A caporettói offenzíva után, 1917 novemberében az olasz síkságon előretörő honvéd ezredeknek is felhívták a figyelmét, hogy új harci eszközök megjelenésére kell számítaniuk: a tankokra. A következő hónapokban viszont nem került sor ellenséges tanktámadásra, de fel kellett készülni rá. Ezt tette a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoksága is, és a front ismételt megmerevedése után Quero városától délre kiépített védelmi rendszerét folyamatosan erősítette.

A védelmi rendszerben nagyon hamar megtalálták azt a „gyenge” terepszakaszt, ahol akár tanktámadást is indíthatott az ellenség. Ez pedig a Monte Tomba - Monfenera hegy keleti lába és a Piave folyó közötti kis településen, Feneren keresztül északi irányba folytatódó műút és a vasúti pálya volt.

 Kilátás a romos Quero egyik utcájából a Monte Tomba felé
(Forrás: www.altratecnica.it)

Az 1918. február 1-én kiadott feljegyzésben is olvashatjuk: „Tank, vagy páncélautó támadás a Piave völgyben, Fener községen keresztül lehetséges, sőt valószínű is.” Felhívták a figyelmet arra is, hogy „Az ellenségnek egy rendkívül erős új fegyvere van: a gyorstankok. Ezek állítólag egy tehervonat gyorsaságával (óránként 22 km) haladnak úttalan terepen és árkokon keresztül.”

A Quero várostól délre kiépített védelmi rendszer
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Fenerben a műúton keresztül két méter magas és két méter széles kőfalat építettek, de úgy ítélték meg, hogy az csak a páncélautók ellen képez akadályt, ezért elrendelték a következőket: a gyalogsági ágyúkat úgy kell elhelyezni, hogy a völgyet pásztázhassák. A Piave melletti lövegek közelében beásott géppuskák egyik fő feladata is a Piave-meder és a mellette húzódó vasúti pálya pásztázása volt.

Az elhelyezett lövegek pásztázási területe
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Állandó éjjeli és nappali figyelő szolgálatot kellett szervezni, amely telefon-összeköttetésben állt a tankelhárító ütegekkel. Az olasz műszaki alakulatok a Fenertől délre fekvő Pederobba közelében egy híd építését kezdték el. „Tankok előnyomulása a Piave keleti partján nincsen kizárva. Erre fel kell készülnünk és mindenek előtt feszült figyelemmel kell Pederobbát kísérnünk. Ne felejtsük el, hogy az ellenségnek, mely ilyen fegyver birtokában van, nincsen szüksége pergőtűzre. A tankok meglepő előrerohanása egymagában mindent elvégezhet, ha mi nem várjuk azt teljesen felkészülve.”

Az éjszakai meglepetések elkerülése végett a fényszórókat is úgy állították be, hogy az éjjeli órákban bevilágosítsák a feneri utat és környékét.

A figyelőszolgálatot ellátták az olasz légierő repülőgépeinek sematikus rajzával is. Mivel élénk ellenséges repülőtevékenység folyt az állások felett, fontos volt a megbízható jelentés. A géppuskás állások figyelmét felhívták: „Ellenséges repülő elhárításra a védőszakaszokban levő tartalék géppuskák használandók fel. A felállításnál a kereszttűzre figyelemmel kell lenni. Csak mélyen leereszkedő repülőkre lőni!”

A figyelők számára kiadott sematikus rajzok
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

A dandár védőszakaszában nem összefüggő védővonalat építettek ki, mint az előző években az Isonzónál, hanem az olasz állások közelében ún. „fő őrsök” helyezkedtek el, majd következett az előtérállás, mögötte pedig a fővédelmi állás. Ez a védelmi rendszer még három (mondhatni, hogy szinte egyenes vonallal elválasztott) szakaszra volt bontva: nyugati, középső és segusinói (Piave menti) védelmi szakasz.

1918. július: a m. kir. budapesti 1. és székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredek zászlóaljai a védőszakaszokban
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

A korabeli vázlatokat tanulmányozva azt látjuk, hogy az elő- és fővédelmi állásban műszakilag megerősített támpontok sűrű láncolata volt kiépítve. A Quero város és a Piave közötti támpontok elnevezésénél a doberdói harcok helyszíneinek neveivel találkozunk: Michele, Pri Peci, Lokvica, Nova Vas, Opachiasello. Az ezeket megszálló erőknek a következő feladatuk volt: „Ha a Pri Peci és Michele támpontok valami okból megszűnnek, akkor a Lokvica, Nova Vas és Opachiasello vonallal akadályozza a Piavénál előnyomuló ellenséget. Ha az ellenség a Michele támpontba benyomul, a készültséggel a Pri Peci támpontból hátulról ellentámadással kivethető, ha pedig betör a Lokvica tptba, akkor a készültség az ellenséget szintén a Pri Peci tptból a Lokvica tpt felé húzódó hegyhát mentén oldalba, esetleg hátba támadhatja.”

Támpontok hálózata Quero és a Piave folyó között
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Az előtér és a fővédelmi állásban a terep adta lehetőségeket kihasználó, nagy gonddal kiépített géppuskafészkek láncolata húzódott, igen fontos feladattal: „Az előtérállás és a fővédelmi öv között elhelyezett géppuskák feladata a fővédelmi öv felé előnyomuló ellenséget váratlan tűzzel való rajtaütés által (lehetőleg oldalba vagy hátba) feltartóztatni, annak veszteséget okozni és a saját ellentámadást ezáltal könnyíteni. Ezen géppuskafészkek minden emberének tudnia kell, hogy rájuk nézve visszavonulás nem létezik, még minden oldalról körülfogva is az állást az utolsó töltényig és emberig tartani kell.”

Az előtérállás előtti terepszakaszokat is úgy szállták meg, hogy a géppuskák nem csak az előttük levő terepet tartották tűz alatt, hanem oldalazó tűzzel segítették egymás védelmét.

Tábori őrsök hálózata a Monte Tomba előtt. Bejelölve az 1-es, 2-es és a 3-as előretolt tábori őrség helye
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Az 1918. augusztusában kiadott „Utasítások” igen részletesen foglalkoztak a fővédelmi öv műszaki megerősítésével: „Az akadályokon éjjel kell dolgozni, és pedig mindenekelőtt a tüzérségi zárótűzakadály készítendő el az árkászok és a készültségi zászlóaljak gyalogsága által az állásban levő dandárparancsnokság utasításai alapján a szőlőművelési berendezés felhasználásával, tehát észre nem vehetően körülbelül 5-6 méter szélességben. Már ki van tűzve és ezért nevezzük tüzérségi akadálynak, mert ez elé lesz a tüzérségi zárótűz, főleg oldalazó lövegekből leadva.”

1918. augusztus 28-án a 20. honvéd hadosztályparancsnokság Op. 826/5. számú, „Sürgős!” jelzéssel a következő tanktámadás elleni védekezéssel kapcsolatos intézkedést adta ki:

1./ A nyugati harctéren ellenségeinknek legutolsó offenzívájuk alkalmával elért eredményei nagyrészben a tank tömeges alkalmazására vezethető vissza.

Számítanunk kell arra, hogy az olaszok is megkísérlik ezek alkalmazását.

Tanktámadásra a hadosztály körletében csupán Fener–Quero–Segusino környéke és a Piave folyóágya jöhet tekintetbe.

Egy esetleges tanktámadás leküzdésére a következő óvintézkedések tétettek meg:

a./ A 4/120 t ágyús üteg egyedüli feladata tankok leküzdése, mely szükség esetén a 4/20 t. ágyus üteg által támogatandó. Mindkét üteg közvetlen lövések leadására képes.

b./ Tankok előrejutásának megakadályozására útzárak létesíttettek és fognak még létesíttetni.

c./ Tankfigyelő őrök állíttatnak fel.

2./ Az állásd[an]d[á]rpar[ancsnok]ság intézkedjék, hogy az esetleg még szükséges óvintézkedések, a helyszínen a középső védőszakasz parancsnoka, és az érdekelt tüzércsoport parancsnokok által megbeszéltessenek és a szükséghez képest kiegészíttessenek.

A megbeszélés célja egyúttal, hogy a támadás felismerése, kölcsönös értesítés, stb. biztosítva legyen és a tett intézkedések felől az érdekelt parancsnokok tájékozva legyenek.

A legénység magatartására nézve kioktatandó.

A S. Máriánál álló tankminta [a] legénységnek bemutatandó.

Szeptember hó 1-ig jelentse az állásdandárpar[ancsnok]ság, hogy az eddig tett óvóintézkedéseken felül milyenek volnának még szükségesek vagy célszerűek. /.Pl. aknavető üteg résztvehetne-e a tankok leküzdésében :/

3./ Kiadatik: az alárendelt dandárpar[ancsnok]ságoknak.-

Újabb terepbejárások és megbeszélések következtek, amelyeknek az volt a célja, hogy a tankelhárító ütegeket olyan helyre helyezzék el, ahol leplezve legyenek, de nagyon hatásosak a védelemben. Szeptember 1-re elkészült a feljegyzés, amelyben rögzítették a lövegek helyét, és az általuk tűz alatt tartott tereprészeket. (A 3. pontban kitértek azokra a tapasztalatokra is, amelyeket még a Doberdó-fennsíkon szereztek.)

1918. szeptember 1.: a terepbejárás utáni jelentés
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Alig telt el néhány nap, és 1918. szeptember 4-én a tanktámadásnak kitett fészkekben elhelyezett géppuskák számára speciális lőszereket adtak ki. Felhívták a géppuskás szakaszok figyelmét ezeknek használatára is.

Rövid időn belül egyes géppuskák számára, melyek tankok támadásának ki vannak téve, acéltöltények lesznek kiadva.

Ezek a tankok páncélzatát keresztülütik és a mögötte levőket megölhetik.

Ilyen lőszerrel fölszererelt géppuskák, ha aránylag közelről és nyugodtan célozva a mozgó tank elejére lőnek, biztosra vehetik, hogy azt harcon kívül helyezik.

Ilyenkor szórni nem szabad, hanem a mozgó tank elejére, nagyon gyorsan mozgó tanknál és ha a géppuska a tanktól 500 méternél távolabb van, kissé eléje kell célozni.

A legénység erre kioktatandó.

Kiadatik minden ezrednek, a zászlóaljak, géppuskás századok és géppuskás szakaszok számára is.

Fener és Albergo közötti műúton, Fener déli részén újabb műszaki akadály építését kezdték meg. A munka elvégzésére kijelölt műszaki század pontos műszaki rajzot kapott a munka elvégzéséhez.

A műszaki akadály rajza
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

A műszaki felkészülésen kívül érdemes megismernünk néhány mondatot a szeptember 14-én kiadott dandárparancsból, amely „A parancsnok sajátkezű felbontására” jelzéssel érkezett az ezredparancsnokokhoz:

„Sok jel arra mutat, hogy az ellenség talán már a legközelebbi napok valamelyikén támadni fog. Számolnunk kell egy hosszantartó pergőtűzre és gázlövetésre, esetleg egy meglepő tanktámadásra, vagy legalább is utóbbinak megkísérelésére.

Most, mielőtt még harcba jutunk a parancsnokoktól igen nagy tevékenységet és minden eshetőséggel való számítást, cselekvést követelek. A parancsnok azon megnyugvással aludjon el naponta, hogy mindent, ami módjában volt, megtett, anélkül, hogy ezáltal az alárendelteket túlfárasztotta, idegesítette, vagy ijesztgette volna.

Harc közben a parancsnoknak végtelenül higgadtan kell gondolkozni és ahol szükséges villámgyorsan határozni és cselekedni. Ilyen válságos órákban minden szem a parancsnokra néz. Mindenki a parancsnok arcvonásaiból, hangváltozásaiból következtet saját sorsára.”

A parancsok kiadása után bő egy hónappal igen aktuálissá váltak az azokban leírtak. 1918. október 21-én, ha nem is tankokkal, de megkezdődtek a nagy erejű támadások a székesfehérváriak állásai ellen is. Század erejű ellenséges gyalogság rohanta meg az 1-es, 2-es és 3-as előretolt tábori őrséget. „Heves puska- és kézigránát tűz fogadta a támadókat. A tűzharc még tartott, amikor a balszárny 9. század parancsnoka egy járőr megerősítéssel a 3. számú tábori őrshöz beérkezett, hol tevékenyen részt vett az ellenség visszaverésében.”

A támadások folytatódtak, ezért a tábori őrsök vonalát meg kellett erősíteni, újabb géppuskák kerültek tüzelőállásba. Október 24-én már a pergőtűz készletről született intézkedés.

 Intézkedés a pergőtűz készletről
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Az október 25-én kiadott Op. 1024/8. számú hadosztályparancsban a következő olvasható: „A francia 23. hadosztálynak Pederobba irányába való előrevonása folytán, annak Fener felé való támadásával már ma éjjel számolni kell. Legnagyobb figyelem és járőröknek előre küldése, főleg az úton és a Piave mentén a vasúton okvetlenül szükséges. A csapatoknak az eddigi jelentéseiből megállapítható kiváló magatartásért dicsérő elismerésemet fejezem ki.”

 Francia gyalogosok az első vonalban
(Forrás: internet)

Az 1918. október 26-án kezdődött ellenséges támadások során nem került sor tanktámadásra. A súlyos, gázgránátokat is felhasználó tüzérségi csapások után megindultak az olasz támadások. Az alacsonyan szálló ellenséges repülőgépek is gyakran bekapcsolódtak a honvéd gyalogsággal vívott harcokba. A súlyos, nagy veszteségeket követelő összecsapások után a honvéd csapatok kénytelenek voltak visszavonulni, és október 30-án az olasz gyalogság bevonult Quero városába.