Hauth Antal főhadnagy emlékére

Hauth Antal főhadnagy a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred 16. századát vezette az ezred első ütközetében. A frontra indulás előtt készült, a családban megőrzött katonafotóján egy jó vágású 26 éves katonatiszt néz ránk. Hauth Antalnak első csatája lett egyben az utolsó is: 1914. augusztus 30-án Rohatynnál, az ezred tűzkeresztsége alkalmával egy ágyúlövedék végzett vele. A szegedi ezred első tiszti hősi halottját a harcmezőn temették el. A családi síremléken Baján azonban ma is olvasható a neve, ahogy a halálának a helye is…

A szegedi 46-osok tragikus rohatyni tűzkeresztségének a története először dr. Szojka Kornél emlékiratában bukkant fel a blogon. Szojka Kornél az írásában név szerint megemlítette Haut Antalt is. Ezt a posztunkat olvasva keresett meg bennünket Gál Gabriella kedves olvasónk, aki számára ismerős volt ez a név, ugyanis a férje családja megőrizte az emlékezetét. Az ő közvetítésével kaptuk meg a Baján élő anyósa, Varga Józsefné, Hauth Antal István nevű bátyja unokájának a tulajdonát képező becses családi hagyaték digitális másolatait és az ezekhez kapcsolódó információkat. Ezek felhasználásával születhetett meg ez az írás. A közreadásuk lehetőségéért itt is köszönetet mondunk Gál Gabriellának és Varga Józsefnének!

A Hauth család sváb ősei az 1700-as években települtek be a Bács–Bodrog vármegyei Csátalja településre. Hauth Antal 1888. március 26-án még itt született a család harmadik fiúgyermekeként. A XIX. század végére elmagyarosodó és polgárosuló család a járás központjába, Bajára költözött. A fiúgyermekeket taníttatták: egyik bátyja, János, katona lett, István pedig kántortanító. Az alábbi családi kép 1902-ben Baján készült, ahol négy testvérével és a szüleivel együtt látható.

Balról jobbra haladva az álló személyek: Hauth Éva, János, István és Antal, elől a még kisgyermek József és a szülők, Mayer Erzsébet és idősebb Hauth Antal látható

A bécsi Kriegsarchivban őrzött személyi lapja alapján tudjuk, hogy Antal Baján végezte az első négy gimnáziumi évét, majd 1902 és 1906 között Budapesten a gyalogos kadétiskolában tanult. A katonai sematizmusok tanúsága szerint Haut Antal (a neve a katonai iratokban „h” nélkül írva, németesen Anton Haut formában szerepel) már a tisztképzés ideje alatt, 1906. szeptember 1-től „kadétként”, majd zászlósi rangban is a cs. és kir. 46. gyalogezredbe nyert beosztást.

Ezen az 1906. április 16-án, húsvétkor készült családi fotón Hauth Antalt már egyenruhában láthatjuk Baján a testvérei körében. Balról jobbra haladva: Éva, István, Antal és János

Hauth Antal 1906. július 23-án Temesvárról a tisztiiskolás időszakban küldte az alábbi fotólapot István bátyjának Csőszre, ahol az kántortanító volt. A kép hátoldalának a szövege arról tudósít, hogy egy vívóversenyen vett részt, amin ő lett a második és egy 15 pengős ezüst cigarettatárcát nyert, díjlövésben pedig a harmadik lett. A bátyjától azt kéri még, hogy küldjön „egy kis pénzt” a számára.

Antal a fotón az ülő sorban jobbról a második

1909. november 1-jén lett tiszt, elnyerve a hadnagyi rangot továbbra is a szegedi 46-osoknál szolgált.

A családi hagyatékban megőrzött következő műtermi fotón már főhadnagyi rangban láthatjuk a sármos férfit a frontra indulás előtt. Ezt a rangot 1914. május 1-jén nyerte el.

A bécsi Hadilevéltárban fellelhető veszteségi kartonja, valamint a 49. számú veszteséglajstrom szerint Haut Antal a szegedi 46. gyalogezred 16. századával, annak a parancsnokaként vonult a harctérre és lelt hősi halált. Halálának a körülményeiről katonatársa és legjobb barátja, a 2. században szolgáló Hollósy Sándor főhadnagy a Hauth családnak 1914. szeptember 18-án írt tábori levelezőlapjából értesülhetünk.

A tábori levelezőlap átirata:

Hollósy Sándor főhadnagy
46. gyalogezred 2. század
Tábori posta 109.

Nagyságos Haut A. úrnak
Baja
Mészáros Lázár utca

Tisztelt Uram!
Mint kedves fiának legjobb barátja, kötelességemnek tartom Önt arról értesíteni, hogy kedves fia, Antal, a Rohatyni ütközetben augusztus hó 30-án hősi halált halt. Egy ágyulöveg [értsd: ágyúlövedék] elvitte a szó szoros értelmében mind a két lábát, mire rövid szenvedés után kilehelte nemes lelkét. Ugyanazon a helyen ahol meghalt, másnapon egyházi szertartással el lett temetve.
Lehetséges, hogy hivatalosan Önt már arról értesítették. Nekem csak most kínálkozott alkalom szomorú kötelességemet teljesíteni.

Bánatát Önnel osztva maradok szívélyes üdvözlettel igaz tisztelője:

Hollósy főhgy
Sept. 18.

A haláleset másnapján ugyanazon a helyen egyházi szertartással történt eltemetés csak úgy volt lehetséges, ha a halála nem a konkrét csatatéren, a Rohatynba vezető út mentén történt, hanem még Knihynicze község közelében, a kiindulási helynél, mert az ezred 1914. augusztus 31-én már visszavonult az összecsapás helyszínéről, tehát a temetésre ott már nem volt lehetőség. Ezt a feltételezést erősíti meg a veszteségi kartonja is, amin a haláleset helyeként „Knihinicze” szerepel. A másik eshetőség, hogy a tisztességes eltemetést csak a család megnyugtatására írta a katonatárs…

A halálesetről beszámoló Hollósy Sándor másfél hónappal élte túl a barátját, 1914. október 15-én Grodowice mellett az ekkorra már zászlóaljparancsnoki beosztást betöltő főhadnagy is elesett. Halálának a körülményeiről az Ajtay Endre által írt 1933-as ezredtörténet is beszámolt: „Az ezred egyik legvitézebb alantas tisztje, Hollósy főhadnagy, az I. zászlóalj parancsnoka […] hősi halált halt zászlóaljának megszemlélése közben...”

Hauth Antal haláláról a 49. számú veszteséglajstrom 5. oldalán található az alábbi bejegyzés, ami a születési helyet és megyét tévesen adja meg:

Az adat bekerült az elektronikus veszteségi adatbázisba is, ahol ugyanígy szerepel.

Az ezred első tiszti hősi halottjának az emléke megőrződött az alakulatnál, legalábbis erre enged következtetni, hogy a bécsi Hadilevéltárban fennmaradt egy kitüntetési javaslat, amit a halálát követően majd négy évvel, 1918. március 27-én a 46. gyalogezred parancsnoksága terjesztett fel. A fegyvertény leírásában az ellenség előtt tanúsított bátor magatartása szerepelt: az 1914. augusztus 30-án Galíciában Rohatynnál vívott csatában a harcok során a százada élén a heves ellenséges tűzben saját kezdeményezésére sikeres támadást hajtott végre, ahol hősi halált halt. A felterjesztés alapján poszthumusz a Vaskorona Rend III. Osztálya hadidíszítménnyel és a kardokkal kitüntetést nyerte el.

A Vaskorona Rend III. Osztálya hadidíszítménnyel és kardokkal
(Forrás: www.numisbids.com)

A magas katonai kitüntetés odaítélésének a ténye a Budapesti Közlöny 1918. július 11-ei számában is megtalálható.

Családja Baján is megőrizte az emlékét. A Rókus utcai temetőben a családi síremlékre felkerült a neve, a katonai rangja az alakulatával, a halálának a helye és az időpontja is (még ha egy nap eltéréssel is jelezték azt).

A sírfelirat szövegének az átirata, ami a halálának az időpontját egy nappal későbbre tette:

IFJ. HAUTH ANTAL
46-OS FŐHADNAGY
SZÜLETETT 1888BAN.
A ROHATYNI CSATÁBAN HŐSI
HALÁLT HALT 1914. AUG. 31-ÉN.
ÁLDÁS DRÁGA TETEMEIRE
MELYEK ISMERETLEN TÖMEGSÍRBAN
PIHENNEK.