Az újdonsült hadnagy a frontbarátságot hozó Húsvét után ismét a háború értelmén kénytelen elgondolkodni. Nagyon várja közelgő szabadságát is, amelyre a seregek kiszolgálására berendezkedett Lembergen keresztül utazik. Hősünket a városban – egy „Putifárnénak” köszönhetően – nemcsak háborús kalandok érik… Az üteghez visszaérkezve bajtársaival újra lélekölő tétlenségben őrlődnek, ami felerősíti a tisztikar tagjai közötti személyi ellentéteket is…
Fejér megyében régi épületek bontásakor előkerülnek olyan „BI” jegyet viselő téglák, amelyek Bebessi István adonyi építési vállalkozó és téglagyáros telephelyén készültek. A jó minőségű téglák egykor igen keresettek voltak az építkezők körében. A Nagy Háború elvitte azonban a téglagyárost, majd örökre eltűnt a téglagyár is...
A hatalmas volhíniai erdőségekben a környezet és az élet nagyon különbözik az olasz fronton megszokottól. Az önkéntes társával már az első napokban fel akarja deríteni a tüzelőállásokat, de a sötétben és a farkasordító hidegben eltévednek. Végül nagy nehezen magyar honvédekre találnak, akik forralt borral vendégelik meg hőseinket. A lövegállások kiépítését nagy gondossággal készítik el: erre a komoly harcok nélküli frontszakaszon sok időt szánhatnak. Életük a napi rutin diktálta egyhangú unalomban telik, úgy érzik magukat, mintha száműzöttek lennének, csak a parancsnokok szőrszálhasogató utasításai idegesítik őket…
1916 tavaszán egy váratlan adományról szóló értesítést kap a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred parancsnoksága. Müller János szegedi borkereskedő 1916. április 15-én kelt levelében arról értesíti a parancsnokságot, hogy boradományt ajánl fel az ezrednek a fronton tanúsított hősies helytállását elismerve. A felajánlása 240 üveg borról szólt. Az ezred tisztikara örömmel fogadta a finom dél-alföldi ízes „igazi” boradományt. Ki volt a nagylelkű felajánló? Mi vezette Müller Jánost erre a tettre? S hogy alakult a háborúban személyileg is érintett család élete a későbbiekben? Ezt járjuk most körbe. Egy érdekes, kalandos s egyben szomorú családtörténet tárul elénk.
Az önkéntes és bajtársai élete a temnicai dolinában kialakított lövegállásban egyhangúan telik. A rutinszerűen elvégzett szolgálat mellett Károly testreszabott építészeti feladatot vállal: istállót kell építeni az erős és nagytestű, de az esős időben könnyen megbetegedő lovaik számára, amelyhez az építőanyagot is be kell szerezni. Fásultságukat csak a közeledő karácsony töri meg kissé, az új év azonban kisvártatva komoly változást hoz: a 20. honvédhadosztály átköltözik a „pihenésnek” ígérkező orosz frontra.
Era una caratteristica di stampo giornalistico della prima guerra mondiale la pubblicazione di giornali da parte dei prigionieri di guerra nei campi di concentramento. L’iniziativa si diffuse anche nei campi di concentramento europei per civili. Questi giornali da campo ci sono pervenuti anche dai campi ungheresi, siccome nel campo di Tápiósüly della provincia di Pest – Pilis – Solt – Kiskun sono stati pubblicati giornali scritti e redatti dai civili ivi internati.
Az első világháború sajtótörténeti vonatkozású jelensége volt, hogy a fogságba került katonák a fogolytáborokban újságokat jelentettek meg. A kezdeményezés Európa internálótáboraiban fogva tartott civilek esetében szintén nem volt ismeretlen. A tábori újságok kiadásának nyomai a magyarországi civil internálótáborokban is fellelhetőek, hiszen a Pest – Pilis – Solt – Kiskun vármegyei tápiósülyi táborban jelentek meg olyan sajtótermékek, amelyeket internált civilek írtak és szerkesztettek.
Mozgalmas hónapok várnak Károlyra Bécsben, ahol a magyar királyi 20. honvéd nehéz tarackos ezred 3. ütegét szervezik. Régi önkéntes társakra talál és új parancsnokokkal is megismerkedik. Hősünk és bajtársai nagy feltűnést keltenek a nélkülöző Bécsben egy sörözőbeli lakomájukkal, amikor a Magyarországról származó finomságokat fogyasztják el. Az osztrák fővárosban éri őket a császár halálának híre is: az új uralkodóra tett katonai eskü sem feledteti Károly számára a Habsburgok iránti bizalmatlanságát. Elérkezik az idő, amikor ismét az olasz frontra kell vonulniuk. Az önkéntes dilemma elé kerül: visszamenjen a Pauer-üteghez, vagy az új parancsnokánál maradjon…
Mészáros Kiss János szorgos hagymatermesztők – Mészáros Kiss István és Simon Mária – gyermekeként Makón látta meg a napvilágot 1890. június 30-án. A család hamarosan Kanizsamonostorra költözött. János itt cseperedett fel, földművesként kereste kenyerét. 1913-ban sorozták be, de ekkor még nem kellett bevonulnia katonának. Nem így 1914-ben…
Az önkéntes sebesülése a pihenés eredményeként szépen gyógyul, és Károly már a harctérre való visszatérésre gondol. Hódmezővásárhelyen kell jelentkeznie alakulata pótütegénél, ahol senkit sem ismer. Visszazökken a kellemes hátországi életbe, később megtudja, hogy Bécsbe fogják vezényelni, ahol új üteget szerveznek az állományból, aminek adminisztrációs problémáival majd csak az osztrák fővárosban szembesül. A nagyvárosban sok érdekes látnivalóval és új bajtársakkal ismerkedik meg, új fényképezőgépet vásárol és a német nyelvben való elmélyülésre is alkalma lesz.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek