nehézségeket, a melyek a magas hegyvidéktől, hóeséstől és hidegtől támadtak, az Ibar és a Morava völgy között levő szakaszon rohammal foglaltak el fontos magaslati helyeket.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
14. Tovább kínlódunk a szűk hegyi úton, szerencsénkre egy „Fassungsstelléhez" érünk, ahol 1/2 kenyeret kapunk.
15. Irgalmatlan nyavalyás úton megyünk fel egy vízesés mellett. Az első híd leszakad, 1 órai munka után megcsináljuk, a többi hidat már előre szétszedjük, mert öreg, korhadt fából vannak és újat csinálunk. Az utat eltévesztjük, egy ideig a patak medrében megyünk, majd a sziklákon olyan helyen, ahol a madár sem jár, végül is meg muszáj állani, mindent megpróbáltunk - nem mehetünk tovább.
16. Bent vagyunk az egérfogóban, nincs kijárat a szakadékból, csak egy út van, vissza a völgybe - onnan Kraljevóba és onnan az országúton a Brigád után. Nincs más hátra, visszafordulunk a völgybe.
Közbe a „Wigge" lefordul, pár sebesülés, míg 40 m-ről felhúzzuk. A város előtti téren lagerozunk. Rettentően ki vagyunk dögölve.
17. Sátor alatt alszunk, én a szélén, reggelre egészen be vagyok temetve hóval, egész éjjel szakadt a hó, teljesen átázott vagyok, a hideg majd megesz. Lucskos - havas - feneketlen rohadt úton folyton az Ibar folyó mellett masírozunk a hegyek közé. Mi a nyavalyát megyünk az egész legénység, mint a kivert kutyák, tántorognak, az ágyú rossz, a lovak nem bírják. Mi Iesz itten? Elmaradok, nem bírom tovább, a lábam feltört, alig vonszolom magam. Végül utolérem a Battrit egy majorságnál, ahol német telefonállomás van. Az üteg nem mehet tovább, nem bírják, a legénységnek nincsen cipője, meleg ruhája, mindent eldobáltak, nincsen senkiben élet, mint a kutyák ledöglünk, ki, ahová tud. Én betántorgok egy házba, ahol a szerb civil menekültek vannak. Beesek közibük. Jó büdös meleg van és a kimerültségtől rögtön alszom.
18. A kapitányunk belátta, hogy ilyen állapotban nem mehetünk tovább. Telefonált a Kmdhoz, hogy a lovak gyengék, az ágyúk rosszak, nincsen felszerelés, nem bír tovább menni. Az öreg majdnem sírt, mikor ezt meg kellett mondania. Azt hiszem itt a Megváltás! Parancsra visszaindulunk Kraljevóba, a gyalázatos agyagos úton. A kvártély a Morava partján van, ahol a megfigyelőnk van.
Kézírással a naplóban a Höfer-jelentés részlete:
Nov. 18.
Az üldözés a lehető legmostohább időjárás ellenére jól halad.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
19. A város tele van katonasággal, a hídon, amiért a harc folyt, nagy a forgalom. Csapatszám hozzák a szerb foglyokat.
20. Várjuk a további parancsot. Addig is egy közeli faluba masírozunk, ahol van jó kvártély, a lovaknak istálló és széna. Az öreg a Rapportot tartja és kijelenti - valószínű „Retablierozásra” megyünk, de akkor „Disciplinát” fog a Battriba hozni, hogy vért izzadunk. Tehát ne kívánjuk az utazást. Mi azonban mégis kívánjuk! Bár már ott tartanánk.
21. Egész nap babot főzünk, keverve csirkepaprikással. Más foglalkozás nincs. Ez már döfi - minden felejtve van.
22. Pucolás és újra főzés - sütés. A menage Kraljevó mellett este és reggel keserű tea, délben húsleves - üresen és minden 4 nap faszol 4 ember 1 kenyeret.
„Végre kivégezzük az élősdieket” – kép a naplóból Somogyi Lajos képaláírásával
22-28. Semmi különös, hogy meg ne büdösödjünk, mindenféle marha gyakorlatokat csinálunk, mintha most rukkolnánk be. Az ágyúmester megnézte az ágyúkat, csak az egyiket találta jónak. 6 kadett elutazott a Kaderhez. Az öreg már megkezdte a Disciplinát, behozatalt, aki nem tetszik neki, elküldi a kórházba, mindent a legnagyobb szigorral kezel. A legcsekélyebbért „Sváfanzeigot” ígér. Egész megvadult az öreg, nem lehet ráismerni. Úgy látszik jól lekapták a K[o]m[ando]-nál. A 2 rossz ágyút elviszik Kragujevácba. Az idő kegyetlen hideg, állandóan havazik. Az öreg parancsot ad, ezentúl a Vormeistereknek is kell „Wachepostot" állni. Még csak ez hiányzott!
December 1. A Bedienung és a telefonisták együtt tanulják a Morse jeleket. Délelőtt és délután telefon iskola, zászló szignálás. A Batterie II. Kragujevácban van, ott kapja az ágyúkat és a felszerelést. Úgy hírlik, mink is itt maradunk, idekapjuk az új ágyúkat. Dögöljenek meg, hát nem lehet innen szabadulni.
6-án megint parancs jön, abban a süket faluban Ratineben leszünk felszerelve.
8-án az egész Batterie „Antretolt” és mert 2 tüzér összeveszett a kártyán, minden nap 3 után „Fussmarsokat” csinálunk a térdig érő sárban. Ezenkívül éjjelenként eljártak a közeli falvakba, asszonyokkal-leányokkal erőszakoskodni, és azok eljöttek panaszkodni az öregnek. Szigorú parancs jön, este 9 után nem szabad a házakból kimenni, a civileket kímélni kell, már eleget szenvedtek.
„Az elfoglalt Kraljevóban” – kép a naplóból Somogyi Lajos képaláírásával
9-én az öreg és a tisztek bejönnek Kraljevóba lakni. 2 telefonista is bejön, hogy legyen „Verbindung” az üteggel. Mink a telefonnal abba a házba költözünk, ahol a Kadettok laknak. A ház egy gazdag szerbé, az asszony férje ezredorvosi rangban szolgál a szerbeknél, az úrinő jól beszél németül. A városban nappal zajos élet van, az elegáns szerb nők az utcán sétálgatnak, mindegyik prémes kabátban, vagy divatos boákban, látszik, hogy a franciák után mennek. Este 7-kor senkinek sem szabad az utcán lenni a tisztek kivételével. A lakosság nagy része éhezik, a németek mindent elvittek, bár van még üzlet, ahol egyet mást kapni. 9 kiló kukoricaliszt pld. 2 Dinár, 10 Dinár - 5 korona. Üzlet is van már, még pedig egy borbély és órás. Elvenni meg egy szál gyufát sem szabad a civilektől. Foglyokat naponta százával hoznak a frontról.- A reggeli és esti kávét én főzöm 14 embernek. Pompás, erős kávét csinálok, még a civileknek is jut belőle, már jönnek érte rendesen.
12-én kapjuk a parancsot: Abmars Belgrádba! - ott fogunk mindent kifaszolni. A Leitungot még aznap este leszedjük, én a sötétben belezuhantam egy kiszáradt kútba, vagy 10 m mély volt. Szerencsére komolyabb baj nem történt, rögtön kihúztak egy kötéllel.
13-án reggel Abmars Kraljevótól, első nap Slepákig mentünk, ahol nagy harcok voltak.
15-én Kragujevácba mentünk, ahol sok mindent faszoltunk. Kragujevácból Topolára értünk.
16-án este. Az úton mindenfelé kiéhezett parasztokkal, döglött lovakkal találkoztunk.
17-én Topoláról rém hosszú mars után Raljáig értünk.
18-án Raljáról Mladenovácra és onnan végre Belgrád külvárosába, ahol katona barakkok álltak. Éppen ideje, mert a gyalázatos több napi marsolástól már ki voltunk merülve, mint a libák. Ahogy az Avalát elhagytuk, már láttuk a zimonyi-partot a sok tündöklő lámpával.
Somogyi Lajos az ütegük menetvonalával kapcsolatban valószínűleg emlékezetből adta meg az egyes állomásokat, és elmulasztotta összevetni ezt a térképpel. Szerinte Kragujevác – Topola – Ralja – Mladenovác – Belgrád volt ez a menetvonal. A naplóíró nem osztja meg velünk annak okát, hogy Ralját elhagyva miért fordultak volna újra dél felé Mladenovácra, és miért nem folytatták tovább az útjukat közvetlenül Belgrádba…
Az üteg menetvonala Kragujeváctól Belgrádig. A térképen Mladenovac eredetileg nem volt feltüntetve (Szerbia háborús térképe a naplóból a közreadó kiegészítéseivel)
19-én bementem Belgrádba a tűzmester elé. Közben kissé szétnéztem, jártam a Kalimegdánon, ahol a szerb tüzérség volt. Az a része a városnak szenvedett a legtöbbet. A villamos már közlekedett, katonáknak ingyen. A legtöbb üzletben süteményt árultak db-ját 20 fillérért. A Dunán-Száván nagy a hajóforgalom. A rendre mindenütt katonaság vigyáz, „Polizei” karszalaggal.
A Kalimegdan
(Forrás: A világháború képes krónikája. 1914. okt. 18.)
20-án felkerestem egy Belgrádból internált magyarnak a feleségét, még Kragujevácban megkért rá, szegény asszony már súlyos beteg volt a nagy bizonytalanságtól.
21-én Zimonyba masíroztunk, a hosszú pontonokból összeállított hajóhídon majd egy óráig tartott, míg átjutottunk. Zimonyban bevagoníroztunk, és Újvidék-Kaposvár-Pragerhofon át december 23-án karácsonykor futott be vonatunk Cillibe, Steiermark egy igen csinos kis városkájába. Az állomáson kaptuk a parancsot, hogy az összes lovakat leadjuk és mindent újat kapunk, alighanem Egyptomba visznek innen. A kvártély 1 óra járásnyira Bischof faluban van. Karácsony estéjét 1/2 liter kávé és darab komiszkenyér mellett megünnepeljük. De biztos, meleg helyen vagyunk, nincs front - nincs szenvedés! Majd kimenőt kapunk a városba, a kávéházban csomó pesti fiúval jöttünk össze, kedélyesen elszórakoztunk, még biliárdoztunk is.
„Karácsony este Bischofsdorfban Steiermark” – kép a naplóból Somogyi Lajos képaláírásával
Kezdődik a régi nóta, karabin gyakorlat, fussmars, tisztogatás, ágyúgyakorlat, szolgálat.
A Szilvesztert szintén csendesen ünnepeljük meg. ISTEN segítségével megint elmúlt egy év, talán a legemlékezetesebb az életemben.
Következő rész: „Szemünk – az egészen természetes – a török nőt kereste…”
Összes rész: Somogyi Lajos első világháborús naplója
