A Nagy Háború

A háború alatt Pestszentlőrincet szinte elárasztották a katonák. Kiképzésre érkezett újoncok, a főváros védelmét biztosító tüzérek, szabadságolt katonák, gyakorlatozó polgárőrök és a hadiüzemek védelmére rendelt őrség színes forgataga volt jelen a községben. A település kifejezetten alkalmas volt a kiképzésre, ugyanis közel volt a fővároshoz, változatos terepviszonyokkal rendelkezett, s nem utolsósorban a lőgyakorlatokhoz kiváló lehetőséget nyújtott itt egy mecénás által építtetett lövölde.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 36. rész

A hátországba visszakerült hadnagy újra élvezi a könnyebb életet, de egyre többször tapasztalja az ellátási nehézségeket. A lugosi pótütegnél zajló szolgálat jobbára lógásból áll, így Károly örömmel értesül a rendeletről: a fronton legalább egy évet szolgált diákok tanulmányaik folytatásához szabadságot kérhetnek. A műegyetemi hallgató így átkéri magát Budapestre, az 1-es lovastüzérekhez. A sok elégedetlenséget is a felszínre hozó háború a vége felé közeledik. A pattanásig feszült politikai helyzetben a tisztek korábban soha át nem gondolt dilemma elé kerülnek: lövessenek-e a sztrájkolókra, vagy sem?

A szegedi Betegnyugvó Állomás munkája a Nagy Háború éveiben

„Alig hangzott el a veszélybe jutott Haza első hívó szózata, a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egyesületének Szeged városi választmánya azonnal megtette a lépéseket a »Szeged« pályaudvaron felállítandó Betegnyugvó Állomás létesítése érdekében” – írta az indulás körülményeiről első jelentésében az intézmény vezetősége. 1914. augusztus 4-én Szegeden már egy teljesen felszerelt betegnyugvót adtak át rendeltetésének, amely élelemmel és orvosi segítséggel fogadta az átutazó sebesülteket.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 35. rész

A kórházba utalt hadnagynak elsősorban a foga fáj, de az orvosok a szívét sem találják egészségesnek. A sebesültek miatt egyre zsúfoltabb haidenschafti kórházból Marburgba küldik, ahol a korábbi szakszerűtlen kezelés miatt a foga újra fájni kezd. A kórházban lógós tisztekkel is találkozik…Károlyt a kimerültség és a szívgyöngeség miatt Abbáziába utalják négy hétre, amit egyáltalán nem bán, mert torkig van már a háborúval. A festői üdülővárosban töltött pihenés után a lugosi pótüteghez vezénylik…

A Pest megyei Sülysápon, az úgynevezett sülyi temetőben, ha felsétálunk a település fölé magasodó temetődombra, egy magányosan álló, szerény kivitelezésű emlékműre bukkanunk. A 25 éve emelt, mára kissé megkopott, de egykor vakítóan fehér, három lépcsőfokon nyugvó, sírkőszerűen kialakított emlékmű előoldalán fekete gránitból készült, öt fémrozettával rögzített feliratos kőlap található, amire magyar és olasz nyelven is feliratot véstek…

Hegedős Károly harctéri emlékei – 34. rész

A hadnagy az új üteg tisztikaránál nem érzi magát annyira otthonosan mint áthelyezése előtt, holott mint kiderült, a parancsnokhoz rokoni szálak is fűzik. Örömmel fogadja vezénylését egy gázkiképzésre Druszkopolba, ahol azonban sok újat nem tudnak mondani az olasz frontot már megjárt tiszteknek. A magyar katonáknak vitézkedésre egyelőre csak egy állandóan hencegő porosz tiszttel szemben nyílik alkalmuk… A 20. honvéd gyaloghadosztály időközben új parancsot kap: vissza kell térnie az olasz frontra…

magyar

Vicino al punto chiave di Doberdò, vicino alle postazioni del Monte San Michele, a est dalle pendici del monte si trova il piccolo villaggio di Cotiči, dove si presentava un grande appezzamento di terreno adatto alla sepoltura dei soldati morti nelle prime linee scavate nelle rocce carsiche. Tra il luglio 1915 e l’agosto 1916 ha avuto un ruolo prominente nella difesa dell’altura il reggimento di guarnigione di Budapest, del 1° reggimento di fanteria honvéd di Budapest. I soldati del primo honvéd durante tutta la guerra ebbero in questi combattimenti il maggior numero di perdite. Non a caso il nome del posto funesto rientrò nella storia del reggimento e i soldati provenienti dalla capitale e dai villaggi circostanti hanno rimaneggiato le canzoni militari dell’epoca con il nome del villaggio…

italiano

A Doberdó-fennsík kulcspontján, a Monte San Michelén található állásokhoz legközelebb, a hegy keleti tövében fekszik egy kis falu, Cotiči, ahol nagyobb alkalmas földterület kínálkozott a karszt szikláiba vágott első vonalakban elesett katonák eltemetésére. A magaslat 1915 júliusa és 1916 augusztusa közötti védelmében kiemelkedő szerepe volt Budapest házi ezredének, a m. kir. budapesti 1. honvéd gyalogezrednek. Az egyes honvédek az egész háború alatt az itt folyó harcokban veszítették a legtöbb hősi halottjukat. Nem véletlen, hogy a gyászos emlékű hely neve bevonult az ezred történetébe, s a fővárosi és környékbeli falvak bakái a korabeli katonadalukat is átköltötték a falu nevére…

Hegedős Károly harctéri emlékei – 33. rész

Az újdonsült hadnagy még az áthelyezése előtt történt emlékezetes eseményeket idézi fel. Ugyan ellenséggel nem nagyon találkoztak, izgalmak így is adódtak: Linsingen vezérezredes ellenőrzést tartott az ütegnél. Károly és tiszttársai elhatározzák, hogy a tábornok számára világossá teszik: egy magyar honvédütegnek joga van a saját szolgálati nyelvét használnia. Újabb konfliktus forrása, hogy az önkéntes szakmai vitába keveredik az idős Pohl ezredessel, akinek a tudása és tekintélye már nem meggyőző a fiatal tisztek számára. Az ellentétek egy kitüntetésekkel kapcsolatos szemtelen ugratás és egy karikatúra megszületésében csúcsosodnak ki…

A kerékpáros zászlóalj harcai a 2. isonzói csatában

2021. május 23-án az olasz kerékpáros körverseny a Giro d’Italia mezőnye – soraiban két magyar versenyzővel – a Doberdó-fennsíkon és Peteano településen keresztül érkezik meg a goriziai célba. A verseny apropójából most azokra a kerékpárosokra emlékezünk, akik 1915 júliusában ezen a helyszínen harcoltak a Doberdó-fennsík védelmében…