Az ember néha mást talál, mint amit keres, s az legalább olyan érdekes, mint a kutatása tárgya… Így volt ezzel szerzőnk is. 1917 őszén, a caporettói áttörést követően az olasz síkságra lezúduló csapatokat új, eddig nem ismert veszélyre, a tankok felbukkanására figyelmeztette a hadvezetés.
„Tényleg, már erre is gondolni kell!” – egy pillanatra ez a gondolat ugrott be, amikor a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály 1917. novemberi iratait tanulmányoztam. Az alakulat ezredei már túl voltak az Isonzó menti Monte San Gabriele kopár kővilágában megvívott súlyos ütközeteken és a caporettói áttörés hatására az ő védelmi területükön is megkezdődött az olasz csapatok visszavonulása, s a honvédhadosztály előnyomulása.
1917 novemberének második felében már San Vito al Tagliamentóban és a közeli településeken volt elhelyezve a négy gyalogezred. Számukra véget ért a hegyi állásharc. Megváltoztak a viszonyok, a csapatok „lejöttek” a hegyekből a síkságra és fel kellett készülni a mozgóháborúra. Új harci eszközök megjelenésére is számítani lehetett. Valószínűleg ez késztette Lukachich tábornokot, a hadosztály parancsnokát, hogy az 1917. november 28-án kiadott Op. 331/2 számú parancsában a következő veszélyekre figyelmeztesse dandár- és ezredparancsnokait: „Mostani hadműveleteknél ellenséges »tankok« fellépésével is számolni kell. A tank és az ellene alkalmazandó harceszközök ismertetését tartalmazó – jelen paranccsal kiadott – »melléklet« általánosan kihirdetendő, hogy minden tiszt és tisztjelölt az abban foglaltakkal tisztában legyen, nehogy – mint ez az első tankok fellépésénél történni szokott – a tank elleni védelem hiányos szervezése és a meglepetés folytán ránk nézve hátrány származzon.”
Ha a veszély talán nem is volt valós, érdemes részletesen is áttanulmányozni a mellékletben leírtakat, hisz a négy honvédezred mellett feltételezhetően a többi, állásharcból kimozdult alakulat számára is ez volt az első hivatalos tájékoztatás a tankokról, ami a parancsnokok és katonák számára bizonyára sok új információt adott. A következőkben a 39. honvéddandárhoz érkezett parancsból ismertetem a leírtakat.
Részlet a tank műszaki leírásából
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
M. kir. 20. honv[éd] gyal.[og] hadosztály par[ancsnok]ság
Melléklet az Op. 331/2. számhoz
A „Tank”
| Méretei: | hossza: 6-10 m[é]t[er], szélessége: 2-3 mt., magassága: 3-4 mt. |
| Gyorsasága: | óránként 4-6 kilom[éter]. Előremozgása – mocsarakat kivéve – minden terepen lehetséges. 2 méter mély árkokon minden nehézség nélkül áthalad. Fasorok és nem nagyon erős falkerítések sem képeznek számára akadályt. Az olasz síkságban tehát általában igen előnyösen használható. |
| Páncélozása: | Gyalogsági puska- és gyalogsági ágyútűz nem fog rajta, de 7 cm-es és ennél nagyobb méretű telitalálatok rendesen harcon kívül helyezik. |
| Fegyverzete: | 4-6 géppuska és 1-3 könnyű ágyú; előbbiek rendesen kétoldalt fecskefészekszerűen előreugró fészekben, utóbbiak pedig a tetején toronyszerű felső részben vannak beépítve. |
A leíráshoz egy rossz minőségű képet is csatoltak a parancs összeállítói, ami egy Mark IV. típusú angol tankot ábrázol.
A tankok harcmodoráról a következő tájékoztatást adja a melléklet: „A nyugati harcszíntéren rendszerint rajokban, keleten többnyire egyenként lépnek harcba, de itt is előfordul, hogy egy és ugyanazon támadási helyen egyszerre több tank is lesz harcba vetve. A tankok a támadás előtt /: a tüzérségi előkészítés alatt vagy azelőtt még :/ amilyen közel csak lehet, lehetőleg közvetlenül az állások mögé lesznek észrevétlenül előre hozva /: ez az itteni terepen könnyen lehetséges:/. Az előretörés az összes támadási – betörési – pontokon egyszerre és meglepetésszerűen lesz végrehajtva. A tankokat az ellenséges gyalogság nyomon követi.”
Mi történik, ha a tank sikeresen betört a legelső vonalba? A leírás erre is választ ad, amit a jobb megértés végett valaki egy kis rajzzal is szemléltetett a szöveg mellett, talán társai számára.
Tehát ahol adott a terep, várható a támadás, fel kell készülni az elhárítására. Ezért a tankelhárító ágyúk elhelyezésére is oda kell figyelni: „Ott, ahol tank támadások nagyon valószínűek, a tank ágyuk sakktáblaszerűen helyeztetnek el a terepen. A tank leküzdésére csak a gránát alkalmas, de a tank ágyúkat azért schrapnellel is jól el kell látni, mert ezek a tank ágyuk hivatva vannak egyszersmind az ellenséges gyalogsági roham visszaverésében, illetve az áttörés megakadályozásában közvetlenül is közreműködni. A tank ágyukon kívül még alkalmazott egyéb eszközök – mint p.[éldának] o.[káért] aknák stb. nem váltak be. A tank elleni harcra vonatkozó eddigi tapasztalatok a nyugati hadszíntér állásharcaiból származnak. Az azonban kétségen felül áll, hogy a tankok mozgóháborúban is jól alkalmazhatók.”
Támadás esetén is fel kell készülni a tankok elleni elhárításra: „Ellenrendszabályként célszerűnek látszik mozgóháborúban előremeneteknél valamennyi menetcsoport elővédjénél egyes ágyús szakaszokat a tankok leküzdésére és pedig lehetőleg jó elöl beosztani.”
Angol tank Cambrainál
(Forrás: Der Weltrieg in Bield című kötet)
Arról egyelőre nem rendelkezem ismeretekkel, hogy a leírtakat a gyakorlatban is volt-e alkalmuk a hadosztály ezredeinek kipróbálniuk, azonban a következő világégés bizonyította, hogy a tankok a „mozgóháborúban jól alkalmazhatók.”
